Református Gimnázium, Kunszentmiklós, 1856
érintkezési pontot, összefüggést és viszonyt kell meghatározni, ha az megítélendő, hogy váljon az egyiknek ismertető jegye, része-e a másiknak, hogy van-e köztök hasonlatosság, hogy váljon egyiknek oka, a másiknak célja-e? Az értelemnek ily irányú működése talán nevezhető logikai értelemképezésnek, mely megkülönböztetendő a mathematikai és gyakorlatitól. A logikai irány — mely anyagját a beszédben találja fel — könnyen üres fogalomjátékra, a mathematikai a kézleltetési mód megmerevedésére, a gyakorlati pedig az erkölcsnek langymelegségére vezethet. Ha érdem szerint akarnék osztályozni az értelemképzés ezen három nemét, több tekintetből a logikainak adnék az elsőséget, mert ennek feladata a tudományos rendszerezés, mert a másokkal a közlés felett a beszéd által ez uralkodik és mert az éle és elmeél az ő rendelkezése alatt állanak. Tagadhatlan azonban a mathematikai értelem érdeme is, sőt el kell ismerni, miszerint a műveletek kimutatásában s terményeinek biztosságában a logikáit felül is múlja, úgy hogy nem elégszik meg a szénák jegyeivel, hanem bizonyos tekintetben előterjesztéseiben egyesíti a képeket a fogalmakkal. De minthogy ezen exoctságánál fogva mindig ellenmondhatlan eredményekre törekszik, az élet pedig mathematikai uton megfejthető feladatokat nem igen bőven nyújt, az ily irányban képzett gyermek gyakori csalódásnak van kitéve, amennyiben ott is kétségbe vonhatlan eredményeket óhajt, hol ezek fel nem találhatók. Felette nagy vigyázattal kell tehát ezen irányban fejteni az értelmet, nehogy az erők és képességek öszhangzatának megzavarása miatt kiképzés helyett elképzés történjék. Ami a gyakorlati értelemképzést illeti, ha ezt az oktatás mezejére utasítnók, nagy tévedésbe esnénk, mert ezt inkább az élet iskolájában maga az élet képezi ki, nem pedig az oktatás. De mégis nem tagadhatjuk, miszerint e tekintetben is nyitva áll az út az oktatás előtt, előkészítvén mintegy a gyakorlati értelmet a későbbi kiképzésre. Mert ha a példák a gyakorlati életből merítvék, ha az ítélet alá bocsátott esetek nem önkényileg gondoltattak ki, ekkor már meg van őrizve az értelem az iskolák gyakorlatiatlan (impracticabilis) elzártkozottságától, feszességétől, s egyszersmind oda véve a tanuló, hogy nem lát az iskola és élet közt semmi választó mélységet. Az értelem képzését illetőleg végre megjegyzendő, hogy óvatos eljárás szükségeltetik körüle még azért is, nehogy oly túlsúlyt nyerjen egyéb képességek felett, hogy még az észt is szolgájává tegye, maga alá rendelje, ez pedig könnyen megeshetik azon okból, hogy míg az ész az érzékiség féken tartását sürgeti , addig az értelem ez utóbbit maga mellett könnyen eltűri, és pedig minél inkább kedveznek a korunkban divatozó tágkörű erkölcsök ezen iránynak, annyival inkább őrizkedni kell előnyben részesítni az értelemképzés ezen faját. II. Mielőtt a képzelő erő kiképzésének tárgyalásába bocsátkoznám, némi előleges észrevételeket kell tennem a képzelő erő és phantasiát illetőleg. Legtöbben a léleknek e képességét egynek tartják, és ép ezen pont az, melyhez kötöm megelőző észrevételeimet. Hogy a képzelő erő és phantasi közt szorosan jelölt határvonalat húzni nem lehet, ez azon szoros összeköttetésből — melylyel a lélek képességei egymással összeölelkeznek — bizonyos. A képzelő erő és phantasia azonban bármily rokon szálai legyenek is a léleknek, de azért hogy mégis különbözők, kitetszik, ha a functiót — melyet végeznek — határozzuk meg. Ugyanis több előterjesztési képeket az értelem feldolgozni nem bírván, az így feldolgozatlanul maradt képek legtöbb esetben az emlékező tehetség által megőriztetnek, de leggyakrabban csak tökéletlen, hiányos alakban. Ezen az értelem által fel nem dolgozható, s az emlékező tehetség által csak hiányos alakban visszaidézett előterjesztési képeket kiegészíteni, öszhangzásba hozni feladata a képzelő erőnek, de ha ezen előterjesztett képek oly nagy szabadsággal idomítatnak, alakulnak és egészítetnek ki, hogy eredeti alkatukból kivetkőztetve mint merőben új teremtmények jelennek meg , akkor a léleknek azon tehetsége, mely ezen előterjesztett képeket reorganizálta és mássá idomította többé nem képzelő erőnek, hanem phatasiának neveztetik. Magas sphaerájú képesség tehát a phantasia a képzelő erőnél, mert míg ez a már meglevő képeket csak alakítja és kiegészíti, de eredetiségből ki nem veszi .