Kurír - esti kiadás, 1990. július (1. évfolyam, 1-22. szám)
1990-07-12 / 9. szám
10 A déli bulvárújság szerkesztőségében otthonosan mozgónyüzsgő neves munkatársak között szorongó ifjú Benjáminként topogtam a szerkesztő ajtaja előtt. A résnyire nyitott ajtón belestem a szerkesztői szoba szentélyébe, és kihallgattam a rendőri riporter beszámolóját a napi eseményekről. - A betörésről elég lesz húsz-huszonöt sor - utasította őt Kemény Simon szerkesztő úr. - A revolveres merényletről azonban három flekket kérek... Lehet, hogy a vezéroldalra kerül, ha közben nem fut be más érdekesebb anyag. Amikor az idős kolléga kijött a szobából, félve nyitottam be: a szerkesztő kéziratokat böngészve nem is nézett fel a papírhalmazból, csak fejével intett, hogy beszéljek. - Kérem az engedélyét -motyogtam a kezdők gátlásosságával -, hogy egy budapesti lélekvándorlási ügyben a lap képviseletében eljáró eljárhassak. Erre már felkapta a fejét a nagy főnök, homlokára tolta pápaszemét és fürkészve vizsgálta az arcomat. Kisvártatva megszólalt: - Csak nem hiszi komolyan, fiam, hogy egy ilyen hülyeséggel a lapunk foglalkozna! Lejáratná az újság tekintélyét... - De szerkesztő úr, a család néhány tagjával már beszéltem, akik bizonygatták, hogy rokonuk, egy tizenöt esztendős kislány egyik napról a másikra spanyollá változott! - Bolond maga, vagy ugratni akar engem... Időközben bejött a szobába Mihályi Ernő szerkesztő úr, Az Est testvérlapjának, a délután megjelenő Magyarországnak a szerkesztője. Fültanúja volt az utolsó mondataimnak és a maga mosolygó, közvetlenebb kedélyével közbevágott. Hát én amondó vagyok, agye Simi, adjál a fiúnak egy hetet, nyomozzon, szerezzen bizonyítékokat, beszéljen szakértőkkel, s ha minden stimmel, miért ne foglalkoznánk ezzel az üggyel? Misu persze csak régi munkatársai szólították így, biztató mosolyt küldött felém. Szorongásom egy pillanat alatt elillant: egy nagy bulvárszenzáció felderítéséhez kaptam bátorítást. Ujjongó örömömben szinte pillekönnyűnek éreztem magam. íme, itt a nagy alkalom. Hic Rhodus, hic salta - hallottam lelki füleimmel a biztatást, mintha egykori tanárom mondaná: ugorj bele, fiam. Ha sikerül, nyert ügyed van, ha meg melléfogtál, az sem olyan nagy szerencsétlenség. Az életben még sok csapda vár rád... - Jól van, hát kezdjen hozzá - határozott végül is a szerkesztő és intett, hogy távozhatok. Közhely, de tényleg madarat lehetett volna fogatni velem, most - ha sikerül -megalapozhatom presztízsemet ezen a sok buktatóval teletűzdelt pályán. Számot vetettem magamban: mit tudok egyáltalán a lélekvándorlás, misztikus tanáról? Semmit jóformán. Nem sülhetek fel, nem blamálhatom magamat. Másnap reggel jegyzetfüzettel felszerelkezve bevettem magamat a fővárosi nagy könyvtár olvasótermébe. A metafizika, metapszichika, parapszichológia, sőt az okkultimus címszavai alatt található forrásmunkákat kikértem a könyvtárostól. Nyitástól zárásig böngésztem a tantételt hirdető műveket, a lélekvándorlást tagadó-cáfoló tanulmányokat szintúgy, így alakult ki bennem a kép. A halál és a születés sorozatán keresztül a halhatatlannak vélt lélek újból és újabb testbe költözik - állítja például Platón, de ugyanezt vallja több vallás és filozófia: a hinduizmus, buddhizmus, a régebbi korokban Hérodotosz feljegyzései szerint az egyiptomiak is. A Révai Nagy Lexikona például azt írja, hogy a lélekvándorlás az a vallásfilozófiai tan, amely szerint az emberi lélek az egyik testből a másikba kötözik. (Hoppá! - kiáltottam fel magamban, hisz Fazekas Írisznél is erről lehet szó: a test halála után a lélek egy újabb testbe költözik át!) Arisztotelész tagadta - olvastam tovább -, de Cicero és Vergilius hittek a lélekvándorlásban, sőt a zsidó filozófia és a manicheusok (az óperzsa