Köztelek – 1941. 27-51. szám

1941-07-06 / 27. szám

27. SZÁM 51-IK ÉVFOLYAM. KÖZTELEK, 1941 JULIUS 6. List Frigyesnek műveiben. Általában alig van a mai gazdasági, vám-, jegybank- és adópolitikának olyan kérdése, amelyre vonatkozóan a közgazdaságtan e klasszikusainak műveiben részletes fejtegetéseket és nagy alapossággal kidolgozott elméleti anyagot ne találnánk, úgyhogy a gyakorlati élet emberei közül is mindazok, akik egyrészt megszereztek, másrészt meg is tudják becsülni a közgazdasági tudást, haszon­nal forgathatják ezt a tanulságos öt kötetet, amelyeket bizonyára még a közgazdasági világtudományosság más alapvető művei is követni fognak hasonló jó magyar fordításban. A rendelkezésünkre álló hely természetesen nem elegendő arra, hogy az egyes munkákról behatóbban szóljunk, hiszen hosszú évtizedek, egymást követő nemzedékek temérdek tudományos vitát folytattak mind a négy világhírűvé lett szerző tanításai és meg­állapításai körül és nem szorul bizonyításra, hogy ezek a munkák az idő múlása ellenére a közgazdasági tudomány maradandó értékű kincsei közé tartoznak. Azt sem szabad elfelednünk, hogy az e művekben kifejtett tanítások mily nagy hatással voltak meg­jelenésük alkalmával először a kortársakra, majd utóbb is a közgazdasági kérdésekkel foglalkozókra, közöttük nem utolsó sorban a mi nemzeti nagyjainkra, így különösen Széchenyi Istvánra, vagy List Frigyes­nek tanításai Kossuth Lajos közgazdasági felfogásá­nak kialakulására. Lapunk olvasóit bizonyára főként Smith Ádám­nak Széchenyi Istvánra gyakorolt nagy hatása érdekli, ami a Hitel, a Világ és a Stádium több részéből világosan kitetszik, ahol Széchenyi a legnagyobb elismeréssel és név szerint megnevezve szól mindazok­nak a tudós közgazdáknak és közíróknak a munkás­ságáról, akiktől tanulnia és új eszméket, szemponto­kat kapnia alkalma volt. Smith Ádám (1723—1790) angol közgazdasági író és glasgowi egyetemi tanár korszakalkotó főműve 1776-ban jelent meg és még a szerző életében öt kiadást ért. Rendszere a nemzeti gazdagság fő­forrásául — mintha csak ma írta volna — a munkát állítja oda, de mellette a természet és a tőke jelentő­ségét is elismeri; hirdeti a szabad verseny és a gazda­sági szabadság szükségességét s az egyén gazdasági tevékenységének főrúgóját az önérdekben találja, amelyet a szabad versenynek kell a közérdekkel összhangba hoznia. Smith követői voltak Matthus (1766—1834) és Ricardo (1773—1823). Az előbbi a róla elnevezett népesedési tan megalkotója (1798), amelynek az volt a kiindulópontja, hogy az emberiség szaporodása gyorsabb, mint a létfenntartási eszközöké, az utóbbi pedig (főműve 1817-ben jelent meg) főként a jövedelemeloszlás, az arany- és bankjegyforgalom, valamint az adózás kérdéseivel foglalkozott. Mindhárman nagy hatással voltak a XIX. század első felének közgazdasági gondolkozására és irodal­mára, valamint a későbbi közgazdasági elméletek és iskolák kialakulására. List Frigyes (1789—1846) német nemzetgazdának 1840-ben megjelent főműve pedig Smithnek a nemzetközi árucserére és munka­megosztásra vonatkozó fejtegetéseivel szemben azt hirdette, hogy minden népnek előbb a saját erőit kell kifejlesztenie és fokoznia, sőt ennek érdekében ideiglenesen le is kell mondania az árucsere hasznáról, amiben már benne rejlik a mai autarchiás, önellátó rendszer magva. List az iparfejlesztés leghatékonyabb eszközéül a védővámos rendszert ajánlotta, amelynek bevezetése mellett nagy propagandát fejtett