Köztelek – 1931. 1-52. szám

1931-05-03 / 35-36. szám

542 Szegény miniszter urak kénytelenek a napisajtóban cikkezni, hogy levezessék felgyűlt szellemi tartalmukat. Egy legszorgalmasabb, kitűnő publicistánk, aki civilben kultuszminiszter, legutóbbi cikkében bejelentette, hogy három héttel meghosszabbítja az iskolai nyári szün­időt. Itt tehát megint nyerünk három heti időt. Ki nyeri? A szülő, a gyermek, a tanár? A kultusz­miniszter úrnak az a fő célja a szünethosszabbítással, hogy a Balaton minél több fürdőzőhöz jusson. Itt csak az a baj, hogy a felszabadított tanulók óriási többsége — kivált faluhelyen — nem megy se a Bala­tonhoz, se más fürdőhelyre, hanem a boldog szülők nyakába kuporodik, vagy az utcai mozgalmat élén­kíti. A kultuszminiszter úr tehát szerfelett megnyug­tatná a szegény szülőket, ha a kiürített iskolá­kat rögtön napközi otthonokká rendezhetné be, — mondjuk baby egyetemekké, hogy tetszetősebb legyen a dolog —, ahol a nem fürdőző gyermekek megkapnák azt a szellemi és testi felügyeletet, fegyel­met és szórakozást, amit különben nélkülözni kény­telenek. (Bp.) Osztrák példa a termelői tejárak megvédésére. A bécsi tejpiacon a közelmúltban olyan események játszódtak le, amelyek a legnagyobb mértékben meg­érdemlik a magyar tejtermelő gazdák figyelmét, mert példát szolgáltatnak arra, hogy a gazdák összefogásá­val és együttes áldozatkész eljárásával a tejárak meg­védése és fenntartása érdekében szép eredményt lehet elérni. A bécsi tejpiacon tudvalevően már évek óta a tej­árakat egy közös bizottság szabályozza, amely a fogyasztást meghaladó tejfelhozatal esetén megfelelő mennyiségű tejnek ipari tejáron való elszámolása útján eddig éveken át biztosítani tudta a termelési költségeket meghaladó, változatlan fogyasztói tejár­színvonalat. Ez a kedvező városi tejár azonban ter­mészetesen Ausztriában is előidézte ugyanazokat a következményeket, amelyeket nálunk is tapasztalhat­tunk, tudniillik lényegesen megnövekedett mindenfelé a tejtermelés és a kedvezőbb városi értékesítés eléré­sére törekedtek olyan távolabbi tejek is, amelyek azelőtt feldolgozásra kerültek. Az ebből előálló árletörő verseny következtében a több éven át egyformán fenntartott 54 garasos fogyasztói árat a múlt év őszén 5 garassal mérsékelni kellett, amely összegből 4 garas a termelői tejár rovására ment. Ez az árleszállítás azonban a tejkérdés rendezését nem oldotta meg, amint nálunk is ismételten tapasz­talni lehetett, hogy az árleszállítással távolabbi ki­hatású, komoly gyakorlati eredményeket elérni nem lehet, mert ettől sem a fogyasztás nem növekszik, sem pedig az árrombolás nem szűnik meg, hanem ez rövid szünet múlva az újonnan megállapított, ala­csonyabb árakat kezdi ki. Ugyanígy Bécsben a tavasz folyamán ismét megindult az árrombolás, főleg Felső-Ausztriából szállítottak be új tejtéte­leket olcsóbban kínált árakon. Erre való tekintettel a tejvállalatok a közös bizottságtól a fogyasztói és termelői tejárnak 3 garassal való azonnali leszállítá­sát kívánták, mert attól tartottak, hogy egyébként ezek az új betörő tejek elveszik eddigi vevőiket és fogyasztóikat. A közös bizottság gazdatagjai nem vol­tak hajlandók ebbe az újabb árleszállításba bele­menni, különösen pedig nem a jelenlegi helyzetben, amidőn az abraktakarmányok árai állandóan növek­szenek, a téli takarmány elfogyott, a rossz időjárás követ­keztében pedig a legeltetés megkezdése lényegesen eltoló­dott és kedvező fahozadékot nem ígér. Minthogy a gazdák hozzájárulását az árleszállításhoz megnyerni nem tudták, a tejvállalatok bejelentették a közös bizottságból való kilépésüket és elhatározták, hogy mégis leszállítják 3 garassal a fogyasztói árat és ennek megfelelően 3 garassal kevesebbet fizetnek a gazdáknak. Ezt az elhatározást az összes többi bécsi tejkeres­kedelmi vállalatok meg is valósították, közülük azon­ban kettő a fogyasztási ár leszállítást nem hárította tovább a termelőkre. Ezt a lépést azonban már más­nap a tejtermelőknek, főleg a tej­szövetkezetek vezetői­nek nagyszabású tiltakozó gyűlése követte, amelyen a tejtermelő