Köztelek – 1931. 1-52. szám
1931-05-03 / 35-36. szám
542 Szegény miniszter urak kénytelenek a napisajtóban cikkezni, hogy levezessék felgyűlt szellemi tartalmukat. Egy legszorgalmasabb, kitűnő publicistánk, aki civilben kultuszminiszter, legutóbbi cikkében bejelentette, hogy három héttel meghosszabbítja az iskolai nyári szünidőt. Itt tehát megint nyerünk három heti időt. Ki nyeri? A szülő, a gyermek, a tanár? A kultuszminiszter úrnak az a fő célja a szünethosszabbítással, hogy a Balaton minél több fürdőzőhöz jusson. Itt csak az a baj, hogy a felszabadított tanulók óriási többsége — kivált faluhelyen — nem megy se a Balatonhoz, se más fürdőhelyre, hanem a boldog szülők nyakába kuporodik, vagy az utcai mozgalmat élénkíti. A kultuszminiszter úr tehát szerfelett megnyugtatná a szegény szülőket, ha a kiürített iskolákat rögtön napközi otthonokká rendezhetné be, — mondjuk baby egyetemekké, hogy tetszetősebb legyen a dolog —, ahol a nem fürdőző gyermekek megkapnák azt a szellemi és testi felügyeletet, fegyelmet és szórakozást, amit különben nélkülözni kénytelenek. (Bp.) Osztrák példa a termelői tejárak megvédésére. A bécsi tejpiacon a közelmúltban olyan események játszódtak le, amelyek a legnagyobb mértékben megérdemlik a magyar tejtermelő gazdák figyelmét, mert példát szolgáltatnak arra, hogy a gazdák összefogásával és együttes áldozatkész eljárásával a tejárak megvédése és fenntartása érdekében szép eredményt lehet elérni. A bécsi tejpiacon tudvalevően már évek óta a tejárakat egy közös bizottság szabályozza, amely a fogyasztást meghaladó tejfelhozatal esetén megfelelő mennyiségű tejnek ipari tejáron való elszámolása útján eddig éveken át biztosítani tudta a termelési költségeket meghaladó, változatlan fogyasztói tejárszínvonalat. Ez a kedvező városi tejár azonban természetesen Ausztriában is előidézte ugyanazokat a következményeket, amelyeket nálunk is tapasztalhattunk, tudniillik lényegesen megnövekedett mindenfelé a tejtermelés és a kedvezőbb városi értékesítés elérésére törekedtek olyan távolabbi tejek is, amelyek azelőtt feldolgozásra kerültek. Az ebből előálló árletörő verseny következtében a több éven át egyformán fenntartott 54 garasos fogyasztói árat a múlt év őszén 5 garassal mérsékelni kellett, amely összegből 4 garas a termelői tejár rovására ment. Ez az árleszállítás azonban a tejkérdés rendezését nem oldotta meg, amint nálunk is ismételten tapasztalni lehetett, hogy az árleszállítással távolabbi kihatású, komoly gyakorlati eredményeket elérni nem lehet, mert ettől sem a fogyasztás nem növekszik, sem pedig az árrombolás nem szűnik meg, hanem ez rövid szünet múlva az újonnan megállapított, alacsonyabb árakat kezdi ki. Ugyanígy Bécsben a tavasz folyamán ismét megindult az árrombolás, főleg Felső-Ausztriából szállítottak be új tejtételeket olcsóbban kínált árakon. Erre való tekintettel a tejvállalatok a közös bizottságtól a fogyasztói és termelői tejárnak 3 garassal való azonnali leszállítását kívánták, mert attól tartottak, hogy egyébként ezek az új betörő tejek elveszik eddigi vevőiket és fogyasztóikat. A közös bizottság gazdatagjai nem voltak hajlandók ebbe az újabb árleszállításba belemenni, különösen pedig nem a jelenlegi helyzetben, amidőn az abraktakarmányok árai állandóan növekszenek, a téli takarmány elfogyott, a rossz időjárás következtében pedig a legeltetés megkezdése lényegesen eltolódott és kedvező fahozadékot nem ígér. Minthogy a gazdák hozzájárulását az árleszállításhoz megnyerni nem tudták, a tejvállalatok bejelentették a közös bizottságból való kilépésüket és elhatározták, hogy mégis leszállítják 3 garassal a fogyasztói árat és ennek megfelelően 3 garassal kevesebbet fizetnek a gazdáknak. Ezt az elhatározást az összes többi bécsi tejkereskedelmi vállalatok meg is valósították, közülük azonban kettő a fogyasztási ár leszállítást nem hárította tovább a termelőkre. Ezt a lépést azonban már másnap a tejtermelőknek, főleg a tejszövetkezetek vezetőinek nagyszabású tiltakozó gyűlése követte, amelyen a tejtermelő