Köztelek – 1933. 1-52. szám

1933-01-22 / 07-08 szám

13 -14. SZÁM 43-IK ÉVFOLYAM, KÖZTELEK, 1933 FEBRUÁR 12. amelyekben nem lehet sem a gazdát magára hagyni, sem pedig szerelőkre és kisiparosokra bízni, mert erre képzett és tapasztalt mérnök munkájára van szükség. Hogy csak egyetlen példát említsek, egy község villamosvilágításának előkalkulációja, annak eldöntése, hogy előnyösebb-e az országközi villamostávvezetékre, egy meglévő centráléra kapcsolódni, vagy pedig akár egy malom, vagy más ipar­telep meglévő motorát venni kombinációba, végül pedig ez új erőforrás figyelembevételével önálló telepet létesíteni, a leglelkiismeretesebb és a legszakképzettebb mérnök mun­káját követeli meg. V. A nehézségek. Előadásommal nem szeretnék hiú ábrándoknak tápot adni. Ezért emlékezetbe idézem, hogy a háború előtti Magyar­országnak a kiterjedt hegyvidékein természettől fogva elég sok víziereje volt, de ennek csak egészen kis hányadát hasz­náltuk ki. Amikor váratlanul rátaláltunk az erdélyi földgázra, erre az alig felbecsülhető természeti kincsre, nagyszabású tervezgetéseken kívül hamarosan nem is tudtunk vele mit kezdeni. A felületes szemlélő mindezeknek az okát természetesen a magyar élhetetlenségben volt hajlandó megtalálni. Pedig éppen magyar mérnökök reális kalkulációi mutatták ki, hogy ezek kihasználása abban az időben, abban a pénzügyi helyzetben rentábilis nem lehetett volna, vagy legalább is nagyobb szabású beruházás nem volt időszerű. A kukoricacsutkának motorcélokra való általánosabb használata sem fog varázsütésszerűen egyik napról a másikra megvalósulni, mert ennek megvannak a maga természetes nehézségei, amelyek leküzdésére pénz, idő és munka szükséges. Annyi bizonyos, hogy a mai pénzügyi helyzetben, a mai mezőgazdasági terményárak és hitelviszonyok közepette nem sok lehetőség kínálkozik még feltétlenül hasznos, rövidesen amortizálható beruházásokra sem. Akinek gőzlokomobilos cséplőgépgarnitúrája van, ha a maga bőrén erősen érzi is a szénköltség súlyos terheit, vérző szívvel látja is a szalmatüzelés végzetes kárait, mégsem hatá­rozhatja el magát takarékosabb üzemű új hajtógép beszer­zésére, mert erre sem készpénze nincsen, sem amortizálható kölcsönhöz nem juthat, a géphitelekkel pedig elég szomorú tapasztalatai vannak. A csutkagázmotornak a szántásba való bevezetése a gép­gyártásnak igen súlyos, de méltó feladata lesz. Miként az előbb már érintettem, ilyen kész szántógéptípusok ezidőszerint még nincsenek, ezt a területet csaknem kizáróan a benzin- és petróleummotoros traktorok foglalták el. Az új, csutkagáz­motoros szántógép-típus kialakításának legfőbb nehézsége abban van, hogy a benzin-, vagy petróleummotoros traktorral való szántás összes költségeiben a tüzelőszerköltség koránt­sem preponderáns. Sokkal többre rúgnak az amortizáció, a kamat, de különösen a szertelen mennyiségű és drága kenő­olaj, a tartalékalkatrészek és a javítások esztelen árai miatt a fenntartás költségei. Ezek a költségek e géptípus természetében gyökereznek. Az a gép, amely gyorsjárású többhengeres moto­rával úgyszólván állandóan teljes terheléssel kénytelen 3—4 barázdával a szántásban végigjárni, a kifejtett munkájának vagy 30—40 %-át a maga továbbmozgatására fordítani, szük­ségképen erős elhasználódásnak van kitéve. Az ilyen gép ter­mészeténél fogva kénytelen szertelen mennyiségű kenőolajat fogyasztani, rövid