Külkereskedelem, 1960 (4.évfolyam, 1-12. szám)

1960 / 1. szám - Rév Lajos: A nemzetközi munkamegosztás néhány kérdése a Magyar Szocialista Munkáspárt VII. kongresszusán

előrehaladásukkal egyidőben erősödnek az országok kö­zötti kapcsolatok. Ez a két világrendszer országai társa­dalmi berendezkedésének­­különbözőségéből és a két kü­lönböző társadalmi berendezkedés gazdasági alaptörvé­nyéből fakad. Amíg a kapitalista világrendszerben — az egyenlőt­len fejlődés törvénye érvényesülésének következtében —• néhány ország adja a világrendszer ipari termelésé­nek túlnyomó többségét, addig a többi ország — terü­letben és lélekszámban nagyobb része a kapitalista vi­lágrendszernek — ezeknek a legnagyobb imperialista országoknak mezőgazdasági és nyersanyag szállítójává válik. A szocialista világrendszeren belül ezzel szem­ben minden ország egyesíti és összehangolja termelési erőfeszítéseit és ennek következtében minden egyes or­szág erősödése és fejlődése az egész szocialista világ­rendszer erősödését eredményezi. A kapitalista világrendszerben az elkeseredett kon­kurrencia harc kiélezi a világrendszerbe tartozó orszá­gok egymás közötti viszonyát. Kíméletlen harc folyik egyrészt az elnyomott országok részéről az elnyomókkal szemben, másrészt a legnagyobb tőkés országok között a befolyásolási övezet megszerzéséért. A szocialista or­szágok egymás közötti kapcsolatában a harc más irányú. Harcolnak a világrendszerhez tartozó országok gazda­sági fejlesztéséért, népeik jólétének állandó emeléséért. A harc eredményességéhez veszik igénybe az országaik (^IMM^raw» nefvtwuveaxeti tciUpyaAtit NÉPMŰVÉSZETI ÉS HÁZIIPARI V.BOLTJAIBÓL között kialakult új típusú nemzetközi munkamegosz­tást, a kölcsönös segítést életük minden területén. Az új típusú nemzetközi munkamegosztásban elért eredmények tették lehetővé, hogy a szocialista orszá­gok külön-külön és együtt, mint a szocialista világrend­szer, napirendre tűzzék a tőkés országok és a tőkés világrendszer túlszárnyalását az ipari és a mezőgazda­sági termelés terén. A párt VII. kongresszusának­­hatá­rozata megállapítja: „Kialakult és megbonthatatlanná vált a szocialista tábor egysége. A szocializmus nemcsak eszmeileg le­győzhetetlen: az egységes és összeforrott szocialista tábor, az emberiség e nagy reménysége olyan le­győzhetetlen erővé vált, amelynek döntő szerepe van abban, hogy egy új világháború elkerülése ma már reális lehetőség és egyre nagyobb teret hódít a bé­kés egymás mellett élés, a békés verseny gondolata" A szocializmus és a kapitalizmus közötti verseny két fronton: országon belül és a nemzetközi küzdőtéren folyik. „A kapitalizmussal folytatott verseny első szakaszá­ban, — állapítja meg a Szovjetunió Kommunista Párt­jának XXI. kongresszusa — amely a Nagy Októberi Szocialista Forradalommal kezdődött, hazánkban a szocializmus javára dőlt el a Lenin által megfogal­mazott „ki kit győz le" kérdése. Ezzel a szocializ­mus világtörténelmi jelentőségű győzelmet aratott és bebizonyította fölényét a kapitalizmussal szemben." Ezt az utat nemcsak a szovjet proletariátus járta vé­gig, hanem — ha lényegében kedvezőbb körülmények között is — majd valamennyi szocialista ország. A szo­cializmus végleges győzelme a Szovjetunióban már el­dőlt és egyre inkább megteremtődnek azok a feltételek a népi demokratikus országokban is, amelyek eljuttat­ják ezeket az országokat a szocializmus végleges győ­zelméhez. A Párt VII. kongresszusa célul tűzte ki 1965-re a szocializmus alapjainak lerakását hazánkban. Ezzel mi is jelentős lépést teszünk a szocializmus végleges győ­zelme felé. A verseny első szakasza a népi demokra­tikus országokban is a szocializmusnak országon belüli győzelme, amiben már kifejezésre jut a szocializmus döntő fölénye. Az országokon belüli verseny kimenetele a szocialista erők javára teremti meg a nemzetközi méretekben folytatott verseny feltételeit. Az eddig elért ered­mények, a gyors fejlődés a történelemnek igen rövid ideje alatt már biztosította azokat a reális körülménye­ket, amelyek között kibontakozik a szocialista világgaz­dasági rendszer győzelme a kapitalista világgazdasági rendszer felett. Milyen feltételek voltak szükségesek ahhoz, hogy a verseny már új szakaszába léphessen és a nemzetközi küzdőtéren vívja meg harcát a szocializ­mus a kapitalizmussal? Először is az, hogy a Szovjetunió ipari termelés te­kintetében túlszárnyalja Nyugat-Európa fejlett tőkés or­szágait és világviszonylatban második helyre kerüljön, hogy a Szovjetunió 1958-ban már a legfejlettebb kapi­talista ország, az Amerikai Egyesült Államok ipari ter­melésének mintegy 60 százalékát adja és az ipari ter­melés fejlődési ütemébe­n jelentősen maga mögött hagyja valamennyi fejlett kapitalista ország fejlődésé­nek ütemét, ideértve az Amerikai Egyesült Államokat is. Az 1958-ig megtett út alatt a Szovjetunió ipari ter­melése növekedésének üteme már kilencszer nagyobb volt, és a 7 éves terv célkitűzései szerint 1965-ben 13-szor lesz gyorsabb, mint az Amerikai Egyesült Álla­moké. Tehát a szocialista világgazdasági rendszer ve­zető ereje, a Szovjetunió, az eddig megtett út alapján reálisan maga elé tűzhette azt a célt, hogy 7, illetve né­hány területen mintegy 12 év alatt túlszárnyalja a tő­kés világgazdasági rendszer legerősebb országát, az Amerikai Egyesült Államokat mind a teljes ipari és mezőgazdasági termelés, mind az egy főre eső ipari és mezőgazdasági termelés terén. Másodszor, hogy a szocialista világgazdasági rendszer már 1958-ban maga mögött hagyja a kapitalista világ­gazdasági rendszert az egy főre eső termelés területén.

Next