Külgazdaság, 1998 (42. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 1. szám - KÖRKÉRDÉS az EU-csatlakozás előtti helyzetértékelésről - I. rész. Válaszolnak: Bácskai Tamás, Fertő Imre, Halpern László, Inotai András, Kis Zoltán, Dr. Kovács Árpád, Kovács Zoltán Ákos, Mohácsi Kálmán
Bácskai Tamás, a Budapesti Közgazdaság-tudományi Egyetem tanára . A magyar gazdaság egésze szempontjából a csatlakozás a legnagyobb követelményeket a csatlakozás mikéntjéről és ütemtervéről alkudókkal szemben támasztja. A két legfontosabb alku a mezőgazdasági termékekre és a munkaerők szabad mozgására vonatkozik. Akárhányat is vesznek fel a 11 számba jöhető jelölt közül (Kelet-Európa és Ciprus), hatalmasan megnő a gazdák száma és aránya az unión belül. Ez nagy feszültséget kelt az unió agrárpolitikája tekintetében, amely már jelenleg is az unió költségvetésének legnagyobb igénybe vevője. A gazdák és az elmaradott területek ma az évi költségvetés 80 százalékát kapják, s alig van pénz olyan fontos célokra, mint a munkanélküliség enyhítése. S a bővítés esetén is csak a jelenlegi keretek között történik a támogatás. Ugyanakkor mi is, de a többi jelölt is nagy támogatásra szorul strukturális átalakítás tekintetében, hogy versenyképesek lehessünk egy 15 országot tömörítő egyetlen piacon belül. Ez feszültség forrása a meglevő tagországok és a felveendők között, valamint a felveendők soraiban. Eközben a legnagyobb nettó támogatók, Németország és Hollandia aránytalan terheinek mérséklését követeli, miközben a Földközi-tengeri államok, például Spanyolország nem kívánja megengedni részesedésének kurtítását a támogatásból. Ami az Európai Bizottság szándékait illeti, az amúgy is át kívánja csoportosítani az unió költségvetési kiadásait az agrárszektor rovására, 50 százalékra csökkentvén az utóbbi részesedését a költségvetésből. S nem alaptalanul, hiszen igen kétséges, hogy helyesen történt-e a támogatások felhasználása. Örökké támogatásra fognak szorulni ezek az országok, mint Görögország, Spanyolország agrárszektoruk tekintetében? Ennyi évtizedes támogatás után elvárható lenne, ha immár pozitíven járulnának hozzá az unió költségvetéséhez. A „tagjelöltek", beleértve minket is, az unió elvei szerint elmaradottságunk okából 2000 és 2006 között mintegy 45 milliárd ECU-re lennénk jogosultak, de a történelem nincs tele példákkal arról, hogy elvek győztek volna érdekek felett. Ezért ne áltassuk magunkat frázisokkal, hogy az az érdekünk, hogy minél több ország kerüljön a jelöltek közül be, s hogy nekünk, például mint Visegrádi országnak érdekközösségünk van a többiekkel. Vegyük tudomásul, hogy változatlan, esetleg csökkenő tortából csak egymás rovására lehet nagyobb darabot igénybe venni. S azon se csodálkozzunk, hogy a torta eddigi fogyasztói közül ellenállásra találunk felvételünkkel kapcsolatban. A diplomácia művészetéhez tartozik, hogy nem erős tárgyalási pozíciónkból elérjük azt, hogy a hazai mezőgazdaság fejlődését, s ne hanyatlását hozza a csatlakozás. A másik fontos probléma a munkaerő szabad mozgásáé, amely nélkül nincs valódi értelme a szabad tőkemozgásnak, s amelyet ma formálisan és informálisan a legnagyobb mértékben korlátoznak a tagországok. Az adott munkanélküliségi ráták, idegenellenesség stb. rövid távon, politikailag indokolja ezt a magatartást. Ezzel szemben a magasan kvalifikált szakmunkás-garnitúrának s az értelmiségnek szükséges, hogy hosszabb-rövidebb ideig fejlettebb műszaki, kutatási és gazdasági szervezetekben s idegen nyelvű környezetben dolgozzanak. Ez humán tőkénk fejlesztéséhez fontos, s nem foglalkoztatás kérdése. Ösztöndíjakkal ez nem megoldható, azok igen korlátozott száma miatt, s mert nem ugyanakkora fokú integrációt jelentenek, mint a munkahely. 2. Banki és értékpapír-forgalmazási körben azok a változások, amelyek a csatlakozással kapcsolatosak, már lezajlottak, illetve még a csatlakozás előtt végbemennek, saját jól felfogott érdekünkből, s nem a csatlakozás követelményei nyomán. A konvertibilitás lényegében már most is kiterjed a tőkeműveletek zömére, a bankrendszer egyrészt az EU tagországainak zömében működő univerzális rendszerré vált, másrészt a jelentős külföldi