élettartamával nagy amortizációs, erős igénybevételével pedig nagy javítási költségeket okozni. A tényleges gyakorlat beigazolta, hogy a gazdák a traktor költségeit a 20—30 pengős búzaárak mellett bírták, de a mező­gazdasági termények árainak összeomlásával e géptípus hasz­nálhatósági köre erősen összezsugorodott, mert üzemi költségei korántsem csökkentek abban az arányban, amint a termények árai. Azonban ez nemcsak Magyarországon, de remélhetőleg Kanadában, Brazíliában és a többi nagy búzaterme a országok­ban is bekövetkezett, vagy legalábbis be fog következni. Oroszországból máris olyan híreket olvashatunk, hogy azok a legmodernebb traktorok, amelyeket a legkorszerűbben beren­dezett és a legelső specialista technikusok által vezetett mammut traktorgyárak 10,000 számra gyártottak, alig egy esztendei használat után tönkrementek, a szovjetszellemből fakadó gondtalan és szakszerűtlen kezelés folytán. A magam részéről nem túloznám a gondatlan és szakszerűtlen kezelés jelentőségét, de inkább hiszem, hogy a fizikának Orosz­országban is ugyanazok a törvényei vannak, mint nálunk. A nagy fordulatszám, a nagy dugattyúsebesség, a dugattyú nagy hőmérséklete mellett a kenés bizonytalansága, az állandó túlterhelt járás, a szántás pora és rázkódásai stb. ott is úgy hamarosan elnyüvik a gépet, mint nálunk. Remélhetőleg a mezőgazdálkodásnak ez a világszerte egyforma nehézsége végül is egyensúlyba fogja hozni a terményárakat a termelés költségeivel. Mindezekkel csak azt akartam megvilágítani, hogy a mező­gazdálkodás mai állapotának megfelelő szántógép életképes­ségére nem elegendő az, hogy benzin helyett csutkával dol­gozzon. Ezzel együtt le kell szorítanunk a fenntartás költ­ségeit is. Gépgyártásunk tehát valóban nehéz probléma előtt áll, de sikeresen megoldott már ennél nehezebbeket is, ezt is meg fogja oldani. Előadásomat nem akarom befejezni anélkül, hogy intéze­tem nevében meg ne köszönjem a Ganz-cégnek azt az áldozat­készségét, hogy e próbák céljaira két darab teljesen felszerelt gázmotort és 3 darab gázgenerátort, a Szilágyi és Diskont­cégnek pedig, hogy egy fagázgenerátort bocsátott az intézet rendelkezésére. Köszönettel tartozom továbbá munkatársaimnak is, Strei­hammer Antal kir. műszaki tanácsos, Gyulay József dr. vegyész­mérnök, Marcsek Jenő gépészmérnök és Telkessy Iván dr. vegyészmérnök uraknak, akik a kötelesen túlmenően vették ki részüket ebből a munkából. Vitassuk meg, tisztázzuk ezeket a kérdéseket. Csépeljük ki belőle a szalmát és válasszuk külön az életképes szemeket, hogy ebből mezőgazdálkodásunk ebben a legázolt helyzetében is erőt meríthessen a talpraállására. Nagyon jól tudom, hogy a forgási tehetetlenségi nyomatékot a síkjából kimozdítani milyen nehéz feladat. Mégis azt hiszem, hogyha ezek a csírák életképesek, úgy gazdák, mérnökök és az ipar összefogásával a mezőgazdaság hajtóerő kérdésének racionalizálásával lerom­lott közgazdaságunknak értékes szolgálatot tehetünk. Törvények és rendeletek. Rovatvezető: Mutschenbaetner Emil dr. Az állatorvoslásban használt oltó- és irtószerek ára. A hivatalos lapban f.. hó 17-én megjelent 99,700. sz. földművelésügyi miniszteri rendelet módosítja, illetve kiegé­szíti a múlt évi 11,500. sz. földművelésügyi miniszteri ren­delet 3. bekezdését a következő rendelkezéssel: „az állatorvoslásban használt bakteriológiai természetű oltó- és diagnosztikai