Külkereskedelem, 1971 (15.évfolyam, 1-12. szám)
1971 / 1. szám - Dr. Wiesel Iván: A szocialista nemzetközi piac
A nézetek egy része azt az álláspontot tükrözte, hogy a szocialista nemzetközi munkamegosztásban, a szocialista gazdasági integrációban az áru- és pénzkategóriáknak másodlagos szerepük van. Másik része ezzel szemben ezeket a kategóriákat a fejlődés vivőtényezőjeként kezelte. Úgy vélték, hogy ezek olyan érdekeltségi és ösztönzési impulzusokat hoznak létre, amelyek szinte automatikusan biztosítják a szocialista országok közötti gazdasági együttműködés kiszélesedését és hatékonyságának növekedését. A vitában nyilvánvalóvá vált, hogy ezek leegyszerűsített felfogások. Célszerűtlen minden esetben a szocialista gazdasági integráció egyes elemei között fontossági hierarchiát felállítani. A KGST-n belüli gazdasági integráció sikere nagyrészt attól függ, hogy miként valósítjuk meg a termelési és forgalmi folyamatok egységét, hogyan tudjuk a tagországok népgazdasági terveinek koordinálását, a termelés szakosításának komplexumát összekötni a hatékonyan működő piaci ösztönzőkkel. A vitában gyakran visszatérő gondolat volt a KGST országokban kialakult szabályozó rendszerek autonóm fejlődésének problémája. Elhangzott az a vélemény, hogy ezek a szabályozó rendszerek, amelyek a szocialista nemzetközi árukapcsolatok és a belföldi áruforgalom közé ékelődnek be, elsősorban a nemzeti érdekeket szolgálják. Ezzel összefüggésben hangsúlyozták, hogy ezeket a szabályozókat felül kell vizsgálni és a tagországoknak a gazdasági integrálódás érdekében ezeket koordinálni kell. Az az általános vélemény, hogy ez lényegesen meggyorsítaná a KGST nemzetközi piac mennyiségi és minőségi fejlődését. A résztvevők hangsúlyozták, hogy a KGST országokban kibontakozó gazdasági reformok alapjaikban hasonló célkitűzéseket követnek. De ezek a gazdasági reformok nemzeti jellegek hordozói, és a nemzeti gazdasági mechanizmusban végbement változások nincsenek összhangban a szocialista gazdasági együttműködés funkcionáló gyakorlatával. Még nem bontakozott ki az összhang megteremtésének elfogadható koncepciója sem. Az egyik felszólaló — nézetem szerint helyesen — megállapította, hogy „A nemzeti gazdasági mechanizmusokban és ezek mindegyikében fennálló összes lehetséges különbségek mellett egész sor gazdasági ösztönző van, amelyek közvetlenül kihatnak a gazdasági szervezeteknek a nemzetközi gyártmányszakosításra és a kooperációra ható kötelezettségvállalásra, következésképpen a gazdasági integráció gyakorlati megvalósításában való érdekeltségére. Úgy képzeljük el, hogy a gazdasági mechanizmusok közelebb kerülésének elsősorban az anyagi érdekeltség azonos normáinak kidolgozását kell érintenie, egyéb azonos feltételek mellett (termelési volumen, határidő, műszaki-gazdasági paraméter, ár stb.) Az anyagi ösztönzés normáinak összehangolása (ami semmiképpen nem jelenti azonosságukat) lehetőséget nyújtanak arra, hogy biztosítsák a gazdasági érdekeltséget a szakosított termékek termelésében, hogy ez a kölcsönös előnyök tartós anyagi alapja legyen a gazdasági együttműködésben." (N. Bautina a szovjet delegáció tagja.) A gazdasági mechanizmusok problematikájánál a vita számos olyan kérdést hozott felszínre, ami azt mutatta, hogy nem szabad ezt az összeütközést túlértékelni, s azok közelítésére távlatokban széles lehetőség nyílik. Ezeket az összefüggéseket tárgyalta dr. Wilcsek Jenő, a Pénzügykutatási Intézet igazgatójazetője. A következőket állapította meg: „A hosszútávú prognosztizálási tevékenység az adott népgazdaság és a nemzetközi együttműködés alapjainak fejlesztésében fontos előfeltétele a nemzeti távlati tervek kidolgozásának és a távlati tervek országok közötti hatékony összehangolásának. Egyidejűleg a hosszútávú előrejelzés során kiválasztják, azokat a komplexumokat, amelyek — kiindulva az egyes nemzetgazdaságok szükségleteiből és