Köztelek – 1939. 27-52. szám
1939-07-02 / 27. szám
546 Tudjuk, hogy évek során át sok munka és sok költség, egyúttal a növénynemesítő szakembernek nemcsak elsőrendű szaktudása, hanem tehetsége is kell ahhoz, hogy egy jól sikerült és széles körben beváló nemesített növényfajta létesülhessen. Ezt a nem könnyű hivatást teljesítik a növénnemesítő gazdaságaink birtokosai, vezetői és szakemberei. És várjon mit kapnak ezért ? Nem sok elismerést, de sok meg nem értést és főként sok akadályt a munkájuk sikeres folytatása terén. Ezeket az akadályokat kell megszüntetnünk a magyar növénynemesítés jövő fejlődése és a szántóföldi terméseink további megjavítása érdekében. Nem részletezem ezeket, mert az OMGE növénynemesítő bizottságának és a Magyar Növénynemesítők Szövetségének idei tavaszi vitaülésén Dvorák Károly hercegi tiszttartó sorozatosan feltárta azokat és ezt a „Köztelek" ezidei 24. számában teljes terjedelmében közölte. Csak egy nagyon fontos és alapvető részletet emelek ki ezek közül és pedig azt, hogy a magyar növénynemesítést csak nagy vetésterületű, vagyis a nagy birtokokon lehet valóban eredményesen folytatni. Nemcsak azért, mert ezek könnyebben áldozhatnak a növénynemesítés üzemi költségeire, hanem különösen azért, mert a kellő nagyságú vetésterületeik és a felszerelésük alapján legalkalmasabbak a fiatal tenyésztörzsek, később új fajták gyakorlati kipróbálására, vagyis az igazi értékük megállapítására. Enélkül a tehetséges növénynemesítő is bizonytalan irányba halad. Az így kipróbált, vagy felülbírált növényfajták az arra alkalmas viszonyok között biztosabban beválnak, mint azok, amelyekkel ilyen előzetes vizsgálatot nem lehetett végezni. A jól bevált növényfajták fajtatiszta vetőmagszaporítása céljából is szükséges, hogy a növénynemesítő gazdaságoknak kellő terjedelmű szántóföldi területei legyenek. Ezért nem elegendő az, ha a növénynemesítőnek laboratóriuma, műszaki felszerelése, tenyészkertje és sok tenyésztörzse, ugyancsak sok kísérleti parcellája van, hanem szükséges, hogy az évek fáradságos és költséges munkájával kitenyésztett növényfajtáinak kipróbálására és fajtiszta vetőmag szaporítására kellő nagyságú, jól művelt területek álljanak rendelkezésére. Ezért szükséges az, hogy a növénynemesítő gazdaságainkat az újabb földreform olyan kíméletben részesítse, hogy nagy és közérdekű, hivatásukat tovább is teljes sikerrel folytathassák. Szükséges továbbá, hogy a növénynemesítők idei tavaszi vitagyűlésén előterjesztett kívánságok teljesüljenk, mert ezek nem a növénynemesítők egyéni érdekei, hanem a magyar mezőgazdasági termelés sikeres fejlesztésének fontos alapfeltételei. Ezek nélkül a világviszonylatban is általánosan elsimert magas színvonalú magyar növénynemesítés visszafejlődését feltartóztatni nem lehet, holott az eddigi nagy eredményei alapján azt fejleszteni kellene és nem elsorvasztani. Anyagilag szegény ország vagyunk, de szellemi és a szaktudás terén gazdagok. Az utóbbiakat azonban nem hasznosíthatjuk, ha a természetes munkaterüket tőlük elvonjuk. Ezért kell e téren az arra hívatottaknak okosan cselekedniök. Pedig, ha a gazda télen a rosszul készült szénáját a jószág etetése közben megfigyelné, mindjárt észrevenné, hogy a jószág először a takarmány javarészét válogatja és csak ha a takarmány javát kiszedegette eszi kényszerből a rosszabb takarmányt. Várjon miért ? Azért, mert az állat ösztönével megérzi, hogy melyik szénában van az ízletesebb és tápdúsabb takarmányszál. Ezért kell törekedni minden jószágot tartó gazdának arra, hogy értékes takarmányt készítsen. Különösen esős időben legyünk nagy figyelemmel a szénaszárításra, mert a jól készült széna nemcsak több, nagyobb mennyiségű takarmányt ad, hanem táplálóértékben a rosszul készült szénát száz százalékkal felülmúlja. Különösen a mesterséges takarmányok szénáját ne szárítsuk a kaszált rendekben, mert a rendeket megperzseli a nap és elhullatja az értékes levélzetét, marad a kemény szár