szereknek, valamint az állatok irtására használt bakteriológiai természetű szereknek a földművelés­ügyi miniszter által megállapított legmagasabb ára a törvé­nyes forgalmi adó, az edényzet (üvegek, fiolák, dugók), valamint a csomagoló anyagoknak árán és a szállítási költsé­geken kívül minden más díjat, tehát a kimérési és közvetítési díjat is beleértve, magában foglal. Ennélfogva az illető szer eladója a rendelő vagy vásárló terhére a szer megállapított legmagasabb árán felül csakis a törvényes forgalmi adót, a szert tartalmazó edény, valamint a külső csomagolás tényleges költségeit és a tényleges szállítási (vasúti, postai) költségeket számíthatja fel. Februári buzakamatkulcs. A Pénzintézeti Központ az 1923. évi XLII. t.-c. 1. §-a alapján közhírré tette, hogy a buzazáloglevelekben folyósított és buzaértékre szóló kölcsönök törlesztőrészleteinek befize­tésénél és a buzazáloglevelek kamatszelvényeinek beváltásá­nál f. évi február havára átszámítási kulcs gyanánt egy métermázsa búzát 12-26 aranypengővel kell értékelni. Zárgondnok kirendelése végrehajtás esetében. Az igazságügyminiszter folyó évi 2762. számú rendelete, amely a hivatalos lap folyó hó 19-i számában jelent meg, az 1931. évi 34.000. sz. igazságügyminiszteri rendeletnek a zár­gondnok kirendelésére vonatkozó rendelkezéseit a következő hivatalos értelmezéssel egészíti ki: A jelzálogjogról szóló 1927. évi XXXV. t.-c.-ben foglalt felhatalmazás alapján az igazságügyminiszter kimondja, hogy az 1931. évi 34.000. számú rendelet az ingatlan nagyságára való tekintet nélkül rendelkezik akként, hogy az ingatlan haszonélvezetére vagy haszonvételére vezetett végrehajtás esetében a zárgondnoki tennivalókkal a végrehajtást szenvedőt kell megbízni. Ehhez képest ha a végrehajtást szenvedőnek a zárgondnoki teendőkkel való megbízását a rendelet téves értelmezése következtében mellőzték, a végrehajtást szenve­dőnek a zárgondnoki teendőkkel való megbízatása iránt elő­terjesztett újabb kérelmét tárgyalás alá kell venni. Ez a ren­delkezés folyó hó 19-től kezdve alkalmazandó a már elintézett, valamint a folyamatban lévő ügyekre is. Január 15-én életbe lépett az új háztól-házig szállítási díjszabás. Január 15-ével az államvasút a belföldi darabárukra új, az eddiginél szélesebb alapra fektetett háztól-házig szóló dijr­szabást hirdetett. Az új dijszabás lehetővé teszi Budapestről az összes nagyobb vidéki városokba és viszont darabáruknak a feladó lakásáról (telepéről, üzletéből) közvetlenül a címzett lakására, vagy telepére való feladását. A küldemények fel­vételét és kézbesítését a Magyar Szállítmányozók Országos Egyesülete és az Államvasutak között kötött megállapodás alapján az Államvasutakkal szerződött számos budapesti és vidéki szállítmányozó cég végzi. A feladónak nincs más teendője, mint az Államvasutak átvételi jegyének kiállítása, amelyet a szállítmányozó díjtalanul bocsát rendelkezésére. A háztól-házig forgalomban feladott küldeményeket a vasút a leggyorsabban továbbítja. A vasút az üzletszabályzatszerű felelősséget a küldeményért háztól-házig vállalja. Az új díj­szabás a rendes darabárudíj szabásnál olcsóbb és amellett már a vasútra való felfuvarozás és a kikézbesítés költségét is magában foglalja. Az országos mezőgazdasági kiállítás és vásár előkészületei. A ,Közterek"-ben hosszabb ideje megjelenő szo­kásos felhívásokból, valamint a