Külgazdaság, 1995 (39. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 3. szám - Szamuely László: A szovjet utódállamok egymás közötti kereskedelmének pénzügyi-elszámolási rendszere
mind az „imperialistának" nevezett külső terjeszkedéstől, mind a szomszédainak nyújtott és „barátinak" tartott támogatástól. d) A belső fizetési-elszámolási rendszerek kezdetlegessége. Ezen természetesen mindenekelőtt a nem piaci természetű központosított tervgazdaságtól megörökölt pénzügyi rendszer fejletlenségét értjük. De nemcsak ezt. Az egykori Szovjetunióban mindig is -legalábbis a ma élő generációk személyes élettapasztalata szerint - a vállalatok és a gazdasági élet más szereplői a legális, pénzben történő elszámolások mellett és helyett bőven folyamodtak az illegális termékcsere különféle módjaihoz. A hiánygazdaság feltételei között igen gyakran nem a pénz, hanem a „keménynek" minősülő hiánycikk (s mi nem volt az?) számított kívánatos ellenértéknek. Voltaképpen a KGST-országok közötti kereskedelem is kétoldalú termékcsere volt, hiszen a kormányok vagy azok meghatalmazottjai először az áruforgalom összetételéről és volumenéről, azaz naturáliákról és menynyiségekről állapodtak meg. Az árakról és értékösszegekről csak ezt követően döntöttek, az előbbieknek alárendelten. De még ezen az általános gyakorlaton belül is külön termékcserés konstrukciók léteztek (ma ezeket választékosabban bartereknek neveznénk) bizonyos „keménycikkek" kereskedelmére és elszámolására. Gondoljunk például a magyar-szovjet gabona-hús-olaj megállapodásra. Más okokból, de talán még nagyobb méreteket öltött a naturális termékcsere az utódállamok immár „piacinak" minősülő gazdaságaiban. Az egyik ok a vállalatok nálunk is jól ismert körbetartozása, amely az adósok egy, feltehetően igen nagy részének a fizetésképtelenségét takarja. A másik ok a nyugati kormányok és szakértőik által proponált „sokkterápia" levezénylésének sajátos posztszovjet módja. Először az oroszországi Gajdar-kormány folyamodott 1992-ben az inflációellenes harc ama - a gazdaságtörténetben alighanem egyedülálló - eljárásához, hogy maga az állam szegi meg fizetési kötelezettségeit : nem fizet bért a közalkalmazottaknak (hivatalnokoknak, katonáknak, tanítóknak, orvosoknak), nem fizeti ki szállítóit (energiaszektor, vasút, hadiipar, mezőgazdasági felvásárlás stb.), nem fizet nyugdíjakat, s ily módon „korlátozza" a forgalomba kerülő pénz mennyiségét. E mesterségesen kreált pénzhiány szintén a gazdasági kapcsolatok demonetizált jellegét erősíti, illetve fenntartja : a vállalatok nemcsak szállítókkal, hanem gyakran saját dolgozóikkal is az általuk gyártott termékekkel számolnak el. (Az ebből eredő kuriózumok már jó ideje a nemzetközi sajtó „kis színes" rovatainak kedvelt témái.) Az utódállamok egymás közötti elszámolási rendszere természetesen nem szakadhat el belső gazdasági viszonyaiktól. e) A száguldó infláció. A gazdasági kapcsolatokat, pénzügyi elszámolásokat szétziláló hatására nem kell külön szót vesztegetni. Az utódállamok közül eddig csak a FÁK-on kívüli három balti államban sikerült letörni. A rubelövezet megszűnése és a nemzeti valuták megjelenése A mai pénzügyi-elszámolási módozatok létezését és működését nem lehet megérteni anélkül, hogy - akár csak röviden is - át ne tekintenénk a kialakulásukhoz vezető folyamatokat. Nem kívánunk gazdaságtörténeti leírást adni, csak az átalakulás főbb csomópontjaira hívjuk fel a figyelmet. E sorok írója 1992 nyarán az oroszországi sokkterápiáról írott tanulmányban még „talányosnak" nevezte az effajta „monetáris szabályozás" okait és motívumait. Nem akart ugyanis hinni a tényeknek, mármint annak, hogy egy kormány nem a kifizetési jogcímek csökkentésével, hanem a jogos pénzkifizetések akadályozásával, s ezáltal a gazdasági élet rombolásával „gyógyítja" az inflációt. Azt írta akkor: „Ekkora közgazdasági tudatlanságot és politikai balkezességet mégsem tételezhettünk fel a sokkterápiát megvalósító kormányzatról" (Szamuely László, 1992,19. old ). Ez tévedés volt. Azóta Gajdart kétszer is kiebrudalták a kormányból, de az általa bevezetett gazdaságtörténeti jelentőségű újítást megtartották. Sőt, más utódállamokban is alkalmazzák.