gazdák és szövetkezetek egyértelműen elhatározták, hogy a tejszállítást teljesen beszüntetik mindazoknak a vállalatoknak, amelyek az árleszállítást a gazdák zsebe rovására végezték el és csupán annak a két nagy vállalatnak szállítják a tejet továbbra, amelyek az árcsökkenést a spanning mértékének rovására, a gazdák sérelme nélkül hajtották végre és az egész bécsi tejellátás fenntartásával ezt a két vállalatot bízták meg. A gazdák elhatározásukat következetesen állták is, aminek néhány nap alatt meg volt a kedvező hatása, mert egymás után jelentkeztek a tej nélkül maradt vállalatok és aláírták a mezőgazdasági kamaránál azt a kötelező nyilatkozatot, hogy a tejárcsökkentés terhét magukra vállalják és a gazdáknak továbbra is az eddigi árat fizetik. Ezzel a bécsi tejharc a gazdák teljes győzelmével végződött! A sikeres küzdelem után a jövőben valószínűleg nem ismétlődhet meg Bécsben a tejpiac kereskedelmi zavarainak a gazdák rovására történő rendezése. A hírek szerint a közeljövőben ismét visszaállítják a régi árakat, vagyis 3 garassal emelik a fogyasztói tejárakat, mert úgy látszik, a néhány ezer liter többlet felszállítása és ennek valamivel olcsóbb árusítása a vállalatokra nézve csak akkor elviselhetetlen, ha ennek terhét a gazdákra lehet hárítani, de mindjárt mellőzhetővé válik a fogyasztói tejárak csökkentése, ha a rendezést a vállalatok spannungja és nyeresége rovására kell elvégezni. Reméljük, hogy adandó alkalommal a magyar gazdák ugyanolyan szolidáris együttműködést és áldozatkész elhatározást fognak majd tanúsítani a tejtermelés érdekeinek megvédésére, mint amilyenre az osztrák gazdák mutattak most példát. Ez annál inkább elismerést érdemel, mert Bécs részére túlnyomórészt kisüzemek, szövetkezetekbe tömörült kisgazdák szállítják a tejet. A bécsi tejpiacon ezenkívül még egy olyan esemény történt, amely figyelmünkre jogosan tarthat számot és pedig az, hogy az osztrák kormány a közelmúltban az élelmiszerek forgalmáról szóló 1896. évi törvényben nyert felhatalmazás alapján a tej forgalmára nézve új rendelkezéseket léptetett életbe, amelyek az egészségügyi érdekek védelme mellett a tejárszínvonal fenntartását és az árromboló verseny kizárását célozzák. Ennek a rendeletnek legfőbb intézkedése az, hogy a különös egészségügyi ellenőrzés mellett nyert, nyers fogyasztásra is alkalmas tejen kívül minden más tejet csak az esetben szabad forgalomba hozni és fogyasztónak eladni, ha előzetesen mechanikailag tisztították, pasztőrözték és mélyre hűtötték. A rendelet megtiltja a tejnek nyitott edényekben való szállítását, eladási célokra csak a termelési vagy kezelési helyen megtöltött, megfelelően zárt edényekben szabad tejet forgalomba hozni. Szabadban és kedvezőtlen behatásoknak (por, piszok, szag stb.) kitett helyiségekben nem szabad a tejet nyitott edényekben tartani. Ezenkívül a rendelet egészségügyi szempontból különféle tilalmakat tartalmaz a beteg tehenektől származó tej felhasználására nézve és a tényleges belső értéknek meg nem felelő elnevezésekkel való visszaéléseket is kizárja. A rendeletnek a kötelező pasztőrözésről szóló intézkedése egyelőre Bécsben, Grazban és Linzben lépett életbe. Megemlítjük még, hogy az új német birodalmi törvény alapján, amelynek végrehajtási utasítása most van munkában, "Würtemberg máris kiadott egy tejrendeletet, amely szintén előírja a tejpasztőrözési kötelezettséget. Érdeklődéssel várjuk, mikor jelenik meg már nálunk is olyan rendelet, vagy készül el az a sokat emlegetett törvény, amely a tejtermelő gazdáknak sok nehézséggel járó önvédelmi harcán kívül még hatósági rendszabályokkal is segítségére siet a mezőgazdaságunk jövő boldogulása szempontjából annyira fontos tejgazdaságnak. Kartel és villamosítás.) írta: Ilanyi Dezső. Mióta a törvényalkotás egyre inkább a gazdasági kérdések megoldására törekszik, a politika gyakran egészen furcsa, szinte tragikomikus helyzeteket teremt. Az utolsó hetek jelszava a kartelek ellen hirdetett keresztes hadjárat volt. Láthattuk azonban, ez a kérdés nem annyira