kiszáradva, az állatok nem eszik meg, mint izék kikerül az alomba. De máskülönben is esős idő alkalmával a rendekben hagyott lucerna, lóhere és más vetett takarmány a rendeket benövi, a sarjadó új növés a kaszált rendek alján kipállik, megsárgul és sokszor ki is pusztul. Azért ajánlom a következőkben leírt szánaszárítási módot, mert ezzel az eljárással több, jobb, értékesebb takarmányt bírunk előállítani és nem is költséges, márpedig egy jószágot tartó gazdának mindez nagyon fontos. Mielőtt az említett takarmányok kaszálásához fognánk, készítsük el a szénaszárítófákat , háromlábú álványokat. Az álványok felállításához veszünk 3 darab 25 m hosszú 15—20 cm átmérőjű keményfa rúdat, amelyeket a vékonyabb végén lúdtollvastagságú fúróval átfúrjuk, ezekbe a lyukakba áthúzunk egy szál kb. a távbeszélőnél használt vastagságú drótot, amellyel a három lábat összekötjük, de csak olyan lazán, hogy a három oszlop háromfelé való széthúzásra engedjen. Ha a három lábat kb. egyforma távolságra szétnyitottuk, a földtőli végüktől felfelé 60 cm távolságban 1-5 cm vastagságú fúróval lyukat fúrunk. A lyukakat a három láb mindegyikén a fa külső felén rézsútosan fúrjuk. Ha mindhárom állványlábba a rézsútosan fúrt lyukakat elkészítettük, faragunk három kemény faszeget, azokat úgy dugjuk a lyukakba, hogy a faszegekből 25—30 cm kiálljon. E három kiálló faszegre három karvastagságú karót helyezünk, amelyek szintén keményfából készüljenek. Az állványokat a lekaszált lucerna két rendje közé helyezzük olyan távolságra egymástól, hogy a három láb teljesen megteljék a közeli rendekről. Ezután megkezdjük a lucerna felrakását, még pedig úgy, hogy az állványt körüljárva, minden szegre egy-egy villával rakunk. Ezt addig folytatjuk, amíg a három láb teljesen föl nem rakódott és piramisalakot, hegyes boglyát nem kapunk. Az aljáról a lelógó takarmányt kihúzzuk úgy, hogy a három láb alja teljesen üres maradjon és a levegő járhassa. Az így készült takarmányt bármilyen esőben is összerakhatjuk, csak arra vigyázzunk, hogy a felrakásnál nyergek, horpadások ne maradjanak. Ha a piramist egyenletesen raktuk fel, szép zölden szárad meg a takarmány, amely táplálóértékben kiváló. A három láb alatt a lucerna, vagy más takarmány rendesen fejlődhet, nincsen elzárva a levegőtől, nem pusztul ki. A szárítólábakat a következő kaszálásokra sem gyűjtjük össze, mert az állvány nem akadályozza a növényt fejlődésében. E szárítólábakat egyszerűségüknél fogva bárki előállíthatja, nem kíván szakmunkást. A falábakat ősszel, a takarmány lekerülése után összegyűjtjük és fedél alá rakjuk, tartsák meg maguknak, ők adják ki a szükség vetőmagmennyiséget bármilyen jogviszonyban szegődtetett, vagy alkalmazott dinnyésnek. Ezt rendszert több tekintélyes gazdaságunk nagy, helyesen máris bevezette. A nagy szakértelmet, körültekintést és leli ismeretességet, nemkülönben időt és áldozatot igény dinnyenemesítést évek hosszú sora óta nagyon hely és célszerű elgondolással földművelésügyi kormányul vette kezébe a kertészeti növénynemesítés keretébe Ez a nagyarányú munka a M. Kir. Kertészeti Tanintzet (Budapest, XI., Nagyboldogasszony útja éi központi vezetése, irányítása és szigorú ellenőrző alá tartozó és országunk legkülönbözőbb vidéke felállított nemesítő törzstelepeken történik. A nemesítő törzstelepek célja és hivatása a kiválasztó legjobb törzsfajtákból (részben a kereskedelemb nálunk is legjobban bevált külföldi származás részben régi hazai, sőt újabban már egyes töri telepünkön előállított és kitenyésztett, bevált fajták), a legnagyobb gondossággal és következettséggel végzett tenyészkiválogatás útján teljes kiegyenlített jellegű és biztosan fajtiszta vetőmag termeszteni minőségi termelésünk fokozatos feltartására. Mivel minden törzstelepen csak egyed törzsfajta szerepelhet (egy-egy cukor- és görögdinny fajta bátran tenyészthetők egymás mellett, ma azok teljesen idegenek egymással szemben) faji tisztaságuk könnyen és biztosan megőrizhető