Köztelek – 1942. 1-26. szám

1942-05-17 / 20. szám

19. SZÁM 52-IK ÉVFOLYAM. KÖZTELEK, 1942 MÁJUS 10. tékben kifejezésre jutó megnyilvánulásra kell ki­terjednie. A külem csak hozzávetően tájékoztat a teljesítőképesség nagyságáról. A tetszetős külem egyedül még nem fejezi ki azt, hogy a ló jó, meg­felelő tenyészértékkel rendelkezik és ha az ilyen lovat akár a teljesítőképesség, vagy annak tar­tóssága, vagy más tulajdonság szempontjából egy másik kevésbbé tetszetős külemű lóval össze­hasonlítunk, az eredmény nem mindig a jó kü­lemű javára dől el. Kétségtelen azonban, hogy a tenyészkanjánál, de éppen úgy — sőt fokozottabb mértékben —a tenyészménnél egyik legfontosabb követelmény a jó külem, mert ez mutatja, hogy a test felépítésének módja (arányok) milyen munka végzésére teszi a lovat alkalmassá. Szabályos fel­építésű, arányos külemű tenyészállatoktól várha­tunk csak jó utódokat. A külem mellett a konstitúciót is figyelembe kell vennünk, amit azonban legnagyobbrészt a te­nyészállaton külső morfológiai jelek nem igen jeleznek. Kaphatunk ugyan erre a külső jelekből is útbaigazítást, így pl. a test alakulásából, a csontozat, az izmok, ízületek, szalagok, a bőr lát­szólagos minőségéből, az állat izmoltságából, stb. A konstitúció valamennyi hibája vagy hiánya a tenyészállat használhatóságát jelentősen csök­kentheti s nem egy öröklődő hibának válik kút­forr­ásává. A külem és konstitúció mellett nem kevésbbé fontos a bírálatnál a származás. A jó származás azonban egymagában szintén nem biztosíték a jó utódokra és arra, hogy a kiválasztott kanca jó törzskanca lesz, az esély valószerűségét azonban kétségtelenül biztosítja. A fejlett törzskönyvelés­nek s azokat megelőző bírálatnak tehát sok min­denre kell még a felsoroltakon kívü­l is kiter­jednie (pl. fajtajelleg, stb.), hogy legalább meg­közelíteni tudjuk azt a célt, hogy a kiválasztott és törzskönyvi előjegyzésbe, illetve törzskönyvbe vett tenyészlovak remélhetően jó utódokat hozza­nak. Mindezekre s magának a törzskönyvi bírá­latnak technikai megejtésére, a kiadásra kerülő szakmunka fog tájékoztatást nyújtani. Éppen a törzskönyvi bírálat nagy körültekin­tést kívánó munkája az, ami szinte már önmagá­tól is előírja, hogy azt egy ember nem végezheti. Egy ember könnyen tévedhet, figyelme esetleg valamely fontosabb körülményre, hibára nem ter­jed ki, mert hiszen senki sem csalhatatlan. A bí­rálatot végző egy emberrel szemben a tenyésztő gazdának bizalma is könnyen meginog, mert egy ember kénye-kedvének látja magát kiszolgál­tatva még akkor is, ha személye iránt és éppen így szakértelme iránt kétség nem is merül fel. Az egész világon, de nálunk is a többi állatte­nyésztési ágaknál több tagból álló bírálóbizott­ságok végzik a törzskönyvi bírálat nehéz munká­ját. A földművelésügyi minisztérium lótenyész­tési főosztályának új vezetője ennek a kérdésnek a megoldásánál is a megértés és haladás szelle­mében járt el, amikor az új rendszer szerint meg­induló lótörzskörtyvi bírálatoknál a bírálóbizott­ságok tag­jaiul a kerületi méntelep fel­ügyelőket, az illetékes méntelepparancsnokokat, az illetékes vármegyei lótenyésztő szervezet igazgatóját, a vármegyei lótenyésztő bizottmány elnökét és az Országos Törzskönyvelő Bizottság kiküldöttjét jelölte meg, akiken kívül a bírálatokon ugyan nem mint bizottsági tagok, hanem meghívottak részt vehetnek az OMGE, a kerületi mezőgazda­sági kamarák, gazdasági egyesületek, vagyis a tenyésztők érdekeltségének kiküldöttei. A törzs­könyvelő bírálóbizottságoknak a fentiekben is­mertetett összeállítása teljes megnyugvást kel­tett az érdekeltség