Köztelek – 1930. 53-104. szám

1931-07-27 / 59-60. szám

1160 MEZŐGAZDASÁGI ÜZEM SZÍNTARTÍS. Rovatvezető: Ormándy János dr. A homok bajai. A , Köztelek" folyó évi 9. számában Kövendy Gyula „A Nyírség bajai" című közleményében röviden rá­mutatott a homoki gazdaságok nehéz viszonyaira és bizonyos mértékű állami támogatást sürget, hogy a Nyírségen, Magyarországnak e kies, de legmostoháb­ban termő területén a teljes gazdasági és szociális katasztrófa bekövetkezésének elejét vegyék. Teljes mértékben igaza van Kövendy Gyulának, de ez a súlyos helyzet nemcsak egyedül a Nyírségre vonatkozik, ugyanez áll, talán még nagyobb mérték­ben a Duna-tisza közi nagy kiterjedésű, silány minő­ségű, száraz homok- és futóhomokterületekre, vala­mint a dunántúli homokvidékekre is. A homoki gazdáknak nagy küzdelmet kell vívniuk, hogy a homokon valamelyes csekély jövedelmet ér­hessenek el. Eddig biztos jövedelmet nyújtott a szőlő és a rozs s ezek termelése érdekében mondjuk meg őszintén más, a homoknak megfelelő termények ter­mesztését is elhanyagolták. Ma a szőlő termését, a bort alig tudjuk értékesíteni, pedig a termelési költ­ség nagyon magas. A rozs az alacsony árak miatt nem hoz jövedelmet s félő, hogy értékesítése is mindig rosszabb lesz, mert erősen konkurál velünk Németország és Lengyelország. Tehát a homoki gazdáknak, hogy jövedelmezően gazdálkodhassanak új termelési irányt kell bevezet­niük. Azt kell termelni, amit a külföld keres, amit biztosan tudunk értékesíteni. Így a szőlőnél fokoza­tosabb mérvben át kell térnünk a csemege­szőlő ter­melésére. Látjuk, hogy az elmúlt évben milyen nagy mennyiségű szőlőt szállítottunk ki külföldre s az a szőlőbirtokos járt jól, aki a megfelelő, erős héjú, szállítóképes borszőlőjét is, mint étkezési szőlőt adta el. Az új telepítéseknél nagyobb területet—a talaj és éghajlati viszonyoknak is megfelelő — csemege fajták­kal ültessünk be. Régi telepünk nagy részét alakít­suk át csemegeszőlővé, részint átoltás, részint fel­újítás által. Így a meglevő szőlőket is jövedelmezőbbé fogjuk tenni. Ilyen áttelepítéssel nagyobb mennyi­ségű étkezési szőlő kerül a piacra és csökkenteni tudjuk a kevésbbé értékes borszőlőt s a megmaradt kiváló minőségű borszőlőből készített bor értékesí­tése is könnyebb lesz. A futóhomok területek nagy része kiválóan hasz­nosítható gyümölcsösök által. Telepítsünk tehát gyümölcsösöket, de itt tartsuk szem előtt, hogy az újabb telepítéseknél az egyes vidékek talaj- és ég­hajlati viszonyainak megfelelő legkiválóbb minőségű fajtákat termeljünk, még­pedig nagy tömegben, mert a kereskedelmi értékesítés szempontjából fontos, hogy az egyes vidékeknek kiváló gyümölcsfajtái nagy tömegben termelve hozassanak a piacra. Minthogy csakis egészséges és kiválóan válogatott gyümölcsöt vesz fel a külföld, ennélfogva nagy gond fordítandó a gyümölcsfa ápolására és a rovarok elleni véde­kezésre. Sokszor nagy terület gazdaközönségének lelkiismeretes védekező munkáját tönkre teszi néhány gazda nemtörődömsége. Éppen ezért a gyümölcsfa védekezést törvényhozási úton kell kötelezővé tenni. Amint az egyes állati betegségeknél elrendelték törvényileg a kötelező védekezést, éppen így törvényi­leg kell elrendelni a gyümölcsfák kötelező ápolását és permetezését. Azokat a községeket, amelyek a kötelező védekezésnek nem tesznek eleget zár alá kell venni, hogy onnan külföldre gyümölcs szállítható ne legyen. Ilyen erélyes eljárással a kötelező védekezést keresz­tül lehet vinni s a gazdaközönség a kényszer hatása alatt meg fog győződni a rendelkezések üdvös vol­táról. Ma már egy gazda sincs, aki szőlőjét ne per­metezné és éppen igy be fog következni az általános gyümölcsfa­védelem is, ha az első időkben törvé­nyes rendelkezésekkel rákényszeríti a kormány a nemtörődő gazdákat a többiek