Köztelek – 1930. 1-50. szám
1930-05-08 / 37. szám
716 birtokosnak, illetve a tulajdonosnak. A mezőgazdaság legerélyesebben tiltakozik az ellen, hogy a villamosenergia törvénybe oly rendelkezések vezessenek be, amelyek nem nyújtanak az érdekelt birtokosnak kielégítő és teljes értékű kártalanítást. Sérelmes a törvényjavaslatnak az az intézkedése, amely szerint a saját használatú villamosmű létesítésére és fenntartására szóló igazolványt a kereskedelemügyi minisztertől kell kérni. Egy gazdaságnak saját használatra berendezett villamosüzeme a közcélokat szolgáló villamosvállalatok üzemét és érdekeit egyáltalában nem sérti, így tehát ennél a kérdésnél nem lehet közérdekre hivatkozni. A mezőgazdaságnak elsőrendű érdeke az, hogy a saját használatra létesített villamostelep üzemének beállításához ne kelljen külön — esetleg megtagadható — engedélyt kérni. Amint már jeleztem is, a törvényjavaslat nem gondoskodik megfelelően a mezőgazdasági érdekek hathatós védelméről. A javaslat 14. §-a intézkedik arról, hogy az építési engedély kiadása előtt a telep és vezeték, illetőleg a berendezés tervbe vett felállítását közhírré kell tenni s alkalmat kell adni úgy az érdekeltségeknek, valamint az arra hivatott hivatalos hatóságoknak észrevételeik megtételére. Ennek a paragrafusnak 1. pontja számos különböző hatóságot felsorol, azonban nem említi a földművelésügyi minisztérium két hivatalos képviselőjét, az illetékes magyar királyi gazdasági és erdőfelügyelőt. Sem ez a paragrafus, sem az egész törvényjavaslat szelleme nem gondoskodik megfelelőképpen arról, hogy a mezőgazdasági érdekek megvédése minden vonalon biztosítva legyen. Ezt a szellemet bizonyítja az is, hogy a törvényjavaslat nem gondoskodik kifejezetten arról, hogy a felállítandó Országos Energiagazdasági Tanács tagjai között megfelelő számban mezőgazdasági szakemberek is legyenek. Ugyancsak nem határozza meg a javaslat a kinevezendő választott bírósági szakértőknek a mezőgazdasági szakemberekre eső hányadát. Jogos kívánsága a mezőgazdaságnak az, hogy úgy az Országos Energiagazdasági Tanácsnak, valamint a választott bírósági szakértőknek legalább egyharmada mezőgazdasági szakember legyen. A mezőgazdaság nehezményezi a villamosilleték szedése jogának törvénybe iktatását. A kereskedelemügyi miniszter ugyan azt mondja, hogy a villamosalap létesítésére vonatkozó rendelkezések csak azért kerültek a tervezetbe, hogy meg legyen teremtve a jogalap arra, hogy ha később a gazdasági viszonyok is kívánatossá teszik, ilyen alap létesíthető legyen. Ennek az alapnak létesítését jelenleg a kereskedelmi miniszter sem tartja lehetőségesnek. Ennek ellenére a mai nehéz mezőgazdasági helyzet következtében egy esetleges újabb teher, illetve adó lehetősége ellen tiltakozunk. Ismételten hangsúlyozzuk, hogy a mezőgazdaság elismeri az olcsó villamosáram ellátása kérdésének jelentőségét, méltányolja azokat az intenciókat, amelyek a kereskedelmi kormány e javaslat megtételére indították, mégis a mai nehéz helyzetben, amidőn a mezőgazdaságot minden oldalról összeroppanás fenyegeti, a törvényjavaslatot szükségesnek, de különösen sürgősnek nem tartjuk. Ha ennek ellenére a kereskedelmi kormány a törvényjavaslatot törvényerőre óhajtja emeltetni, szükségesnek véljük ennek a javaslatnak olyan módon való megváltoztatását, hogy a mezőgazdasági érdekek hathatósabban meg legyenek védve és az igénybevett területek tulajdonosai teljes értékű kártalanítást kapjanak. Rothmeyer Imre: Gondolatok a búzaválság megoldásáról. Irta: Teleki Béla gróf. Tisztában vannak azzal a gazdák és az illetékes vezetők is, hogy a mezőgazdaság jövedelmezőségének megmentése érdekében sürgősen tenni kell valamit. Azt látom, hogy az illetékesek más módot erre nem tudnak, mint újabb rövid lejáratú hitelekkel a bajok orvoslását tovább halogatni, amíg esetleg olcsóbb hosszú lejáratú hitel nem fog a mezőgazdaság számára rendelkezésre állani. Ez azonban nem oldja meg az agrárválságot, mert ha a földbirtok nem jövedelmez, vagy csak 1—2%-ot (mint ma a legjobb esetben), akkor