körében, egyúttal biztosítva a bírálatok szakszerűségét és remélt eredményes­ségét. A fejlődés további folyamán a gyakorlati élet fogja megmutatni, hogy a bírálóbizottság tagjainak számát emelni vagy csökkenteni kell-e, s azokban helyet adni esetleg olyan személyek­nek, akiknek részvétele a szakszerűséget még job­ban biztosítja. (Pl. törvényhatósági állatorvos, vármegyei gazdasági felügyelő.) A tervek szerint a törzskönyvek vezetése a bí­rálati feljegyzések, bírálati lapok kitöltése s a mindezzel járó igen felelősségteljes és körülte­kintést kívánó munka fokozatosan a vármegyei lótenyésztő szervezetekre fog hárulni. A kor kö­vetelményeinek megfelelő törzskönyvek eddig még nem állottak rendelkezésre, ezek elkészítése azonban mielőbb kívánatos. A bírálati feljegy­zéseket és ezek alapján kiállított ú. n. egyedi la­pok elkészítését a központi lótörzskönyvelő bi­zottság működése idején ez a bizottság, míg másutt legnagyobbrészt az egyes ménteleppa­rancsnokságok végezték. Munkájukat ugyan tel­jes bizalom kísérte, de az ott történt feljegyzé­sekbe se maguknak a tenyésztőknek, sem pedig a tenyésztők érdekképviseleteinek bepillantási lehetőségük nem volt. Ilyen módon a törzsköny­velés és a törzskönyvi bírálatok gyakorlati ered­ményeit a tenyésztő gazdatársadalom tenyésztő munkája során fel nem használhatta. A törzs­könyvek vezetése, valamint a törzskönyvi bírála­tok alkalmával készített­­feljegyzéseknek rend­szerbe foglalása s mindezeknek a munkálatok­nak az elvégzése nagy körültekintést és szakér­telmet kíván, éppen ezért a legnagyobb óvatos­sággal kell eljárni ennek a munkakörnek az új szervezetre való átruházásánál. Véleményünk szerint ez csak azokban a vármegyékben történ­het meg, ahol az egyesületi vezető szakértelme, munkakészsége és hosszabb ideig tartó gyakor­lati ismereteinek megszerzése mindenre biztosí­tékot nyújtanak. Ahol pedig ez még nincsen meg, ott közérdekből is kívánatos, hogy ezeket a mun­kálatokat továbbra is a méntelepparancsnoksá­gok lássák el, vagy amely méntelepparancsnok­ságok körzetében ez még nem volt meg, ott be­vezessék. Az új egyesületi igazgatók jó része talán nem is ismeri az ilyen tenyésztői szervezetek egyön­tetű munkájának kívánalmait; lehetséges az is, hogy lótenyésztési szakkérdésekben egy részük eddig behatóbban nem foglalkozott. Éppen ezért igen célszerűnek mutatkozna — arra alkalmas időpontban, talán amikor erre a vármegyei szer­vezetek mintegy 80°/6-a megalakul — részükre­ to­vábbképző tanfolyamot létesíteni, éppen úgy, mint amilyen tanfolyam hallgatására a ménte­lepparancsnokságokhoz beosztott fiatalabb mé­neskari tiszteket kötelezték. Ugyanígy hasznos tanulásul szolgál a haszonállatvizsgákon és páro­sításokon való résztvétel, amire az egyesületi ve­zetőket köteleznie is kellene, hogy azokon részt ve­gyenek. A tanulás nem szégyen, ezt igazolja az a már hosszabb gyakorlati szakismeretekkel ren­delkező állattenyésztő egyesületek vezetői részére rendezett továbbképző tanfolyam, amit ugyan­csak a földművelésügyi minisztérium szervezett meg s amelynek hallgatói sorában az összes ve­zető állattenyésztési egyesületi igazgatókat lát­hattuk. Folyt. köv. Tenyésztőfelállítás és vásár Komáromban. Igen figyelemreméltó kezdeményezés sikerült eredményét volt alkalmunk megtekinteni május 3—6. napjain Komáromban, ahol a komáromi méntelepparancsnokság, a Kisalföldi Mezőgazda­sági Kamara, és a Nyitra-Pozsony­, valamint a Komáromvármegyei Lótenyésztő­ Egyesületek tá­mogatásával rendezte első tenyészlókiállítását és vásárát. A kiállításon Komárom, Nyitra-Pozsony, Bars és Hont vármegye gazdái vonultak fel