Köztelek – 1939. 27-52. szám

1939-07-02 / 27. szám

546 Tudjuk, hogy évek során át sok munka és sok költség, egyúttal a növénynemesítő szakembernek nemcsak elsőrendű szaktudása, hanem tehetsége is kell ahhoz, hogy egy jól sikerült és széles körben beváló nemesített növényfajta létesülhessen. Ezt a nem könnyű hivatást teljesítik a növénnemesítő gazdaságaink birtokosai, vezetői és szakemberei. És várjon mit kapnak ezért ? Nem sok elismerést, de sok meg nem értést és főként sok akadályt a mun­kájuk sikeres folytatása terén. Ezeket az akadályokat kell megszüntetnünk a magyar növénynemesítés jövő fejlődése és a szántó­földi terméseink további megjavítása érdekében. Nem részletezem ezeket, mert az OMGE növény­nemesítő bizottságának és a Magyar Növényneme­sítők Szövetségének idei tavaszi vitaülésén Dvorák Károly hercegi tiszttartó sorozatosan feltárta azokat és ezt a „Köztelek" ezidei 24. számában teljes terje­delmében közölte. Csak egy nagyon fontos és alapvető részletet emelek ki ezek közül és pedig azt, hogy a magyar növény­nemesítést csak nagy vetésterületű, vagyis a nagy bir­tokokon lehet valóban eredményesen folytatni. Nemcsak azért, mert ezek könnyebben áldozhatnak a növény­nemesítés üzemi költségeire, hanem különösen azért, mert a kellő nagyságú vetésterületeik és a felszere­lésük alapján legalkalmasabbak a fiatal tenyész­törzsek, később új fajták gyakorlati kipróbálására, vagyis az igazi értékük megállapítására. Enélkül a tehetséges növénynemesítő is bizony­talan irányba halad. Az így kipróbált, vagy felül­bírált növényfajták az arra alkalmas viszonyok között biztosabban beválnak, mint azok, amelyekkel ilyen előzetes vizsgálatot nem lehetett végezni. A jól bevált növényfajták fajtatiszta vetőmagszaporítása céljából is szükséges, hogy a növénynemesítő gazda­ságoknak kellő terjedelmű szántóföldi területei le­gyenek. Ezért nem elegendő az, ha a növénynemesítőnek laboratóriuma, műszaki felszerelése, tenyészkertje és sok tenyésztörzse, ugyancsak sok kísérleti par­cellája van, hanem szükséges, hogy az évek fárad­ságos és költséges munkájával kitenyésztett növény­fajtáinak kipróbálására és fajtiszta vetőmag szaporí­tására kellő nagyságú, jól művelt területek álljanak rendelkezésére. Ezért szükséges az, hogy a növénynemesítő gazda­ságainkat az újabb földreform olyan kíméletben része­sítse, hogy nagy és közérdekű, hivatásukat tovább is teljes sikerrel folytathassák. Szükséges továbbá, hogy a növénynemesítők idei tavaszi vitagyűlésén előterjesz­tett kívánságok teljesüljenk, mert ezek nem a növény­nemesítők egyéni érdekei, hanem a magyar mező­gazdasági termelés sikeres fejlesztésének fontos alap­feltételei. Ezek nélkül a világviszonylatban is általánosan elsimert magas színvonalú magyar növénynemesítés visszafejlődését feltartóztatni nem lehet, holott az eddigi nagy eredményei alapján azt fejleszteni kellene és nem elsorvasztani. Anyagilag szegény ország vagyunk, de szellemi és a szaktudás terén gazdagok. Az utóbbiakat azonban nem hasznosíthatjuk, ha a természetes munkaterüket tőlük elvonjuk. Ezért kell e téren az arra hívatottak­nak okosan cselekedniök. Pedig, ha a gazda télen a rosszul készült szénáját a jószág etetése közben megfigyelné, mindjárt észre­venné, hogy a jószág először a takarmány javarészét válogatja és csak ha a takarmány javát kiszedegette eszi kényszerből a rosszabb takarmányt. Várjon mi­ért ? Azért, mert az állat ösztönével megérzi, hogy melyik szénában van az ízletesebb és tápdúsabb takarmányszál. Ezért kell törekedni minden jószágot tartó gazdá­nak arra, hogy értékes takarmányt készítsen. Külö­nösen esős időben legyünk nagy figyelemmel a széna­szárításra, mert a jól készült széna nemcsak több, nagyobb mennyiségű takarmányt ad, hanem tápláló­értékben a rosszul készült szénát száz százalékkal felülmúlja. Különösen a mesterséges takarmányok szénáját ne szárítsuk a kaszált rendekben, mert a rendeket megperzseli a nap és elhullatja az értékes levélzetét, marad a kemény szár