hiába lesz olcsóbb, esetleg 5%-os a hitel, mert az eladósodás, ha lassúbb tempóban ugyan, de állandóan fokozódni fog. Ezért szerintem az eddigi kisebb hitelnyújtásokkal egyidejűen, ha lehet, sőt azok rovására is (mert sokan könnyelműen bánnak e hitelekkel és nem arra használják fel, amire kellene), a búza, illetve gabona értékesítését kell megoldani, mint amelytől a mezőgazdaság jövedelmezősége leginkább függ és amely kérdés nálunk gerince az agrárkérdésnek. Lássuk, mik a búza jó értékesítési lehetőségének, exportálásának előfeltételei. Ezekre rá kell jönnünk mindjárt, amint összehasonlítjuk a piacra kerülő magyar búzamintákat a külföldi búzamintákkal. A Manitoba pacific, Manitoba atlantic, Barusso, amerikai búzaminták teljesen egyöntetű, tiszta, a piacképesség legmagasabb fokán álló árut mutatnak, amelyek után garantáltan azonos minőségű búzát óriási mennyiségben tudnak szállítani; itt az exportőr, vagy vevő sohasem csapódik be, egy minta után vásárolhat sok-sok tételt. Ezzel szemben a mi búzamintáink mind egyöntetűségre, mind tisztaságra nézve jóval mögötte maradnak az amerikai mintáknak és ami a legnagyobb baj: tőlünk egy minta után csak kis mennyiséget mernek venni, úgyszólván minden tételről külön mintát kell adni, mert annyiféle minőségű búzánk van, hogy az eladó se mer garanciát vállalni azonosság tekintetében nagy mennyiségnél. (Megnyugtatásul közlöm, hogy látni a miénknél sokkal gyengébb búzamintákat is, mint pl. a lengyel, orosz stb.) Mi következik ebből a helyzetből: 1. Az, hogy minden erővel azon kell lennie a földművelésügyi kormánynak, hogy a kisgazdák mindenütt azt a búzaféleséget termesszék, amely a magyar nemesítők, a kísérleti intézmények és a nagyobb gazdaságok tapasztalatai alapján arra a vidékre a legjobb minőségű búzák közül a legmegfelelőbb féleségnek bizonyul. Ezt a mezőgazdasági kamarák adminisztrálhatnák, a gazdasági felügyelők útján pedig a kormány a termelés irányítását kezében tarthatná. Csakis így érhetnénk el azt, hogy egyöntetű és átlagosan jobb minőségű magyar búza kerüljön a piacra. 2. Természetesen a búza jó értékesítéséről is gondoskodni kell. Nézetem szerint meg kellene valósítani a közraktári intézményt és a gabonapoolt. 3. Be kell vezetni a búzában (rozsban) való adózást a mezőgazdasággal foglalkozók számára. Az összes agrárexportállamok rájönnek arra, hogy az importállamok védővámrendszerével szemben csak úgy védekezhetnek, ha a gabonakivitelüket poolok útján szervezik meg és egymás között is kapcsolatot tartanak fenn az export irányítása tekintetében. (Lásd E. Laur dr. cikkét a D. L. Pr. f. év 9. és 10. számában, amelyet a „Köztelek" f. évi 28. Számában ismertetett.) Hogy búzánkat nagy mennyiségben és azonos minőségben tudjuk minta után exportálni, ennek elengedhetetlen feltétele a közraktári kezelés; ezt mutatja Amerika példája. A közraktárakban a különböző minőségű búzák keverése és tisztítása által standard árut lehet előállítani és ez az, ami nálunk hiányzik. A gabonapool volna az a szerv, amely kizáróan exportál és minden a kivitelre rendelkezésre álló gabonát a gabonakereskedelem a pool részére vásárolna. Így a gabonakereskedelem és az exportőrök működési köre biztosítva volna de az egész export irányítása és lebonyolítása a pool által egységes vezetéssel a kormány kezében lenne. A közraktárak céljára jelenleg rendelkezésre állanak a Budapesten mintegy másfél millió méter mázsa befogadóképességű tárházak (Csepellel együtt) és a vidéken megbízható adatok alapján a legkisebb és legnagyobb magán- és szövetkezeti tárházakat és gyűjtőraktárakat is figyelembe véve, mintegy 2.900.000 g befogadóképességű tárházak, amelyekből azonban csak körülbelül 1.900.000 kq befogadóképességű közraktárak működnek. Építeni kellene legalább 2 millió q befogadóképességű, modernül felszerelt raktárakat. A meglévő tárházak természetesen nincsenek kellően berendezve közraktári kezelés szempontjából, de részben megfelelően felszerelhetők lennének. Kifejlesztendőnek tartanám ezt a raktári intézményt úgy, hogy a