Külföldi Szemle, 1963 (1-12. szám)
1963-01-01 / 1. szám
2 nevű, igen bolond és rosszul ismert költőnek a művét. Jean Vilar elmondta néhány részletét, gyönyörű basszus hangján, a mikrofon előtt, s a versek, önmagukban, csodálatosak. De a tánc uramisten... Tizenegy képre oszlik a mű; ezeket a következőképpen foglalhatnám össze: Maldoror tengeribeteg; óriási bogarak darabokra szaggatják; keresztrefeszitési jelenet; tetvek nyüzsögnek a fejbőrön és az egész földön; Maldoror rokonlelket keres; ezt egy férfiben találja meg, mire pas de deux; szellemek nagy felvonulása és térdek parádéja; Maldorort az extázisból felébreszti a Pók, mire kettős; roule-boulé-k, avagy az óceán hullámai; egy rothadó vén sárkány és egy királysas; a jelek tava; Maldoror halála és a Pók lakomája. A magasra emelt lábak fesztiválja ez, háromnegyed órányi elszántan obszcén anatómiai mozdulatok forgataga; "földhöztapadt" koreográfia ez, a maga teljes utálatában; igazán mindezt a szörnyűséget az Állatkert hüllőházában is tanulmányozhatnék... Kínjaink növelésére, a merev arcú, egyáltalán nem játszi kedvű, tréfás kifejezésű, szörnyen megfeszülő Roland Petit állandóan színpadon van: ő Maldoror, ő a meggyalázott Krisztus, ő a Királysas, ő mindan ás akármi... Abban reménykedtem, hogy megvigasztalódom Ravel "Spanyol rapszódiá"-ja révén. Itt legalább - biztattam magamat - a "Carmen" stílusában tartott habanera-kat és saguedille-okat láthatunk és a kedves görlök ugrabugrálása egy-kettőre elmossa előző rémes élményünket. Ám néhány legyező-csattogtatáson, egy-két ízes ötleten és Yves Saint-Laurent szép tütain kivül /egyedüli vigaszok ezért az estért/ harmadrendű balettet kaptunk, mely mélyen alatta marad a típus-példaképeknek: az 1955-ös "Szép kárhozottak"-on, vagy az 1953-as "Holdbéli hölgy"-nek. Nohát, segít majd "A hegedű"-nek elnevezett, állítólag klasszikus pas de deux a Marius Constant által ügyesen hangszerelt Paganini "Capriccio"-ra! Sajna, a hegedűnek is megvannak a maga furcsa lélektani rémlátásai és valóban kár volt olyan gyönyörű táncosokat igénybe venni, mint Rosella Hightower és Attilio Labis, ahhoz hogy csak a legeslegutolsó pillanatban szakadjunk el valamennyire a földtől! Mi marad még? A "Chaillot-palota" című szórakoztató nyitószám? Még az sem... Először is a nagy Berlioz-nak három" -nyi•tártyátc egybekotyvasztották és ezzel alaposan meggyilkolták. Másodszor, Roland Petit nem tudta eldönteni mi legyen:komoly vagy könnyed? Mit válasszon példaképül: Balanchine "Kristálypalotá"-ját, vagy Robbins oly mulatságos "Koncert"-jét? esetleg Tudor oly dús "Gala performance"-át? Ám egy táncműsor elején a klasszikus táncot nevetségessé tenni, szerintem, nem vall valami finom lélekrre. Az együttes 45 táncosból áll. A férfiak között nem találom ígéretét sem egy Babilée-nek, vagy egy Serge Perrault-nak. Ami pedig a táncosnőket illeti: kedveskák, de semmi több. Hol van Ethery Pagava, Colette Marchand, Violette Verdy, Tessa Beaumont - Roland Petit egykori munkatársai, akiket olyan nagyszerűen tudott a színpad elejére kormányozni és kiemelni az együttesből? 31/63