Református Gimnázium, Kunszentmiklós, 1856

érintkezési pontot, összefüggést és viszonyt kell meghatározni, ha az megítélendő, hogy váljon az egyiknek ismertető jegye, része-e a másiknak, hogy van-e köztök hasonlatosság, hogy váljon egyiknek oka, a másiknak célja-e? Az értelemnek ily irányú működése talán nevezhető logikai értelemképezésnek, mely megkülönböztetendő a mathematikai és gyakorlatitól. A logikai irány — mely anyagját a beszéd­ben találja fel — könnyen üres fogalomjátékra, a mathematikai a kézleltetési mód megmerevedé­sére, a gyakorlati pedig az erkölcsnek langymelegségére vezethet. Ha érdem szerint akarnék osz­tályozni az értelemképzés ezen három nemét, több tekintetből a logikainak adnék az elsőséget, mert ennek feladata a tudományos rendszerezés, mert a másokkal a közlés felett a beszéd által ez uralkodik és mert az éle és elmeél az ő rendelkezése alatt állanak. Tagadhatlan azonban a mathematikai értelem érdeme is, sőt el kell ismerni, miszerint a műveletek kimutatásában s terményeinek biztosságában a logikáit felül is múlja, úgy hogy nem elégszik meg a szénák jegyeivel, hanem bizonyos tekintetben előterjesztéseiben egyesíti a képeket a fogalmakkal. De minthogy ezen exoctságánál fogva mindig ellenmondhatlan eredményekre törekszik, az élet pedig mathematikai uton megfejthető feladatokat nem igen bőven nyújt, az ily irányban képzett gyermek gyakori csalódásnak van kitéve, a­mennyiben ott is kétségbe vonhatlan eredményeket óhajt, hol ezek fel nem találhatók. Felette nagy vigyázattal kell tehát ezen irány­ban fejteni az értelmet, nehogy az erők és képességek öszhangzatának megzavarása miatt kiképzés helyett elképzés történjék. A­mi a gyakorlati értelemképzést illeti, ha ezt az oktatás mezejére utasítnók, nagy té­vedésbe esnénk, mert ezt inkább az élet iskolájában maga az élet képezi ki, nem pedig az oktatás. De mégis nem tagadhatjuk, miszerint e tekintetben is nyit­va áll az út az oktatás előtt, előkészítvén mintegy a gyakorlati értelmet a későbbi kiképzésre. Mert ha a példák a gyakorlati életből merítvék, ha az ítélet alá bocsátott esetek nem önkényileg gondoltattak ki, ekkor már meg van őrizve az értelem az iskolák gyakorlatiatlan (impracticabilis) elzártkozottságától, feszességétől, s egyszer­smind oda véve a tanuló, hogy nem lát az iskola és élet közt semmi választó mélységet. Az értelem képzését illetőleg végre megjegyzendő, hogy óvatos eljárás szükségeltetik körüle még azért is, nehogy oly túl­súlyt nyerjen egyéb képességek felett, hogy még az észt is szolgájává tegye, maga alá rendelje, ez pedig könnyen megeshetik azon okból, hogy míg az ész az érzékiség féken tartását sürgeti , addig az értelem ez utóbbit maga mellett könnyen eltűri, és pedig minél inkább kedveznek a korunkban divatozó tágkörű erkölcsök ezen iránynak, annyival inkább őrizkedni kell előnyben részesítni az értelemképzés ezen faját. II. Mielőtt a képzelő erő kiképzésének tárgyalásába bocsátkoznám, némi előleges ész­revételeket kell tennem a képzelő erő és phantasiát illetőleg. Legtöbben a léleknek e képességét egynek tartják, és ép ezen pont az, melyhez kötöm megelőző észrevételeimet. Hogy a képzelő erő és phantasi közt szorosan jelölt határvonalat húzni nem lehet, ez azon szoros összeköttetésből — melylyel a lélek képességei egymással összeölelkeznek — bizonyos. A képzelő erő és phantasia azonban bármily rokon szálai legyenek is a léleknek, de azért hogy mégis különbözők, kitetszik, ha a functiót — melyet végeznek — határozzuk meg. Ugyanis több előterjesztési képeket az ér­telem feldolgozni nem bírván, az így feldolgozatlanul maradt képek legtöbb esetben az emlékező tehetség által megőriztetnek, de leggyakrabban csak tökéletlen, hiányos alakban. Ezen az értelem által fel nem dolgozható, s az emlékező tehetség által csak hiányos alakban visszaidézett előter­jesztési képeket kiegészíteni, öszhangzásba hozni feladata a képzelő erőnek, de ha ezen előterjesz­tett képek oly nagy szabadsággal idomítatnak, alakulnak és egészítetnek ki, hogy eredeti alka­tukból kivetkőztetve mint merőben új teremtmények jelennek meg , akkor a léleknek azon tehet­sége, mely ezen előterjesztett képeket reorganizálta és mássá idomította többé nem képzelő erőnek, hanem phatasiának neveztetik. Magas­ sphaerájú képesség tehát a phantasia a képzelő erőnél, mert míg ez a már meglevő képeket csak alakítja és kiegészíti, de eredetiségből ki nem veszi .

Next