Kurír - reggeli kiadás, 1990. július (1. évfolyam, 1-26. szám)

1990-07-02 / 1. szám

SEVARDNADZE KIENGED? A szovjet külügyminiszter megerősítette, hogy a Varsói Szerződésből való esetleges kilépés valamennyi tagál­lam szuverén ügye. Eduard Sevardnadze egy bolgár hetilapnak nyilatkozva úgy fogalmazott, hogy reális út tárult fel a VSZ és a NATO párhuzamos vagy akár kö­zös akciói előtt, azzal a céllal, hogy kiépítsék az új európai világrendet. Ennek érdekében meg kellene teremteni a Nagy-Európa Tanácsát, vagyis az európai biztonsági és együttműködési értekezlet munkájában részt vevő va­lamennyi állam legfelsőbb szintű vezetőinek fórumát - vélte Sevardnadze, és hozzátette: a mai európai hely­zetben a német egyesítés még katalizátora is lehet a pozitív irányzatok kibontakoztatásának. NATO: HA KELL - FELE A hét második felében esedékes londoni NATO-csú­­cson valószínűleg tervet terjesztenek elő az amerikai tüzérségi atomtöltetek európai kivonásáról. Az Egye­sült Államok ahhoz kötné a lépést, hogy a Szovjetunió teljes mértékben hajtsa végre csapatainak kivonását Kelet-Európából. A hadszíntéri, legfeljebb harminc kilométeres hatótávolságú fegyverek atomtölteteinek leszerelése a NATO teljes európai arzenáljának meg­­felezését jelentené. ÚJ LENGYEL PÁRT Alakuló kongresszusát tartotta a hét végén Varsóban a Liberális Demokrata Kongresszus nevet viselő új len­gyel párt. A mintegy kétszáz küldött a párt jellegét úgy határozta meg, hogy az egy keresztény értékeken ala­puló liberális választási párt, amelynek célja az állam­polgárok politikai, gazdasági és társadalmi szabadságá­nak megteremtése. GYERTEK URUGUAYBA! Az uruguayi kormány úgy döntött, hogy útlevelet ad minden olyan külföldinek, aki 70­ ezer v­agy dollár értékben vásárol értékpapírt az országban és letelepedési szán­dékát bejelenti. Az intézkedések hátterében az áll, hogy előmozdítsák a külföldi magántőke beáramlását és a gyéren lakott országterület benépesülését. A há­rom magyarországnyi Uruguay lakossága nem éri el a négymillió főt. FÖLDRENGÉS COSTA RICÁBAN A Richter-skála szerint 4,6 fokos erősségű földrengés rázta meg helyi idő szerint szombat délután a Costa Rica-i fővárost. A földmozgás centruma San Josétól harminc kilométerrel délnyugatra volt, de hatását az egész ország területén érezni lehetett. A közepes erős­ségű földrengés csak anyagi károkat okozott, személyi sérülés nem történt. POKOLGÉP AMSTERDAMBAN Nagy erejű bomba robbant Amsterdam központjában, a British Airways légitársaság és a Brit Idegenforgalmi Hivatal irodáinak közvetlen közelében. A robbanás személyi sérülést nem okozott ugyan, de jelentős anya­gi károk keletkeztek. Valószínű, hogy a merényletet az Ír Köztársasági Hadsereg elnevezésű terrorszervezet hajtotta végre. Az IRA vállalta magára a szombaton Belfastban elkövetett, két rendőr elleni merényletet is. Az ismeretlen tettes a nyílt utcán öt lövést adott le közvetlen közelről a járőrre. Az egyik rendőr a hely­színen életét vesztette, a másik a kórházba szállítás során halt bele sérüléseibe. KUBA: TÖBB FEGYELEM... Nagyobb munkafegyelemre és párthűségre szólította fel honfitársait Fidel Castro. Beszédében elismerte, hogy Kuba nehéz gazdasági helyzetben van, de han­goztatta, „a problémákat kapitalista módszerek alkal­mazása nélkül” kell megoldani. Abból kell kiindulni, hogy’ Kuba szocialista ország. Ugyanakkor a Kubai Szakszervezeti Szövetség kongresszusán a küldöttek élesen bírálták a közigazgatási apparátust és kifogá­solták a katasztrofális ellátást. Amondó Vannak országok a világon (a lexikonban