Külügyi Szemle, 1939 (16. évfolyam, 1-4. szám)
1939-01-01 / 1. szám
ŐRSÉGVÁLTÁS A KÜLÜGYMINISZTÉRIUMBAN Kánya Kálmán november végén nyugalomba vonult. A Magyar Külügyi Társaság és folyóiratunk, mely a magyar közvélemény külpolitikai felvilágosítása útján igyekszik a kormányzatot célkitűzéseiben támogatni, épúgy miként az egész magyar társadalom is, őszinte hálával és tisztelettel búcsúzik a háború utáni Magyarország nagy külügyminiszterétől. Ez a legjobban értesült európai államférfiak egyike, ahogyan Kányát külföldön sokhelyütt aposztrofálták, közel hat esztendőn át irányította a magyar külpolitikát. Amikor Kánya Kálmán hosszú berlini minisztersége után a külügyek legfőbb vitelét 1933 telén átvette, a status quo látszólagos nyugalma honolt Európában. Azt a mesterséges politikát azonban, melynek ingatag pillérei a páriskörnyéki békeszerződések és az azokba inkorporált népszövetségi Egyezségokmány voltak, a természetes fejlődés kérlelhetetlen dinamikája váratlanul megrendítette. Többször megesett, hogy Európa velünk együtt valósággal „könyökével súrolta a háborút". S hogy hazánk ezekből a kritikus időkből maradék birtokállományának és szuverenitásának teljes épségben tartásával került ki, ez jelentős részben Kánya Kálmán diplomáciai művészetének és államférfiúi józanságának köszönhető A most zárult év azután történelmet csinált. Ausztria nincs többé, a szudétanémetek és a lengyellakta területek bekebelezése is megtörtént s a mi Felvidékünk magyar részének a java, — amire néhány hónappal ezelőtt még csak gondolni sem mertünk volna, — visszatért az anyaországhoz, vér nélkül. Amint Kánya Kálmán november 12-i, a nagy diplomáciai kampányt lezáró képviselőházi beszámolójában — mely a nagy külügyminiszter hattyúdalának is tekinthető — kijelentette: „Békés úton oldottuk meg a kérdést. A véráldozatok terén sem voltunk hajlandók diszkriminációt eltűrni, vagyis mindent elkövettünk, hogy ebben a vonatkozásban is az egyenlő elbánás elve érvényesüljön.“ S valóban, ez a maga nemében páratlan diplomáciai művelet, amely a november 2-i bécsi döntőbírói ítélettel végződött s amelynek sikere oroszlánrészben Kánya Kálmán nevéhez fűződik, mindenkoron az önálló magyar külpolitika legszebb fejezetei közé fog tartozni. „Kánya — mint azt a bécsi döntés után egyik avatott tollú külpolitikai publicistánk írta* — nekünk, de rajtunk keresztül minden kis népnek felülmúlhatatlan példáját adta egy olyan reálpolitikai elgondolásnak, amely művésziesen össze tudja egyeztetni az öntudatot a hajlékonysággal, a leleményességet a kitartással, a méltóságot az okos megfontoltsággal és a becsületet a nemzet életéért, véréért, biztos jövőjéért érzett hallatlan felelősségérzettel és előrelátással." * L. Dr. Pongrácz Kálmánnak a Nemzeti Újság nov. 4.-i számában írt vezércikkét. 3