gazdák és szövetkezetek egyértelműen elhatározták, hogy a tejszállítást teljesen beszüntetik mindazoknak a vállalatoknak, amelyek az árleszállítást a gazdák zsebe rovására végezték el és csupán annak a két nagy vállalatnak szállítják a tejet továbbra, amelyek az árcsökkenést a spanning mértékének rovására, a gazdák sérelme nélkül hajtották végre és az egész bécsi tejellátás fenntartásával ezt a két vállalatot bízták meg. A gazdák elhatározásukat következetesen állták is, aminek néhány nap alatt meg volt a kedvező hatása, mert egymás után jelentkeztek a tej nélkül maradt vállalatok és aláírták a mezőgazdasági kamaránál azt a kötelező nyilatkozatot, hogy a tej­árcsökkentés terhét magukra vállalják és a gazdáknak továbbra is az eddigi árat fizetik. Ezzel a bécsi tejharc a gazdák teljes győzelmével végződött! A sikeres küzdelem után a jövőben valószínűleg nem ismét­lődhet meg Bécsben a tejpiac kereskedelmi zava­rainak a gazdák rovására történő rendezése. A hírek szerint a közel­jövőben ismét visszaállítják a régi árakat, vagyis 3 garassal emelik a fogyasztói tejárakat, mert úgy látszik, a néhány ezer liter többlet felszál­lítása és ennek valamivel olcsóbb árusítása a vállala­tokra nézve csak akkor elviselhetetlen, ha ennek ter­hét a gazdákra lehet­­ hárítani, de mindjárt mellőz­hetővé válik a fogyasztói tejárak csökkentése, ha a rendezést a vállalatok spannungja és nyeresége rová­sára kell elvégezni. Reméljük, hogy adandó alkalommal a magyar gazdák ugyanolyan szolidáris együttműködést és áldozat­kész elhatározást fognak majd tanúsítani a tejterme­lés érdekeinek megvédésére, mint amilyenre az osztrák gazdák mutattak most példát. Ez annál inkább elis­merést érdemel, mert Bécs részére túlnyomórészt kis­üzemek, szövetkezetekbe tömörült kisgazdák szállítják a tejet. A bécsi tejpiacon ezenkívül még egy olyan esemény történt, amely figyelmünkre jogosan tarthat számot és pedig az, hogy az osztrák kormány a közel­múlt­ban az élelmiszerek forgalmáról szóló 1896. évi tör­vényben nyert felhatalmazás alapján a tej forgalmára nézve új rendelkezéseket léptetett életbe, amelyek az egészségügyi érdekek védelme mellett a tejárszínvonal fenntartását és az árromboló verseny kizárását céloz­zák. Ennek a rendeletnek legfőbb intézkedése az, hogy a különös egészségügyi ellenőrzés mellett nyert, nyers fogyasztásra is alkalmas tejen kívül minden más tejet csak az esetben szabad forgalomba hozni és fogyasztónak eladni, ha előzetesen mechanikailag tisztították, pasztőrözték és mélyre hűtötték. A ren­delet megtiltja a tejnek nyitott edényekben való szállítását, eladási célokra csak a termelési vagy kezelési helyen megtöltött, megfelelően zárt edé­nyekben szabad tejet forgalomba hozni. Szabad­ban és kedvezőtlen behatásoknak (por, piszok, szag stb.) kitett helyiségekben nem szabad a tejet nyitott edényekben tartani. Ezenkívül a rendelet egészség­ügyi szempontból különféle tilalmakat tartalmaz a beteg tehenektől származó tej felhasználására nézve és a tényleges belső értéknek meg nem felelő elneve­zésekkel való visszaéléseket is kizárja. A rendeletnek a kötelező pasztőrözésről szóló intézkedése egyelőre Bécsben, Grazban és Linzben lépett életbe. Megemlítjük még, hogy az új német birodalmi törvény alapján, amelynek végrehajtási utasítása most van munkában, "Würtemberg máris kiadott egy tej­rendeletet, amely szintén előírja a tejpasztőrözési kötelezettséget. Érdeklődéssel várjuk, mikor jelenik meg már nálunk is olyan rendelet, vagy készül el az a sokat emlegetett törvény, amely a tejtermelő gazdáknak sok nehézség­gel járó önvédelmi harcán kívül még hatósági rend­szabályokkal is segítségére siet a mezőgazdaságunk jövő boldogulása szempontjából annyira fontos tej­gazdaságnak. Kartel és villamosítás.