ezen objektumok kellő idejű nemzetközi koordinálásából — az együttesen megoldandó feladatok középpontjában állnak." A felszólalók foglalkoztak a prognóziskészítés egyes fontos vonásaival és meghatározták a gazdasági előrejelzésekkel összefüggő különböző nehézségeket is. Általában a prognóziskészítés széles körű tárgyalása a piaci kapcsolatok jelentőségének növekedését is érzékelteti. A külkereskedelmi árak problémája A külkereskedelmi árak problémaköréből a vita során a belső és a nemzetközi árak kapcsolata emelkedettki. Az egyes felszólalók hangsúlyozták a jelenlegi árrendszer néhány fogyatékosságát. Általában egyetértettek azzal, hogy a KGST országok piacán a világpiaci ár alkalmazása feltételezi, hogy a szocialista országok közötti szerződéses ár mindenkor ezen alapuljon, de azt is jelenti, hogy figyelembe kell venni azokat a tényezőket is, amelyek a világpiaci áralakulás mechanizmusát kialakítják és amelyek a mindenkori árszinteket befolyásolják. A kritikai észrevételek egy része arra vonatkozott, hogy a KGST piacon a gépárak magasabbak, mint amilyen indokolt lenne és ezek szerződéses árainak kialakításánál nem veszik kellően figyelembe a gépek és berendezések minőségi különbségeit, amelyek esetenként a szocialista piacon a világpiaci forgalomban résztvevő termékektől kedvezőtlen irányban tér el. A szocialista gépárak kialakításánál nem jut kifejezésre az a különbség sem, amely a tőkés gépforgalomhoz kapcsolódó hitel és a szocialista relációkban fennálló azonnali elszámolások időbeli eltéréséből logikusan fakadna. A vita során sokoldalúan tárgyalták a külkereskedelmi árukapcsolatok továbbfejlesztésének kérdéseit. E tárgyban a legnagyobb érdeklődést dr. Rédei Jenő, a Konjunktúra- és Piackutató Intézet igazgatójának előadása váltotta ki. A feltett kérdések és az ellenvélemények arra engednek következtetni, hogy e vonatkozásban még nagyon sok olyan nyitott kérdés van, amelyek tisztázása nélkül előrehaladás nem érhető el. Különösen nagy hangsúlyt adott a prognosztizálás kérdésének dr. Steeger, az NDK delegációjának veA szerződéses árakkal kapcsolatban széles körű eszmecsere folyt az árstabilitás kérdéséről. Általában az árak stabilitásának elvét, mint a szocialista külkereskedelem egyik fontos árjellemzőjét — a vitában résztvevők — a jövőre nézve is fenntartandónak tekintették. Különböző volt a vélemény arról, hogy mi az árstabilitás tartalma és milyen mechanizmus keretében kell azt biztosítani. Egyetértettek azzal, hogy a szocialista szerződéses árak és a világpiaci árak között kialakuló különböző előjelű eltérések a szocialista országokban nem kívánatos export és importorientációt alakíthatnak ki. A hozzászólásokban és vitákban a résztvevők azokat a lehetőségeket keresték, amelyekkel az árak stabilitása és a mindenkori nemzetközi gazdasági megalapozottság egymással ellentétben ható tendenciája feloldható, amelyekkel ki lehet alakítani a KGST országok érdekeltségét a világpiaci árakat jól tükröző szerződéses árak kialakításában. Tárgyalták azt a kritériumrendszert is, amellyel a szerződéses árak felülvizsgálhatók. (Az áru jellege, volumen, egyenérték, nomenklatúra, gyakoriság stb.) Lényegében egyetértettek a résztvevők abban, hogy a szerződéses árak rugalmas stabilizálási mechanizmusának megteremtése az egyes termékeknél a világpiaci árakat befolyásoló tényezők szélesebb körű mérlegelését teszi lehetővé. Ezáltal a KGST piaci árak gazdaságilag megalapozottabbakká válnak és hatékonyabb eszközei lehetnek a KGST országok közötti munkamegosztás és kölcsönös csere fejlődésének, a a gazdasági integráció gyorsabb kibontakozásának. A hazai és a szocialista szerződéses árak, valamint a világpiaci árak különbségeiről a konferencián számos hozzászólás hangzott el. Lényegében a szabályozó rendszerek felülvizsgálatának kérdését helyezték előtérbe oly módon, ahogyan arra már az előzőekben rámutattunk.