Köztelek – 1935. 55-104. szám

1935-12-22 / 103-104. szám

996 a rövidebb élettartamú, könnyebb kivitelű, de egyúttal olcsóbb megoldás. Fokozott figyelmet kell emellett a részletkérdésekre fordítani. Az olcsó és célszerű építőmód mellett bő tere nyílik a birtok épület­terheinek enyhítésére a régi épületek jobb kihasználá­sával, megfelelő átalakításuk útján. Mindezeknek a lehetőségeknek szélesebb körű­ gyakorlati hasznosítása céljából lesz szükség a normál épülettípusok meg­állapítására. Keresni fogjuk azokat a módozatokat is, amelyek­kel az államhatalom a mezőgazdasági építkezés fel­lendülését elősegítheti. Ezen a téren elsősorban a tatarozási kedvezménynek a mezőgazdasági épületekre való kiterjesztése kíván gyakorlati megoldást. Meg­okoltnak látszik az új,adómentes mezőgazdasági épületek (cselédházak, magtárak, istállók stb.) emelésének támo­gatása is kedvezményes hitel útján. Idetartoznak egyes adóügyi kérdések, így az avulási értéktartalékolások adómentessége, az amortizáció és a tatarozási költsé­gek együttes beszámítása. Ebben az évben kívánjuk megoldani a bérbeadott mezőgazdasági ingatlanok épülettőkéjének fenntartása érdekében szükségesnek látszó kérdéseket úgy, hogy egységes szabályozással, szerződésminta és leltár­felvétel irányelveinek megállapításával módot adjunk a nemzeti vagyon e tekintélyes részének fokozott védelmére és gyarapítására. (Dr.) Az üzemi és számtartási szakosztály. A mezőgazdasági üzemtan és számtartástan, mint az agrárpolitika és a közgazdaságtan segédtudo­mánya, századunk eleje óta nagy jelentőségre tett szert. Múlt században mezőgazdasági szaktudósainkat általában a mezőgazdasági termelés technikája fog­lalta el és az üzem organizációjával és szervezésével vajmi keveset foglalkoztak. A század végén azonban a 90-es évek agrárválsága felrázta tespedéséből a mezőgazdasági szakköröket és ráterelte figyelmüket az üzemszervezési és üzemorganizációs kérdésekre, amelyeknek alapja a számtartás és kalkuláció. A mezőgazdasági üzemi és számtartási alapkellé­kek és ismeretek fontosságának felismeréseként indult meg Magyarországon 1895-ben az országos mező­gazdasági üzemi felvétel, amely leltárba foglalta a magyar mezőgazdaság értékeit. Ez volt az a jelentős munka, amely alapot adott Magyarországon a rendszeres és a jövedelmező gazdálkodásnak. A gazdaságfejlesztés munkája induktív irányú módszer igénybevételével indult meg, tehát üzem­tani szaktudósok sok esetből és jelenségből vonták le az általános következtetéseket a nagy számok tör­vénye alapján és ezzel megvetették alapját az induktív rendszerű mezőgazdasági üzem-, illetve számtartási statisztikának. Minthogy a mezőgazdaság belső életének pontos adatait feltáró üzemstatisztika nagy fáradsággal és költséggel is jár, de mert a gazdasági üzemeknek aránylag csekély része rendelkezik rendszeres szám­tartással, azt a módszert követjük, hogy kiválasztva egy-egy vidék tipikus gazdasági üzemét, az egész országból mintegy 2­ 300 üzem adatai alapján vonunk le következtetéseket a mezőgazdaság általános hely­zetének és jövedelmezőségének alakulására és fejlő­dési lehetőségeinek megállapítására. Az OMGE üzemi és számtartási szakosztályának legfontosabb feladata, hogy a mezőgazdasági számtartás elterjesztését elősegítse a nagy-, közép- és kisgazda­ságokban egyaránt és ezzel lehetővé