napilapok és a rádió híradása nyomán a gazdaközönség széles rétegei értesültek már arról, hogy az OMGE a megromlott gazdasági viszonyok ellenére, sőt azok leküzdése érdekében, ez évben is megrendezi az országos mező­gazdasági kiállítást és vásárt és pedig március hó 23—27. napjain. A kiállítás, amelynek előkészületei már több hónap óta folynak, két célt szolgál: egyrészt a mezőgazda­sági kultúra propagálása útján a gazdalátogatók oktatására törekszik, hogy azok útmutatásokat sze­rezhessenek a több, a jobb és a ma elsősorban fontos olcsóbb termelésre, a városi érdeklődőket pedig meg­győzi a mezőgazdaságnak minden más foglalkozási ágnál nagyobb jelentőségéről; másrészt az országban található legkiválóbb minőségű tenyészállatoknak megfelelő értékesítési lehetőségeket, ezek beszerzésére pedig kedvező alkalmat teremt. Nincs még egy alka­lom, ahol céltudatosan és körültekintéssel dolgozó tenyésztőknek olyan kedvező alkalmuk nyílhatna arra, hogy kiváló, de számfeletti tenyészanyagukat megfelelő áron értékesíthessék, vagy hogy vérfel­frissítésre szükséges megfelelő anyagot tudjanak beszerezni, mint ezen a helyen, ahol az egész országból centralizálódik a legjobb minőségű, eladó tenyész­állatanyag. A rendezőség több évtizedes tapasztalatokra tá­maszkodva minden módon elő is segíti a kedvező értékesítési lehetőségeket. Így ez évben, figyelemmel a csökkent vásárlóképességre, a szarvasmarhák, sertések és juhok csoportjában korlátozta a kiállítható állatok számát, a kedvezőbb értékesítési lehetőségek biztosítása érdekében. Számottevő könnyítést jelent a kiállítóknak az állatorvosi költségek mérséklése, a vásárdíjak jelentős leszállítása, az eladási jutaléknak a tényleges eladási ár után számítása. A vasúti szál­lításoknál ez évben azt a lényeges kedvezményt sikerült biztosítani, hogy a vásárra felszállított, valamint az onnan elszállított állatoknál tekintet nélkül arra, hogy azok eladottak-e vagy sem, 50 %-os fuvardíj mérséklést alkalmaznak. Sőt a rendezőség a földművelésügyi minisztérium támogatásával annak elérésére törekszik, hogy amint a külföldi vevőnek a határig a kiállítás viseli a vasúti szállítási költségeit, úgy a belföldi vevők is a szállítási költség alól tehermentesítve vásárol­hassanak. Örvendetes jelenség, hogy a január hó 15-i jelent­kezési határidőig olyan számmal érkeztek be a bejelen­tések, hogy azok a kívánatos kereteket kitöltik. A kiállítás anyaga ismét teljes képet fog nyújtani leg­kiválóbb tenyészeteink és a magasabb színvonalú köztenyésztés állapotáról és igazolni fogja, hogy a tenyésztés emelése érdekében a nagy- és kisgazdák egyaránt — mai nehéz helyzetükben áldozatok árán is — érdemleges és eredményes munkát fejtenek ki. Ezen az alapon már most mondhatjuk, hogy az ez évi kiállítás tenyészállatcsoportjához fűzött várakozások biztosítottnak tekinthetők. A kiállítás és vásár időpontját a rendezőbizottság a tenyésztők óhajának megfelelően az eddigi bevált időpontban állapította meg, mert tapasztalás szerint a korai tenyészállatvásárok sikerültek mindig a leg­jobban. A korai terminus bizonytalan időjárására való hivatkozással szemben számos év tapasztalata alapján állíthatjuk, hogy a rossz idő esélyével későbbi időpontban is számolni kell. A rendezőség az utolsó évek kiállításain mutatkozó nagy siker alapján ez évben is megrendezi a tenyész­állatkiállítás kiegészítéseként a