Köztelek – 1930. 1-50. szám

1930-05-08 / 37. szám

716 birtokosnak, illetve a tulajdonosnak. A mezőgazdaság legerélyesebben tiltakozik az ellen, hogy a villamos­energia törvénybe oly rendelkezések vezessenek be, amelyek nem nyújtanak az érdekelt birtokosnak kielégítő és teljes értékű kártalanítást. Sérelmes a törvényjavaslatnak az az intézkedése, amely szerint a saját használatú villamosmű létesí­tésére és fenntartására szóló igazolványt a keres­kedelemügyi minisztertől kell kérni. Egy gazdaság­nak saját használatra berendezett villamosü­zeme a közcélokat­ szolgáló villamosvállalatok üzemét és érdekeit egyáltalában nem sérti, így tehát ennél a kérdésnél nem lehet közérdekre hivatkozni. A mező­gazdaságnak elsőrendű érdeke az, hogy a saját használatra létesített villamostelep üzemének be­állításához ne kelljen külön — esetleg megtagad­ható — engedélyt kérni. Amint már jeleztem is, a törvényjavaslat nem gondoskodik megfelelően a mezőgazdasági érdekek hathatós védelméről. A javaslat 14. §-a intézkedik arról, hogy az építési engedély kiadása előtt a telep és vezeték, illetőleg a berendezés tervbe vett felál­lítását közhírré kell tenni s alkalmat kell adni úgy az érdekeltségeknek, valamint az arra hivatott hiva­talos hatóságoknak észrevételeik megtételére. Ennek a paragrafusnak 1. pontja számos különböző ható­ságot felsorol, azonban nem említi a földművelés­ügyi minisztérium két hivatalos képviselőjét, az illetékes magyar királyi gazdasági és erdőfelügyelőt. Sem ez a paragrafus, sem az egész törvényjavaslat szelleme nem gondoskodik megfelelőképpen arról, hogy a mezőgazdasági érdekek megvédése minden vonalon biztosítva legyen. Ezt a szellemet bizonyítja az is, hogy a törvényjavaslat nem gondoskodik ki­fejezetten arról, hogy a felállítandó Országos Energia­gazdasági Tanács tagjai között megfelelő számban mezőgazdasági szakemberek is legyenek. Ugyan­csak nem határozza meg a javaslat a kinevezendő választott bírósági szakértőknek a mezőgazdasági szakemberekre eső hányadát. Jogos kívánsága a mezőgazdaságnak az, hogy úgy az Országos Ener­giagazdasági Tanácsnak, valamint a választott bíró­sági szakértőknek legalább egyharmada mezőgazda­sági szakember legyen. A mezőgazdaság nehezményezi a villamosilleték szedése jogának törvénybe iktatását. A kereskedelem­ügyi miniszter ugyan azt mondja, hogy a villamos­alap létesítésére vonatkozó rendelkezések csak azért kerültek a tervezetbe, hogy meg legyen teremtve a jogalap arra, hogy ha később a gazdasági viszonyok is kívánatossá teszik, ilyen alap létesíthető legyen. Ennek az alapnak létesítését jelenleg a kereskedelmi miniszter sem tartja lehetőségesnek. Ennek ellenére a mai nehéz mezőgazdasági helyzet következtében egy esetleges újabb teher, illetve adó lehetősége ellen tiltakozunk. Ismételten hangsúlyozzuk, hogy a mezőgazdaság elismeri az olcsó villamosáram ellátása kérdésének jelentőségét, méltányolja azokat az intenciókat, ame­lyek a kereskedelmi kormány e javaslat meg­tételére indították, mégis a mai nehéz helyzetben, amidőn a mezőgazdaságot minden oldalról össze­roppanás fenyegeti, a törvényjavaslatot szükségesnek, de különösen sürgősnek nem tartjuk. Ha ennek ellenére a kereskedelmi kormány a törvényjavaslatot tör­vényerőre óhajtja emeltetni, szükségesnek véljük ennek a javaslatnak olyan módon való megváltozta­tását, hogy a mezőgazdasági érdekek hathatósabban meg legyenek védve és az igénybevett területek tulajdonosai teljes értékű kártalanítást kapjanak. Rothmeyer Imre: Gondolatok a búzaválság megoldásáról. Irta: Teleki Béla gróf. Tisztában vannak azzal a gazdák és az illetékes vezetők is, hogy a mezőgazdaság jövedelmezőségé­nek megmentése érdekében sürgősen tenni kell valamit. Azt látom, hogy az illetékesek más módot erre nem tudnak, mint újabb rövid lejáratú hitelek­kel a bajok orvoslását tovább halogatni, amíg eset­leg olcsóbb hosszú lejáratú hitel nem fog a mező­gazdaság számára rendelkezésre állani. Ez azonban nem oldja meg az agrárválságot, mert ha a föld­birtok nem jövedelmez, vagy csak 1—2%-ot (mint ma a legjobb