Külkereskedelem, 1960 (4.évfolyam, 1-12. szám)
1960 / 1. szám - Jónai Endre: A KÜLKERESKEDELEM új évfolyama elé
Most az a feladat áll a szocialista világgazdasági rendszer előtt, hogy a világ ipari termelésének több mint feléit adja oly rövid történelmi idő alatt, mint az előttünk álló 7 esztendő. Erre nyújt lehetőséget elsősorban a szocialista világgazdasági rendszerben megvalósult új típusú nemzetközi munkamegosztás, amelynek segítségével valamennyi szocialista ország maga mögé utasította az ipari termelés fejlődésének üteme tekintetében a kapitalista országokat. Ennek az új típusú nemzetközi munkamegosztásnak következtében vált az is lehetővé, hogy a szocialista világgazdasági rendszerhez tartozó országok külön-külön is versenyre keljenek a legfejlettebb tőkés országokkal, mert hiszen a szocialista munkamegosztáson belül a ma még elmaradottabbak felzárkóznak a legfejlettebbekhez, következésképpen nemcsak a Szovjetunió számára vált reális lehetőséggé a legfejlettebb tőkés országok túlszárnyalása, hanem egyre inkább azzá válik a rendszerhez tartozó valamennyi szocialista ország számára is. Ebből világosan következik, hogy fejlődésünk ütemét a lehetőségek pontos felmérésével is úgy kell megszabni, hogy együtt haladhassunk a többi szocialista úr JÓN A ENDRE Minden nevére érdemes szakfolyóirat többet tűz ki célul, mint olvasói puszta tájékoztatását. Igaz, hogy 1957. év őszén, amikor lapunk első száma megjelent — a szakmai tájékoztatás kiszélesítése magában véve is előrelépést jelenthetett külkereskedelmi szervezetünk munkájában. Igaz, hogy a külkereskedelem, mint szakma , maga nemzetközi gazdasági, politikai gazdaságtani és gazdaságpolitikai, kereskedelempolitikai és üzletpolitikai, technikai és szervezési, áruismereti és jogi és még számos egyéb természetű tudnivalójával a puszta tájékoztatás tekintetében is magas színvonalbeli igényeket támaszt szaklapjával szemben. Mégis a folyóirat kezdeményezői és a külkereskedelmi apparátus vezető dolgozói közül kikerült első hívei, akik az önálló külkereskedelmi lap gondolatát örömmel fogadták és meggyőződéssel támogatták, joggal várták az új laptól, hogy a maga módján „kollektív szervező", sőt bizonyos értelemben „kollektív propagandista" is legyen. Félreértés ne essék. Távol állt az új lap szerkesztőbizottságától és szerkesztőségétől, hogy erőszakolt koncepciók alapján a külkereskedelmi munka szervezésére tartson bármilyen vonatkozásban igényt. De az új lap hozzájárulhatott ahhoz, hogy a külkereskedelmi munka területén a prakticista gyakorlattal szemben intézményessé, mondhatni szervezetté váljék a közgazdasági gondolkodás, amely a külkereskedelmi dolgozók tevékenységét a rutinmunkánál jóval hatékonyabbá teszi. Folyóiratunk megjelenése 1957 őszén csak tünet, de jellegzetes és — visszapillantva az elmúlt közel ötödfél sikeres évre — örvendetes tünet volt. Része volt annak a fordulatnak, amely, lépésről lépésre haladva, végbement népgazdaságunk egész területén és amelyet úgy jellemezhetünk, hogy a minőségi szemlélet a maga helyére szorította vissza a pusztán mennyiségi szemléletet. Ebbe a vonalba állt be külkereskedelmünk vezetése, ennek a vonalnak lett hirdetője és propagálója lapunk is. A minőségi szemlélet a közgazdasági elemzést, a különböző és gyakran ellentétes tényezők egybevetését, a kényszermegoldások helyett a megvalósítható legjobb megoldások megragadását jelenti. A külkereskedelem terén az új szemlélet a szervezeti intézkedések egész sorát váltotta ki; elég utalni a központi konjunktúra