és mu­tatták be tenyésztő munkájuk eredményét. A ki­állításon megjelent a környék vezető gazdatársa­dalma. A földművelésügyi minisztert vitéz Pettkó-Szandtner Tibor méneskari ezredes, a lótenyésztési főosztály főnöke, az OMGE-t Geist Gyula, az OMGE lótenyésztési bizottságának elnöke és Toldy Miklós OMGE titkár, a Kisalföldi Mezőgazdasági Kamarát Rázgha Károly kamarai elnök, Strázsik Andor igazgató és Frideczky Ákos dr. kamarai tanácsos, a kerületi méntelepfelü­gyelőséget Csiszár Dezső méneskari ezredes, kerületi parancsnok, a Komá­romvármegyei Gazdasági Egyesületet vitéz Barthal Iván ny. főispán, egyesületi elnök, a Pestmegyei Gazdasági Egyesületet Zsivánovits Béla igazgató, a Ló­értékesítő Szövetkezetet Scitovszky Aladár ny. miniszteri tanácsos, igazgató képviselték. A nagyszámú résztvevő és látogató közönség körében ott láttuk Gyürky Aladár grófot, Nagy Vencel m. kir. gazdasági főtanácsost, bencés jószágkor­mányzót, Géczy Miklós méneskari alezredest, Juhász Gyula, Roszival Ernő, Györffy Sándor földbirtoko­sokat, a Soproni Lótenyésztő Egyesület részéről Molnár Béla földbirtokost, egyesületi igazgatót, valamint számos kisgazdát. A bírálat május 3-án délután, míg a kiállítás ünnepélyes megnyitása 4-én délelőtt volt. Kiállításra került összesen 97 ló, ebből 65 kanca és 32 mén. A kiállított anyag zöme angol félvér, a többi nónius, arab és néhány lipizzai fajta volt. A lovak legnagyobb részét kistenyésztők állították ki. A környékbeli nagyobb gazdaságok, uradalmak közül a Pannonhalmi Főapátság ölbői és füssi ménese, a Szent Benedek Rend hecsepusztai intéző­sége, Roszival Ernő, Juhász Gyula, Szalay Lajos, Montecueolli Margit grófnő, Gyürky Aladár gróf állítottak ki lovakat. A kiállítók között örömmel láttunk több, a mezőgazdasági kiállításokról ismert érdemes tenyésztőt, akik kiállított lovaikkal szép eredménnyel szerepeltek a komáromi kiállításon is. Amint a kiállítás címéből is kitűnik, annak vásár jellege is volt. Történt is több vásárlás, azon­ban az igen magas árak miatt ennek mértéke nem volt megfelelő. Egyes tenyésztők megokolatlanul magas árakat jelentettek be a katalógusba ; véle­ményünk szerint ennek volt tulajdonítható, hogy a vásárlás a kívánt mederbe nem terelődött. Amennyiben a komáromi méntelepparancsnokság a jövőben is meg kívánja rendezni ezeket a kiállí­tásokat és vásárokat, úgy előre meg kellene álla­pítani az eladási árak alsó, de különösen felső ért­ékhatárait. A lóbírálat 3-án délután bonyolódott le. A ki­állított tenyészlovak két főcsoportban kerültek elbírálásra : mének és méncsikók, továbbá kan­cák és kancacsikók csoportjában. A főcsoportokon belül természetesen a bírálat fajtánként történt. A legjobb az egyes csoportok között az angol félvér kancák csoportja volt. Különösen a kistenyésztők mutattak be — természetesen a már ismert jó nagyobb tenyésztők mellett — tetszetős anyagot, úgyhogy a bírálóbizottságnak gondot okozott az első díj odaítélése s így a díjazás az országos mező­gazdasági kiállításon használatos rendszer alapján a), b), c) osztályozással történt. Legjobbak a teljes korú kancák lettek, a fiatalabb kancák évjáratánál már meglátszott a csikókorban szükséges és meg­felelő takarmányozás nehézsége. Örömmel volt azonban megállapítható a helyes irányú tenyésztői törekvés, aminek eredménye — különösen a szer­vezett tenyésztő (egyesületi) munka megindításá­val — remélhetően mindinkább fog majd az elkö­vetkező években mutatkozni. Az angol félvér kancák csoportján kívül az arab cs­­portban is volt néhány jó egyed, míg a nónius kancáknál hiányzott a fajtajelleg, s azok inkább a félvér