Kulturharc, 1931 (1. évfolyam, 1. szám)

1931-01-01 / 1. szám

r Ekwu­wrharrE A KULTUR SZÖVETSÉG HIVATALOS FOLYÓIRATA Szerkesztő Bizottság: DR. BERKOVITS JENŐ, KÁLNAY FERENC, MOÓR PÉTER A hirdetési osztály vezetője: BENEDEK LÁSZLÓ A kiadóhivatal vezetője: SCHARER LOTTY Előfizetés az Egyesült Államokban egy évre $1.20 Külföldre ..................................... $2.00 Egyes szám ára 10 cent Hirdetés incienként .................................................................. $1.00 ■MB—— SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL 344 EAST 86th STREET NEW YORK CITY “Kultur Szövetség” A “KULTURSZÖVETSÉG” elgondolása nem újszerű. Amióta nagyobb számban élnek magyarok A­merikában, több ízben és a legkülönbözőbb csoportok PRÓBÁLKOZTAK a magyar kultura­mozgalmak egységesítésével megbirkózni. Az elgondolás: teória, az aktív szervezés, cselekvés. És pon­tosan ezt a különbséget akarjuk kiemelni, mert AMIBEN ÚJAK VAGYUNK, HOGY A KULTURSZÖVETSÉGET VALÓBAN LÉTRE­HOZTUK. Az amerikai magyarság kulturális életének történelmi áttekin­tésében az őszinte önbírálat azt a szembetűnő ellentmondást kénytelen beismerni, hogy amíg a legtöbb egylet nevében vagy céljaiban a kulturális munkát tűzte maga elé, addig tevékenysé­gében mindenféle aktivitást felölelt, csak éppen kultúrát nem. Alapszabályaik részletesen feltüntetik, hogy az egyesületek leg­főbb célja a kulturális aktivitás, kulturdélutánok, felolvasások rendezése, könyvtárak létesítése és a többi. Az első “kulturális kísérletek” után, a felolvasások helyét kártya­partyk, az önkép­zés különböző formáit pedig dinom-dánomos táncestélyek töltik be. Ami a könyvtárakat illeti: igaz, kezdetben vásárol az egylet egy csomó, egyéni ízlés szerint összeválogatott könyvet, amelyek eleinte megfordulnak egy pár kézben, de évek múltán már csak a valóságos könyvmolyok táplálására szolgálnak A kulturegyletek eredet célpontjainak szem elöl tévesztésé­ért NEM MAGUKAT AZ EGYESÜLETEKET KELL OKOL­NUNK. Ha lett volna egy olyan kultúrközpont, amely képes lett volna az egyesületek kulturális életét irányítani és sztimulálni, da­lárdáinkat és műkedvelőinket darabokkal és kottákkal ellátni, egy állandó magyar színtársulatot fentartani, tudományos előadá­sokat rendezni és előadókat bocsátani rendelkezésre, akkor MA KULTURÁLIS MOZGALMAINK GYÜMÖLCSÉT ÉLVEZHET­NÉNK ÉS NEM KELLENE ARRÓL PANASZKODNUNK, HOGY EGYLETEINK AKTIVITÁSAI IRÁNT A TAGSÁG NAGYOBB RÉSZE KÖZÖNNYEL VISELTETIK. A múltak hibáin okulva és a teendők részletes lefektetésével indult meg ebben a tizenkettedik órában a munka. Fiatalos am­bícióval, céltudatosan. A kezdetben alig 25 tagot számláló, munkások, írók, művészek csoportja napról napra bővült. Az a felhívás, amit október elején a csoport megküldött a magyar saj­tónak és az egyleteknek, A HALADÓ SZELLEMŰ MAGYARSÁ­GOT, AMELY A KULTÚRA SORSÁT SZÍVÉN VISELI, PÁRAT­LAN KOOPERÁCIÓRA SERKENTETTE. De beszéljen maga a felhívás: Felhívás Amerika Magyarsághoz Vaknak és süketnek kell lennie annak, aki tulajdon szemeivel és saját bőrén keresztül nem veszi észre, hogy a világtörténelem legnagyobb fontosságú eseményének , egy új és emberségesebb társadalom kialakulásának a küszöbén állunk. Az egész civilizáció formája és jövője és ezzel párhuzamosan minden egyén sorsa ettől a kialakulástól függ. A történelem eme kritikus időszakában, gondolkodó ember nem folytathat strucc­politikát, nem dughatja fejét a homokba, mondván: “engem nem érdekel a politika”. Amikor a tető beszakad a házunkon, amikor az utolsó vánkost visszük a zálogházba, amikor hiányzik az a néhány cent is, amiből tejet vegyünk gyermekünknek, amikor az orvos megállapítja a tüdővész előrehaladott stádiumát, késő akkor ráeszmélni, hogy egyéni helyzetünket is a gazdasági helyzet vasmarha irányítja, ami pedig úgy függ a politikától, mint a növény az éltető nap­tól. A vállvonogató nemtörődömség, a handabandázó kertelés és az egyéni izoláltság ideje elmúlt. Mindenki számára elérkezett az idő — önmaga és embertársai érdekében — a közeledő új kor­szak megteremtését elősegíteni. Magyar-Amerikában mindeddig a százfelé húzó pártok és az egyéni hiúságra és anyagi haszonra alapított vállalkozások a fel­világosodott amerikai magyarság egybetömörítését lehetetlenné tették. A mind szűkebb területen mozgó és széttagolt intézmé­nyek, szélesebb kapcsolatok, kulturális vezetés és megfelelő kulturális termékek hiányában egyre-másra pusztulnak. Tárt karokkal kell tehát fogadnunk minden olyan megmozdu­lást, amely széles kulturális programmal, nevelő munkával, új vért tud önteni és fel képes ölelni egy millió amerikai magyart, akiknek lehetnek politikai nézetkülönbségeik, de megegyeznek egy közös kultúrprogram szükségességével.

Next