Református Gimnázium, Kunszentmiklós, 1918
költségeit fogja szolgálni. A nagykőrösi református főgimnáziummal együtt siratjuk Bonis Károlyt, aki a mi intézetünkben kezdte tanári pályáját és 5 esztendei itteni szolgálata után (1165—1870) ment el nagyobb munkakörbe, a nagykőrösi református főgimnáziumba, ahol további 30 esztendőn keresztül működött. Igazi szorgalom, puritán becsületesség, az iskolai ügyek iránt élénk érdeklődés jellemezte nyugalomban (1900 július óta) köztünk eltöltött késő öregségének utolsó napjaiban is. 1919 január 21.-én végbement temetése alkalmával kortársai nevében az igazgató mondott a sírnál végső búcsút. De legmélyebben gyászoljuk Pátkay Imre kollégánkat, aki egész életének munkás korszakát ennek az iskolának a szolgálatában töltötte el. 1891-ben került ide, mint 24 éves sokra hívatott ifjú s 30 évi szakadatlan munkálkodás után a folyó iskolai év végén (június 24.-én) — alig egy hónapi súlyos betegség után — hunyta le szemeit. Latin—magyar szakos tanár volt, de a mathematika—fizika kivételével minden tárgyat, amit az iskola érdeke rábízott, híven és ritka eredménnyel tanított. Szigorúan megkívánta a kötelesség teljesítését, éppen azért a diákok előtt nem mindig volt népszerű, de hálával gondolt reá későbbi életkorában minden tanítványa, mert további előhaladását az ő szilárd alapátvető jó munkájának köszönhette. Városunk társadalmában is tiszteletre méltó szerepet töltött be. Sokáig volt iparos tanonciskolás, gondnoksági elnök, községi képviselő, presbiter, Pest-vmegye bizottsági tagja, nőegyleti titkár, hitelszövetkezeti, kaszinói elnök, s minden munkáját, melyet a közügy rábízott, soha a maga kényelmét nem nézve, hanem mindig a közérdeket tartva szeme előtt — pontosan elvégezte. Izzó magyar lelkét gyászba borították a hazánkat ért szomorú események, de a boldog magyar jövőbe vetett hittel zárta le szemeit. Nyugodjon a jól végzett munka tudatával s hazánk jövendője legyen az ő hite szerint! Emlékének megörökítésére tanítványai és tisztelői egy iskolánknál teendő alapítványra gyűjtést indítanak, melyet a fenntartó egyház 500 K-al megkezdett, s amelyre eddig a Tanári kar szintén 500, dr Mészöly Pál 200, Falábú Dezső 100 K-t adományozott. 4 ÉVKÖZI SZÜNETEK Az 1918/19. évben okt. 21.-től november 19.-éig spanyol járvány, a karácsonyi vakáció után január 21.-ig fűtőanyag hiány miatt szünetelt a tanítás. Ettől kezdve június 8-áig (5 napos húsvéti szünettől eltekintve) egyfolytában tanítottunk. Az 1919/20. évben szünet volt szept. 1—20 között, mivel épüleleteinket a román megszálló katonaság vette igénybe, dec. 13—febr. 15 közt, mivel nem volt tüzelőanyagunk, febr. 26 — márc. 10 közt az újra fellépett spanyol járvány miatt. Az 1920/21. évben csupán a karácsonyi szünetet kellett 2 héttel megtoldanunk, különben az egész iskolai évben zavartalanul folyt a munka. Így első évben a karácsonyi vakációval együtt 2 hónapig, a második évben 3 hónapig, a harmadik évben mindössze 2 hétig szünetelt a tanítás. 5. ÁLLAMI LEGFŐBB FELÜGYELET- nek iskolánkban való gyakorlásával a VKM dr Bodics Ferenc miniszteri tanácsos úr nyugalomba vonulása után Gaal Mózes Budapest vidéki tankerület főigazgató urat bízta meg, aki iskolánkat 1919 január 5.-én, április 14.-én, 1920 május 19., 20. napjain, végül 1921 ápr. 12—15. napjain tekintette meg. Meglátogatta tanulóinkat osztályaikban, torna és ének óráikon, cserkészeink közt, konviktusi ebédjükön, összegyűjtötte őket, beszédet intézett hozzájuk s külön a szülőkhöz is, buzdítván őket a valódi munka megbecsülésére.