típust közelí­tették meg. A lipizzai kancák gyengék voltak. A mének csoportja már kevésbbé mutatta a kiegyen­lítettség képét. A ménkiállítók zöme nagyobb tenyésztő volt, ami természetes is, hiszen egy kisebb tenyésztő nem fordíthat annyi gondot és időt az olyan felnevelésre, amit különösen a mén kíván. A Pannonhalmi Főapátság régi hírű ölbői ménese kiállított 8 ménje a megszokott kiegyenlítettség képét mutatta, látszott rajtuk az a gond, amivel a gazdaság vezetője azokat felnevelte és a kiállításra előkészítette. A mének közül az „Árva" nevű volt a legjobb, amelyet a bírálóbizottság I/a díjjal tün­tetett ki. A Szent Benedek Rend becsepusztai intéző­sége által kiállított két mén közül a tetszetős külemű „Szellő fia" nevűvel ért el szép helyezést, egyben csoportdíjat, a földművelésügyi miniszter tisztelet­díját nyerve el. Jó­­ eredménnyel szerepelt még a mének között a Pannonhalmi­­ Főapátság füssi ménese s a „Párduc" nevű ménnel I. díjazást biz­tosított magának. Nits Jenő „Maxim" ménje I/c díjat nyert. Esterházy Pál gróf egy igen mutatós lipizzai mént állított, ki ez azonban csak II. díjat kapott. A kiállított mének zöme az angol félvér fajtából került ki. A mének csoportjában vásárlás alig történt. A megejtett bírálat és díjazás eredményeként a Pannonhalmi Főapátság ölbői ménesének „Árva" nevű ménje I/a, „Nanci" nevű ménje I/b díjat és a mének csoportdíját nyerte. A Szent Benedek Rend becsepusztai gazdaságának kiállított ménjei közül a „Szellő fia" nevű mén érte el a legjobb díjazási eredményt, a Pannonhalmi Főapátság füssi ménese „Párduc" nevű ménjével nyert még I. díjat. Első díjat kapott még a mének csoportjá­ban Nicsky Jenő győri gazdálkodó ménje. A kan­cák csoportjában a bírálóbizottság I. díjjal tün­tette ki Roszival Ernő kisváradi földbirtokos „Udine" nevű kancáját, amely a kancák nagy­díját is megnyerte. Juhász Gyula érsekújvári földbirtokos „Manci" nevű kancája, Babarczi Pál nagyigmándi földbirtokos „Manci" kancája, Juhász Ferenc földbirtokos „Sári" kancája, ifj. Böllő Zsig­mond apácaszakállasi gazdának „Szellő" kancája, Szalay Alajos kunszigeti földbirtokos „Baba" kancája, Bajcsay János nagyigmándi gazdálkodó „Lenke" kancája, Benczés Boldizsár bátorkeszű gazdálkodó „Baba" kancája, Győrös Sándor kamo­csai gazdálkodó „Szellő" kancája, Szalay Dezső szendi földbirtokos „Zsazsa" kancája, Szabó Ba­lázs hetényi gazdálkodó „Deres" nevű kancája nyertek még első, illetve I/a, I/b, I/c díjat. Igen sok tiszteletdíj, pénzdíj állott a díjazás céljaira rendelkezésre, ami ilyen helyi jellegű kiállításon szinte szokatlan. Érdeme ez a kiállítás agilis ren­dezőjének , kismartoni Anker Sándor méneskari őrnagynak, komáromi méntelepparancsnoknak, aki mindenről, még a kiállítás tanulságos részéről, valamint látványosságairól és a kiállítással kapcso­latos egyéb kiállítási csoportok megszervezéséről" is nagy körültekintéssel gondoskodott. A tenyésztókiállítást kiegészítette ipari kiállí­tás is, amelynek résztvevőit ügyesen épített bódék­ban a méntelep területén helyezték el. A kiállítás ideje alatt délelőttönkint a gazdaközönség okta­tására szemléltető külömtani lóbemutatókat, ló­tenyésztési és lóegészségügyi előadásokat rendezett a kiállítás Vezetősége, amelyek rendezésében Anker Sándor méntelepparancsnoknak, Petry Győző dr. állatorvos-százados segédkezett. A kiállítás egyes napjain lovasmutatványok, díjugratások, tréfás lovasjátékok és a környék úrlovasai és úrlovasnői részvételével bemutató ugrógyakorlatok voltak. Mindezt kiegészítette a programmban szereplő fogat-előhajtás és verseny. A kiállítás és vásár 491

Next