Külügyi Szemle, 1935 (12. évfolyam, 1-4. szám)

1935-10-01 / 4. szám

múltban Magyarország és Lengyelország között fennálló kapcso­latokra vonatkozó történelmi kutatások fokozott támogatását és a magyar irodalmi és tudományos remekművek lengyel nyelvre, illetve lengyel munkák magyarra való fordításának szükségességét. Való­ban, a lengyel levéltárak telve vannak magyar vonatkozású kézirati anyaggal. A polgárok jegyzéke, a városi vámkönyvek magyar keres­kedő­házakról és a két ország között fennállott élénk kereskedelem­ről tesznek tanúságot. A varsói főlevéltárban őrzik pl. Báthory István magyar hadseregének teljes névsorát. A danzigi városi levél­tárban elfekvő gimnázium a Catalogus discipulorum pedig a XVI.— XVIII. század között ott tanult 120 felsőmagyarországi diákról van híradással. Az irodalmi és tudományos művek kölcsönös lefordításának szükségére jellemző, hogy egészen a legutóbbi időkig nem volt len­gyel nyelvű jó magyar történelem. Nincsen magyar-lengyel és len­gyel-magyar szótár és nyelvtan, amik pedig az irodalmi érintkezés megvalósításának alapfeltételét alkotják. A kis nemzetek részéről irodalmi művek külföldi nyelvekre való lefordításánál nem az a fontos, hogy minél nagyobb számú írójukat mutassák be, hanem a céltudatos kultúrpropagandának minden erejével arra kell töreked­nie, hogy inkább csak néhány, de az illető nemzet világmértékkel mér­hető nagyságát állítsa oda a nemzetközi irodalmi közvélemény elé. Petőfi, Madách, Jókai az a három név, amely a múlt század nagy­jai közül nemzetközi mértékkel is a világ nagyságai közé sorolható. Petőfi költeményeiből már közel száz le van fordítva lengyelre, de még mindig hiányzik egy reprezentatív, magyar ízű, illusztrációkkal ellátott Petőfi-kiadás. ,,Az ember tragédiájáénak két lengyel for­dítása is van, amelyek azonban mindjárt megjelenésük idején, 1885- ben és 1899-ben elfogytak, úgy, hogy a mai lengyel nemzedék már egy­általában nem ismeri Madách e halhatatlan remekművét. Ma, amikor ,,Az ember tragédiá“-ja végre a bécsi Burgszínház és talán a közel­jövőben az olasz színházak deszkáin keresztül hozzájut a nemzetközi elismertetéshez jelentős volna a lengyel közönséggel való megfelelő megismertetése is. A lengyelek körében a magyar írók közül Jókai Mór nevét ismerik legjobban; több, mint 80 elbeszélése és regénye van lengyelre lefordítva és szinte lehet mondani, hogy a háború előtt Jókai olvasottabb író volt náluk, mint a lengyel szerzők. A régi kiadások azonban ugyancsak elfogytak és a fiatalabb generáció már nem ismeri a nagy magyar mesemondó csodálatos történeteit. Pedig az irodalom és az ifjúság lelkesedése az, ami fiatalosan nyílt szívvel és fenntartás nélkül tud egymás felé közeledni, ez az a két legfon­tosabb tényező, amely a népeket egymáshoz közelebb tudja hozni, mert nemcsak megismertetni tud, hanem meg is szerettetni. Azoknak az immár valóban ezeréves politikai, kulturális és baráti kapcsolatoknak, amelyek az olasz és magyar nép között Árpád fejedelemnek 904-ben Berengár királlyal való szerződése óta fennállanak, a formábaöntése történt meg az 1927-ben kötött barát­sági szerződés, az ezt követő gazdasági szerződések, végre az ezévi február 16.-án létesült kulturális egyezmény aláírásával. A bajor papok mellett elsősorban olasz szerzetesek voltak azok, akik a ke­reszténységet hazánkban elterjesztették, római bencés kolostorból

Next