érdekében a véde­kezésre. A magyar gyümölcs íze, zamatja a legkiválóbb s éppen ezért keresik a külföldi piacok. Ha tehát egészséges gyümölcsöt termelünk s azt megfelelően csomagoljuk, ugy nem fogunk olyan mennyiséget termelni, amely külföldön elhelyezhető ne legyen. Ha átlag egy kat. holdon 100 drb gyümölcsfát számí­tunk s annak termését 10 éves átlagban fánként csak 50 kg terméssel számoljuk, akkor egy kat. hold 60 méter mázsa gyümölcsöt terem, amely, ha kilogrammonként csak 15 fillérrel számítunk, 750­0 bruttó jövedelmet hoz. Hol tudunk ilyen jövedel­met elérni, ha akár rozsot, vagy burgonyát terme­lünk. A gyümölcstelep — amíg termőbe jut — nagy­szerűen kihasználható köztes terményekkel. A homoki szántóföldeken is meg kell változtat­nunk az eddigi termelési irányzatot. A rozs alacsony ára és nehéz értékesítése megokolttá teszi vetés­területének csökkentését. Ezzel szemben nagyobb mértékben karolandó fel a burgonya és a homoki pillangós takarmányok termelése. Olaszország, Görögország és Törökország nagy mennyiségű burgonyát importál. Éppen ezért a bur­gonyaterületek növelése nagyon is megokolt lenne. Minthogy a nevezett országok főképpen a fehér húsú burgonyát keresik, így a hazánkban kiváló termőnek bizonyult középkorai érésű Ella burgonya termelése jöhet elsősorban számításba, amely jól kezelt és jó erőben lévő homoktalajokon hat, holdankint 120— 150 g termést is ad s jövedelmezőség tekintetében felér legalább is a négyszeres rozsterméssel. Hogy azonban burgonyaterületeinket nagyobb mértékben fokozzuk, szükséges, hogy előre biztosítsuk termésünk elhelyezését. Itt nagy feladat vár a Mezőgazdasági Termény- és Termékforgalmi Intézetre, mert nem elég csak termeltetni, hanem első és legfontosabb feladat a külkereskedelmi értékesítés megszervezése. A magyar gazdaközönség igyekszik többet és jobbat termelni, ha látja azt, hogy az értékesítés lehetősége megvan. A csökkent rozstermő területek a homoki pillan­gós takarmánynövények termesztésének nagyobb mérvű felkarolása által hasznosíthatók jövedelmezőb­ben. Itt kétféle irányt kell követnünk, a takarmány­termesztést és a magtermesztést. A homoki pillangós takarmánynövények elsősor­ban bőséges és kiváló minőségű takarmányt adnak, így ezek termesztésével fejleszthetjük állattenyésztésün­ket, másodsorban a pillangós takarmánynövények a talajt is javítják mind televényben, mind nitrogénben és kiváló előveteményei a gabona- és gumósvete­ményeknek. Nagyobb mennyiségű és értékes minőségű takar­mányt termelve fokozhatjuk az állattartást, aminek következménye lesz állattenyésztésünk belterjesebb irányú fejlesztése, ennek következtében a nagyobb trágyatermelés, a talajerő nagyobb mérvű javítása. A bő és jó minőségű takarmányon nevelt állat értéke is növekedik, miáltal takarmányozás útján jövedel­mezően értékesíthetjük takarmánytermésünket. Az egyoldalú szemtermelést űző gazdaságok a mai viszo­nyok mellett nem gazdálkodhatnak jövedelmezően, ezért feltétlenül össze kell kapcsolni a növényterme­lést az állattenyésztéssel, mert csakis így hozhat egy gazdaság jövedelmet. Nagyobb mértékben kell felkarolnunk a homoki pillangós takarmánynövények magtermesztését is. Sajnos ma még nagyon kevés helyen foglalkoznak ezzel s ez az oka, hogy a homoki pillangós takar­mánymagvak ára a belföldön olyan magas. A hazánk­ban termelt magvakat a külföldi piac szívesen vásá­rolja, mert ezek csirázási százaléka és energiája felülmúlja a külföldi magvakét. Ezekből nagy mennyiséget tudnánk exportálni s ezzel javíta­nák külkereskedelmi mérlegünket. Sajnos az egye­düli szöszösbükkönymag kivételével a többi homoki pillangós takarmánymagvakból még a belfogyasztást is alig tudjuk kielégíteni. E téren is nagy feladat vár a Mezőgazdasági Termény- és Termékforgalmi Intézetre, hogy