és keresztény elemekből álló tan hívei) szintén felhasználják ezt az elméletet, amelyet a keresztény egyház sohasem fogadott el. A kelták és az északi népek szintén vallották a lélekvándorlás tanát, amely még ma is el van terjedve Ázsia, Kaukázus területén és a hindusztán népeknél, az amerikai és afrikai négerek között.” . A Pallas Nagy Lexikonét felütve a címszó alatt még a továbbiakat tudtam meg: Empedoklész szerint a lélek nemcsak emberekbe, állatokba, hanem növényekbe is vándorolhat. Pindarosz szerint a lélek háromszori vándorlás után a „boldogok szigetére” jut, Platón szerint ez a háromszori váltás tízezer évre terjed ki. Belelapoztam a 30-as évek neves újságírójának, a metafizikai, parapszichológiai és okkultista tudományok lelkes kutatójának, Szirmai Kornél könyveibe is. Szerinte a metapszichikai jelenségek lényege éppen úgy ismeretlen, mint például az elektromosságé. A parapszichológiai kérdésekben még nagyon sok a kérdőjel. „A fizikai jelenségek a parafizikai, az intellektuálisok pedig a parapszichológia tárgykörébe tartoznak - állapítja meg Szirmai. - A metapszichika az ember szupernormális képességeivel foglalkozik, tényei valódiak és minden agyonhallgatás, lenézés, tagadás, megsemmisítő vagy vitriolos gúny dacára is léteznek.” A fejemben kóvályogtak a különféle elméleteit, töprengtem, harcoltam a kétségeimmel. Végül is döntöttem: ha „klasszikus” gondolkodók, görög, római, hindu bölcsek, zsidó és keresztény filozófusok is komolyan foglalkoztak a lélekvándorlás tényével, ha Cicero és Vergilius is hittek benne, talán én sem sülhetek fel ezzel a titokzatos üggyel. Egyheti időt kaptam, hogy a felületes információkból, hasonmásokból összeállt budapesti rejtély részleteit kinyomozzam. Tudományos és féltudományos ismeretekkel felvértezve vágtam neki a szenzációs riportnak ígérkező eset felgöngyölítésének. Nem tagadom: a kétség, a félsz harcolt a bensőmben a bizakodással. Az utóbbi győzött. (Folytatjuk) Ráthonyi János EGY BUDAPESTI LÉLEKVÁNDORLÁS REJTÉLYES ESETE 2. gíziszből a Donna luciA Bolondnak tart a szerkesztő - Búvárkodás a reinkarnáció klasszikus tanaiban - Mit mond Révai és mit Pallas? - Cicero és Vergilius után miért ne? 4 f * 1 MIT HOZ A MAGYAR HOLNAP? Idegengyűlöletet, antiszemitizmust sugalló gondolatok terjesztésének dolgában ügyészi vizsgálat indult, amelynek során „a közösség elleni izgatás tényszerű megállapítására nem került sor”. A vizsgálat tárgyát képező mondatok a Magyar doktrína című „értekezésben” találhatók, ami a New York-i Magyar Holnapban jelent meg; az újság novemberben került - jó néhány példányban - Magyarországra. Mivel az írás szerzője, Hóka Mihály a Szabadságpárt nagyválasztmányának tagja, a fogalmazvány alapján a 168 óra február harmadik kiadásában a szervezetet enyhén fasisztoidnak nevezték. Papp Miklós szóvivő pártja nevében nagy nyilvánosság előtt elkövetett rágalmazásért beperelte a műsor felelős szerkesztőjét, Mester Ákost és az ügyet kirobbantó dr. Lugosi Évát. - Megvártuk az ügyészi vizsgálat eredményét. Ha az nem nekünk adott volna igazat, hallgatunk, mert tiszteljük a törvényeket. - Önök egyetértenek a Magyar doktrínában leírtakkal? - Nem. Azonnal el is határoltuk magunkat az abban foglaltaktól, de a műsorban nem adtak helyet reagálásunknak, amit egyébként aMagyar Nemzet és a tv-híradó is elutasított. Végül erőteljes követelésünkre a Mester Ákosnak küldött levelünket a 168 óra című újság közölte. Ebben egyértelműen kifejezzük, hogy elvetjük és megbélyegezzük az antiszemitizmust. Márpedig Mester Ákos ennek ellenkezőjét állította pártunkról. - Végső soron nem alaptalanub, hiszen Hóka Mihály a Szabadságpárt egyik vezetője. - Mondom, mi elhatároltuk magunkat... - Mégis a szerző a mai napig tagja nagyválasztmányuknak. - Mi