Kulturharc, 1933 (3. évfolyam, 1-9. szám)

1933-10-01 / 7. szám (8. szám)

A Kultur Szövetség Hivatalos Folyóirata. . ÉVFOLYAM 1933 OKTÓBER 7- SZÁM Szerkesztő bizottság: BERKOVITS JENŐ, CANDELL VICTOR, HOLLÓS JÓZSEF, KÁLNAY FERENC, MOÓR PÉTER unkatársak: Bálint Imre, Cora, Fábri Rezső, Fekete Béla, F. R. Ferryman, Galambos Zoltán, Gellért Hugó, Gross Sándor, Hollós Klára, Illés Ágota, Mihályi Dezső, Meyer Antal, Olexo Endre, Pataki Imre, Perl I. János, Reiner András, Szentmiklóssy Sándor, William Weinberg. ALTURHARC published monthly by the HUNGARIAN CULTURAL FEDERATION, 242 East 79th Street, New York, N. Y. Vol. 3. No. 7. October, 1933. ascription $1.20 a year; $2.00 abroad. Entered second class matter January 1 4, 1932. at the Post Office at New York, N. Y., under the act of March 3, 1879. Telephone: RHinelander 4-8495 Előfizetés az Egyesült Államokban egy évre $1.20. Külföldön, egy évre $2.00. Egyes szám ára 10 cent A fekete turulmadárról mint a magyar nemzeti áj­­serkenés biztató jelképéről sok-sok drága szólam csen­­ilt süket füleinkbe az emlékezetes nap után, amikor a Zborgó hullámokra nevelt kis tengernagy tajtékos fe­­j pampán beevezett Budapestre. Azóta is a turulma­­r készségesen szállott el Késmárk, Pozsony és Kolozs­­ir felett amint arra a meleglelkű költőtől megbízatást tett, ellenben a beígért “magyar nyár” helyett a Duna­­sza mellékére ránehezedett a Horthy interregnum pos­­onyos éjszakája, vérrel, gyitokkal, üldözéssel és ny­­­orral felhőzvén be az egyébként is reménytelen magyar n et. És tizenhárom keserű esztendő keserű napjai után is látjuk, hogy a nemzetmentő turulmadár lassan de már biztosabban a döglött osztrigák sorsára jutott és a már talán még a selyemlelkű költő sem emlékszik rá, ■i eredetileg hazafiias szempontokból kitalálta. Helyét anban eredményesen elfoglalta a gummibot, a bika­­ök és a bitó. Az amerikai Új Prosperitás jövője felett löngyöző verejtékszemekkel kirakott homlokunk ma­tt ilyen ,kellemetlen emlékek motoszkálnak amikor a fusmadár amerikai kiadásának, a “Blue Eagle”-nek zongtalan sorsára gondolunk. Ebben a pillanatban az ízes problémáinkat és keserveinket, a 17 millió mun­­nélkülieket, a jövőnket, a múltúnkat és jelenünket sel­­okkoltuk a Blue Eagle borzas szárnyaira és General hnson szerint a varázserejű madár mindent rendbehoz ak éppen békében kell hogy hagyjuk. A wwashingtoni pitolium ajtajától kezdve a nyilvános illemhelyek­mlokzatáig a Blue Eagle ott büszkélkedik mindenütt ,erre csak a szem ellát és még Theodore Dreiser h­á­­ztalát sem kerülte el. Lelkes honanyák újszülött csz­­eméiket “Franklin Delano Blue Eagle”-nek keresztelik Idás példáját adván, hogy “We do our part” — mi megtesszük a magunk kötelességét . . . Azonban a pat­­riotikus zenebena és pillanatnyilag felgerjesztett hisz­téria füstködéből kitámolyogva, a bűvös Új Prosperitás mézes ígéreteit kegyetlenül elsavanyítja előttünk a min­dennél többet jelentő valóság. Az egész “Recovery” — újjáépítési—program a legfőbb washingtoni mogulok be­vallása szerint is azon él vagy bukik, hogy vájjon képes lesz-e visszaadni a nagy amerikai belföldi piacnak a vá­sárló képességét. Ez debreceni magyarsággal azt jelen­tené, hogy dollárokat és még hozzá vásárlóképes dollá­rokat kell valamilyen úton-módon bevarázsolni a “fo­gyasztó közönség” zsebeibe, hogy ezek képesek legyenek eleget tenni ama leghőbb kívánságunknak és hazafias kötelességüknek, hogy minél többet vásároljanak. A kí­sérteties bökkenő azonban pontosan itt van. Mert ahhoz, hogy a nincstelen zsebeket csak félig is megtöltsük szük­ség van arra, hogy elvegyünk onnan ahol van és pedig nagyon sok van. Amerika összgazdaságának 90 százalé­ka a lakosság négy százalékának a kezeiben van Anno Domini 1933-ban összpontosulva, klasszikus példáját ad­ván Marx még nem is olyan régen jól kinevezett kon­­tenciójának, hogy a kapitalizmus fejlődésével a gazda­gok mind gazdagabbak, a szegények pedig mind szegé­nyebbek lesznek. Ha ezt a nagyon nagyon egyszerűnek látszó műveletet a kékre festett turulmadár megtudná valósítani, akkor talán még jómagunk is megemelnék sokszegletes kalapunkat és azt mondanák, hogy: Szelah! Azonban jól ismert tény, hogy a patkámisok nem csinál­nak maguknak patkány­fogót. A mágikus N. R. A.-t a négy százalékhoz tartozók, vagy azok képviselői csinál­ták, minden jelek szerint abból a kizárólagos célból, hogy a 90:1+-es arányt továbbra is fenntarthassák. Miután a kétségtelen fészkes fenébe vagy a még annál is borzasz-

Next