esetben), akkor hiába lesz olcsóbb, esetleg 5%-os a hitel, mert az eladósodás, ha lassúbb tempóban ugyan, de állandóan fokozódni fog. Ezért szerintem az eddigi kisebb hitelnyújtásokkal egyidejűen, ha lehet, sőt azok rovására is (mert sokan könnyelműen bánnak e hitelekkel és nem arra használják fel, amire kellene), a búza, illetve gabona értékesítését kell megoldani, mint amelytől a mezőgazdaság jövedelmezősége leginkább függ és amely kérdés nálunk gerince az agrárkérdésnek. Lássuk, mik a búza jó értékesítési lehetőségének, exportálásának előfeltételei. Ezekre rá kell jönnünk mindjárt, amint összehasonlítjuk a piacra kerülő magyar búzamintákat a külföldi búzamintákkal. A Manitoba pacific, Manitoba atlantic, Barusso, ame­rikai búzaminták teljesen egyöntetű, tiszta, a piac­képesség legmagasabb fokán álló árut mutatnak, amelyek után garantáltan azonos minőségű búzát óriási mennyiségben tudnak szállítani; itt az ex­portőr, vagy vevő sohasem csapódik be, egy minta után vásárolhat sok-sok tételt. Ezzel szemben a mi búzamintáink mind egyöntetűségre, mind tisztaságra nézve jóval mögötte maradnak az amerikai mintáknak és ami a legnagyobb baj: tőlünk egy minta után csak kis mennyiséget mernek venni, úgyszólván minden tételről külön mintát kell adni, mert annyi­féle minőségű búzánk van, hogy az eladó se mer garanciát vállalni azonosság tekintetében nagy mennyiségnél. (Megnyugtatásul közlöm, hogy látni a miénknél sokkal gyengébb búzamintákat is, mint pl. a lengyel, orosz stb.) Mi következik ebből a helyzetből: 1. Az, hogy minden erővel azon kell lennie a földművelésügyi kormánynak, hogy a kisgazdák mindenütt azt a búzaféleséget termesszék, amely a magyar nemesítők, a kísérleti intézmények és a nagyobb gazdaságok tapasztalatai alapján arra a vidékre a legjobb minőségű búzák közül a legmeg­felelőbb féleségnek bizonyul. Ezt a mezőgazdasági kamarák adminisztrálhatnák, a gazdasági felügyelők útján pedig a kormány a termelés irányítását kezé­ben tarthatná. Csakis így érhetnénk el azt, hogy egyöntetű és átlagosan jobb minőségű magyar búza kerüljön a piacra. 2. Természetesen a búza jó értékesítéséről is gon­doskodni kell. Nézetem szerint meg kellene valósí­tani a közraktári intézményt és a gabonapoolt. 3. Be kell vezetni a búzában (rozsban) való adó­zást a mezőgazdasággal foglalkozók számára. Az összes agrár­exportállamok rájönnek arra, hogy az importállamok védővámrendszerével szemben csak úgy védekezhetnek, ha a gabonakivitelüket poolok út­ján szervezik meg és egymás között is kapcsolatot tartanak fenn az export irányítása tekintetében. (Lásd E. Laur dr. cikkét a D. L. Pr. f. év 9. és 10. számában, amelyet a „Köztelek" f. évi 28. Számában ismertetett.) Hogy búzánkat nagy mennyiségben és azonos minőségben tudjuk minta után exportálni, ennek elengedhetetlen feltétele a közraktári kezelés; ezt mutatja Amerika példája. A közraktárakban a külön­böző minőségű búzák keverése és tisztítása által standard árut lehet előállítani és ez az, ami nálunk hiányzik. A gabonapool volna az a szerv, amely kizáróan exportál és minden a kivitelre rendel­kezésre álló gabonát a gabonakereskedelem a pool részére vásárolna. Így a gabonakereskedelem és az exportőrök működési köre biztosítva volna de az egész export irányítása és lebonyolítása a pool által egységes vezetéssel a kormány kezében lenne. A közraktárak céljára jelenleg rendelkezésre álla­nak a Budapesten mintegy másfél millió méter mázsa befogadóképességű tárházak (Csepellel együtt) és a vidéken megbízható adatok alapján a legkisebb és legnagyobb magán- és szövetkezeti tárházakat és gyűjtőraktárakat is figyelembe véve, mintegy 2.900.000 g befogadóképességű tárházak, amelyekből azonban csak körülbelül 1.900.000 kq befogadóképességű köz­raktárak működnek. Építeni kellene legalább 2 millió q befogadóké­pességű, modernül felszerelt raktárakat. A meglévő tárházak természetesen nincsenek kellően berendezve közraktári kezelés szempontjából, de részben meg­felelően felszerelhetők lennének. Kifejlesztendőnek tartanám ezt a raktári intézményt úgy, hogy a leg­alkalmasabb