Külkereskedelem, 1962 (6.évfolyam, 1-12. szám)

1962 / 1. szám - Dr. Vajda Imre: Az SZKP XXII. kongresszusa és a magyar külkereskedelem feladatai

DR. VAJDA IMRE: Az SZKP­ XXII. Kongresszusa és a XVt­a már szinte közhelyszámba megy, hogy az SZKP MTA XXII. kongresszusa hatalmas távlatokat nyitott a szocializmus fejlődésének az egész világon, hogy elő­készítette a szocializmusban dolgozó ember anyagi jó­létének, szellemi és erkölcsi képességei szabad kibon­takoztatásának távlati perspektíváját. Már szinte ma­gától értetődőnek tekintjük, hogy a kongresszus által elfogadott program, a haladás e merész terve kézzel­fogható közelségbe hozott számunkra olyan szinteket, amelyek generációnyi távolságban látszottak lenni, prob­lémákat, amelyeket szunnyadni véltünk a jövő méhé­ben. Pedig a XXII. kongresszus legmesszebb hangzó fel­hívása éppen arra mozgósítja a szocialista tábort és a haladó embereket az egész világon, hogy közvetlen fel­adatként tűzzék ki maguk elé a szocializmus magasabb fokára, a kommunizmusra való átmenet megvalósítását és hogy mostantól kezdve minden tevékenységüket e célhoz mérjék, amely a távol ködéből ma élő nemzedé­kek látóhatárába lépett elő. A XXII. kongresszus azonban a távlat­ kijelölésén kívül még rendkívül sokat tett a célhoz vezető utak meghatározásával. Gazdasági téren mindenekelőtt meg kell teremteni a kommunizmus anyagi-műszaki alapját és a gazdasági vezetésnek ehhez nélkülözhetetlenül szükséges, magas színvonalát. „A gazdasági tervezés és irányítás minden szintjén a fő figyelmet az anyagi, a munkaerő- és pénzügyi for­rások s a természeti kincsek legésszerűbb és leghaté­konyabb felhasználására és a felesleges kiadások meg­szüntetésére kell fordítani. A gazdasági építés változ­hatatlan törvénye, hogy a legkisebb ráfordítással a leg­nagyobb eredményeket kell elérni a társadalom érde­kében" — mondja az elfogadott program. Ezt a tételt domborította ki erőteljesen a Központi Bizottság, ami­kor az „összes termelő erőforrások helyes és hatékony kihasználására, valamint a munkával való ésszerű taka­rékosságra" hívott fel. E célok és az elérésükhöz alkal­mas módszerek alapján épül fel a Szovjetunió húszéves távlati népgazdaság-fejlesztési terve, de hasonló célok határozzák meg a többi szocialista ország tennivalóit, távlati teendőit is. Ilyen célokat tartva szemünk előtt, kell kialakítanunk a magyar külkereskedelem program­ját is. magyar külkereskedelem feladatai óT­a átgondoljuk, hogy mit jelent magyar viszonylat­ban az „anyagi források és természeti kincsek leg­ésszerűbb és leghatékonyabb felhasználása", mit jelent „a legkisebb ráfordítással elérni a legnagyobb eredmé­nyeket a társadalom érdekében", úgy azonnal fel kell ismernünk a külkereskedelem óriási szerepét e célok megközelítésében. Mert világos, hogy mindez nálunk, földrajzi és néprajzi adottságaink mellett gazdaságunk termelőerőinek adott fokán másképp, mint a nemzet­közi munkamegosztás legaktívabb igénybevételével, nem valósítható meg. Másképp sem erőforrásainkat nem tud­juk a legmagasabb társadalmi hatékonysággal mozgó­sítani, sem a javak termelésére fordított eszközök leg­takarékosabb felhasználását biztosítani. Viszont éppen a haladás a kommunizmus felé, ami az épülő szocialista világrendszer keretén belül folyik, nyújt egyben olyan lehetőségeket a nemzetközi munkamegosztás elmélyíté­sére, amelyekhez foghatókat semmilyen más társadalmi rendszer még nem szült. Nem vitatható, hogy az utóbbi évek számos intézke­dése, amelyek külkereskedelmünk munkájának és szín­vonalának emelését célozták, már eleve a most meg­fogalmazott irányok felé mutattak. Ezek közé soroljuk a külkereskedelem gazdaságosságának növelésére irá­nyuló erőfeszítéseket, a kedvezőbb exportszerkezet ki­alakítására való törekvést, a kisebb mértékben anyag­igényes, magas képesítésű munkát megtestesítő gyárt­mányok termelésének ösztönzését; ide tartozik a népgaz­dasági tervek nemzetközi egyeztetése a tervek kialakí­tásának fázisában és számos nemzetközi szakosítási ja-­ vaslat, megállapodás. Ezekkel a jól átgondolt és meg­vitatott, tömérdek munkát és nem kevés küzdelmet igénylő lépésekkel, valamint barátaink sokszor igen nagyvonalú segítségével készítettük elő a talajt a to­vábbi előrehaladás számára. Most azonban itt az ideje, hogy az eddiginél merészebben és következetesebben lépjünk arra az útra, amelyet pártunk VII. kongresz­szusa kijelölt és amelyet napjainkban az SZKP XXII. kongresszusa csak még világosabbá tett: a nemzetközi munkamegosztásba való céltudatos beilleszkedés útjára. A külkereskedelmi szerveknek és vállalatoknak a leg­nagyobb kitartással kell küzdeniök a munkamegosztás módszereinek és eredményeinek gyors, fokozott ütemű

Next