kiszáradva, az állatok nem eszik meg, mint izék kikerül az alomba. De máskülönben is esős idő alkalmával a rendekben hagyott lucerna, lóhere és más vetett takarmány a rendeket benövi, a sarjadó új növés a kaszált rendek alján kipállik, megsárgul és sokszor ki is pusztul. Azért ajánlom a következőkben leírt szánaszárítási módot, mert ezzel az eljárással több, jobb, értékesebb takarmányt bírunk előállítani és nem is költséges, már­pedig egy jószágot tartó gazdának mindez nagyon fontos. Mielőtt az említett takarmányok kaszálásához fognánk, készítsük el a szénaszárítófákat , három­lábú álványokat. Az álványok felállításához veszünk 3 darab 2­5 m hosszú 15—20 cm átmérőjű kemény­fa rúdat, amelyeket a vékonyabb végén lúdtollvastag­ságú fúróval átfúrjuk, ezekbe a lyukakba áthúzunk egy szál kb. a távbeszélőnél használt vastagságú drótot, amellyel a három lábat összekötjük, de csak olyan lazán, hogy a három oszlop háromfelé való széthúzásra engedjen. Ha a három lábat kb. egyforma távolságra szétnyitottuk, a földtőli végüktől felfelé 60 cm távolságban 1-5 cm vastagságú fúróval lyukat fúrunk. A lyukakat a három láb mindegyikén a fa külső felén rézsútosan fúrjuk. Ha mindhárom állvány­lábba a rézsútosan fúrt lyukakat elkészítettük, faragunk három kemény faszeget, azokat úgy dugjuk a lyukakba, hogy a faszegekből 25—30 cm kiálljon. E három kiálló faszegre három karvastagságú karót helyezünk, amelyek szintén keményfából készüljenek. Az állványokat a lekaszált lucerna két rendje közé helyezzük olyan távolságra egymástól, hogy a három láb teljesen megteljék a közeli rendekről. Ezután megkezdjük a lucerna felrakását, még pedig úgy, hogy az állványt körüljárva, minden szegre egy-egy villával rakunk. Ezt addig folytatjuk, amíg a három­ láb teljesen föl nem rakódott és piramis­alakot, hegyes boglyát nem kapunk. Az aljáról a lelógó takarmányt kihúzzuk úgy, hogy a három láb alja teljesen üres maradjon és a levegő járhassa. Az így készült takarmányt bármilyen esőben is összerakhatjuk, csak arra vigyázzunk, hogy a felra­kásnál nyergek, horpadások ne maradjanak. Ha a piramist egyenletesen raktuk fel, szép zölden szárad meg a takarmány, amely táplálóértékben kiváló. A három láb alatt a lucerna, vagy más takarmány ren­desen fejlődhet, nincsen elzárva a levegőtől, nem pusztul ki. A szárítólábakat a következő kaszálá­sokra sem gyűjtjük össze, mert az állvány nem aka­dályozza a növényt fejlődésében. E szárítólábakat egyszerűségüknél fogva bárki előállíthatja, nem kíván szakmunkást. A falábakat ősszel, a takarmány le­kerülése után összegyűjtjük és fedél alá rakjuk, tartsák meg maguknak, ők adják ki a szükség vetőmagmennyiséget bármilyen jogviszonyban sze­gődtetett, vagy alkalmazott dinnyésnek. Ezt rendszert több tekintélyes gazdaságunk nagy, helyesen máris bevezette. A nagy szakértelmet, körültekintést és leli ismeretességet, nemkülönben időt és áldozatot igény dinnyenemesítést évek hosszú sora óta nagyon hely és célszerű elgondolással földművelésügyi kormányul vette kezébe a kertészeti növénynemesítés keretébe Ez a nagyarányú munka a M. Kir. Kertészeti Ta­nintzet (Budapest, XI., Nagyboldogasszony­ útja éi központi vezetése, irányítása és szigorú ellenőrző alá tartozó és országunk legkülönbözőbb vidéke felállított nemesítő törzstelepeken történik. A neme­sítő törzstelepek célja és hivatása a kiválasztó legjobb törzsfajtákból (részben a kereskedelemb nálunk is legjobban bevált külföldi származás részben régi hazai, sőt újabban már egyes töri telepünkön előállított és kitenyésztett, bevált fajták), a legnagyobb gondossággal és következett­séggel végzett tenyészkiválogatás útján teljes kiegyenlített jellegű és biztosan fajtiszta vetőmag termeszteni minőségi termelésünk fokozatos feltar­tására. Mivel minden törzstelepen csak egyed­ törzsfajta szerepelhet (egy-egy cukor- és görögdinny fajta bátran tenyészthetők egymás mellett, ma azok teljesen idegenek egymással szemben) faji tisztaságuk könnyen és biztosan megőrizhető törzstelepek (Budaörs, Pápa, Szekszárd, Pécs, Ba, Szeged, Nagykőrös, Kecskemét, Jászberény, Debi­cen, Nagykálló, stb.) igen nagy távolsági elszigete­lége által. A tenyészkiválogatás a törzstelepeken köv­­ezetesen a gyakorlatban legjobban bevált rendss szerint történik, olyan módon, hogy évről-évre e teljesen egyöntetű elit csoportot választanak ki szaporítás céljára, míg a tenyészanyag folyton javítására (főleg az egyöntetűség növelésére) elit csoportokból a legnagyobb óvatossággal kivála­­tott egyetlen egy legnemesebb szuperelit terme szolgál. Ezzel a munkával az állami kertészeti nen sítő törzstelepek (amelyek természetesen megfelt elosztás mellett más növények : uborka, paradicso bokorbab, káposzta, gyökérfélék, stb. nemesítésel is foglalkoznak) egy része egyes cukordinnye és gör­ dinnye fajtákból olyan tökéletesen egyöntetű jelle és teljesen fajtatiszta anyagot választott ki, amely elszaporítva tényleg alkalmasak minőségi termelésű feljavítására, sőt ezen felül már egy pár egész kiváló új fajtát is állított elő. Lássuk azonban, hogy tulajdonképpen mi is dinnyenemesítés lényege, amely irányt szabi egyrészt a tökéletes minőségi áru elérésére török és ezért tenyészanyagának kiváló minőségével törő lelkiismeretes és intelligens magyar dinnyetermes­ gazdáknak, másrészt pedig a hivatásos dinny­nemesítőnek. Ezek: a) a fajtatisztaság megőrzi és kiegyenlített jellegének megjavítása. b) bizonyos nemes tulajdonságokban az ered törzsfajtától eltérő, tehát új jellegű fajta előállít, amely azt bizonyos tekintetben kereskedelmi sze­pontból felül is múlja. Ezt a munkát tekintheti voltaképpen igazi növénynemesítésnek, amely­­ inkább, sőt szinte kizárólag a hivatásos nővér­nemesítő szakemberek és különleges növénynemes üzemek dolga és hivatása, mert a dinnyetermeszt­etre úgysem érnek rá. Mindkét munka a vázolt rendszeres tenyészkivá­gatásra van alapítva, tehát a gyakorlati eljárás ugyanaz, de céljukban is és kivitelükben is eltért egymástól. Az első esetben ugyanis azokat a­­ kiválóbb elit növényeket, egyetlen szuperelitet v£ gátunk ki szaporításra és a tenyészanyag állat javítására, amelyek legteljesebb mértékben és­­ jobban kifejlődve ezenkívül teljesen egyöntett örökölték a nemes törzsfajta jellegét. A másik eseti az eredeti fajta jellegét eltérítjük azáltal, hogy vázolt, jól bevált gyakorlati módon teljes köt­kezetességgel iparkodunk a törzsfajtának a rendes elütő egyes kiváló tulajdonságait az eredeti tör fajtától olyan mértékben eltéríteni, hogy azok vé új fajta bélyegeivé, illetve alaptulajdonságai válhassanak. Még inkább, sőt kizárólagosan a teljesen sz­­ivatott hivatásos dinnyenemesítőnek a felad lehet a nemesítésnek másik, sok esetben gyorsa TAKARMÁNYOZÁS ÉS ÁLLATÉLETTAN. Rovatvezető: Welser István Szarvaskerep, lucerna, lőh­ere és más szántóföldi takarmányok szárítása. írta : Felsőbányai Bocskay János. A rádióban és a gazdasági előadásokon sok gazda­sági oktatás, tanítás hangzik el évente a széna szárí­tásról és mégis mindezek ellenére értékes szénát alig találni akár a nagy uradalmakban, akár a törpe­birtokosok szérűjében. Ennek csak az az oka, hogy az emberek megelégszenek az évszázadok óta űzött szénaszárítási módokkal. A jó GAZDA ("TAKARÉKOS " takarmánya a Sfilezőgazdáknál előnyösen vásárolt LÓHERE-LUCERNA ÉS TAKARMÁNYRÉPA magból terem! Megrendelhető: Budapest, V., Alkotmány­ Utca 29. Telefon: 111-236 Kirendeltségek: Debrecen Győr Komárom Lepsény Mátészalka Nyíregyháza Szolnok Szombathely KÖZTELEK, 1939 JULIUS 16. 29. SZÁM 49-IK ÉVFOLYAM. A dinnye korcsosodása és a dinnyenemesítés") írta : Magyar Gyula. II. Minőségi dinnyetermesztésünk megjavításában egyik lényegbevágó, fontos lépés lenne az, hogy a lelkiismeretes dinnyetermesztő gazdaságok a vető­magtermesztést, illetve saját tenyészanyaguk bizto­sítását a világért se engedjék ki a kezükből, hanem *) Az OMGE növénynemesítő bizottságának és a Magyar Növénynemesítők Országos Szövetségének 1939 május 5-i együttes gyűlésén tartott előadás.

Next