tegye számukra a fillérekig menő kalkulálást a gazdálkodás minél nagyobb jövedelmezőségének elérése céljából. Az OMGE üzemi és számtartási szakosztályának, mint országunk legrégibb számtartási centrumának a hivatása, hogy vidékenkint decentralizált mező­gazdasági számtartási osztályok létesítése útján igye­kezzék a gazdák, különösen pedig a kisgazdák között a számtartást elterjeszteni és az ezekből leszűrt ada­tokat úgy az egyén, mint a köz szempontjából, tehát mind magángazdasági, mind agrárpolitikai szempont­ból hasznosítani. Ezen a módon a számtartási osztály vezető szakférfiai is alapos üzemi ismeretekre tesznek szert és így a gazdasági tanácsadás az egyes vidékeken a gazdálkodás tényleges üzemi és termeléstechnikai ismeretei alapján helyes mederbe fog terelődni. Az egyes gazdaságokból és a vidéki számtartási osztályok útján nyert adatok hasznosítása agrárpoli­tikai szempontból az OMGE közgazdasági, valamint üzemi és számtartási szakosztálya által kiküldött üzemstatisztikai bizottság feladata. A szakosztály további hivatása a gazdasági üzemi tanácsadás rendszeresítése üzemterv és költségvetés alapján, valamint a környékbeli legjobb üzemek ered­ményeinek figyelembevételével. Ezeknek alapját al­kotná a gazdaságonkint felfektetendő üzemstatisztikai törzskönyv, amely többévi üzemi adatok átlagában szolgáltatná az üzemtervhez és költségvetéshez az üzemi adatokat. Szakosztályunk a hites kereskedelmi könyvvizsgáló intézmény rendszeresítésével hites mezőgazdasági könyv­vizsgálói intézményt kíván életbe léptetni kormány­rendelet alapján. További célja a szakosztálynak a mezőgazdasági árpolitika helyes irányítása, a termelői árhírszolgálat kiépítése útján, valamint a piackutatás gyakorlati megvalósításának elősegítése, hogy a termelői árak mellett a fogyasztói árak ne legyenek túlságosan maga­sak, tehát az úgynevezett Spanning a lehető leg­kisebbre csökkenjen, hogy ezáltal is emelhessük a belső fogyasztást. A földárak alakulásának, valamint a haszonbérek alakulásának az állandó vizsgálata is rendkívül fontos, hogy így a mezőgazdaságba befektetett tőkét megálla­pítani és kamatozásának alakulását figyelemmel kísérni tudjuk. A decemberi gazdahét tanulságai felvilágosították a gazdákat a mezőgazdasági számtartási és üzemi kér­dések rendkívül fontosságáról. Minden gazda saját érdekében cselekszik, ha gazdasági számadásának racionalizálása, illetve felfektetése céljából az OMGE üzemi és számtartási osztályához fordul, hogy évről­évre ellenőrizni tudja gazdálkodásának üzleti ered­ményét, jövendő boldogulása érdekében. (R. K. dr.) Az üzemstatisztikai bizottság abból a célból alakult, hogy az ország minden részéből arányosan kiválasztott nagy- és középgazdaságok számtar­tási adatait közvetlenül, a kisgazdaságokét pedig a gazdasági akadémiák kebelében, továbbá a Gazdaságtudományi Egyetem üzemtani intézete és az Országos Mezőgazdasági Üzemi Intézet mellett működő számtartási központok közvetítésével össze­gyűjtse és egységes irányelvek alapján statisztikailag feldolgozza. Bizalmas adatok megszerzéséről lévén itt szó, ez a statisztika kifejezetten az OMGE működési körébe illeszkedik, m­ert hiszen az OMGE-nek a gazdák­kal régi hagyományokon alapuló kapcsolatai vannak. E bizottság ellenőrzése és irányítása mellett folyik a számtartási adatok gyűjtése és