ezeket rend­szerint a „civilizáció”, „civi­lizált” címszó alatt találjuk meg) amelyekben a szeren­csejátékok az államkasszát gazdagítják. Sőt mi több, az államkasszának a dohányjö­vedéken kívül a szerencse­­játék a legbiztosabb forrása. Akadnak azután államok, melyekben ez az egyetlen számottevő jövedelem - például Monte-Carlo. Is­mét másutt a szerencsejá­tékban annyi a pénz, hogy érdemes egy egész maffiát rászervezni. Ehhez képest nálunk el­terjedt a hír, hogy az IBUSZ már a vébé első hete alatt huszonötmillió forintot fi­zetett rá az Amondó nevű társasjátékra. Azután nyilatkozott az il­letékes, hogy ez koránt sincs így. A veszteség alig a fele annak, amiről a pletykák szólnak. Egyből megnyugodtam. SZÁNTÓ PÉTER Végtermék A volt Dimitrov téri, ma már Vámház téri galambok telje­sen értetlenül állnak a név­­változtatás ténye előtt. Mert hogy őseiktől ugyan hallot­tak arról, hogy valaha, vala­mikor ugyan még itt volt Budapest­ határa, de hol van az már... Persze guanó már akkor is volt, sőt azóta csak nőtt az egynapi elfogyasz­tott, majd guanó formájában távozott végtermékek meny­­nyisége, na de hogy jön az ahhoz, hogy eztán már csak azt mondhassák a rokonok­nak: tudjátok, nem költöz­tünk el, a volt Dimitrov té­ren lakunk... Számításaik szerint körülbelül egy évet vesz igénybe a szoktatás. Hogy addig mi történik? Galambévek szállnak el, lassan-lassan összejönnek és szakszervezetet alkotnak a volt Engels, Felszabadulás, November 7., Marx Károly tériek, majd párttá szerve­ződnek, s programjuk első pontja a nevek megváltozha­­tatlansága, így lesz ez rendjén. Azután mi emberek is galambokká leszünk - vagy’ már vagyunk? -, s beterít­jük „keményen, vastagon” guanónkkal a tegnap politi­kusainak nevét. Egyelőre úgy néz ki, örökre, - eszbé - 1990. július 2. Az ötödik géprablás A Szovjetunió most már bizto­san bekerül a Guinness rekor­dok könyvébe, ami az egy hó­napon belüli repülőgép-eltérí­tések számát illeti. Mert a hét végén megtörtént az ötödik! Egy tizenkilenc éves leningrádi diák térített el - s megint Stockholmba - egy TU-154- es utasszállítót. A svéd főváros repülőterén nyilván már kissé unottan fogadták a hírt, hogy néhány napon belül immár má­sodszor egy hívatlan szovjet ven­dég van a légtérben. A gép rend­ben leszállt, az ifjú géprabló rög­vest megadta magát a svéd ha­tóságoknak, a százötvenkét utast és a személyzet hét tagját rutin­szerűen visszajuttatták a Szovjet­unióba. A gépeltérítőről kide­rült, hogy így akart megmene­külni a katonaságtól, s tettét egy kézigránát-utánzattal hajtotta végre. A szovjet katona élete he­lyett most alighanem börtönélet vár rá. Politikai menedékjogra semmi esetre sem számíthat a svéd hatóságoktól, amelyek ép­pen a minap - kivételes esetek­től eltekintve -­ megszüntették ezt az intézményt az országban. ÁRTATLANRA LŐTT A RENDŐR Pergőtűzben a szerelmespár Éjfél után járt már az idő. A két nyomozó feszült hangulatban várakozott Megyaszó centrumában. Hírt kaptak aznap, hogy betörés készül. A környéken minden csendes volt. Egyszer csak megjelent a kereszteződésben egy autó. Szinte egy gyalo­gos sebességével közeledett. A megadott hely előtt leírt egy kört, majd indult visszafelé. A rendőrök kiugrottak a kocsijukból, s igazolványukat mutat­va megállásra szólították fel a gépkocsi vezetőjét. A kocsiban a vezető mellett is ült valaki, de azt már nem láthatták, hogy ki­csoda, mivel az autó óriási iramban elhúzott, és a rendőrök fi­gyelmeztető lövésére sem állt meg. Több se kellett a két nyomo­zónak, utánuk eredtek. Mint a filmekben, elkezdődött az autós