és piackutató szervezet létrehozására, a vállalati közgazdaszággal. A párt VII. kongresszusa a gazdasági irányelveknél határozatban mondta ki, hogy 1958-hoz viszonyítva ipari termelésünk 65—70 százalékkal, mezőgazdasági termelésünk 30—32 százalékkal növekedjék. Népgazdaságunk ilyen gyors ütemű fejlődése hazánk külkereskedelmére is komoly feladatokat ró. Biztosítani kell az ipari és a mezőgazdasági termelés gyors ütemű növekedéséhez az ország határain túlról származó termékeket és ki kell vinnie az ezeknek ellentételéül szolgáló kiviteli termékeket. Az egész népgazdaság előtt álló nagy feladathoz és továbbhaladásunkhoz az szükséges, amit Kádár elvtárs zárszavában a következőképpen határozott meg: „Továbbhaladásunkhoz pedig most arra van szükség, hogy fokozzuk azt a lendületet, amely széles hullámokat vert a tömegekben szocialista építőmunkánk meggyorsításáért. Hajtsuk végre terveinket, dolgozzuk ki új ötéves tervünket és teremtsük meg annak biztos alapjait. Ez a feladat. Tervezzünk az eddiginél is nagyobb lelkiismeretességgel, dolgozzunk az eddiginél is nagyobb odaadással és őrizzük meg azt a közszellemet, amely ma a pártban és e hazában kialakultsági és piackutató osztályok kialakítására, a nemzet-közi gazdasági hírszolgáltatás hozzáférhetőségét szolgáló külön szervezet megteremtésére, a Minisztérium különböző főosztályain és vezető testületeiben folyó köz- gazdasági munka terjedelmének növekedésére és színvonalának emelkedésére (pl. a vállalati és személyes anyagi érdekeltség sokrétű problémáinak, a piacok és árupiacok problémáinak, a kereskedelempolitikai kérdéseknek, a gazdaságosság, a tervezési metodika, a nemzetközi szervezetek, a vámpolitika kérdéseinek és más problémáknak egyre intenzívebb vizsgálatára). Az adott körülményekközött, — amikor a közgazdasági munka elmélyítésére az említett szervezeti formák létrejöttek és örvendetesen fejlődtek — folyóiratunknak a szervezés terén a legfontosabb feladata az volt, hogy minél inkább szélesítse a külkereskedelmi munka köz gazdasági vonatkozásainak tanulmányozását; hogy segítsen kiterjeszteni ezt azokra az említett szervezeteken kívül tevékenykedő dolgozókra, akik hajlandóik saját munkaterületük problémáiról a rutins munka igényeinél elmélyültebben gondolkodni. Az a szélesebb összefüggéseket, rejtettebb mozgatóerőket és kihatásokat vizsgáló gondolkodás, amit itt a rutinmunkával járó prakticista gondolkodás ellentéteként — talán kicsit leegyszerűsítve — közgazdasági gondolkodásnak nevezünk, nem lehet akonjunktúra és piackutató osztályok, közgazdasági osztályok dolgozóinak magánügye, „monopóliuma". Minél inkább felisme rik ezt a külkereskedelem dolgozói és minél többen cáfolnak rá tanulmányaikkal, cikkeikkel erre a „monopóliumra'', annál hatékonyabb lesz a külkereskedelmi apparátus munkája. Nem lehet vitás, hogy egy-egy nyilvánosság elé szánt cikk, tanulmány elkészítése, munkaterülete problémáinak olyan fegyelmezett átgondolására készteti az ilyen témáról író szerzőt, amilyenre egyébként munkája során aligha kényszerül. Ezért tekintette eddig és tekinti a jövőben is a KÜLKERESKEDELEM szerkesztősége egyik legfontosabb szervezési feladatának a lap szerzőgárdájának szélesítését a népgazdaság minden olyan ágából, amely a külkereskedelemben érdekelt, elsősorban persze a külkereskedelmi dolgozók köréből. Azt tartjuk,helyes,ha a folyóirat teret ad olyan írásoknak is, amelyeknek tárgya érdemben esetleg csak az olvasók szűkebb körét érdekli, de amelyek témává- A „Külkereskedelem " új évfolyama elé