Kulturharc, 1933 (3. évfolyam, 1-9. szám)
1933-10-01 / 7. szám (8. szám)
A Kultur Szövetség Hivatalos Folyóirata. . ÉVFOLYAM 1933 OKTÓBER 7- SZÁM Szerkesztő bizottság: BERKOVITS JENŐ, CANDELL VICTOR, HOLLÓS JÓZSEF, KÁLNAY FERENC, MOÓR PÉTER unkatársak: Bálint Imre, Cora, Fábri Rezső, Fekete Béla, F. R. Ferryman, Galambos Zoltán, Gellért Hugó, Gross Sándor, Hollós Klára, Illés Ágota, Mihályi Dezső, Meyer Antal, Olexo Endre, Pataki Imre, Perl I. János, Reiner András, Szentmiklóssy Sándor, William Weinberg. ALTURHARC published monthly by the HUNGARIAN CULTURAL FEDERATION, 242 East 79th Street, New York, N. Y. Vol. 3. No. 7. October, 1933. ascription $1.20 a year; $2.00 abroad. Entered second class matter January 1 4, 1932. at the Post Office at New York, N. Y., under the act of March 3, 1879. Telephone: RHinelander 4-8495 Előfizetés az Egyesült Államokban egy évre $1.20. Külföldön, egy évre $2.00. Egyes szám ára 10 cent A fekete turulmadárról mint a magyar nemzeti ájserkenés biztató jelképéről sok-sok drága szólam csenilt süket füleinkbe az emlékezetes nap után, amikor a Zborgó hullámokra nevelt kis tengernagy tajtékos fej pampán beevezett Budapestre. Azóta is a turulmar készségesen szállott el Késmárk, Pozsony és Kolozsir felett amint arra a meleglelkű költőtől megbízatást tett, ellenben a beígért “magyar nyár” helyett a Dunasza mellékére ránehezedett a Horthy interregnum posonyos éjszakája, vérrel, gyitokkal, üldözéssel és nyorral felhőzvén be az egyébként is reménytelen magyar n et. És tizenhárom keserű esztendő keserű napjai után is látjuk, hogy a nemzetmentő turulmadár lassan de már biztosabban a döglött osztrigák sorsára jutott és a már talán még a selyemlelkű költő sem emlékszik rá, ■i eredetileg hazafiias szempontokból kitalálta. Helyét anban eredményesen elfoglalta a gummibot, a bikaök és a bitó. Az amerikai Új Prosperitás jövője felett löngyöző verejtékszemekkel kirakott homlokunk matt ilyen ,kellemetlen emlékek motoszkálnak amikor a fusmadár amerikai kiadásának, a “Blue Eagle”-nek zongtalan sorsára gondolunk. Ebben a pillanatban az ízes problémáinkat és keserveinket, a 17 millió munnélkülieket, a jövőnket, a múltúnkat és jelenünket selokkoltuk a Blue Eagle borzas szárnyaira és General hnson szerint a varázserejű madár mindent rendbehoz ak éppen békében kell hogy hagyjuk. A wwashingtoni pitolium ajtajától kezdve a nyilvános illemhelyekmlokzatáig a Blue Eagle ott büszkélkedik mindenütt ,erre csak a szem ellát és még Theodore Dreiser háztalát sem kerülte el. Lelkes honanyák újszülött cszeméiket “Franklin Delano Blue Eagle”-nek keresztelik Idás példáját adván, hogy “We do our part” — mi megtesszük a magunk kötelességét . . . Azonban a patriotikus zenebena és pillanatnyilag felgerjesztett hisztéria füstködéből kitámolyogva, a bűvös Új Prosperitás mézes ígéreteit kegyetlenül elsavanyítja előttünk a mindennél többet jelentő valóság. Az egész “Recovery” — újjáépítési—program a legfőbb washingtoni mogulok bevallása szerint is azon él vagy bukik, hogy vájjon képes lesz-e visszaadni a nagy amerikai belföldi piacnak a vásárló képességét. Ez debreceni magyarsággal azt jelentené, hogy dollárokat és még hozzá vásárlóképes dollárokat kell valamilyen úton-módon bevarázsolni a “fogyasztó közönség” zsebeibe, hogy ezek képesek legyenek eleget tenni ama leghőbb kívánságunknak és hazafias kötelességüknek, hogy minél többet vásároljanak. A kísérteties bökkenő azonban pontosan itt van. Mert ahhoz, hogy a nincstelen zsebeket csak félig is megtöltsük szükség van arra, hogy elvegyünk onnan ahol van és pedig nagyon sok van. Amerika összgazdaságának 90 százaléka a lakosság négy százalékának a kezeiben van Anno Domini 1933-ban összpontosulva, klasszikus példáját adván Marx még nem is olyan régen jól kinevezett kontenciójának, hogy a kapitalizmus fejlődésével a gazdagok mind gazdagabbak, a szegények pedig mind szegényebbek lesznek. Ha ezt a nagyon nagyon egyszerűnek látszó műveletet a kékre festett turulmadár megtudná valósítani, akkor talán még jómagunk is megemelnék sokszegletes kalapunkat és azt mondanák, hogy: Szelah! Azonban jól ismert tény, hogy a patkámisok nem csinálnak maguknak patkányfogót. A mágikus N. R. A.-t a négy százalékhoz tartozók, vagy azok képviselői csinálták, minden jelek szerint abból a kizárólagos célból, hogy a 90:1+-es arányt továbbra is fenntarthassák. Miután a kétségtelen fészkes fenébe vagy a még annál is borzasz-