Külgazdaság, 2003 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 12. szám - Dombi Ákos: Az extern inflációs többlet Magyarországon és az euró bevezetésének optimális időpontja
„A felhajított kőnek nem rossz, ha leesik, mint ahogy nem volt jó, amikor felszállt. " Marcus Aurelius Az extern inflációs többlet Magyarországon és az euró bevezetésének optimális időpontja DOMBI ÁKOS A maastrichti inflációs kritérium teljesítésének reálgazdasági költségeivel kapcsolatban a hazai gazdaságban már az Európai Unióhoz való felzárkózás kezdete óta jelenlevő strukturális és az uniós csatlakozásunk után várható, fogyasztói árszerkezet alapú inflációs többlet mértéke aggodalomra adhat okot. Az előbbi alapját a feltörekvő gazdaságok mindegyikét érintő Balassa-Samuelson-hatás, míg az utóbbiét - részben a korábbi reguláit árrendszernek köszönhetően - az egyes termékcsoportok európai uniós átlagnál jóval alacsonyabb ára adja. Mivel a magyar gazdaságnak az Európai Unióhoz való felzárkózása és a fogyasztói árszerkezet uniós átlaghoz való közeledése hosszú folyamat, ezért az ezekből fakadó inflációs többlet letörése nemcsak hogy következetes, hanem az unión belüli inflációs divergencia kisebb fokú tolerálása esetén egyben folyamatos dezinflációs politikát is igényelne, amelynek reálgazdasági költségei egyelőre csak nehezen becsülhetőek. Mindenesetre más országok korábbi dezinflációs politikájának „áldozati rátái" (1 százalékos dezinfláció miatti reál-GDP-csökkenés százalékban kifejezve) és a fenti okokból kifolyólag Magyarországon várható inflációs többlet nagysága elgondolkodtatóak. * E cikkben a korábbi megközelítésekkel ellentétben nem arra törekszem, hogy összegezzem EMU- (Európai Monetáris Unió) tagságunk várható előnyeit és költségeit, azokat csak érintőlegesen fogom tárgyalni a Csajbók-Csermely [2002] szerzőpáros eredményeire támaszkodva. Az optimális valutaövezetek elméletét alapul véve, a költséghaszon egyenleg imponáló számaiban elveszve sokszor megfeledkezünk a dolgok árnyoldaláról: a maastrichti kritériumok teljesítése és egy esetleges „hard-nosed" - azaz az EMU-n belüli inflációs divergenciát kevésbé toleráló - uniós politika kapcsán felmerülő reálgazdasági költségekről. * Külön köszönettel tartozom Dr. Mach Péter egyetemi docensnek úrnak (PTE-KTK), illetve Schepp Zoltán egyetemi adjunktus úrnak (PTE-KTK) a tanulmány megírása során nyújtott segítségükért. Valamint szeretnék köszönetet mondani Dr. Halpern László úrnak a tanulmánnyal kapcsolatos hasznos észrevételeiért. Dombi Ákos a tanulmány lezárásakor a Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Karának ötödéves hallgatója, jelenleg a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem I. évfolyamos PhD-hallgatója. 53