Külgazdaság, 1978 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1978 / 3. szám - Gordos Árpád: Tőkés részvételű gazdasági vállalkozások a szocialista országokban

magasabb szintre emelte, emellett egy járatlan út kitaposásával további vegyes vállalatok alapítását értékes tapasztalatokkal segítik elő. Új vállalatok alapítását bizonyos fokig hátráltatta — ezt a jugoszláv ta­pasztalatok is alátámasztják — a tőkés világ elhúzódó dekonjunktúrája. Ehhez járult a magyar kezdeményezőkészség lassú kibontakozása, és emellett a koráb­bi szabályozás sem volt elég vonzó. Az 1977. évi rendelet megjelenése óta a vál­lalati aktivitás megnőtt, az elképzelések között már jelentősebb témák is sze­repelnek. Az ipari és mezőgazdasági vállalatok kezdeményezését segíti, hogy a Magyar Külkereskedelmi Bank gesztorbanki tevékenységet végez, és a külke­reskedelmi vállalatok közül az Intercooperation Rt. felkérésre közreműködik a vegyes vállalatok alapításának, szervezésének előkészítésében, szervezésében. A hazai vállalati kezdeményezések szaporodtak, de még nem érzékelhető, hogy az ágazati struktúrafejlesztési koncepcióknál a kooperációs variánsok egyik fajtájaként a vegyes vállalati megoldást kiterjedtebben mérlegelnék. A vegyes vállalatok működését elősegíti az is, hogy az utóbbi években újabb országokkal kötöttünk vagy előkészítettünk kettős adóztatást kizáró egyezményt. Tapasztalatok, következtetések A vegyes vállalati forma lassú kibontakozásának egyik oka az, hogy a ha­zai kooperációs gyakorlat immár tíz éve rugalmasan teret enged a legkülönbö­zőbb tartós kutatási, termelési és értékesítési együttműködéseknek. A kooperá­ciók súlya ma már külkereskedelmi kapcsolatainkban számottevő, tanúsítva, hogy az együttműködő vállalatok általában megfelelőnek találták ezt a szerző­déses formát. Ez persze nem zárja ki, hogy bizonyos többlet előnyök érdekében az eddigi kooperációs kapcsolatokat ne fejlesszék vegyes vállalatokká, vagy az új együttműködési terveknél a vegyes vállalati megoldást helyezzék előtérbe A modell újszerűsége, a gazdasági és jogi rendezés kísérleti jellege bizo­nyos fokig szintén hozzájárult a vegyesvállalat-alapítási kezdeményezőkészség lassú kibontakozásához. Az érthető óvatosság ellenére a működés során olyan problémák is ismétlődően jelentkeztek, mint a vegyes vállalat döntéshozatali szerveinek (a korlátolt felelősségű társaság közgyűlése, az ügyvezetők tanácsa), az operatív ügyletmenetet irányító ügyvezetők hatáskörének nem kellő fokú elhatárolása, az együttműködési kérdések részletes szabályozásának hiányos­sága. Az alapító vállalatok nem tudták időben és egyes elemeinek egymásra­épülésében előre áttekinteni a vegyesvállalat-alapítás adminisztratív teendőit (törzskönyvi bejegyzés, cégbejegyzés, apport befizetés), így kisebb zökkenők adódtak. Komolyabb veszélyt hordoz magában azonban, ha a társuló partnerek a társasági és társulási szerződésben nem határozzák meg egyértelműen a vál­lalat célját, az egyes tevékenységi területek közötti kívánt arányokat. További tapasztalat, hogy a külföldi partner szakemberei sok tekintetben a hazainál ru­galmasabb irányításhoz szoktak, de hasznos ismereteik, intézkedési szándékuk nem bontakozhat ki kellően a magyar eljárási előírások ismeretének hiányában, amelyeket helyenként célszerű lenne egyszerűsíteni. Tény, hogy a nehézségek egy része nagyobb körültekintéssel egyszerűen orvosolható lett volna, és emel­lett esetenként a rugalmas eljárást biztosító nemzetközi és magyar gyakorlat­ban szokványos módszereket sem alkalmazták. A vegyes vállalat vezetői az alapítási, beindítási periódusban számtalan irányítási, műszaki, gazdasági problémával néznek szembe. Célszerű ezért, ha

Next