törzstelepek (Budaörs, Pápa, Szekszárd, Pécs, Ba, Szeged, Nagykőrös, Kecskemét, Jászberény, Debicen, Nagykálló, stb.) igen nagy távolsági elszigetelége által. A tenyészkiválogatás a törzstelepeken kövezetesen a gyakorlatban legjobban bevált rendss szerint történik, olyan módon, hogy évről-évre e teljesen egyöntetű elit csoportot választanak ki szaporítás céljára, míg a tenyészanyag folyton javítására (főleg az egyöntetűség növelésére) elit csoportokból a legnagyobb óvatossággal kiválatott egyetlen egy legnemesebb szuperelit terme szolgál. Ezzel a munkával az állami kertészeti nen sítő törzstelepek (amelyek természetesen megfelt elosztás mellett más növények : uborka, paradicso bokorbab, káposzta, gyökérfélék, stb. nemesítésel is foglalkoznak) egy része egyes cukordinnye és gör dinnye fajtákból olyan tökéletesen egyöntetű jelle és teljesen fajtatiszta anyagot választott ki, amely elszaporítva tényleg alkalmasak minőségi termelésű feljavítására, sőt ezen felül már egy pár egész kiváló új fajtát is állított elő. Lássuk azonban, hogy tulajdonképpen mi is dinnyenemesítés lényege, amely irányt szabi egyrészt a tökéletes minőségi áru elérésére török és ezért tenyészanyagának kiváló minőségével törő lelkiismeretes és intelligens magyar dinnyetermes gazdáknak, másrészt pedig a hivatásos dinnynemesítőnek. Ezek: a) a fajtatisztaság megőrzi és kiegyenlített jellegének megjavítása. b) bizonyos nemes tulajdonságokban az ered törzsfajtától eltérő, tehát új jellegű fajta előállít, amely azt bizonyos tekintetben kereskedelmi szepontból felül is múlja. Ezt a munkát tekintheti voltaképpen igazi növénynemesítésnek, amely inkább, sőt szinte kizárólag a hivatásos nővérnemesítő szakemberek és különleges növénynemes üzemek dolga és hivatása, mert a dinnyetermesztetre úgysem érnek rá. Mindkét munka a vázolt rendszeres tenyészkivágatásra van alapítva, tehát a gyakorlati eljárás ugyanaz, de céljukban is és kivitelükben is eltért egymástól. Az első esetben ugyanis azokat a kiválóbb elit növényeket, egyetlen szuperelitet v£ gátunk ki szaporításra és a tenyészanyag állat javítására, amelyek legteljesebb mértékben és jobban kifejlődve ezenkívül teljesen egyöntett örökölték a nemes törzsfajta jellegét. A másik eseti az eredeti fajta jellegét eltérítjük azáltal, hogy vázolt, jól bevált gyakorlati módon teljes kötkezetességgel iparkodunk a törzsfajtának a rendes elütő egyes kiváló tulajdonságait az eredeti tör fajtától olyan mértékben eltéríteni, hogy azok vé új fajta bélyegeivé, illetve alaptulajdonságai válhassanak. Még inkább, sőt kizárólagosan a teljesen szivatott hivatásos dinnyenemesítőnek a felad lehet a nemesítésnek másik, sok esetben gyorsa TAKARMÁNYOZÁS ÉS ÁLLATÉLETTAN. Rovatvezető: Welser István Szarvaskerep, lucerna, lőhere és más szántóföldi takarmányok szárítása. írta : Felsőbányai Bocskay János. A rádióban és a gazdasági előadásokon sok gazdasági oktatás, tanítás hangzik el évente a széna szárításról és mégis mindezek ellenére értékes szénát alig találni akár a nagy uradalmakban, akár a törpebirtokosok szérűjében. Ennek csak az az oka, hogy az emberek megelégszenek az évszázadok óta űzött szénaszárítási módokkal. A jó GAZDA ("TAKARÉKOS " takarmánya a Sfilezőgazdáknál előnyösen vásárolt LÓHERE-LUCERNA ÉS TAKARMÁNYRÉPA magból terem! Megrendelhető: Budapest, V., Alkotmány Utca 29. Telefon: 111-236 Kirendeltségek: Debrecen Győr Komárom Lepsény Mátészalka Nyíregyháza Szolnok Szombathely KÖZTELEK, 1939 JULIUS 16. 29. SZÁM 49-IK ÉVFOLYAM. A dinnye korcsosodása és a dinnyenemesítés") írta : Magyar Gyula. II. Minőségi dinnyetermesztésünk megjavításában egyik lényegbevágó, fontos lépés lenne az, hogy a lelkiismeretes dinnyetermesztő gazdaságok a vetőmagtermesztést, illetve saját tenyészanyaguk biztosítását a világért se engedjék ki a kezükből, hanem *) Az OMGE növénynemesítő bizottságának és a Magyar Növénynemesítők Országos Szövetségének 1939 május 5-i együttes gyűlésén tartott előadás.