Köztelek – 1929. 53-104. szám
1929-10-17 / 83. szám
1786 E statisztikai kimutatásba csak a kimondottan kálra igényes talajminták vetettek fel, a fenti vidékenkinti csoportosításban. Az illető vidékek talajviszonyait a minták természetesen nem szemléltetik, mert nem ilyen célú mintavételi hálózatból származnak, hanem egyes magánemberek által küldöttek be, mégis arra engednek következtetni, hogy a kecskeméti kamara területén található talajok között nemcsak a homokok, hanem elég tekintélyes mértékben a kötött talajok is kálira igényesek. Ezeken a talajokon a kálitrágyázásnak az ilyen szemponttól igényes növények alá nagy jelentősége van és a fenti adatok nagy mértékben szólnak amellett, hogy a kálira a jövőben nagyobb figyelmet kell fordítani és nem szabad megelégedni a gazdának a foszforsavtrágyák egyoldalú alkalmazásával. Kísérleteink közül néhányat kívánok megemlíteni, amelyek a mondottak jogosultságát bizonyítják. A kísérletek kálra különböző mértékben igényes talajokon állíttattak be, az eredmény kat. holdra van átszámítva. (Kísérleti beosztás, mint a Surányi által közölt kísérleteknél: 0, P, PK). (A legutolsó adat PN és PKN parcellák különbözetét adja meg). Ilyen megvizsgált és kákra igényes talajokon a bemutató kísérleteken kívül végzett sok parcellás differenciálkísérletek eredményét talán máskor lesz módomban ismertetni, ez most nagyon messze vezetne, de annyit itt is megállapíthatók, hogy ezek a kísérletek a kálira igényes talajokon a kálitrágyázás szükségességét erősen hangsúlyozzák. Ezek által nyújtott kép összefoglalóan az, hogy a foszforsavtrágyázás jövedelmezőségét a kálitrágyázás nemcsak, hogy nagy mértékben emelte, de sok esetben még a foszforsav-nitrogéntrágyázást is csupán a káli tette érdemlegesen jövedelmezővé. Az istállótrágyával nem kerül elegendő káli a talajba. Egyrészt — legyünk őszinték — nagyon kevés kivétellel, sok kívánnivalót találunk a trágyatermelés körül, másrészt annyi trágyát vinni egy holdra, mint amennyi káli szempontjából elegendő lenne, kevés gazdaság fog bízni a mai nem túlságosan rózsás állattartási viszonyok között. Az istállótrágyának végeredményben nem is ez a célja. Annak szerves anyagtartalma az, ami nélkülözhetetlenné teszi és még nitrogéntartalma is sokkal előbb jön számításba, mint a benne levő káli. Csak istállótrágyával pótolni a kálit és foszforsavat — ha a szükséges trágya rendelkezésre állana is — nem lehet a mai termelés felforgatása nélkül. Így tehát szükség van a műtrágya formájában való pótlásra, ha — ami a fontos a gazda szempontjából — ez a pótlás jövedelmező. Az nyilvánvaló, hogy a mi arid klímánk alatt a kimosás folytán káliszegénnyé válása a talajoknak nem oly mértékű, mint a humid klímája nyugati és északi országokban. Így a kálitrágyázásra feltétlenül rászoruló talajaink jóval alatta maradnak, például a németországi talajoknak, ahol például Lang szerint csupán 30'4%-ban, Bajorországban is csak 40'4% ban fordulnak elő olyan talajok, amelyek elegendő mennyiségű kálit tartalmaznak. Aki Németországban járt, láthatta, milyen nagy mértékben használják a kálit. Lang megállapítása szerint azonban az erősen emelkedő nitrogénhasználat mellett a kálihasználat — ha annak talajvizsgálatokon nyugvó szükségességét veszi figyelembe — vétkesen hátramaradt. Pedig ott egy kat. holdra 142 kg kálifogyasztás esik. Akkor, amikor csodálkozásra ébresztenek azok az alkalmazott mennyiségek és az az elterjedtség, ahogyan a kálival Németországban, vagy különösen Hollandiában találkozunk, mit szóljunk mi az egy holdra eső , 4 kg kálifogyasztásunkhoz ? Igaz, hogy a kálira feltétlen igényes talajok száma a közölt statisztikai kimutatásra támaszkodva Magyarországon bizonyára jóval kisebbre