Külkereskedelem, 1971 (15.évfolyam, 1-12. szám)

1971 / 1. szám - Dr. Wiesel Iván: A szocialista nemzetközi piac

A nézetek egy része azt az álláspontot tükrözte, hogy a szocialista nemzetközi munkamegosztásban, a szocialista gazdasági integrációban az áru- és pénz­kategóriáknak másodlagos szerepük van. Másik része ezzel szemben ezeket a kategóriákat a fejlődés vivő­tényezőjeként kezelte. Úgy vélték, hogy ezek olyan érdekeltségi és ösztönzési impulzusokat hoznak létre, amelyek szinte automatikusan biztosítják a szocialista országok közötti gazdasági együttműködés kiszélese­dését és hatékonyságának növekedését. A vitában nyilvánvalóvá vált, hogy ezek leegyszerűsített felfo­gások. Célszerűtlen minden esetben a szocialista gaz­dasági integráció egyes elemei között fontossági hie­rarchiát felállítani. A KGST-n belüli gazdasági in­tegráció sikere nagyrészt attól függ, hogy miként va­lósítjuk meg a termelési és forgalmi folyamatok egy­ségét, hogyan tudjuk a tagországok népgazdasági ter­veinek koordinálását, a termelés szakosításának komplexumát összekötni a hatékonyan működő piaci­­ ösztönzőkkel. A vitában gyakran visszatérő gondolat volt a KGST országokban kialakult szabályozó rendszerek auto­nóm fejlődésének problémája. Elhangzott az a véle­mény, hogy ezek a szabályozó rendszerek, amelyek a szocialista nemzetközi árukapcsolatok és a bel­földi áruforgalom közé ékelődnek be, elsősorban a nemzeti érdekeket szolgálják. Ezzel összefüggésben hangsúlyozták, hogy ezeket a szabályozókat felül kell vizsgálni és a tagországoknak a gazdasági integráló­dás érdekében ezeket koordinálni kell. Az az álta­lános vélemény, hogy ez lényegesen meggyorsítaná a KGST nemzetközi piac mennyiségi és minőségi fejlődését. A résztvevők hangsúlyozták, hogy a KGST orszá­gokban kibontakozó gazdasági reformok alapjaik­ban hasonló célkitűzéseket követnek. De ezek a gaz­dasági reformok nemzeti jellegek hordozói, és a nemzeti gazdasági mechanizmusban végbement vál­tozások nincsenek összhangban a szocialista gazda­sági együttműködés funkcionáló gyakorlatával. Még nem bontakozott ki az összhang megteremtésének el­fogadható koncepciója sem. Az egyik felszólaló — nézetem szerint helyesen — megállapította, hogy „A nemzeti gazdasági mechanizmusokban és ezek mindegyikében fennálló összes lehetséges különbsé­gek mellett egész sor gazdasági ösztönző van, ame­lyek közvetlenül kihatnak a gazdasági szervezetek­nek a nemzetközi gyártmányszakosításra és a koo­perációra ható kötelezettségvállalásra, következés­képpen a gazdasági integráció gyakorlati megvalósí­tásában való érdekeltségére. Úgy képzeljük el, hogy a gazdasági mechanizmusok közelebb kerülésének el­sősorban az anyagi érdekeltség azonos normáinak ki­dolgozását kell érintenie, egyéb azonos feltételek mel­lett (termelési volumen, határidő, műszaki-gazdasági paraméter, ár stb.) Az anyagi ösztönzés normáinak összehangolása (ami semmiképpen nem jelenti azo­nosságukat) lehetőséget nyújtanak arra, hogy bizto­sítsák a gazdasági érdekeltséget a szakosított termé­kek termelésében, hogy ez a kölcsönös előnyök tar­tós anyagi alapja legyen a gazdasági együttműkö­désben." (N. Bautina a szovjet delegáció tagja.) A gazdasági mechanizmusok problematikájánál a vita számos olyan kérdést hozott felszínre, ami azt mutatta, hogy nem szabad ezt az összeütközést túl­értékelni, s azok közelítésére távlatokban széles le­hetőség nyílik. Ezeket az összefüggéseket tárgyalta dr. Wilcsek Jenő, a Pénzügykutatási Intézet igaz­gatója­­zetője. A következőket állapította meg: „A hosszú­távú prognosztizálási tevékenység az adott népgaz­daság és a nemzetközi együttműködés alapjainak fej­lesztésében fontos előfeltétele a nemzeti távlati ter­vek kidolgozásának és a távlati tervek országok kö­zötti hatékony összehangolásának. Egyidejűleg a hosszútávú előrejelzés során kiválasztják, azokat a komplexumokat, amelyek — kiindulva az egyes nem­zetgazdaságok szükségleteiből