üldözés. A rendőrök lőttek. Majd kéttárnyi lőszer repült ki a fegyvereikből. Pár perc és az üldözött autó végre leállt. Az utas - egy 18 éves fiatal leány - súlyosan megsérült. Deréktájon érte egy golyó. A vizsgálat azóta sok mindent kiderített. A kocsi vezetője, egy fiatal férfi, sorkatonai szolgálatát teljesíti Abasáron. Barát­nőjével ültek az autóban. Andalogtak, lassan, cél nélkül köröz­tek Megyaszó utcáin, beszélgettek. A kivilágítatlan rendszám­tábláról nem tudott. Amikor a rendőrök megállásra szólították fel, azért hajtott el, mert tudomása szerint többször előfordult az utóbbi időben, hogy bűnözők ilyen módon állítanak meg gépkocsikat, s kirabolják a bent ülőket. A lányt a miskolci Szentpéteri Kapui Kórházban ápolják. Ottjártunkkor az intenzív osztályon feküdt. Állapota súlyos, de nem életveszélyes. Gonda doktor, az osztályos orvos azonban sokkal bizalmasabban kezeli az ügyet, mint a rendőrség. Sem­miféle felvilágosítást nem volt hajlandó adni a beteg állapotáról. Az ügy kivizsgálása a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Fő­ügyészségen folytatódik, dr. Kozma Imre, a nyomozócsoport vezetője irányításával. A BAZ Megyei Rendőr-főkapitányság vezetőjét, Porozs Andrást kérdeztük, mi a véleménye az ügyről: - Elkeserítő, ami történt. Mindig is azon az állásponton voltunk, s munkatársainkat is így utasítottuk: fegyvert csak nagyon súlyos bűncselekmény esetén használjanak, s akkor is csal a legvégső esetben. Ha nem száz százalékig biztosak a dolgukban, inkább ne lőjenek. T. A. Agárdi Vidi-varázs... Nem sokkal azután, hogy Röthlisberger játékvezető lefújta az Argentína-Jugoszlávia negyed­döntőt Firenzében, Agárdon a Parkerdő pályáján elkezdődött egy mérkőzés. Igaz, erre az össze­csapásra nem voltak kíváncsiak harmincezren, de azért a Video­ton és a Velencetours találkozóját közel kétezren tapsolták végig. Tapsoltak, mert láthatták öt év után ismét a nagy csapatot, azt a társaságot, amely magyar együt­tesként 1985-ben az utolsó nem­zetközi sikert érte el, bejutván az UEFA-kupa döntőjébe. Micsoda sorozat volt, Dukla Praha, Paris SG, Partizan Belg­rád, Manchester United, Zsel­­jeznicsar Szarajevó és végén a döntő, a világhírű Real Madrid­dal. És a Vidi-legénység. A Disztl testvérek, Csunay, Csongrádi, Májer, Horváth G., Szabó, Vadász és a középpályás sor motorja, Burcsa Győző. Erre a sikerre em­lékeztek szombaton Agárdon játékosok, szurkolók egyaránt. Zúgott a taps, zúgott a „Hajrá, Vidi”, a „Szép volt, fiúk”. Né­hány Burcsa-trükk és a nyolc gól, amelyen Szabó, Májer, Csongrádi, Gömöri, Vaszil osz­tozott. Ezen a kora estén a két­szer negyvenöt perc alatt kicsit visszajött a múlt, kicsit visszajött a siker, kicsit visszajött az öröm. Ma még valamennyien fociz­nak. Ki itt, ki ott, ki magasabb, ki alacsonyabb szinten, de rajon­ganak ezért a csodás játékért. Abból a csapatból már csak ketten tagjai a Videotonnak. Burcsa Győző - aki ötévi profiskodás után tért vissza sikerei színhely­ére, hogy mint edző, esetleg egy újabb szép korszakot nyisson a Vidi történetében­­, és Horváth Gábor, aki akkor még mint fia­tal hátvéd élte meg a nagy él­ményt, ma pedig mint csapatka­pitány rutinjával, tudásával az együttes összetartója. - Jóleső érzés volt ismét e­­gyütt rúgni a labdát a régi társai­val - mondta a mérkőzés után - Ma is vallom, az a szereplés nem a véletlen műve volt. Akkor a mi csapatunk volt a legjobb, a tudás és a baráti légkör erőt adott a nagy küzdelemhez. Remélem, a tízéves jubileumot is együtt, ugyanilyen jó hangulatban, szép játékkal ünnepeljük majd. T.:

Next