megszervezze takarmánymagexpor­tunkat, mert csakis akkor termelhetünk nagyobb mennyiséget, ha biztos felvevő külföldi piac áll rendelkezésünkre. Hogy azonban ezeket a termelési ágakat bevezet­hessük, feltétlen szükséges, hogy a ma még gyenge minőségű homok- és futóhomokterületek megjavítá­sát minél sürgősebben végrehajtsuk. Ma már meg­találtuk azokat az okszerű eljárásokat, amelyekkel a gyenge minőségű homoktalajokat megjavíthatjuk és istállótrágya hiányában is termővé tegyük. Azok a homoktalajok, amelyeknek altalajában agyagot, vagy agyagos homokot találunk — bármilyen gyenge minőségűek is —, okszerű eljárásokkal szántóföldi művelésre alkalmassá tehetők. A többi homokterüle­tek csemegeszőlő-, gyümölcsfatelepítéssel és erdősí­tés útján hasznosíthatók. A homoki szántóföldek megjavítása a pillangós takarmánynövények termesztésével, a zöldtrágyá­zással és legolcsóbban a szalmatrágyázással kapcso­latos műtrágyázással valósítható meg. A homok azért terméketlen, vagy csekély jövedelmet hozó, mert televényben, tápanyagban szegény s azonkívül laza összetételénél fogva a csapadékot könnyen átereszti s igy nedvességben is szegény. Hogy a homokot szántóföldi műveléssel jövedelmezővé tegyük, első­sorban televénytartalmát a táplálóanyag szükségletét kell növelnünk és vizfelfogó képességét fokoznunk. Televénytartalmát és a vizfelfogó képességét nagy mértékben növeljük a zöldtrágyázással. Zöldtrágyázás céljára kiválóan alkalmas a csillagfürt, ott ahol meg van a megfelelő csapadék s nem túl meszes a homok, mint azt a Nyírségben tapasztalják. De a Duna-tiszaközi homokra nem való, mert ezek inkább meszesek s itt a csapadék eloszlása is nagyon ked­vezőtlen. Itt zöldtrágyázás szempontjából a szöszös­bükköny, a kétéves somkóró, a laposabb, ned­vesebb homokon a homoki borsó termesztése meg­okolt. A virágzásában lekaszált pillangós növény­nyel nagy tömegű szerves anyagot adunk a ho­moknak, nagy mennyiségben szaporítjuk nitrogén­tartalmát. A zöld növénnyel adott szerves anyag a talajban gyorsan elkorhad és növeli a talaj vízfelfogó képességét, megköti a homokot és a süle­vényes homokon kedvezőbbé teszi a növényzet fejlő­dését. A zöldtrágyázás azonban ma még drága, mert először egy évi termés jövedelmét veszítjük el, másod­szor a vetőmag is sokba kerül. Ezt a javítást akkor végezhetjük, ha már magunk termelünk gazdaságunk részére vetőmagot. A takarmány céljából termelt pillangós növények­kel is figyelmet érdemlő homokjavítást végzünk, mert a virágzásban lekaszált takarmánynövények gyökér-, tarló- és elpergett levélrészeinek elkorha­dásával is növeljük a talaj televény- és nitrogén­tartalmát, valamint vízfelfogó képességét. Azok, akik a homoki pillangós takarmánynövényeket csak takarmány céljából termelik, meggyőződtek arról, hogy az utána vetett rozs terméshozama nagymérték­ben emelkedett. A homoktalajok megjavítását a mai viszonyok között legolcsóbban a szalmatrágyázással érjük el. A szalmával is növeljük a talaj televénytartalmát és vízfelfogó képességét. Már­pedig felette fontos, hogy a laza homokban egy olyan réteget készítsünk elő mesterséges úton, amely a csapadékot felfogja, el­raktározza s a nagyobb szárazság idejében a növény­zetet ellátja kellő nedvességgel. A szalmatrágyázás legegyszerűbb eljárása a követ­kező : Egy kat. holdra használjunk az első eszten- KÖZTELEK, 1930 JULIUS 27. 59—60. SZÁM 40-IK ÉVFOLYAM. A LEGOLCSÓBB \ IT IC O G K \ 1 It Á G I Á I NYERI, II i A RIJGYLEVET ÉS TRÁGYALEVET TŐZEGKORPÁVAL IV IVN­I Szükséglet számosállatonként és naponként .. .. .. .. .. 1 kg. MJMJ9 Különleges berendezés nem szükséges, minden istállóban alkalmazható. gróf ZICHY BÉLA fonyód-feketebézsenyi tőzegtelepeinek bérlete, Budapest, IV., Petőfi Sándor­ utca 14. 884~ 89 ellen lóherében emrvolt­i

Next