Külkereskedelem, 1960 (4.évfolyam, 1-12. szám)

1960 / 1. szám - Jónai Endre: A KÜLKERESKEDELEM új évfolyama elé

Most az a feladat áll a szocialista világgazdasági rend­szer előtt, hogy a világ ipari termelésének több mint feléit adja oly rövid történelmi idő alatt, mint az előt­tünk álló 7 esztendő. Erre nyújt lehetőséget elsősorban a szocialista világgazdasági rendszerben megvalósult új típusú nemzetközi munkamegosztás, amelynek segít­ségével valamennyi szocialista ország maga mögé uta­sította az ipari termelés fejlődésének üteme tekinteté­ben a kapitalista országokat. Ennek az új típusú nemzetközi munkamegosztásnak következtében vált az is lehetővé, hogy a szocialista világgazdasági rendszerhez tartozó országok külön-kü­lön is versenyre keljenek a legfejlettebb tőkés orszá­gokkal, mert hiszen a szocialista munkamegosztáson be­lül a ma még elmaradottabbak felzárkóznak a legfejlet­tebbekhez, következésképpen nemcsak a Szovjetunió számára vált reális lehetőséggé a legfejlettebb tőkés országok túlszárnyalása, hanem egyre inkább azzá vá­lik a rendszerhez tartozó valamennyi szocialista ország számára is. Ebből világosan következik, hogy fejlődésünk ütemét a lehetőségek pontos felmérésével is úgy kell megszab­ni, hogy együtt haladhassunk a többi szocialista úr­ JÓN A­­ ENDRE Minden nevére érdemes szakfolyóirat többet tűz ki célul, mint olvasói puszta tájékoztatását. Igaz, hogy 1957. év őszén, amikor lapunk első száma megjelent — a szakmai tájékoztatás kiszélesítése magában véve is előrelépést jelenthetett külkereskedelmi szervezetünk munkájában. Igaz, hogy a külkereskedelem, mint szak­ma , maga nemzetközi gazdasági, politikai gazdaság­tani és gazdaságpolitikai, kereskedelempolitikai és üz­letpolitikai, technikai és szervezési, áruismereti és jo­gi és még számos egyéb természetű tudnivalójával a puszta tájékoztatás tekintetében is magas színvonalbeli igényeket támaszt szaklapjával szemben. Mégis a fo­lyóirat kezdeményezői és a külkereskedelmi apparátus vezető dolgozói közül kikerült első hívei, akik az ön­álló külkereskedelmi lap gondolatát örömmel fogadták és meggyőződéssel támogatták, joggal várták az új lap­tól, hogy a maga módján „kollektív szervező", sőt bi­zonyos értelemben „kollektív propagandista" is legyen. Félreértés ne essék. Távol állt az új lap szerkesztő­bizottságától és szerkesztőségétől, hogy erőszakolt kon­cepciók alapján a külkereskedelmi munka szervezésé­re tartson bármilyen vonatkozásban igényt. De az új lap hozzájárulhatott ahhoz, hogy a külkereskedelmi munka területén a prakticista gyakorlattal szemben intézményessé, mondhatni szervezetté váljék a közgaz­dasági gondolkodás, amely a külkereskedelmi dolgo­zók tevékenységét a rutinmunkánál jóval hatékonyab­bá teszi. Folyóiratunk megjelenése 1957 őszén csak tünet, de jellegzetes és — visszapillantva az elmúlt közel ötödfél sikeres évre — örvendetes tünet volt. Része volt annak a fordulatnak, amely, lépésről lépésre haladva, végbe­ment népgazdaságunk egész területén és amelyet úgy jel­lemezhetünk, hogy a minőségi szemlélet a maga helyére szorította vissza a pusztán mennyiségi szemléletet. Ebbe a vonalba állt be külkereskedelmünk vezetése, ennek a vonalnak lett hirdetője és propagálója lapunk is. A minő­ségi szemlélet a közgazdasági elemzést, a különböző és gyakran ellentétes tényezők egybevetését, a kényszer­megoldások helyett a megvalósítható legjobb megoldá­sok megragadását jelenti. A külkereskedelem terén az új szemlélet a szervezeti intézkedések egész sorát vál­totta ki; elég utalni a központi konjunktúra és piac­kutató