­) írta: Ilanyi Dezső. Mióta a törvényalkotás egyre inkább a gazdasági kérdések megoldására törekszik, a politika gyakran egészen furcsa, szinte tragikomikus helyzeteket teremt. Az utolsó hetek jelszava a kartelek ellen hirdetett keresztes hadjárat volt. Láthattuk azonban, ez a kér­dés nem annyira a rendelkezésre álló szankcióktól és törvényektől függ, mint sokkal inkább attól, hogy hol és miként lehet idejében egy már meglévő vagy alakuló kartelt a szarvánál fogni. A dolgok gazdasági természete hozza magával, hogy a kartelek szarva rendesen aranyból van, amely a legtöbb pénzínséges kormány részére nehezen hozzáférhető valami. Ugyanakkor midőn a kartelek megrendszabályozása okozott gondot a törvényhozásnak, szavazta meg a képviselőház az energiatörvényt olyan alakban, amely minden közgazdász előtt új és hozzá hatalmas kartel születésének ígéretét tartalmazza. Egy ország gazdaságos és korszerű villamosítása ma már nem halasztható annak veszedelme nélkül, hogy az e téren hátrányba jutó ország gazdaságát újabb megrázkódtatásnak ne tenné ki. Az energia kérdés törvényes rendezése tehát időszerű és halaszthatatlan volt. Az energia törvény azonban — bármily tökéletes legyen is — csak keret, amelyet gazdasági tartalom­mal a villamosítást megvalósítók érdekcsoportja fog kitölteni. Ez az érdekcsoport pedig a dolog természe­ténél fogva igen zártkörű, mert nagy terveket, nagy pénzzel, hosszú időre felépíteni és biztosítani csak igen keveseknek adatott meg. Hogy az egész kérdést világosabbá tegyük, felidéz­zük a vasútépítés korszakát, mikor az állam szegény­sége folytán — hasonlóan a villamosításhoz — egyesek, hosszú koncessziók birtokában megépítették a külön­böző vasútvonalakat. Mi sem volt természetesebb, mint­hogy ezeknek a vállalatoknak az együttműködés szükségszerűségének kényszere alatt meg kellett egy­mással egyezniük és meg is egyeztek egymással a közönség bőrére. Szegény országban, ahol a for­galom egy vasúti vonalat is alig képes gazda­ságosan fenntartani, ez nem is lehet másképpen. Verseny — a közönség részére hasznos verseny — csak ott fejlődhetik ki, ahol a versenytársak mind­egyike megtalálhatja a maga hasznát. (Hogy ez mennyire igaz, arra jellemző a MÁV és a DSzA vasút versenye a székesfehérvári viszonylatban.) A vasúti kérdés meg­oldása végül is csak az államosítással vált megold­hatóvá. Most újból 40—60 évre szóló területfoglalási enge­délyek kiadása következik a villamosító vállalatok részére. Ez el nem kerülhető, mert különben a villa­mosításra tőkét szerezni nem lehet. A villamosítás is, miként a vasútépítés állandó, költséges, helyhez kötött hálózat kiépítését teszi szükségessé, sőt ezen felül nagy központi erőtelepek létesítését is. Ezeknek tőketerhei alkotják a villamos áram­költség tetemesebb részét. Ezt olcsó áramár mellett törleszteni csak hosszú idő alatt lehetséges, ezért megokult a hosszú koncesszió. A hosszú szerződési idő alatt azonban a viszonyok lényeges változáson fognak keresztülmenni, amelyek­nek tekintetbevétele a szerződésben felette nehéz. Elsősorban is az ország villamos áram fogyasztása fog igen sokszorosan emelkedni. Ennek az emelkedésnek menetét és mértékét — a gazdasági konjunktúra inga­dozásaitól eltekintve — ma már pontosan ismerjük. Még hazai viszonyainkra is olyan anyaggal rendel­kezünk, amely a helyzet kialakulása értékrendjének *) Készséggel közöljük a szerzőnek egyéni nézeteit ismer­tető érdekes közleményét, noha álláspontja nem egyezik egyesületünknek az energia-törvénytervezet tárgyalása alkal­mával elfoglalt álláspontjával. Ez az álláspont a villamosítás előnyeit legteljesebb mértékben elismeri, de a mai nehéz helyzetben nem tartja a megvalósítást sürgősnek és tiltako­zik mindennemű megterhelés, tehát az energia-illeték tör­vénybe iktatása ellen is. Szerkesztőség: — — stetőtengeri, szudánfűmag, vetőburgonya,ro^K^An^frl^i^fi. Alapítási év M­AUTHNER ÖDÖN mistermelő és magkereskedelmi részvénytársaság TELEFON:­­+63-65 BUDAPEST TELEFON I 463-65 SUR­GÖNYOIM: MAUTECWEBJBK., U L' 1) A 1' E S T Központ: VII., Rottenbiller-utca 33. szám. elti* Fióküzlet: IV., Kossuth Lajos-utca szám. A Ferencrendiek templomával szemben. Ki mint vet, ugy arat, Mauthner magnál jobbat sehol sem kaphat! Uj nagy főárjegyzék, mely nöm­ényárjegyzéket is tartalmaz, ingyen és bérmentve. KÖZTELEK, 1931 MÁJUS 10. 37—38. SZÁM 41-IK ÉVFOLYAM.

Next