legalkalmasabb vasúti gócpontokon, vagy a Duna mellett lennének akkora tárházak (1—3000 vagon befogadóképességűek), hogy az eladásra kerülő, de legalább az exportra rendelkezésre álló összes gabona tárolható és ugyanonnan exportálható is legyen. Hogy a közraktárak és a gabonapaol működése könnyebben megindulhasson és a gazdákon azonnal segítsünk, hazájuk legalább részben való gondnélküli és jó áron való értékesítése tekintetében serkentsük őket a jobb minőségű gabona termelésére , be kellene vezetni a búzában (rozstermelő vidéken a rozsban) való adózást és pedig akképpen, hogy minden gazda földadóját, házadóját és az ezek után kirótt útadót, betegápolási adót, rokkantadót, kamarai illetéket, községi pótadót természetben, tehát búzában, illetve rozsban fizethesse le. A mezőgazdaság jelenleg a felsorolt adók címén mintegy 85 millió pengőt fizet, vagyis a mezőgazdaság összes kat. tiszta jövedelmét kereken 143 millió aranykoronának véve, kat. koronánkint átlagosan 59 fillért, ami 20 P-s búzára átszámítva (a 77 kg-os búza jelenlegi budapesti ára alapján), megfelel kat. koronánkint 2*95 kg búzának. Ha a gazdák, mondjuk, 3 kg-ot (rozstermelő vidéken ehelyett 5 kg rozsot) szolgáltatnának be kat. koronánként fenti adóik fejében, akkor összesen 4,290,000 g búzát szedne be az állam a közraktárak útján export célra. Ennek a mennyiségnek a tárolására a meglévő tárházak is elegendők lennének, csak a berendezésük nem, mert hiszen az adógabona úgyse folyna be egyszerre. Nagyon fontosnak tartanám annak az elrendelését, hogy legalább 77 kg-os szokványminőségű búzát kellene adóban beszolgáltatni (rozsból ugyancsak szokványárut); ennél gyengébb árut a közraktár természetesen átvehetne, de a minőségéhez képest alacsonyabb áron, viszont a jobb minőségűt drágábban fizetné. Szerintem ez igen jó eszköz lenne arra, hogy a minőségi termelés fokozására buzdítsunk. Vegyünk például egy 10 holdas gazdát, akinek 10 aranykorona kat. tiszta jövedelmű földje van, tehát 100 aranykorona kat. tiszta jövedelem után fizet ma földadót ... 23-20 P-t útadót 2-32 „ betegápolási pótadót 3-71 „ községi pótadót 11*00 „ kamarai illetéket 0*46 „ rokkantadót körülbelül 2*— „ házadót és ezután a fenti adókat körülbelül 20*— „ összesen 63*29 P-t. Hogy ezt kifizethesse, el kell adnia 77 kg-os búzából 18 pengős áron (mert ma a vidéken nem kap többet érte) 3 q2 q-t. Ha ellenben adóját a tervezet szerint búzában róhatná le, akkor 3 q búzával kifizetné adóját. Így segítenénk az adófizetőkön anélkül, hogy az állam adóbevételét csökkentenék. A búzában való adózás fenntartását addig tartanám szükségesnek, amíg a közraktári intézmény teljesen ki nincsen építve és az egész exportunk a jól megszervezett pool útján nem lesz lebonyolítva, mert addig a búzát a vidéken, az ügynököknek kiszolgáltatva, piaci értékén alul kénytelenek a gazdák pénzszűke miatt eladni. Kérdés azonban, hogy tekintettel a mai óriási adóhátralékokra (körülbelül 160 millió pengő), nem lesz-e az államkincstárnak továbbra is érdeke a gabonában való adózás fenntartása, amelyet úgy gondolom, hogy a gazdák örömmel teljesítenének és adóhátralékban nem maradnának, mert gabonájukat legjobban az adóban tudnák értékesíteni. Az adóadminisztráció is egyszerűbb volna; utalványokat adnának az adóügyi jegyzők, amelyek alapján a kimutatott gabonamennyiséget a gazda beszállítaná a gyűjtő- vagy közraktárba, ahol átvételkor a minőség megállapítása után a szakképzett raktárkezelő (okleveles gazda lehetne) megfelelő elismervényt adna, amellyel a gazda igazolná adójának lerovását. A 77 kg-ot el nem érő és nem szokványminőségű búzát a raktárkezelő nem vehetné KÖZTELEK, 1930 MÁJUS 4, 35—36. SZÁM 40-IK ÉVFOLYAM. '"P*01*'^"* meghajtásra, vagy szén- és fatüzelésre, egész- és félautomatikus autőautomaták stb., stb., továbbá mindenfajta tejgazdasági gép és eszköz állandó raktárról azonnal kapható. Kérjen az Ön viszonyainak megfelelő hűtőtelepről kötelezettség nélküli ajánlatot, vagy költségmentes mérnöki kiküldetést. ALFA SEPARATOR R.-T., BUDAPEST lSÜTijTiiijESlíí