Külkereskedelem, 1965 (9.évfolyam, 1-12. szám)

1965 / 1. szám - SZEMLE - Az új gazdaságirányítási rendszer alapelvei Csehszlovákiában (Lányi Kamilla)

SZEMLE Amikor közzétették a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizott­ságának 1964. okt. 17-i határozatát a tervszerű gazdaságirányítás töké­letesítésének alapelveiről, a Rudé Právo ezt írta: „Azt mondhatjuk, hogy az államo­sítás óta a csehszlovák népgazdaság irányításában még soha nem álltunk a mostanihoz hasonló alapvető és mélyreható változások végrehajtásá­nak feladata előtt." (Idézve az Új Szó 1964. okt. 20-i számából.) Ha végigtekintünk azoknak az elvi állásfoglalásoknak és már végrehaj­tott intézkedéseknek ma már meg­lehetősen széles körén, melyek a szocialista országokban az ötvenes évek közepe óta napvilágot láttak, ezek közül a Rudé Právoban körvo­nalazott új cseh gazdaságirányítási rendszer tűnik a legradikálisabbnak, elsősorban abból a szempontból, hogy a piaci mechanizmusok útján kí­vánja befolyásolni a műszaki fejlő­dést és bizonyos értelemben a gaz­daság struktúráját is. 1962 őszén, a szovjet Libermann professzor Pravda-beli „Terv, nyere­ség, prémium" című cikkével (mely '­a szovjet mechanizmus-vita kiindu­lópontja volt) egy időben tették köz­zé a CsKP 1962 decemberi XII. kongresszusának gazdasági téziseit, melyeket nyilvános vitára bocsátot­tak. A kongresszus pedig határoza­tot hozott, mely szerint ki kell dol­gozni a gazdaságirányítás olyan rendszerét, melyben a vállalatok gaz­dasági kezdeményezése kapja a fő súlyt a gazdasági döntések megho­zatalában. 1963-ban és 1964-ben kü­lön központi bizottsági üléseket szenteltek e határozat végrehajtásá­nak. Ugyanakkor több szakértői bi­zottságot hoztak létre az egyes kér­déscsoportok kidolgozására. 1963-ban kiszélesítették a közgazdasági kutatással foglalkozó intézmények hálózatát 1964-ben pedig, az új öt­éves terv előkészítésének keretében megnyitották a Rudé Právotól kezd­ve az összes fontosabb napilapok, hetilapok és folyóiratok hasábjait a kibontakozó vita résztvevői előtt. Ebben a vitában természetesen ösz­szefonódtak a gazdaságpolitikai kér­dések azokkal, amelyek közvetlenül a gazdaságirányításra vonatkoztak. Végül is Ota Sik professzornak, a Csehszlovák Tudományos Akadémia közgazdasági intézete igazgatójának a Nová Mysl 1964 októberi számá­ban megjelent és a legkiforrottabb véleményekre támaszkodó javaslata vált a központi bizottság által elfo­gadott tervezet alapjává. Közben számos intézkedésre is sor került. Ezek részben úgy is értékel­hetők, mint amelyekkel az áru- és pénzviszonyok, valamint a piaci kap­csolatok megerősítésének útját kí­vánják egyengetni. Így pl. 1964 jú­liusában 96, a termelő vállalatok ke­zelésében levő kiskereskedelmi szak­üzletet nyitottak meg; októberben Szlovákiában, kísérletképpen nagy­számú kisipari és kiskereskedelmi engedélyt adtak ki; megszüntettek több ingyenes szolgáltatást; a gaz­daságosság szempontjából reális szintre emelték a lakbéreket. A ter­vezés terén is számos újítást vezet­tek be: 1964-től kezdve külön terv­sorban szerepel a tudományos kuta­tás és a műszaki fejlesztés a kül­földi devizaszükségletekkel együtt; rátértek arra a rendszerre, hogy az A gazdálkodó egységek és működésük A gazdálkodás egysége az egy nagyvállalatból és a hozzá csatolt üzemekből szervezett szakágazati 4 vállalat (esetleg kombinát), leggyak­rabban pedig az azonos szakágazat­hoz tartozó vállalatokból létrehozott tröszt lesz. Mindkét forma élén igaz­gatóság áll, mely a termelő vállala­tokon kívül a szakágazat működését biztosító kutató- és tervezőintézete­ket, értékesítő és külkereskedelmi szervezeteket is igazgatja. A szak­ágazati vállalat vagy tröszt az ön­álló gazdasági elszámolás (hozrasz­csot) alapján áll. A szakágazati vállalatok és trösz­tök a termelők monopóliumának el­ve szerint szerveződnek. Lényegé­ben ahány vállalat, annyi monopó­lium. A fogyasztók érdekvédelmét külön e célra létrehozandó intézmé­nyek hivatottak biztosítani. A gazdálkodó egységek élén új tí­pusú vezetőknek kell állniok, akik­éves tervet a tervidőszak megkez­dése előtt több hónappal hagyják jó­vá; felszólították a nagyvállalato­kat, hogy az optimális műszaki fej­lesztés és gazdasági hatékonyság alapján alakítsák ki 1966—70-es táv­lati tervjavaslataikat; ezzel egyidő­ben megkezdték az 1965-től több fo­kozatban végrehajtandó termelői ár­rendezés előkészítését. Ilyen körülmények között jelent meg a Rudé Právo 1964. okt. 17-i számában „A tervszerű népgazda­ságirányítás tökéletesítése alapelvei­nek tervezete", melyet az Új Szóban megjelent fordítás alapján ismerte­tünk. A tervezet — többször hangsú­lyozott vázlatos mivolta ellenére is — lényegében teljes körű és logi­kus leírását adja annak az új gaz­dasági mechanizmusnak, melynek működési feltételeit az 1965-ös év­ben kívánják megteremteni, azzal, hogy 1966-ban, tehát az új távlati terv első évében már a gazdaság egész területén érvényesüljön. Az új mechanizmus főbb elemei a követ­kezők­­kel szemben a következő követelmé­nyek támaszthatók: — vezetési stílusuk a tudományos irányítás objektív alapján álljon,­­ rendelkezzenek ún. szocialista vállalkozó szellemmel, tehát a dön­tésekben bizonyos kockázatot is vál­laljanak. Ezeket a vezetőket az ágazati, ill. minisztériumi szervek nevezik ki, azzal, hogy általában hosszabb idő­szakon át álljanak egy-egy nagyvál­lalat élén. A gazdaság központi (adminiszt­ratív) irányítását élesen el kell ha­tárolni a gazdálkodó egységek (ön­álló gazdasági elszámoláson­ alapuló) irányításától. A szakágazati igazga­tóságokon belül az egyes vállalatok jogkörét részben az igazgató állapít­ja meg, önállóságuk pedig semmi esetre sem lehet olyan fokú, hogy sérthesse az igazgatóság irányító szerepét. Az új gazdaságirányítási rendszer alapelvei Csehszlovákiában LÁNYI KAMILLA 11

Next