ki, így 1844-ben hazánkban is járt a védegyleti mozgalom támogatására. A száz év előtti nagy magyar reform­korszak gazdaságpolitikai irányeszméinek kialaku­lását mindenesetre sokkal világosabban követhetjük nyomon, ha az akkor nálunk hirdetett programmokra megtermékenyítőleg hatott közgazdasági klasszikusok tanításaihoz és bőséges érveléséhez, mint egyik leg­főbb eredeti forráshoz térünk vissza az új kiadványok útmutatásával. Ami pedig a mezőgazdaság jelentőségének fel­ismerését és méltánylását illeti, ebből a szempontból is néhány érdekes idézetet ragadhatunk ki az előttünk fekvő klasszikus művek magyar fordításából. Smith Ádám például egy helyütt ezt írja :­­ ,,A mindenféle nyelven a mezőgazdaságról írt számtalan könyv meggyőzhet arról, hogy e sok könyvből hiába próbálnák meg elsajátítani azt a különféle és bonyolult műveletet, amelyet a gazda végez... Nemcsak a gazdálkodás mestersége, a mező­gazdasági üzem vezetése, hanem ennek egy-egy alá­rendelt ága is sokkal több tudást és tapasztalatot kíván, mint a kézműves foglalkozások legnagyobb része." Majd más helyütt a földbirtokosok, iparosok, kereskedők és munkások társadalmi súlyáról és szerepéről szólva, ezeket írja Smith Ádám : „A földbirtokosok érdeke szorosan és elválaszt­hatatlanul összefügg a társadalom általános érdekével. Ami előmozdítja az egyiket vagy akadályozza azt, szükségképpen előmozdítja vagy akadályozza a mási­kat. .. A munkás érdeke szorosan összefügg a társa­dalom érdekével, ő azonban képtelen felfogni a társa­dalom érdekének összefüggését saját érdekével. A ke­reskedők és iparosok gondolatai is inkább saját foglal­kozási águk érdekeire irányulnak, mint a társada­loméra és amazokra sokkal inkább vannak tekintettel, holott ezek az érdekek többször eltérnek a közérdek­től, sőt gyakran ellenkeznek is azzal." Matthus a földbirtok megoszlásáról írva, többek közt ezeket mondja : „Noha igaz, hogy a földbirtok felosztása a vagyonosság növekedése szempontjából legnagyobb jelentőségű, mégis egyenlőképpen igaz, hogy bizonyos terjedelmen túl a földosztás épp annyira gátolná a vagyonosodást, amennyire előbb elő­mozdította. A föld kisbirtokosainak túlzott hányadá­val az összes nagy följavítások és a Smith Ádám leírta valamennyi, a munkamegosztásból származó csodálatos eredmény végetérnének és a vagyonosodást meggátolná a kínálat képességének fogyatékossága." Ricardonál pedig a következőket olvashatjuk: ,,A gabona magas vagy alacsony pénzbeli árának, amely az arany és ezüst bőségéből és olcsóságából ered, nincs jelentősége a földesúrra nézve, minthogy mindenfajta terméket egyaránt érint. De a gabona viszonylagosan magas ára mindig előnyös a földes­úrra, mert járadékként nagyobb mennyiségű gabonát juttat neki, továbbá a gabona minden egyenlő mennyiségéért nemcsak nagyobb pénzösszeggel fog rendelkezni, hanem nagyobb mennyiséggel minden olyan cikkből is, amelyet pénzért vásárolhat." List Frigyes a gazda munkáját a következő sorokkal jellemzi: „A mezőgazdának kevesebb dolga van az embe­rekkel, mint az élettelen termékekkel. Minthogy meg­szokta, hogy csak hosszú idő múlva arasson ott, ahol vetett s hogy fáradozásának eredményét egy maga­sabb hatalom akaratára bízza, a megelégedés, türe­lem és lemond­ás, de egyszersmind a régi rossz szokások és szellemi restség is második természetévé válik." Majd később : „Hitünk szerint a nemzetek jólétének nincs biztosabb mértéke, mint a föld értékének emelkedése, míg ennek