és ezen objektumok kellő idejű nemzetközi koordinálásából — az együt­tesen megoldandó feladatok középpontjában állnak." A felszólalók foglalkoztak a prognóziskészítés egyes fontos vonásaival és meghatározták a gazdasági elő­rejelzésekkel összefüggő különböző nehézségeket is. Általában a prognóziskészítés széles körű tárgyalása a piaci kapcsolatok jelentőségének növekedését is ér­zékelteti. A külkereskedelmi árak problémája A külkereskedelmi árak problémaköréből a vita során a belső és a nemzetközi árak kapcsolata emel­kedett­­ki. Az egyes felszólalók hangsúlyozták a je­lenlegi árrendszer néhány fogyatékosságát. Általában egyetértettek azzal, hogy a KGST országok piacán a világpiaci ár alkalmazása feltételezi, hogy a szo­cialista országok közötti szerződéses ár mindenkor ezen alapuljon, de azt is jelenti, hogy figyelembe kell venni azokat a tényezőket is, amelyek a világpiaci áralakulás mechanizmusát kialakítják és amelyek a mindenkori árszinteket befolyásolják. A kritikai észrevételek egy része arra vonatkozott, hogy a KGST piacon a gépárak magasabbak, mint amilyen indokolt lenne és ezek szerződéses árainak kialakításánál nem veszik kellően figyelembe a gé­pek és berendezések minőségi különbségeit, amelyek esetenként a szocialista piacon a világpiaci forga­lomban résztvevő termékektől kedvezőtlen irányban tér el. A szocialista gépárak kialakításánál nem jut kifejezésre az a különbség sem, amely a tőkés gép­forgalomhoz kapcsolódó hitel és a szocialista relá­ciókban fennálló azonnali elszámolások időbeli el­téréséből logikusan fakadna. A vita során sokoldalúan tárgyalták a külkereske­delmi árukapcsolatok továbbfejlesztésének kérdéseit. E tárgyban a legnagyobb érdeklődést dr. Rédei Jenő, a Konjunktúra- és Piackutató Intézet igazgatójának előadása váltotta ki. A feltett kérdések és az ellen­vélemények arra engednek következtetni, hogy e vonatkozásban még nagyon sok olyan nyitott kérdés van, amelyek tisztázása nélkül előrehaladás nem ér­hető el. Különösen nagy hangsúlyt adott a prognosztizálás kérdésének dr. Steeger, az NDK delegációjának ve­A szerződéses árakkal kapcsolatban széles körű esz­mecsere folyt az árstabilitás kérdéséről. Általában az árak stabilitásának elvét, mint a szocialista külke­reskedelem egyik fontos árjellemzőjét — a vitában résztvevők — a jövőre nézve is fenn­tartan­dónak te­kintették. Különböző volt a vélemény arról, hogy mi az árstabilitás tartalma és milyen mechanizmus keretében kell azt biztosítani. Egyetértettek azzal, hogy a szocialista szerződéses árak és a világpiaci árak között kialakuló különböző előjelű eltérések a szocialista országokban nem kívánatos export és im­portorientációt alakíthatnak ki. A hozzászólásokban és vitákban a résztvevők azokat a lehetőségeket ke­resték, amelyekkel az árak stabilitása és a minden­kori nemzetközi gazdasági megalapozottság egymás­sal ellentétben ható tendenciája feloldható, ame­lyekkel ki lehet alakítani a KGST országok érde­keltségét a világpiaci árakat jól tükröző szerződéses árak kialakításában. Tárgyalták azt a kritérium­rendszert is, amellyel a szerződéses árak felülvizs­gálhatók. (Az áru jellege, volumen, egyenérték, no­menklatúra, gyakoriság stb.) Lényegében egyetértettek a résztvevők abban, hogy a szerződéses árak rugalmas stabilizálási mechaniz­musának megteremtése az egyes termékeknél a világ­piaci árakat befolyásoló tényezők szélesebb körű mér­legelését teszi lehetővé. Ezáltal a KGST piaci árak gazdaságilag megalapozottabbakká válnak és haté­konyabb eszközei lehetnek a KGST országok közötti munkamegosztás és kölcsönös csere fejlődésének, a a gazdasági integráció gyorsabb kibontakozásának. A hazai és a szocialista szerződéses árak, vala­mint a világpiaci árak különbségeiről a konferencián számos hozzászólás hangzott el. Lényegében a sza­bályozó rendszerek felülvizsgálatának kérdését he­lyezték előtérbe oly módon, ahogyan arra már az előzőekben rámutattunk.

Next