Külügyi Szemle, 1935 (12. évfolyam, 1-4. szám)
1935-10-01 / 4. szám
múltban Magyarország és Lengyelország között fennálló kapcsolatokra vonatkozó történelmi kutatások fokozott támogatását és a magyar irodalmi és tudományos remekművek lengyel nyelvre, illetve lengyel munkák magyarra való fordításának szükségességét. Valóban, a lengyel levéltárak telve vannak magyar vonatkozású kézirati anyaggal. A polgárok jegyzéke, a városi vámkönyvek magyar kereskedőházakról és a két ország között fennállott élénk kereskedelemről tesznek tanúságot. A varsói főlevéltárban őrzik pl. Báthory István magyar hadseregének teljes névsorát. A danzigi városi levéltárban elfekvő gimnázium a Catalogus discipulorum pedig a XVI.— XVIII. század között ott tanult 120 felsőmagyarországi diákról van híradással. Az irodalmi és tudományos művek kölcsönös lefordításának szükségére jellemző, hogy egészen a legutóbbi időkig nem volt lengyel nyelvű jó magyar történelem. Nincsen magyar-lengyel és lengyel-magyar szótár és nyelvtan, amik pedig az irodalmi érintkezés megvalósításának alapfeltételét alkotják. A kis nemzetek részéről irodalmi művek külföldi nyelvekre való lefordításánál nem az a fontos, hogy minél nagyobb számú írójukat mutassák be, hanem a céltudatos kultúrpropagandának minden erejével arra kell törekednie, hogy inkább csak néhány, de az illető nemzet világmértékkel mérhető nagyságát állítsa oda a nemzetközi irodalmi közvélemény elé. Petőfi, Madách, Jókai az a három név, amely a múlt század nagyjai közül nemzetközi mértékkel is a világ nagyságai közé sorolható. Petőfi költeményeiből már közel száz le van fordítva lengyelre, de még mindig hiányzik egy reprezentatív, magyar ízű, illusztrációkkal ellátott Petőfi-kiadás. ,,Az ember tragédiájáénak két lengyel fordítása is van, amelyek azonban mindjárt megjelenésük idején, 1885- ben és 1899-ben elfogytak, úgy, hogy a mai lengyel nemzedék már egyáltalában nem ismeri Madách e halhatatlan remekművét. Ma, amikor ,,Az ember tragédiá“-ja végre a bécsi Burgszínház és talán a közeljövőben az olasz színházak deszkáin keresztül hozzájut a nemzetközi elismertetéshez jelentős volna a lengyel közönséggel való megfelelő megismertetése is. A lengyelek körében a magyar írók közül Jókai Mór nevét ismerik legjobban; több, mint 80 elbeszélése és regénye van lengyelre lefordítva és szinte lehet mondani, hogy a háború előtt Jókai olvasottabb író volt náluk, mint a lengyel szerzők. A régi kiadások azonban ugyancsak elfogytak és a fiatalabb generáció már nem ismeri a nagy magyar mesemondó csodálatos történeteit. Pedig az irodalom és az ifjúság lelkesedése az, ami fiatalosan nyílt szívvel és fenntartás nélkül tud egymás felé közeledni, ez az a két legfontosabb tényező, amely a népeket egymáshoz közelebb tudja hozni, mert nemcsak megismertetni tud, hanem meg is szerettetni. Azoknak az immár valóban ezeréves politikai, kulturális és baráti kapcsolatoknak, amelyek az olasz és magyar nép között Árpád fejedelemnek 904-ben Berengár királlyal való szerződése óta fennállanak, a formábaöntése történt meg az 1927-ben kötött barátsági szerződés, az ezt követő gazdasági szerződések, végre az ezévi február 16.-án létesült kulturális egyezmény aláírásával. A bajor papok mellett elsősorban olasz szerzetesek voltak azok, akik a kereszténységet hazánkban elterjesztették, római bencés kolostorból