Külkereskedelem, 1965 (9.évfolyam, 1-12. szám)
1965 / 1. szám - SZEMLE - Az új gazdaságirányítási rendszer alapelvei Csehszlovákiában (Lányi Kamilla)
SZEMLE Amikor közzétették a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának 1964. okt. 17-i határozatát a tervszerű gazdaságirányítás tökéletesítésének alapelveiről, a Rudé Právo ezt írta: „Azt mondhatjuk, hogy az államosítás óta a csehszlovák népgazdaság irányításában még soha nem álltunk a mostanihoz hasonló alapvető és mélyreható változások végrehajtásának feladata előtt." (Idézve az Új Szó 1964. okt. 20-i számából.) Ha végigtekintünk azoknak az elvi állásfoglalásoknak és már végrehajtott intézkedéseknek ma már meglehetősen széles körén, melyek a szocialista országokban az ötvenes évek közepe óta napvilágot láttak, ezek közül a Rudé Právoban körvonalazott új cseh gazdaságirányítási rendszer tűnik a legradikálisabbnak, elsősorban abból a szempontból, hogy a piaci mechanizmusok útján kívánja befolyásolni a műszaki fejlődést és bizonyos értelemben a gazdaság struktúráját is. 1962 őszén, a szovjet Libermann professzor Pravda-beli „Terv, nyereség, prémium" című cikkével (mely 'a szovjet mechanizmus-vita kiindulópontja volt) egy időben tették közzé a CsKP 1962 decemberi XII. kongresszusának gazdasági téziseit, melyeket nyilvános vitára bocsátottak. A kongresszus pedig határozatot hozott, mely szerint ki kell dolgozni a gazdaságirányítás olyan rendszerét, melyben a vállalatok gazdasági kezdeményezése kapja a fő súlyt a gazdasági döntések meghozatalában. 1963-ban és 1964-ben külön központi bizottsági üléseket szenteltek e határozat végrehajtásának. Ugyanakkor több szakértői bizottságot hoztak létre az egyes kérdéscsoportok kidolgozására. 1963-ban kiszélesítették a közgazdasági kutatással foglalkozó intézmények hálózatát 1964-ben pedig, az új ötéves terv előkészítésének keretében megnyitották a Rudé Právotól kezdve az összes fontosabb napilapok, hetilapok és folyóiratok hasábjait a kibontakozó vita résztvevői előtt. Ebben a vitában természetesen öszszefonódtak a gazdaságpolitikai kérdések azokkal, amelyek közvetlenül a gazdaságirányításra vonatkoztak. Végül is Ota Sik professzornak, a Csehszlovák Tudományos Akadémia közgazdasági intézete igazgatójának a Nová Mysl 1964 októberi számában megjelent és a legkiforrottabb véleményekre támaszkodó javaslata vált a központi bizottság által elfogadott tervezet alapjává. Közben számos intézkedésre is sor került. Ezek részben úgy is értékelhetők, mint amelyekkel az áru- és pénzviszonyok, valamint a piaci kapcsolatok megerősítésének útját kívánják egyengetni. Így pl. 1964 júliusában 96, a termelő vállalatok kezelésében levő kiskereskedelmi szaküzletet nyitottak meg; októberben Szlovákiában, kísérletképpen nagyszámú kisipari és kiskereskedelmi engedélyt adtak ki; megszüntettek több ingyenes szolgáltatást; a gazdaságosság szempontjából reális szintre emelték a lakbéreket. A tervezés terén is számos újítást vezettek be: 1964-től kezdve külön tervsorban szerepel a tudományos kutatás és a műszaki fejlesztés a külföldi devizaszükségletekkel együtt; rátértek arra a rendszerre, hogy az A gazdálkodó egységek és működésük A gazdálkodás egysége az egy nagyvállalatból és a hozzá csatolt üzemekből szervezett szakágazati 4 vállalat (esetleg kombinát), leggyakrabban pedig az azonos szakágazathoz tartozó vállalatokból létrehozott tröszt lesz. Mindkét forma élén igazgatóság áll, mely a termelő vállalatokon kívül a szakágazat működését biztosító kutató- és tervezőintézeteket, értékesítő és külkereskedelmi szervezeteket is igazgatja. A szakágazati vállalat vagy tröszt az önálló gazdasági elszámolás (hozraszcsot) alapján áll. A szakágazati vállalatok és trösztök a termelők monopóliumának elve szerint szerveződnek. Lényegében ahány vállalat, annyi monopólium. A fogyasztók érdekvédelmét külön e célra létrehozandó intézmények hivatottak biztosítani. A gazdálkodó egységek élén új típusú vezetőknek kell állniok, akikéves tervet a tervidőszak megkezdése előtt több hónappal hagyják jóvá; felszólították a nagyvállalatokat, hogy az optimális műszaki fejlesztés és gazdasági hatékonyság alapján alakítsák ki 1966—70-es távlati tervjavaslataikat; ezzel egyidőben megkezdték az 1965-től több fokozatban végrehajtandó termelői árrendezés előkészítését. Ilyen körülmények között jelent meg a Rudé Právo 1964. okt. 17-i számában „A tervszerű népgazdaságirányítás tökéletesítése alapelveinek tervezete", melyet az Új Szóban megjelent fordítás alapján ismertetünk. A tervezet — többször hangsúlyozott vázlatos mivolta ellenére is — lényegében teljes körű és logikus leírását adja annak az új gazdasági mechanizmusnak, melynek működési feltételeit az 1965-ös évben kívánják megteremteni, azzal, hogy 1966-ban, tehát az új távlati terv első évében már a gazdaság egész területén érvényesüljön. Az új mechanizmus főbb elemei a következőkkel szemben a következő követelmények támaszthatók: — vezetési stílusuk a tudományos irányítás objektív alapján álljon, rendelkezzenek ún. szocialista vállalkozó szellemmel, tehát a döntésekben bizonyos kockázatot is vállaljanak. Ezeket a vezetőket az ágazati, ill. minisztériumi szervek nevezik ki, azzal, hogy általában hosszabb időszakon át álljanak egy-egy nagyvállalat élén. A gazdaság központi (adminisztratív) irányítását élesen el kell határolni a gazdálkodó egységek (önálló gazdasági elszámoláson alapuló) irányításától. A szakágazati igazgatóságokon belül az egyes vállalatok jogkörét részben az igazgató állapítja meg, önállóságuk pedig semmi esetre sem lehet olyan fokú, hogy sérthesse az igazgatóság irányító szerepét. Az új gazdaságirányítási rendszer alapelvei Csehszlovákiában LÁNYI KAMILLA 11