díjazott lovak és szarvasmarhák elővezetését, valamint a lovasmérkőzése­ket, különböző látványos lovasmutatványok bemutatá­sát és fogatok előhajtását. Különösen érdekesnek ígér­kezik az ez évben hazánkban első ízben rendezendő fogatakadályverseny, valamint a díjhajtó és fogat­szépség verseny, amelyeknek kiírását és részvételi fel­tételeit lapunk más helyén közöljük. A többi kiállítási csoportokban is értékes anyag bemutatására van kilátás. Így a földművelésügyi miniszter fennhatósága alatt álló kísérletügyi intéz­mények ez évi kollektív tudományos kiállításának feladata lesz a legfontosabb hazai takarmánynövé­nyekre, valamint az okszerű rét- és legelőgazdálkodásra vonatkozó tudnivalók kimerítő és szakszerű bemuta­tása. A legfontosabb takarmánynövényeket illetően a kiállítás fel fogja ölelni az azokra vonatkozó terme­lési és nemesítési kérdéseket, a vetőmagvaik ter­mesztésére és a takarmányozásukra vonatkozó tudnivalókat, növényi és állati kártevőiket, valamint az egyes növények agrometeorológiai és agrogeológiai vonatkozásait. Ebben a kiállításban részt vesznek a földművelésügyi minisztérium rét- és legelőgazdasági szakosztályának hathatós támogatásával a budapesti m. kir. vetőmagvizsgáló állomás, a magyaróvári m. kir. növénytermelési kísérleti állomás és az országos növény­nemesítő intézet, a rovartani és növénykórtani állomások, az állatélettani és takarmányozási kísérleti állomás, a m. kir. meteorológiai és a földtani intézetek. Ennek a kiállítási csoportnak a nagyértékű, sok munkával és fáradsággal összeállított anyaga a mezőgazdasági kiállítás bezárása után átkerül világhírű mezőgazdasági múzeumunkba, hogy ott állandóan a nagyközönség és a gazdasági pályára készülő ifjúság okulására szol­gáljon. A földművelésügyi minisztérium gazdasági szak­oktatási intézményei közül ez évben részt vesznek a kiállításon : az állatorvosi főiskola bakteriológiai kated­rájával és szülészeti klinikájával, a debreceni gazdasági akadémia összes tanszékei, a középfokú szakoktatási intézmények közül a kecskeméti gazdasági szaktanítónő­képző intézet különböző háztartási és szabás-varrási készítményeivel, a jászberényi mezőgazdasági szak­iskola, amely képvetítéseket fog bemutatni, továbbá a hajdúdorogi, mohácsi és székesfehérvári téli gazdasági iskolák, amelyek közül utóbbinak a növendékei a kiállítás helyszínén fogják a különböző méhlakások, kasok, kaptárak készítését bemutatni. Az Országos Mezőgazdasági Kamara kiállítása nagy­érdekű demonstratív feldolgozásban egy egész hatal­mas kiállítási csarnokot megtöltő anyaggal fogja szemléltetni, hogyan alakult a mezőgazdasági ter­melés a legutóbbi időkben a kedvezőtlen gazdasági viszonyok hatására. Számot fog adni a fontosabb mezőgazdasági termelési ágak jelentőségéről és az exportunkban játszott szerepük változásairól. A Mezőgazdasági Kiviteli Intézet kiállításának sta­tisztikai anyaga azokra az okokra fog rámutatni, amelyek a gazdasági elzárkózáson kívül exportunk visszaesését eredményezték, továbbá ennek a követ­kezményeire. Ezenkívül ismertetni fogja egyes fon­tosabb exportágak részletkérdéseit, így többek között a gyümölcsértékesítési problémákat, továbbá a kuko­ricaszárítás problémáját, amely e fontos termény exportképességének növelését célozza. Ezeken az oktató jellegű csoportokon kívül előre­láthatóan gazdag anyag lesz kiállítva a tejtermék­, 67

Next