hanyatlását, ingadozását és tartós értékcsökkenését az ország legnagyobb bajai közé kell számítanunk." Persze mondanunk sem kell, hogy az előttünk fekvő munkák, amelyeknek egyes tételei és meg­állapításai egyetemi tanulmányaink óta annyiszor és annyiféle változatban foglalkoztattak, e néhány kiragadott idézeten kívül nagyon sok olyan részletet foglalnak magukban, amelyek mind elismerik a mező­gazdaságnak a nemzeti termelés körében való rend­kívüli fontosságát és az egyes országok gyarapo­dására, jólétére gyakorolt hatását. Aki tehát teheti s aki szívesen merül bele nagy gondolkozók elme­futtatásainak tanulmányozásába, jól teszi, ha meg­szerzi magának a közgazdaságtan klasszikusainak legújabb magyar kiadását, amely a Magyar Köz­gazdasági Társaságnál (Budapest, II., Halász­ utca 1.) rendelhető meg, de a Pátria könyvkereskedése útján is megszerezhető. Az öt kötet ára, ízléses vászon­kötésben 50 pengő. —r —1 dr. Vármegyei lókiállítás és vásár Érsekújvár­ott. A régi hagyományokhoz híven és a nagyhírű érsekújvári luxuslóvásárok szellemében, jól sikerült kiállítást rendezett június 29-én, Péter-Pál napján a Nyitra-Pozsonyvármegyei Lótenyésztő Egyesület Érsekújvárott. Az egész vármegyéből összegyűltek erre az alkalomra a legjobb tenyésztők, hogy ered­ményes, törekvő munkájukról beszámoljanak. Meg­jelent a kiállításon az egész vármegye vezető gazda­társadalma Thuróczy Károly főispánnal az élén, a vármegye alispánja Majthényi József báró, a ló­tenyésztő egyesület agilis elnöke, Jaross Vilmos ny. főispán, a honvédelmi miniszter képviseletében Bornemissza Sándor ezredes, az OMGE képviseletében Toldy Miklós m. kir. gazdasági tanácsos, titkár, a földművelésügyi minisztérium lótenyésztési fő­osztálya részéről Adolf Iván méneskari őrnagy, ménesparancsnok, vitéz Simonfay Ferenc vármegyei gazdasági felügyelő, Anker Sándor százados, a komá­romi m. kir. állami méntelep parancsnoka, Frideczky Ákos dr. kamarai tanácsos a Kisalföldi Mezőgazda­sági Kamara képviseletében, Scitovszky Aladár ny. miniszteri tanácsos, a Lóértékesítő Szövetkezet igaz­gatója, a vármegye vezető gazdái közül Gyürky Aladár gróf, Mihalovics Domonkos, Juhász Gyula, Rézler Gábor dr., Roszival Ernő és még sokan mások. A kiállítás sikeres bemutatkozása volt a húsz­éves elnyomatás nehéz idejét átélt lótenyésztő gazda­társadalomnak, s a bírálóbizottságok elismeréssel állapították meg a tenyésztő munka eredményt mutató fejlődését. A kiállítás tulajdonképpen két napig tartott. Az első napon, június 29-én voltak a bírálatok, míg a második nap a vásárlás jegyében folyt le. Szerencsés megoldásnak kell ezt tekintenünk, mert amíg a kiállításnak a helyi tenyésztés fejlesztése szempontjából van nagy jelentősége, addig a vásár annak anyagi alátámasztását adja meg. A föld­művelésügyi minisztérium részéről Odescalchi Béla herceg az erdélyi kancaakció céljaira, a Lóértékesítő Szövetkezet külföldi eladásra, a honvéd lósorozó bizottság pedig a honvédség részére vásárolt szép számban lovakat. Mintegy 60—70 ló cserélt ilyen módon gazdát elég jó áron, így a tenyésztők az erkölcsi dicsőségen kívül megkapták azt a lehetőséget, hogy fáradságos munkájuk gyümölcsét is élvezhessék. Nyitra-Pozsony vármegyében a megszállás ideje alatti Nónius vér behozatalával elég vegyes származású állomány maradt vissza. A földművelésügyi minisz­térium lótenyésztési főosztálya igen helyesen az erős csontú angol félvért helyezte előtérbe, úgyhogy ma már a legtöbb