feldolgozása. A bizott­ság vezetőségének és tagjainak sorában helyet foglaló személyek egyéni súlya is mindenképpen biztosítékot nyújt az irányban, hogy az adatok feldolgozása pár­tatlanul történik. Az adatgyűjtő munka eredményeinek hasznosítá­sánál háromirányú feladatkörnek kell megfelelni. Elsősorban is a római Nemzetközi Mezőgazdasági Intézet rendelkezésére bocsátja az adatokat, hogy ennek az intézetnek évről-évre megjelenő kiadványaiban 20 állam mezőgazdaságának jövedelmezőségi adatai mellett hazánké is szerepeljen és ezáltal a nemzetközi agrárfórumok részére a magyar mezőgazdaság üzemi és jövedelmezőségi viszonyairól megbízható, ha képet nyújt­son. Az eredmények közzétételének másoddik feladata, hogy évről-évre kiadványt bocsásson közre, amely kiadványban részletesen tárgyalt és a mezőgazdaság mindenkori jövedelmezőségére vonatkozó eredmények a kormánynak hasznos támpontokat nyújtsanak agrár­politikai célkitűzéseinek megvalósításánál és emellett megbízható adatokkal tájékoztassa a közvéleményt mező­gazdaságunk mindenkori helyzete felől. E bizottság feladatának tekinti végül, hogy az adatszolgáltató gazdaságok részére is hozzáférhetővé tegye saját üzemük statisztikai eredményeit olyan formában, amelyekből azok megfelelő összehasonlítás útján tanulságokat meríthetnek a helyes gazdálkodási irány, a helyes üzemvezetés és ellenőrzés érdekében. A bizottság rövid működését tekintve, eredményes munkáról adhat számot. 1932-ben az ország területé­ről 149 gazdaság adatai nyertek feldolgozást, 1933-ban már 201 volt az adatszolgáltató gazdaságok száma, amelyek közül 64 kisgazdaság volt. Az 1934. évi, rövidesen közzéteendő számtartási eredmények már 302 gazdaság adatait tüntetik fel és ezek közül 156 kisgazdaságból származik. Hasonló fejlődés képe bontakozik ki előttünk, ha az 1935. évre előreláthatóan rendelkezésre álló számtartási adatokat tekintjük, mert erről az évről előreláthatóan már 400 gazdaság adatai kerülnek feldolgozásra, amelyek közül mintegy 250 kisgazdaság lesz. Ez a szám eléri már a külföldi előrehaladott országok számtartási statisztikájának kere­teit és e széleskörű számtartási anyagból minden irány­ban levonható tanulságok mindenképpen alkalmasak lesznek arra, hogy mezőgazdaságunk termelési, gazdál­kodási és jövedelmezőségi viszonyairól megbízható képet nyújtsanak. Mindezért elsősorban a magyar gazdákat illeti elismerés, akik fokozatosan rájönnek arra, hogy a számtartási könyvek vezetése nem hiába­való, terhes munka, hanem igen fontos eszköz, amely tájékoztat a legmegfelelőbb termelési irányról, módot nyújt a gazdálkodás ellenőrzésére, a számtartási adatokból készített statisztika pedig valóságos agrár­politikai iránytűt ad az illetékesek kezébe. (W. B.) Mezőgazdasági-ipari és keres­kedelmi szakosztály. A mai közgazdasági viszonyok közepette az áruk forgalmát és értékesítését úgy a belföldön, mint főként külföldi vonatkozásban számos korlátozás, külön­leges intézkedés és költség nehezíti. A külföldi államok autarchikus törekvései, a kivitelünk elé támasztott nehézségek, a devizagazdálkodás kötött rendszere stb. következtében a szabadforgalom és szabad áralakulás feltételei a legtöbb vonatkozásban nincsenek meg. Ilyen módon a mezőgazdasági cikkek és termékek egyre nagyobb körében válik szükségessé az értéke­sítés különleges szabályozása