Külgazdaság, 1998 (42. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 11. szám - Antalóczy Katalin-Mohácsi Kálmán-Voszka Éva: Sok kicsi sokra megy? A magyar tőkeexport jellemzőiről
zabelföldi korábbi részesedés mellé kíván újat szerezni, akkor a két tulajdonrész együttes arányát veszik figyelembe. • A vállalkozás székhelye szerinti ország jogszabályainak biztosítania kell a devizabelföldi részére a vállalkozástól, fióktól származó osztaléknak, nyereségrészesedésnek, kamatnak, prémiumnak, illetve bármilyen jogcímen keletkező hozamnak a vállalkozás, fiók megszűnése, vagy jegyzett tőkéjének csökkenése folytán őt megillető összegnek, illetve kisajátítás, államosítás esetén a kártalanítás összegének Magyarországra konvertibilis devizában történő átutalását. • A magyarországi befektetőnek nem lehet adó-, vám-, illeték-, társadalombiztosítási járuléktartozása, nem állhat csőd- vagy felszámolási eljárás alatt, és a bejelentés benyújtásának évében, illetve az azt megelőző két naptári évben sem folyhatott ellene ilyen eljárás. • A befektető nem állhat devizahatósági eljárás alatt, s vezető tisztségviselője sem dolgozhatott (nem lehetett felügyelőbizottsági tag) a megelőző két naptári évben olyan vállalkozásnál, amely ellen a devizahatóság határozatot hozott. Amennyiben a fenti feltételek együttesen nem teljesülnek, akkor a magyar cégek külföldön csak devizahatósági engedéllyel szerezhetnek közvetlen vállalkozást. 1996-ban az összes külföldön alapított 459 vállalkozásból 74 volt engedélyköteles, a befektetett 58,2 millió dollárból pedig 0,7 millió. 1997-ben a 649 befektetésből 99, a kivitt 571,7 millió dollárból 2,7 millió. Vagyis az elmúlt két évben a befektetések és befektetők túlnyomó része (az alapítások száma szerint mintegy 85 százaléka, a befektetett összeg szerint viszont közel 100 százaléka kielégítette a devizatörvényben az utólagos bejelentési kötelezettséghez kapcsolódó feltételeket. Úgy véljük, hogy az új devizatörvény a megkötött beruházásvédelmi - és a kettős adózást kizáró egyezményekkel együtt megfelelő kereteket biztosít az erre alkalmas magyar cégeknek a külföldi tőkebefektetésekhez. A magyar tőkeexport főbb vonásai Az engedélyezési eljárás új devizakódexszel összefüggő 1996-os megváltozása módosította a statisztikai számbavétel helyét és módszerét is. Ettől kezdve a Magyar Nemzeti Bank a kizárólagos engedélyező hatóság, s nála kell a közvetlen vállalkozás szerzését is bejelenteni, így ez az intézmény vezeti a nyilvántartást is. Az MNB szakértői úgy vélik, hogy 1996-tól olyan mélyreható változások történtek a számbavétel módszerében, amelyek miatt a két időszak adatait nem célszerű összehasonlítani (illetve ők nem vállalják a felelősséget a korábbi számok megbízhatóságáért). Ugyanakkor az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium (IKM) 1995 végéig részletes - az MNB-nél sokkal részletesebb, például ágazati jellemzőket is vizsgáló - elemzéseket készített a külföldi befektetésekről, amelyeket megfelelő pontosságúnak tartott. A hosszabb idősoros - 1991 és 1997 közötti - részletes összehasonlítás és elemzés azonban valóban nem lehetséges, mert az adatok csoportosítása más. Az MNB jelenlegi számsorai viszonylatonként mutatják a bejelentett és engedélyezett befektetések számát és tőkenagyságát. Nem tudunk azonban semmit a befektetések ágazati szerkezetéről, a befektetők nagyságáról, arról, hogy milyen tevékenységre készülnek s milyen formát alkalmaznak (zöldmezős beruházás, részesedés szerzése már létező vállalkozásban, tőkeeme ! Ennek a követelménynek megfelel valamennyi OECD-ország, továbbá azok az államok, amelyekkel Magyarországnak beruházásvédelmi megállapodása van. Ezek Kelet-Európában a következők: Bulgária, Csehország, Horvátország, Lengyelország, Moldova, Litvánia, Lettország, Oroszország, Románia, Szlovákia, Szlovénia, Ukrajna.