a rendelkezésre álló szankcióktól és törvényektől függ, mint sokkal inkább attól, hogy hol és miként lehet idejében egy már meglévő vagy alakuló kartelt a szarvánál fogni. A dolgok gazdasági természete hozza magával, hogy a kartelek szarva rendesen aranyból van, amely a legtöbb pénzínséges kormány részére nehezen hozzáférhető valami. Ugyanakkor midőn a kartelek megrendszabályozása okozott gondot a törvényhozásnak, szavazta meg a képviselőház az energiatörvényt olyan alakban, amely minden közgazdász előtt új és hozzá hatalmas kartel születésének ígéretét tartalmazza. Egy ország gazdaságos és korszerű villamosítása ma már nem halasztható annak veszedelme nélkül, hogy az e téren hátrányba jutó ország gazdaságát újabb megrázkódtatásnak ne tenné ki. Az energia kérdés törvényes rendezése tehát időszerű és halaszthatatlan volt. Az energia törvény azonban — bármily tökéletes legyen is — csak keret, amelyet gazdasági tartalommal a villamosítást megvalósítók érdekcsoportja fog kitölteni. Ez az érdekcsoport pedig a dolog természeténél fogva igen zártkörű, mert nagy terveket, nagy pénzzel, hosszú időre felépíteni és biztosítani csak igen keveseknek adatott meg. Hogy az egész kérdést világosabbá tegyük, felidézzük a vasútépítés korszakát, mikor az állam szegénysége folytán — hasonlóan a villamosításhoz — egyesek, hosszú koncessziók birtokában megépítették a különböző vasútvonalakat. Mi sem volt természetesebb, minthogy ezeknek a vállalatoknak az együttműködés szükségszerűségének kényszere alatt meg kellett egymással egyezniük és meg is egyeztek egymással a közönség bőrére. Szegény országban, ahol a forgalom egy vasúti vonalat is alig képes gazdaságosan fenntartani, ez nem is lehet másképpen. Verseny — a közönség részére hasznos verseny — csak ott fejlődhetik ki, ahol a versenytársak mindegyike megtalálhatja a maga hasznát. (Hogy ez mennyire igaz, arra jellemző a MÁV és a DSzA vasút versenye a székesfehérvári viszonylatban.) A vasúti kérdés megoldása végül is csak az államosítással vált megoldhatóvá. Most újból 40—60 évre szóló területfoglalási engedélyek kiadása következik a villamosító vállalatok részére. Ez el nem kerülhető, mert különben a villamosításra tőkét szerezni nem lehet. A villamosítás is, miként a vasútépítés állandó, költséges, helyhez kötött hálózat kiépítését teszi szükségessé, sőt ezen felül nagy központi erőtelepek létesítését is. Ezeknek tőketerhei alkotják a villamos áramköltség tetemesebb részét. Ezt olcsó áramár mellett törleszteni csak hosszú idő alatt lehetséges, ezért megokult a hosszú koncesszió. A hosszú szerződési idő alatt azonban a viszonyok lényeges változáson fognak keresztülmenni, amelyeknek tekintetbevétele a szerződésben felette nehéz. Elsősorban is az ország villamos áram fogyasztása fog igen sokszorosan emelkedni. Ennek az emelkedésnek menetét és mértékét — a gazdasági konjunktúra ingadozásaitól eltekintve — ma már pontosan ismerjük. Még hazai viszonyainkra is olyan anyaggal rendelkezünk, amely a helyzet kialakulása értékrendjének *) Készséggel közöljük a szerzőnek egyéni nézeteit ismertető érdekes közleményét, noha álláspontja nem egyezik egyesületünknek az energia-törvénytervezet tárgyalása alkalmával elfoglalt álláspontjával. Ez az álláspont a villamosítás előnyeit legteljesebb mértékben elismeri, de a mai nehéz helyzetben nem tartja a megvalósítást sürgősnek és tiltakozik mindennemű megterhelés, tehát az energia-illeték törvénybe iktatása ellen is. Szerkesztőség: — — stetőtengeri, szudánfűmag, vetőburgonya,ro^K^An^frl^i^fi. Alapítási év MAUTHNER ÖDÖN mistermelő és magkereskedelmi részvénytársaság TELEFON:+63-65 BUDAPEST TELEFON I 463-65 SURGÖNYOIM: MAUTECWEBJBK., U L' 1) A 1' E S T Központ: VII., Rottenbiller-utca 33. szám. elti* Fióküzlet: IV., Kossuth Lajos-utca szám. A Ferencrendiek templomával szemben. Ki mint vet, ugy arat, Mauthner magnál jobbat sehol sem kaphat! Uj nagy főárjegyzék, mely nöményárjegyzéket is tartalmaz, ingyen és bérmentve. KÖZTELEK, 1931 MÁJUS 10. 37—38. SZÁM 41-IK ÉVFOLYAM.