Református Gimnázium, Kunszentmiklós, 1913
Közvetlen tapasztalásból ismerte a múlt eseményeit mintegy 70 évre visszamenőleg. Ritka jó emlékező tehetséggel s a figyelmet lekötő előadással sokat beszélt a nemzeti nagy időkről, s ennek kiváló alakjairól, tanulótársáról és barátjáról, Jókairól, továbbá Petőfiről és egyéb nagyjainkról, s ha az ihlet megérintette — és ez gyakran történt még legutóbbi éveiben is — valóságos elbeszélő művész volt, kit áhítattal hallgattunk. Kedves visszaemlékezési tárgya volt Kunszentmiklós a szülői házzal, ennek iskolai és társas élete, helyi notabilitásai, köztük a múltból Bibó kapitány, (dr. Szász Károly, képviselőházi alelnök anyai nagyatyja), kivel emlékezetes összetűzése volt papválasztási üggyel összefüggőleg, de amelyben Görgeyék lettek győztesek, mert sikerült (a volt honvédpajtás és akkor már jeles író) Szász Károlyt megválasztatniok , és a jelenben Kunszentmikdósnak legelső embere, nekünk kálvinista papoknak is mindenkori büszkeségünk tárgya. Dr. Baksay Sándor püspök úr, akit oly nagyra tartott, hogy dicsekedve emlegette felőle, hogy „te barátságával“ tüntette ki. Leveleit büszkélkedve mutogatta nekünk, s kedves személyéről, írói talentumáról, leveleiben is a komoly tartalmat fűszerező finom humorról mindenkor nagy elismeréssel szólt. Eszménye volt a független Magyarország, s a gazdag, hatalmas, szabad magyar nemzet. Ezért az ideálért tette kockára ifjú életét, s ezt a célt kívánta szolgálni mindvégig testi-lelki erejével s minden javaival. Munkásságával, takarékosságával szép vagyont gyűjtött, s tudomása szerint rokonai nem lévén, vagyonát a magyar kultúra oltárára ajánlotta fel. Mert azt vallotta, hogy a valódi kultúra zászlóvivői a magyar református iskolák, s ezek közül a szívéhez nőtt hármat: a kunszentmiklósi gimnáziumot (fele részben), a pápai és kecskeméti főiskolákat (negyed-negyed részben) tette meg örökösévé. Hadd szolgálják ezek az ő, becsületes munkával szerzett javainak felhasználásával is az eddiginél még fokozottabb mértékben azt az eszményt, melyért ő küzdött, fáradt s 89 éves szívvel is ifjúként lelkesült ! Ő tudta — s én is azt tartom — hogy méltó örökösöket választott, akik nemcsak nevét őrzik kegyelettel — a késő utódok elé is példa gyanánt állítva nemes egyéniségét, — hanem derék honfiakat, vallásos és becsületes embereket is nevelnek ezután is időtlen időkig hazánk és egyházunk javára. S ha Görgey Károly vagyona ezt a célt fogja szolgálni, — mi most élők elmúlhatunk s felejthetetlenül kedves személyének emlékét magunkkal vihetjük a sírba, de a Görgey nevet unokáink is áldva fogják emlegetni. Székesfehérvárott, 1914 június 10..Miklós Géza ref. lelkész.