tehető, mégis meggondolásra késztetnek a fenti adatok. Surányi értékes közleménye is arra indít minden gazdát, hogyazt a kérdést, hogy birtokán termelésének jövedelmezőségét kálitrágyázással növelheti-e, talajvizsgáztatással és kísérletekkel a saját érdekében eldöntse. Kecskemét: Ráth Árpád. GAZDASÁGI IPAR. Rovatvezető: Hérics-Tóth Jenő dr. A szőlőtörköly előkészítése és eltartása pálinkafőzés céljából. Az ország számos helyén megkezdődött a szüret és ahol a szőlőtőkék nem fagytak ki és az egészséges tőkék termése a szükséges növényvédelemben részesült, illetőleg a védekezés meg tudott küzdeni a szőlő számos ellenségével, kielégítő termés ígérkezik. Egyes adatok szerint, az országos nagy fagykárok ellenére is: kettő, öt, más becslések szerint három millió hektoliterre tehető az idei musttermés mennyisége, azonban sajnos, olyan árak vannak kialakulóban, amelyekkel a szőlőtermelés rentabilitása már erősen kérdésessé válik. Ilyen helyzetben elsőrendű érdeke a magyar szőlősgazdának, hogy a most lehető legjobb értékesítésén kívül, kihasználjon minden alkalmat, amely a melléktermékeknek az eddiginél gondosabb, jobb értékesítésére vezet. Legnagyobb figyelmet érdemlő melléktermék elsősorban a szőlőtörköly, illetve a belőle főzhető törkölypálinka. A törkölypálinkával kapcsolatosan előállítható többi melléktermékeket figyelmen kívül hagyva, a következőképpen számíthatunk. A szőlő kisajtolt nedves, friss törkölyrészeinek mennyisége Pettenkoffer Sándor borászati kézikönyve szerint, nagy átlagban a szőlőtermés 25%-a. Ha a kierjedt törköly 100 kg-ja után, ez idén átlagban 8 liter 60 %-os pálinkahozamot számítunk, akkor 25 millió hektoliter musttermést, illetve 833.000 g friss törkölyt és ennek teljes egészében való feldolgozását számításba véve, kerek mennyiségben 67,000 hl 50%-os tiszta törkölypálinkát lehetne várnunk. A valóságban azonban törkölypálinkafőzőink ennek a pálinkamennyiségnek csak aránylag csekély hányadát fogják előállítani, szőlőgazdaságunk nem csekély kárára. Minden érdekelt előtt nyilvánvaló azonban, hogy mennyire megokolt volna a mai olcsó mustárak miatt, nemcsak a konyakfőzés fokozottabb felkarolása, hanem a szőlőtermésünk törkölymennyiségei minél nagyobb részének is pálinkává való feldolgozása. De a hiba nemcsak abban van, hogy országos musttermésünk törkölymennyiségeinek igen nagy része, különösen a kis szőlősgazdák kezében veszendőbe megy, hanem abban is, hogy a pálinkafőzésre szánt törkölymennyiségeket — a szakszerűen vezetett szőlősgazdaságokat nem számítva — a gyakorlatban legnagyobb részben hiányosan készítik elő, tartják el és dolgozzák föl. Márpedig a gondos, szakavatott munkán múlik a finom, zamatos törkölypálinka legnagyobb hozamának elérése. Időszerű most e kérdés fölelevenítése. Hogyan bánunk el tehát leghelyesebben a szőlőtörköllyel ? A szőlőtörkölyt szüret alkalmával, mihelyt véglegesen kisajtolták, azon frissen, szétmorzsolt állapotban, széltől és a téli hidegtől védett, fedett helyiségben (sajtóház, erjesztőhelyiség stb.) hordókba, kádakba, vagy a földbe mélyített betontartályokba tömören legyömöszöljük, betapossuk. A betaposott törköly tetejét 10—15 cm vastagon szőlőlevéllel beborítjuk, erre 5—8 cm-nyi rétegben tiszta homokot rétegezünk, majd az egészet 15—20 cm vastagon nedves agyaggal tapasztjuk be úgy, hogy az agyagréteg a hordó, kád, vagy betontartály szélén is túlérjen és a törkölyt a külső levegőtől jól elzárja. A törköly azonos minőségeit, mindig a szüretelés sorrendje szerint, lehetőleg egy-egy helyre tapossuk be, hogy a törköly kifőzésekor is lehetőleg ugyanaz az egynemű anyag kerülhessen egyszerre lepárlásra. A németországi rheingaui és a saarmenti serrngi állami szőlőgazdaságokban e végből