és támogatása avégből, hogy a gazdák részére megfelelő vagy legalább is elfogadható árak legyenek biztosíthatók. Ilyen különleges szabályozást igényel a gyapjú­értékesítés kérdése, amelynek a gazdák érdekében való megszervezése már az elmúlt két évben is a szak­osztály működésének homlokterében állott. A múlt évben életbe léptetett szabályozás, illetve értékesítési rendszer, ha nem is valósította meg minden tekintet­ben törekvéseinket, mégis a gazdaérdekek védelmé­ben megfelelőnek és beváltnak mondható. Minden­esetre alkalmas alapnak bizonyult a célkitűzéseink­nek teljesen megfelelő értékesítési rendszer kiépíté­sére. Ezért törekvésünk arra irányul, hogy a viszo­nyoknak megfelelő és a termelési költségeket fedező gyapjúárak intézményes biztosításával juhtenyész­tésünket és gyapjútermelésünket olyan mértékig fej­lesszük, hogy a hazai ipar szükségletét belföldi nyers­anyaggal fedezhessük s a külföldi gyapjú behozatalát a legkisebb mértékre szorítsuk vissza. Minthogy a budapesti piac nagy felvevőképességé­nél fogva az értékesítés tekintetében döntő jelentő­ségű, ezért továbbra is sürgetjük az értékesítést nehe­zítő különböző költségek és díjak csökkentését. Így első­sorban a mai lecsökkent termény- és állatárakhoz viszonyítva túl magas szállítási költségek méltányos mérséklését, nemkülönben az állami és városi ter­heknek, forgalmi és fogyasztási adóknak, városi vá­moknak, valamint vásári és vásárpénztári díjaknak olyan mérséklését kell biztosítani, amely a mező­gazdasági termények, állatok és állati termékek mai árszínvonalának megfelel. Mert ezek a mai terhek és költségek nemcsak a forgalmat nehezítik meg, hanem az eladási ár olyan tekintélyes hányadát emésztik fel, hogy a termelők sok esetben a termelési költsé­geket sem kapják meg a nekik jutó árban. A szántóföldi növénytermelésben mind nagyobb szerep jut az utóbbi időben a különböző ipari növények, olajos magvak, zöldség és aprómagvak stb. termesztésének, amelyek nagy részét szerződéses alapon termelik. E szerződéses termelésekkel kapcsolatban is mind nagyobb szerep jut a gazda érdekképviseleteknek, hogy a termelők kellő védelemben részesüljenek. E tekintetben az OMGE-ra is fokozott feladatok hárulnak, mert ezt az érdekképviseleti munkásságot és támogatást olyan termelési ágazatokra is (gyógy­növénytermesztés) szükségesnek látszik kiterjeszteni, amelyeknél eddig az erlített közreműködés nem volt meg. Az értékesítéssel kapcsolatban a zsákárak szabályo­zása tekintetében is jelentkeznek további feladatok. Ennek a kérdésnek intézményes szabályozása és meg­felelő zsákárak biztosítása érdekében a zsákvámok revízióját és a vámelőjegyzési forgalom szabályainak módosítását kell kieszközölni. A mezőgazdasági iparok közül elsősorban a mező­gazdasági szeszipar az, amelynek fenntartását és továbbfejlesztését biztosítani kell a hozzáfűződő köz-és mezőgazdasági érdekekre való tekintettel. Erre az iparágra fontos feladatok hárulnak nemcsak a meg­lévő szeszfőzdékkel kapcsolatos gazdaságok kultúr­színvonalának fenntartása tekintetében, hanem annak ALMOZZON TŐZEGGEL! Ára IOO­N-ként 170 pengő ? ^ Takarékoskodjon a szalmával! Gróf ZICHY BÉLA fonyód-feketebázsonyi tőzegtelepeinek bérlete, Budapest, IV., Petőfi Sándor­ utca 14. Tel e,° Vta^to88"4'89 KÖZTELEK, 1935 DECEMBER 25. 103—104. SZÁM 45-IK ÉVFOLYAM.

Next