helyen igyekeznek áttérni az angol félvér irányzatra. "örvendetes, hogy a kiállításon bemutatott lóanyag eredményes tenyésztő munkáról tett tanúbizonyságot, a lovak zöme elég jó csont­alapú angol félvér, kisebb számban Nónius­eredetű volt. A Nónius és az angol félvér keveredése azonban több lónál feltűnt. Érsekújvár és környékének törekvő tenyésztői azonban megérdemlik, hogy az állam ezt a körzetet az új tenyésziránynak megfelelő, erős csontalapú félvér­ ménekkel lássa el, ami megadja majd a lehetőséget arra, hogy mé­g az eddigi­nél is jobb eredményt mutassanak fel. A bírálat részletes eredményét helyhiány miatt nem áll módunk­ban közölni, így csak az egyes csoportokban legjobb eredményt elért tenyésztők neveit tüntetjük fel. Az elővezetett lovakat öt csoportban bírál­ták. Az első csoportban a háromévesnél fiatalabb kancák, a másodikban a háromévesnél idősebb kancák, a harmadikban a fias kancák, míg a negyedik­ben a kancacsaládok, végül az ötödik csoportban a katonai célra alkalmas lovak kerültek elbírálásra. A fogatokat két csoportban hajtották elő, az uradalmi fogatok és kisgazda-fogatok csoportjában. Mintegy 40 díj került a tenyésztők között szétosztásra, ami buzdítóan hat a tenyésztők további munkájára. A díjazás eredménye a következő volt : A három éven aluli kancák csoportjában első lett ifj. Michecs Pál (Csúz), a három éven felüli kancák között Udvaros Ferenc (Zsigárd), I/b. díjat nyert Roszival Ernő (Kisvárad), a csikós kancák csoportjában az első díjat Tóth Vince (Tardoskedd), az I/b. díjat Molnár Sándor (Vágfarkasd) nyerte. A lócsaládok között a legjobbak voltak Tordomi János (Bánkeszi) lovai, míg a katonalovak csoportjában az első díjat Juhász Gyula (Margithalmapuszta) nyerte. A luxusfogatok kö­zött legjobb volt Bukoveczky László(Felsőjattó) kettesfo­gata, a kisgazdacsoportban pedig Dopcsányi István (Ér­sekújvár)fogata,míg az igásfogatok között az első díjat az esztergomi székeskáptalan csúzi gazdasága vitte el. Ezekhez a bírálati eredményekhez hozzá kell fűznünk azt, hogy a bírálatra kerülő lóanyag közül kiemelkedett Roszival Ernő kisváradi tenyésztő, valamint Juhász Gyula margitapusztai tenyésztő megfelelő nemességet, jó mozgást felmutató egy­öntetű lóanyaga. Ugyanígy meg kell emlékeznünk külön is Tordony János kistenyésztő nagy hozzá­értésről tanúskodó szép kancacsaládjáról és azok ivadékairól. A kiállítás és vásár mintaszerűen volt megrendezve. A lótenyésztő egyesület Kochanovszky Edgár igazgató­val és Szabó Gerzson egyesületi titkárral mindent megtett a siker érdekében, nagy gonddal válogatva ki a kiállításra kerülő lóanyagot. Az érsekújvári sikeres kiállítás eredményei reményt nyújtanak arra, hogy a hozzáértő vezetéssel gondos tenyésztő munka ebben a vármegyében egyhamar meg fogja hozni az átlagosnál lényegesen jobb tenyésztési eredményt. Tb 1. 611 MAGYAR MEZŐGAZDÁK ÁLLATÉRTÉKESÍTŐ RÉSZVÉNYTÁRSASÁGA, BUDAPESTEN V., ALKOTMÁNY­ UTCA 29. SZÁM TELEFON: 111—310, 112—914 Sürgönycím: MEGALER, BUDAPEST Foglalkozik! Mindennemű tenyészt­és haszonállat vitelével és el­­adásával,beállítási anyag szállításával és beszerzésével, hirlalási hitelek nyújtásával. Gazdatársadalmi Intézmény. Mindennemű állatkivitelt legelőnyösebben lebonyolítunk. Meghívásra a szakértőnket a helyszínre küldjük. ÁLLATSZÁLLÍTMÁNYOK CÍMZENDŐK: BUDAPESTRE : szarvasmarha, borjú, és juhoknál: Budapest - Ferencváros - Marhavásártér Sertéseknél: Budapest- Ferencváros - Sertésvásártér

Next