nem Hóka Mihálytól határoltuk el magunkat, hanem a párt megalakulása előtti tevékenységétől. Az az egyébként több mint harminc éve született írás tavaly november közepén vált ismertté Magyarországon, pártunkat viszont idén januárban jegyezték be. Különben is, a piros-zöld fejléces Magyar Holnap nem a mi lapunk, a mienken ugyanez a cím zölddel jelenik meg; amit az Egyesült Államokban szerkesztenek, azért nem vállalhatunk felelősséget. - Ha már itt tartunk: egyesült államokbeli vagy magyarországi a Szabadságpárt? - Ott is működik ezen a néven ilyen szervezet, de mi önállóak vagyunk. - Ám én úgy tudom, hogy Hóka Mihály az ottani pártban ügyvezető, az itthoniban a nagyválasztmány tagja, bátyja, Ernő pedig mindkét szervezet elnöke. Sulyok Dezső örökségét ők élesztették fel újra Magyarországon, ami vitathatatlan érdemük. E szellemi rokonság alapján vannak egyelőre személyi összefonódások a két szervezet között, de mi, itthon önállóan végezzük a munkánkat. Ez is magyarázza, hogy nem vállalhatunk felelősséget azért, ami odakinn megjelenik. Történetesen egyik vezetőjük tollából. Itt nem elsősorban az újság fontos, hanem a személy s annak nézetei. És ha a párt megtűri őt, nem utasíthatja vissza a vádakat. - Említettem, hogy az a különben is régi írás még a megalakulásunk előtt jelent meg, ráadásul három évtized alatt megváltozhatott a szerző véleménye. - Gondolja? Kérem, nézze meg a New York-i Magyar Holnap ez év május-júniusi számát! Ezt azon a sajtótájékoztatón kapták az újságírók Hóka Ernőtől, amelyen a Szabadságpárt visszautasította, hogy a szervezet és személy szerint Hóka Mihály antiszemita volna. Nos, ebben a lapban egyebek mellett azt írta Hóka Mihály: „Nem faji jellegű tehát magyarságunkat meghatározó axiómánk, hanem magatartásé, bár, amint tudjuk, az életben a vér általában nem válik vízzé.” Ugyanebben a dolgozatban más helyütt megjegyzi: „Az állampolgárság mégsem keverendő össze a fajisággal.” S hogy ne legyen kétséges, mit ért ezen, meg is magyarázza: „A nemzeti egyenlőség elve alapján minden maagyar állampolgárnak egyenlő jogai és kötelességei kell hogy legyenek a demokratikus Magyarországon, de az teljességgel tűrhetetlen, hogy más fajú, nemzetiségű magyar állampolgárok eluralhassák a politikai, a kulturális és gazdasági élet magaslatait, a magyar fajvak kárára. Aki nem tud a magyar nemzeti egyenlőség elvéhez alkalmazkodni, az jobban teszi, ha elmegy az országból. Mindkét fél érdekében.” Ezután kifejti sajátos véleményét az antiszemitizmusról, végül pedig numerus claususért imádkozik, szót ejtve egy „törpe kisebbség” eddigi uralmáról. Meg vagyok döbbenve... Az a lapszám fél órával a sajtótájékoztató kezdete előtt került a kezembe, s a cikket azóta sem olvastam. Sulyok Dezső és a Szabadságpárt szellemiségétől ez teljesen idegen, és személy szerint én is elítélem. - És a párt, a nagyválasztmány mit tesz? - Lehet, hogy ez a helyzet nem tart sokáig. Eddig nem akartam mondani, de a Hóka testvéreknek egyre több a zavaros ügyük. Kértük is őket, harminc napon belül tisztázzák ezeket. Nemsokára letelik a határidő. - Amennyiben nem kapnak megfelelő válaszokat, lelkiismeretfurdalás nélkül elszakadhatnának az amerikaiaktól, ami azonban nem különösebben erős jele az antiszemitizmus elutasításának, hiszen a kinti szervezettől végül is békével elválnának, ám ettől még Hókáék nyugodtan maradnak a magyarországi Szabadságpártban, az idősebb akár elnökként, a fiatalabb pedig a nagyválasztmány tagjaként. Megférnének egy pártban Hóka Mihállyal? - Én biztosan nem, de ügyükben a nagyválasztmánynak kell döntenie. - És ha a testület nem zárja ki Hóka Mihályt a pártból? - Azt hiszem, megteszi. Ha nem így lesz, kilépek. BÁNYAI GYÖRGY FOTÓ: PATAKY ZSOLT 1990. július 12.