Külgazdaság, 1978 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1978 / 3. szám - Gordos Árpád: Tőkés részvételű gazdasági vállalkozások a szocialista országokban
magasabb szintre emelte, emellett egy járatlan út kitaposásával további vegyes vállalatok alapítását értékes tapasztalatokkal segítik elő. Új vállalatok alapítását bizonyos fokig hátráltatta — ezt a jugoszláv tapasztalatok is alátámasztják — a tőkés világ elhúzódó dekonjunktúrája. Ehhez járult a magyar kezdeményezőkészség lassú kibontakozása, és emellett a korábbi szabályozás sem volt elég vonzó. Az 1977. évi rendelet megjelenése óta a vállalati aktivitás megnőtt, az elképzelések között már jelentősebb témák is szerepelnek. Az ipari és mezőgazdasági vállalatok kezdeményezését segíti, hogy a Magyar Külkereskedelmi Bank gesztorbanki tevékenységet végez, és a külkereskedelmi vállalatok közül az Intercooperation Rt. felkérésre közreműködik a vegyes vállalatok alapításának, szervezésének előkészítésében, szervezésében. A hazai vállalati kezdeményezések szaporodtak, de még nem érzékelhető, hogy az ágazati struktúrafejlesztési koncepcióknál a kooperációs variánsok egyik fajtájaként a vegyes vállalati megoldást kiterjedtebben mérlegelnék. A vegyes vállalatok működését elősegíti az is, hogy az utóbbi években újabb országokkal kötöttünk vagy előkészítettünk kettős adóztatást kizáró egyezményt. Tapasztalatok, következtetések A vegyes vállalati forma lassú kibontakozásának egyik oka az, hogy a hazai kooperációs gyakorlat immár tíz éve rugalmasan teret enged a legkülönbözőbb tartós kutatási, termelési és értékesítési együttműködéseknek. A kooperációk súlya ma már külkereskedelmi kapcsolatainkban számottevő, tanúsítva, hogy az együttműködő vállalatok általában megfelelőnek találták ezt a szerződéses formát. Ez persze nem zárja ki, hogy bizonyos többlet előnyök érdekében az eddigi kooperációs kapcsolatokat ne fejlesszék vegyes vállalatokká, vagy az új együttműködési terveknél a vegyes vállalati megoldást helyezzék előtérbe A modell újszerűsége, a gazdasági és jogi rendezés kísérleti jellege bizonyos fokig szintén hozzájárult a vegyesvállalat-alapítási kezdeményezőkészség lassú kibontakozásához. Az érthető óvatosság ellenére a működés során olyan problémák is ismétlődően jelentkeztek, mint a vegyes vállalat döntéshozatali szerveinek (a korlátolt felelősségű társaság közgyűlése, az ügyvezetők tanácsa), az operatív ügyletmenetet irányító ügyvezetők hatáskörének nem kellő fokú elhatárolása, az együttműködési kérdések részletes szabályozásának hiányossága. Az alapító vállalatok nem tudták időben és egyes elemeinek egymásraépülésében előre áttekinteni a vegyesvállalat-alapítás adminisztratív teendőit (törzskönyvi bejegyzés, cégbejegyzés, apport befizetés), így kisebb zökkenők adódtak. Komolyabb veszélyt hordoz magában azonban, ha a társuló partnerek a társasági és társulási szerződésben nem határozzák meg egyértelműen a vállalat célját, az egyes tevékenységi területek közötti kívánt arányokat. További tapasztalat, hogy a külföldi partner szakemberei sok tekintetben a hazainál rugalmasabb irányításhoz szoktak, de hasznos ismereteik, intézkedési szándékuk nem bontakozhat ki kellően a magyar eljárási előírások ismeretének hiányában, amelyeket helyenként célszerű lenne egyszerűsíteni. Tény, hogy a nehézségek egy része nagyobb körültekintéssel egyszerűen orvosolható lett volna, és emellett esetenként a rugalmas eljárást biztosító nemzetközi és magyar gyakorlatban szokványos módszereket sem alkalmazták. A vegyes vállalat vezetői az alapítási, beindítási periódusban számtalan irányítási, műszaki, gazdasági problémával néznek szembe. Célszerű ezért, ha