Kulturharc, 1931 (1. évfolyam, 1. szám)
1931-01-01 / 1. szám
r EkwuwrharrE A KULTUR SZÖVETSÉG HIVATALOS FOLYÓIRATA Szerkesztő Bizottság: DR. BERKOVITS JENŐ, KÁLNAY FERENC, MOÓR PÉTER A hirdetési osztály vezetője: BENEDEK LÁSZLÓ A kiadóhivatal vezetője: SCHARER LOTTY Előfizetés az Egyesült Államokban egy évre $1.20 Külföldre ..................................... $2.00 Egyes szám ára 10 cent Hirdetés incienként .................................................................. $1.00 ■MB—— SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL 344 EAST 86th STREET NEW YORK CITY “Kultur Szövetség” A “KULTURSZÖVETSÉG” elgondolása nem újszerű. Amióta nagyobb számban élnek magyarok Amerikában, több ízben és a legkülönbözőbb csoportok PRÓBÁLKOZTAK a magyar kulturamozgalmak egységesítésével megbirkózni. Az elgondolás: teória, az aktív szervezés, cselekvés. És pontosan ezt a különbséget akarjuk kiemelni, mert AMIBEN ÚJAK VAGYUNK, HOGY A KULTURSZÖVETSÉGET VALÓBAN LÉTREHOZTUK. Az amerikai magyarság kulturális életének történelmi áttekintésében az őszinte önbírálat azt a szembetűnő ellentmondást kénytelen beismerni, hogy amíg a legtöbb egylet nevében vagy céljaiban a kulturális munkát tűzte maga elé, addig tevékenységében mindenféle aktivitást felölelt, csak éppen kultúrát nem. Alapszabályaik részletesen feltüntetik, hogy az egyesületek legfőbb célja a kulturális aktivitás, kulturdélutánok, felolvasások rendezése, könyvtárak létesítése és a többi. Az első “kulturális kísérletek” után, a felolvasások helyét kártyapartyk, az önképzés különböző formáit pedig dinom-dánomos táncestélyek töltik be. Ami a könyvtárakat illeti: igaz, kezdetben vásárol az egylet egy csomó, egyéni ízlés szerint összeválogatott könyvet, amelyek eleinte megfordulnak egy pár kézben, de évek múltán már csak a valóságos könyvmolyok táplálására szolgálnak A kulturegyletek eredet célpontjainak szem elöl tévesztéséért NEM MAGUKAT AZ EGYESÜLETEKET KELL OKOLNUNK. Ha lett volna egy olyan kultúrközpont, amely képes lett volna az egyesületek kulturális életét irányítani és sztimulálni, dalárdáinkat és műkedvelőinket darabokkal és kottákkal ellátni, egy állandó magyar színtársulatot fentartani, tudományos előadásokat rendezni és előadókat bocsátani rendelkezésre, akkor MA KULTURÁLIS MOZGALMAINK GYÜMÖLCSÉT ÉLVEZHETNÉNK ÉS NEM KELLENE ARRÓL PANASZKODNUNK, HOGY EGYLETEINK AKTIVITÁSAI IRÁNT A TAGSÁG NAGYOBB RÉSZE KÖZÖNNYEL VISELTETIK. A múltak hibáin okulva és a teendők részletes lefektetésével indult meg ebben a tizenkettedik órában a munka. Fiatalos ambícióval, céltudatosan. A kezdetben alig 25 tagot számláló, munkások, írók, művészek csoportja napról napra bővült. Az a felhívás, amit október elején a csoport megküldött a magyar sajtónak és az egyleteknek, A HALADÓ SZELLEMŰ MAGYARSÁGOT, AMELY A KULTÚRA SORSÁT SZÍVÉN VISELI, PÁRATLAN KOOPERÁCIÓRA SERKENTETTE. De beszéljen maga a felhívás: Felhívás Amerika Magyarsághoz Vaknak és süketnek kell lennie annak, aki tulajdon szemeivel és saját bőrén keresztül nem veszi észre, hogy a világtörténelem legnagyobb fontosságú eseményének , egy új és emberségesebb társadalom kialakulásának a küszöbén állunk. Az egész civilizáció formája és jövője és ezzel párhuzamosan minden egyén sorsa ettől a kialakulástól függ. A történelem eme kritikus időszakában, gondolkodó ember nem folytathat struccpolitikát, nem dughatja fejét a homokba, mondván: “engem nem érdekel a politika”. Amikor a tető beszakad a házunkon, amikor az utolsó vánkost visszük a zálogházba, amikor hiányzik az a néhány cent is, amiből tejet vegyünk gyermekünknek, amikor az orvos megállapítja a tüdővész előrehaladott stádiumát, késő akkor ráeszmélni, hogy egyéni helyzetünket is a gazdasági helyzet vasmarha irányítja, ami pedig úgy függ a politikától, mint a növény az éltető naptól. A vállvonogató nemtörődömség, a handabandázó kertelés és az egyéni izoláltság ideje elmúlt. Mindenki számára elérkezett az idő — önmaga és embertársai érdekében — a közeledő új korszak megteremtését elősegíteni. Magyar-Amerikában mindeddig a százfelé húzó pártok és az egyéni hiúságra és anyagi haszonra alapított vállalkozások a felvilágosodott amerikai magyarság egybetömörítését lehetetlenné tették. A mind szűkebb területen mozgó és széttagolt intézmények, szélesebb kapcsolatok, kulturális vezetés és megfelelő kulturális termékek hiányában egyre-másra pusztulnak. Tárt karokkal kell tehát fogadnunk minden olyan megmozdulást, amely széles kulturális programmal, nevelő munkával, új vért tud önteni és fel képes ölelni egy millió amerikai magyart, akiknek lehetnek politikai nézetkülönbségeik, de megegyeznek egy közös kultúrprogram szükségességével.