rekeszesen épített betontartályokat láttam, amelyeknek fönt nyitott rekeszei 220—250 cm-nyi mélység mellett 80—100 cm szélesre és 130—160 cm hosszúra méretezettek. Ezek arra szolgálnak, hogy egy bizonyos időben a sajtolás alól kikerülő különböző törkölyféleségeket, egymástól elkülönítve lehessen a szükséges számú rekeszek felhasználásával erjedésre elraktározni, továbbá, hogy egy-egy rekesz tartalma arányban álljon majdan a napi, heti lepárlásokkal. A német szőlősgazdák különösen a cukordúsabb szőlőből származó, avagy például víznyomású sajtából nagyon szárazra sajtolt törkölyhöz betaposáskor annyi vizet is elegyítenek, hogy a tömör törköly legfelső rétegei már a vizes rétegekből kiálljanak. Ennek az a célja, hogy a törköly túlságosan föl ne melegedjen s meg ne fülledjen és ezáltal ne álljanak szeszveszteségek elő. A vizezéssel felhígítjuk a növényi védekezőszerekkel törkölyre vitt élesztő mérgeket. A levegőtől való elzárás is tökéletesebb. Az eladásra szánt törkölyt felvizezni nem szabad. A vízzel való felöntés az erjesztés és lepárlás helyén eszközölhető. Teljesen helytelen a szőlőtörköly eltartása többékevésbbé hibás hordókban vagy kádakban, különösen a szabadban, főleg akkor, ha a törköly felül sincsen lehető tökéletesen elzárva a külségtől, mert a tél fagya, a szelek s az esetleg megrepedő agyagrétegeken át becsorgó csapadékvizek vagy a beáramló levegő, a keletkezett szeszt és zamatot elpárologtatják és az ezeket elpusztító mikroorganizmusok (borvirágélesztők, ecetsav-, vajsavrothadást előidéző baktériumok stb.) zsákmányául szolgáltatják ki, aminek eredményeképpen a szőlőtörköly néha majdnem értéktelenné válik. Szintúgy nem járunk el okszerűen, ha az egymásután eltermelésre kerülő különböző törkölyöket az esetleg nagyobb alapméretű közönséges betontartály egész terjedelmében egymás fölé rétegezzük és azután a rétegezés megfordított sorrendjében pálinkává kifőzzük. A helyesen eltartott szőlőtörkölyt akkor főzzük ki legcélszerűbben, amikor a törkölyt adó must ujborrá alakulása is befejeződött és utóbbinak szakszerűen (nem a kalendáriumi idő szerint) megállapított első lefejtési időpontja elkövetkezik. Néha még előbb is célszerű lesz a törkölyt lepárolni, amiről a kierjedt törköly próbavizsgálatával győződhetünk meg. Nagy mulasztás a kierjedt törkölynek későbbi időre, a gyakorlatban sokszor hetekre, hónapokra elodázott kifőzése, mert addig a szesz részleges elpárolgása és a szesz jelentékeny részének különböző mikroorganizmusok okozta elbomlása folytán, elég lényeges szeszveszteségekkel kell számolnunk. Nagyon fontos a már felbontott, kierjesztett törköly lehető megóvása a levegő behatásától és mielőbbi, illetőleg fokozatos kifőzése. Ezért előnyösek a már említett rekeszekre osztott, beton-cement medencék. Óvni kell továbbá a kibontott törkölyt, különösen a hideg és meleg hatásától. A törköly esetleges megfagyása ugyanis több tüzelőszert követel és tapasztalataim szerint lényegesen csökkenti a lepárolható pálinka mennyiségét is. A meleg hőmérsékletnél viszont sok szesz párolog el és a törköly felületéhez tapadó szesz gyorsan ecetesedik. Magára a pálinkafőzésre és ennek legcélszerűbben véghevitt módjára más alkalommal térek rá. Debrecen. Széll László dr. * A törköly és gyümölcsök szeszipari feldolgozásával és a cikkíró által jelzett előfeltételekkel Hérics és Osztrovszky: „Szeszfőzés gyümölcsökből és a borgazdasági melléktermékek feldolgozása" című könyv részletesen foglalkozik. A gondatlanul eltett törkölyökből lepárolt szeszek minősége rossz, továbbá kozmaolajokban, éterekben, eszterekben való bőségük miatt az egészségre nem kívánatos italok. Nemzetgazdasági szempontból is meggondolást igényel, nem volna-e célszerűbb a törkölyt