Református Gimnázium, Kunszentmiklós, 1922
I. ISKOLÁNK MÚLTJA. iskolánk, mint református egyházközségi intézet, a XVIII. század elején keletkezett. Önálló gimnáziummá Szőnyi Virágh Mihály, kunszentmiklósi lelkész — később a solti református egyházvidék esperese és a dunamelléki ref. egyházkerület püspöke — emelte 1735-ben. Ettől kezdve az elementariusok mellé évről-évre declinisták, conjugisták, syntaxisták, majd a rhetorok osztályai sorakoznak. 1766-ban már a magasabb osztályok (az V. és VI. oszt.) is megnyílnak, úgyhogy intézkedés történik a rhetorika és a poesis tanítójáról is. így volt az önkényuralom idejéig; az abszolutisztikus kormány intézkedésére 1853-tól 1860-ig az osztályok száma négy, de az önkényuralom enyhültével, egyházunk presbitériumának határozatából az 1860 — 61. iskolai évben az V., az 1861 — 62 évben pedig a VI. osztály újból felállittatott. Iskolánk, mint hatosztályú működött 1888-ig; ebben az évben az egyháztanács az osztályok számát leszállította négyre és azután megint algimnázium volt az iskola 1913-ig. De évről-évre, mind erősebben nyilvánult meg a kívánság, hogy iskolánkat főgimnáziummá kell fejleszteni és Baksay Sándor püspök, Apostol Pál igazgató buzgó munkájának az eredménye, hogy az 1913—14. tanévben megnyílt az V. osztály; az 1916—17. iskolai évben lett gimnáziumunk 8 osztályúvá és e tanév végén június hóban tartották meg az első érettségi vizsgálatot. Iskolánk fenntartója a kunszentmiklósi református egyház. Az intézet két épületben nyer elhelyezést; régibb épülete 1853-ban, az újabb 1918-ban épült. Azt nem lehet megállapítani, hogy az alapítástól kezdve hány tanuló iratkozott be az intézetbe, mert a tanulók nevének bevezetése osztályonként csak az 1811 — 12. évtől kezdve van meg. A tanulók, száma 1811-től 1923-ig 10.526. Az 1916-17. iskolai évtől kezdve 121 tanuló tett érettségi vizsgálatot. A gimnázium vezetőjének kezdetben, 1735-től 1786-ig rektor volt a címe. A 24 rektor a következő időrendben vezette az iskolát: Soponyai János (1735), Szigethi Mihály (1736), Polgár Mihály (1737), Szentmiklósi Péter (1738- 1741), Tassi Nagy János (1742—1744), Sarkadi János (1745), Sárközi János (1746), Kiss György (1747), Vedelius János (1748—1749), Csiszár György (1750), Sarkadi György (1751 — 1753), Némethi András (1754—1755), Zilahi Vince Sándor (1756—57), Berhidai Mihály (1758), Diószegi László (1759—1761), Belényesi István (1762 -1765), Polgárdi Sámuel (1766—1769), Végh József (1770—1772), Molnár Gergely (1773 — 1775), Tanárki Ferenc (1776—1777), Varga (Tóth) József (1778—1780), Kozmár Sámuel (1781 — 1783), Szoboszlai Sámuel (1784), Kocsi István (1784—1786).