vasúti gócpontokon, vagy a Duna mellett lennének akkora tárházak (1—3000 vagon befogadóképességűek), hogy az eladásra kerülő, de legalább az exportra rendelkezésre álló összes gabona tárolható és ugyanonnan exportálható is legyen. Hogy a közraktárak és a gabonapaol működése könnyebben megindulhasson és a gazdákon azon­nal segítsünk, hazájuk legalább részben való gond­nélküli és jó áron való értékesítése tekintetében serkentsük őket a jobb minőségű gabona termelé­sére , be kellene vezetni a búzában (rozstermelő vidé­ken a rozsban) való adózást és pedig akképpen, hogy minden gazda földadóját, házadóját és az ezek után kirótt útadót, betegápolási adót, rokkantadót, kamarai illetéket, községi pótadót természetben, tehát búzában, illetve rozsban fizethesse le. A mezőgazdaság jelenleg a felsorolt adók címén mintegy 85 millió pengőt fizet, vagyis a mezőgazda­ság összes kat. tiszta jövedelmét kereken 143 millió aranykoronának véve, kat. koronánkint átlagosan 59 fillért, ami 20 P-s búzára átszámítva (a 77 kg-os búza jelenlegi budapesti ára alapján), megfelel kat. koronán­kint 2*95 kg búzának. Ha a gazdák, mondjuk, 3 kg-ot (rozstermelő vidéken ehelyett 5 kg rozsot) szolgál­tatnának be kat. koronánként fenti adóik fejében, akkor összesen 4,290,000 g búzát szedne be az állam a közraktárak útján export célra. Ennek a mennyi­ségnek a tárolására a meglévő tárházak is elegendők lennének, csak a berendezésük nem, mert hiszen az adógabona úgyse folyna be egyszerre. Nagyon fontosnak tartanám annak az elrendelé­sét, hogy legalább 77 kg-os szokványminőségű bú­zát kellene adóban beszolgáltatni (rozsból ugyan­csak szokványárut); ennél gyengébb árut a közrak­tár természetesen átvehetne, de a minőségéhez ké­pest alacsonyabb áron, viszont a jobb minőségűt drágábban fizetné. Szerintem ez igen jó eszköz lenne arra, hogy a minőségi termelés fokozására buzdítsunk. Vegyünk például egy 10 holdas gazdát, akinek 10 aranykorona kat. tiszta jövedelmű földje van, tehát 100 aranykorona kat. tiszta jövedelem után fizet ma földadót ... 23-20 P-t útadót 2-32 „ betegápolási pótadót 3-71 „ községi pótadót 11*00 „ kamarai illetéket 0*46 „ rokkantadót körülbelül 2*— „ házadót és ezután a fenti adókat körülbelül 20*— „ összesen 63*29 P-t. Hogy ezt kifizethesse, el kell adnia 77 kg-os bú­zából 18 pengős áron (mert ma a vidéken nem kap többet érte) 3 q2 q-t. Ha ellenben adóját a tervezet szerint búzában róhatná le, akkor 3 q búzával ki­fizetné adóját. Így segítenénk az adófizetőkön anél­kül, hogy az állam adóbevételét csökkentenék. A búzában való adózás fenntartását addig tarta­nám szükségesnek, amíg a közraktári intézmény teljesen ki nincsen építve és az egész exportunk a jól megszervezett pool útján nem lesz lebonyolítva, mert addig a búzát a vidéken, az ügynököknek kiszolgáltatva, piaci értékén alul kénytelenek a gaz­dák pénzszűke miatt eladni. Kérdés azonban, hogy tekintettel a mai óriási adóhátralékokra (körülbelül 160 millió pengő), nem lesz-e az államkincstárnak továbbra is érdeke a gabonában való adózás fenn­tartása, amelyet úgy gondolom, hogy a gazdák örömmel teljesítenének és adóhátralékban nem marad­nának, mert gabonájukat legjobban az adóban tud­nák értékesíteni. Az adóadminisztráció is egyszerűbb volna; utal­ványokat adnának az adóügyi jegyzők, amelyek alapján a kimutatott gabonamennyiséget a gazda beszállítaná a gyűjtő- vagy közraktárba, ahol átvé­telkor a minőség megállapítása után a szakképzett raktárkezelő (okleveles gazda lehetne) megfelelő elismervényt adna, amellyel a gazda igazolná adó­jának lerovását. A 77 kg-ot el nem érő és nem szokványminőségű búzát a raktárkezelő nem vehetné KÖZTELEK, 1930 MÁJUS 4, 35—36. SZÁM 40-IK ÉVFOLYAM. '"P*01*'^"* meghajtásra, vagy szén- és fatüzelésre, egész- és félautomatikus autőautomaták stb., stb., továbbá mindenfajta tejgazdasági gép és eszköz állandó raktárról azonnal kapható. Kérjen az Ön viszonyainak megfelelő hűtőtelepről kötelezettség nélküli ajánlatot, vagy költségmentes mérnöki kiküldetést. ALFA SEPARATOR R.-T., BUDAPEST lSÜTijTiiijESlíí

Next