trágyaként értékesíteni és helyette a borpárlatok fogyasztását megkedveltetni? A gyümölcstermelésünk fokozásával csakis szeszre feldolgozható hulladékgyümölcsök is felszaporodnak. Mezőgazdasági terményeink áresése is a szesztúltermelésre ösztönöz. Egyedüli levezető út a szesznek erőforrásul való felhasználása. Ha e téren a kijelölt úton haladhatunk, úgy a törkölyszesz nagyobb tömegét is értékesíthetjük. Franciaországban ma már igen kevés helyen, csakis elsőrangú borvidékeken főzik ki szesszé a törkölyt. Rovatvezető. Kísérleti , rövidelemtöbblettali. Kísérletező: növény. Talaj: trájárás hatására. Patay uradalom, Gomba burgonya homokos 41— Pl. Bokor Zoltán, Szeged buza között 19"8 „ Érseki uradalom, Kalocsa rozs homok 35"— „ „ „ „ mák homokos 13*8 „ Bedő Pál, Battonya buza között 13'4 „ Markos gazdaság, Dánszentmiklós burgonya középkör. 21*8 „ KÖZTELEK, 1029 OKTÓBER 17. 83. SZÁM 39-IK ÉVFOLYAM. Összehasonlító kísérletek a kézi- és gépfejés eredményei között.®) ii. Ezek ismertetése után rátérhetünk a fejőgép részletes tárgyalására. Ha visszatekintünk a múltba, látni fogjuk, hogy kétféle fejőgép volt, amivel kísérleteztek gazdáink. Az első szondák alkalmazása útján, csekély vákuum létesítésével szívta a tőgyből a tejet. A szondákkal a tőgy záróizmait erőszakkal átütve fejték a tehenet. Az ilyen módon fejt tehénnek tőgyzáróizmai elromlottak, ennek következtében tejét elcsöpögtette, tekintélyes részük leapasztott és a súlyos tőgybajok miatt hosszú ideig egyáltalában nem tejelt. A második fejőgép szondák nélkül kizáróan nagyon erős vákuummal dolgozott. A vákuum kisebb mértékben rontotta el a tőgy fejzáró izmait, a fő hibája az volt, hogy vért szívott és a tőgyet teljesen deponálta ? Úgy a szondás, mint a vákuumos fejőgépek olyan nagymérvű károkat okoztak, hogy nem csodálom gazdáink ellenszenvét. De ezt is határok közé kell szorítani és két, esetleg több régi hibából nem kell egyszerre és mindenkorra levonni a következtetést. Háború előtti és utáni években az Alfa Laval gyár, amely mindig tej és tejtermékek feldolgozására szolgáló gépeket állított és állít most is elő, kísérletezett a fejőgépek megoldásával. A háború előtt jelent meg az első Alfa Laval gép, név szerint az Omega, amely kiküszöbölte ugyan az előző fejőgépek súlyos hibáit, de nem volt tökéletes és használata nem volt jövedelmező. A tovább folytatott kísérletek olyan kedvező eredményre vezettek, hogy évekkel ezelőtt, vagyis a háború után forgalomba hozta a gyár az Alfa Laval fejőgépet, amely ma már az egész világot meghódította, de főleg Dániában, Németországban, Hollandiában, Angliában és Amerikában van elterjedve. Az Alfa Laval fejőgép szonda nélkül normális levegőnyomás és 0 3 erősségű vákuum segítségével dolgozik. A kétféle levegő rövid időközökben váltja fel egymást. Ennél a fejőgépnél a vákuum helyes használat mellett, semmiféle tehénre legkisebb veszélyt sem jelent. A vákuum ilyen módon való használatával az Alfa Laval gyár az előző fejőgépek fő és a legsúlyosabb károkat okozó hibáját kiküszöbölte. Az Alfa Laval fejőgép alapja a villanymotor által hajtott kompresszor segítségével a nyomó és szívó levegőnek a bevezetésével a helyes erősségű pulzatív hatás megnyilvánulásának az elérése. Célja a kétféle levegő bevezetésével nem a kézi fejést, hanem a borjú szopását majdnem teljes tökéletes módon utánozni. Ezt az érzést a gép a tehénnél a fejőcső gumija mögé vezetett nyomó és szívó levegővel váltja ki. Magának a gép szerkezetének az elmondása alkatrészek bemutatása nélkül nehezen válik világosan érthetővé, de röviden vázolva, a következőképpen kísérlem elmondani. *) Ifj. Rákossy Lajosnak az OMGE tejgazdasági bizottsága 1929 június hó 18-i gyűlésén tartott előadása.