Külgazdaság, 2009 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 1-2. szám - Körkérdés a pénz- és tőkepiaci válság és a szabályozás összefüggéseiről. Válaszolnak: Antalóczy Katalin, Bod Pétr Ákos, Csáki György, Király Júlia, Kovács Álmos, Mérő Katalin, Mohai György, Sass Magdolna, Száz János, Várhegyi Éva
külföldi befektetések (FDI) szegmensére. Mi az alábbiakban a közvetlen külföldi befektetések várható alakulásáról írunk, egyfelől mert ez a kutatási területünk, másfelől mert Magyarország szempontjából rendkívül nagy jelentősége van. Elég, ha csak arra utalunk, hogy a magyar kivitel közel 80 százalékát évek óta külföldi tulajdonban lévő cégek adják, hogy a GDP-ben az export részaránya megközelíti, a közvetlen külföldi befektetések részesedése pedig némileg meg is haladja a 70 százalékot. A jövőbeli növekedési kilátások tehát számottevően függnek attól, hogyan alakulnak a külföldi közvetlen befektetések, illetve hogy az ittlevő külföldi tulajdonú vállalatok hogyan reagálnak a válságra. A mérvadó nemzetközi szervezetek már 2008-ra is a közvetlen külföldi befektetések jelentős visszaesését prognosztizálják. Az ENSZ szeptemberben kiadott jelentése szerint 2008-ban a világ közvetlen külföldi tőkeáramlásában mintegy 10 százalékos esés következik majd be 2007-hez képest, mivel a pénzügyi válság körülményei között a multinacionális vállalatok visszafogják beruházásaikat. Kínából, Dél-Koreából és Lengyelországból már szárnyra kaptak olyan hírek, amelyek szerint 2008-ban jóval alacsonyabb lesz a közvetlen külfölditőke-beáramlás, mint 2007-ben volt. Az UNCTAD 2008-2010-re vonatkozó World Investment Prospects Survey e szerint is várható, hogy a legnagyobb vállalatok újragondolják középtávú befektetési stratégiáikat (UNCTAD, 2008). A 2008-as visszaesésnél valamekkora bázishatásról is szó van, hiszen 2007-ben volt az eddigi legmagasabb, 1800 milliárd dolláros a „világ közvetlen külfölditőke-beáramlása". Az OECD novemberi, nemzetközi tőkeáramlásokra vonatkozó elemzése ennél is nagyobb, 13 százalékos közvetlen külföldi befektetéscsökkenést valószínűsít az előző évhez képest 2008-ra úgy, hogy várakozása szerint a második félévben rendkívül jelentős lehet a visszaesés, s ez 2009-re is áthúzódik. Érdekes jelenség 2008-ban, hogy miközben az OECD-országokon belüli tőkeáramlás csökkent, az OECD-n kívülről a legfejlettebb országok közösségébe történő közvetlen tőkebefektetések értéke nőtt (OECD, 2008). Az egyéb előrejelzéseknél mindig is bizonytalanabb tőkeáramlási prognózisok most még kétségesebbek. A korábbi tapasztalatok elemzése is csak gyenge támpontot ad, hiszen ilyen jellegű, illetve mélységű válsággal évtizedek óta nem találkoztunk. A korábbi nagy krízisek (akár az 1929-1933-as nagy gazdasági világválság, akár az 1973-as olajárrobbanás utáni visszaesés) ráadásul még a globalizáció igazi kiteljesedése, elmélyülése előtti körülmények között játszódtak le. A globális termelési hálózatokat eddig két, viszonylag enyhébb válság sújtotta. Az 1997-1998-as ázsiai válság után empirikus vizsgálatok arra jutottak, hogy a külföldi közvetlen befektetések a tőkeáramlás legstabilabb részét képezik, amelyet a krízis alig érint, sőt a feltörekvő országokban válságok idején a közvetlen külföldi befektetések egyfajta stabilizáló szerepet töltenek be. Ennek magyarázatát abban találták, hogy a közvetlen külföldi befektetések a fogadó ország felé való hosszú távú elkötelezettséget jelentenek, hiszen a kapcsolódó költségek miatt nem vonható gyorsan vissza az állóeszközökbe, ingatlanba stb. befektetett tőke. Azonban már ezeknél