szervezet létrehozására, a vállalati közgazda­szággal. A párt VII. kongresszusa a gazdasági irányel­veknél határozatban mondta ki, hogy 1958-hoz viszo­nyítva ipari termelésünk 65—70 százalékkal, mezőgaz­dasági termelésünk 30—32 százalékkal növekedjék. Nép­gazdaságunk ilyen gyors ütemű fejlődése hazánk kül­kereskedelmére is komoly feladatokat ró. Biztosítani kell az ipari és a mezőgazdasági termelés gyors ütemű növekedéséhez az ország határain túlról származó ter­mékeket és ki kell vinnie az ezeknek ellentételéül szol­gáló kiviteli termékeket. Az egész népgazdaság előtt álló nagy feladathoz és továbbhaladásunkhoz az szükséges, amit Kádár elvtárs zárszavában a következőképpen határozott meg: „Továbbhaladásunkhoz pedig most arra van szük­ség, hogy fokozzuk azt a lendületet, amely széles hullámokat vert a tömegekben szocialista építőmun­kánk meggyorsításáért. Hajtsuk végre terveinket, dolgozzuk ki új ötéves tervünket és teremtsük meg annak biztos alapjait. Ez a feladat. Tervezzünk az eddiginél is nagyobb lelkiismeretességgel, dolgoz­zunk az eddiginél is nagyobb odaadással és őrizzük meg azt a közszellemet, amely ma a pártban és e hazában kialakult­­­sági és piackutató osztályok kialakítására, a nemzet-­­közi gazdasági hírszolgáltatás hozzáférhetőségét szolgáló külön szervezet megteremtésére, a Minisztérium külön­böző főosztályain és vezető testületeiben folyó köz-­ gazdasági munka terjedelmének növekedésére és szín­vonalának emelkedésére (pl. a vállalati és személyes anyagi érdekeltség sokrétű problémáinak, a piaco­k és árupiacok problémáinak, a kereskedelempolitikai kér­déseknek, a gazdaságosság, a tervezési metodika, a nemzetközi szervezetek, a vámpolitika kérdéseinek és más problémáknak egyre intenzívebb vizsgálatára). Az adott körülmények­­között, — amikor a közgazda­­­sági munka elmélyítésére az említett szervezeti formák létrejöttek és örvendetesen fejlődtek — folyóiratunknak a szervezés terén a legfontosabb feladata az volt, hogy minél inkább szélesítse a külkereskedelmi munka köz­ gazdasági vonatkozásainak tanulmányozását; hogy se­gítsen kiterjeszteni ezt azokra az említett szerveze­teken kívül tevékenykedő dolgozókra, akik hajlandóik saját munkaterületük problémáiról a rutin­s munka igé­nyeinél elmélyültebben gondolkodni. Az a szélesebb összefüggéseket, rejtettebb mozgató­erőket és kihatásokat vizsgáló gondolkodás, amit itt a rutin­munkával járó prakticista gondolkodás ellentéte­ként — talán kicsit leegyszerűsítve — közgazdasági gondolkodásnak nevezünk, nem lehet a­­konjunktúra és piackutató osztályok, közgazdasági osztályok dolgozói­nak magánügye, „monopóliuma". Minél inkább felisme­­ rik ezt a külkereskedelem dolgozói és minél többen cá­folnak rá tanulmányaikkal, cikkeikkel erre a „monopó­liumra'', annál hatékonyabb lesz a külkereskedelmi appa­rátus munkája. Nem lehet vitás, hogy egy-egy nyilvá­nosság elé szánt cikk, tanulmány elkészítése, munka­területe problémáinak olyan fegyelmezett átgondolására készteti az ilyen témáról író szerzőt, amilyenre egyéb­ként munkája során aligha kényszerül. Ezért tekintette eddig és tekinti a jövőben is a KÜLKERESKEDELEM szerkesztősége egyik legfontosabb szervezési feladatának a lap szerzőgárdájának szélesítését a népgazdaság min­den olyan ágából, amely a külkereskedelemben érde­kelt, elsősorban persze a külkereskedelmi dolgozók kö­réből. Azt tartjuk,­­helyes,­­ha a folyóirat teret ad olyan írásoknak is, amelyeknek tárgya érdemben esetleg csak az olvasók szűkebb körét érdekli, de amelyek témává- A „Külkereskedelem " új évfolyama elé

Next