Kurír - reggeli kiadás, 1990. október (1. évfolyam, 78-104. szám)

1990-10-05 / 82. szám

14 Varázsgömb nélkül A jövő fürkészésének vágya együtt jár életünk­kel. Jó lenne tudni, mit hoz a holnap, s így van­nak ezzel a lóversenysport szerelmesei is. Ez az egyik magyarázata, hogy az elmúlt hét végén mind az ügető-, mind pedig a galopp-pálya az átlagosnál nagyobb közönséget vonzott. A Kerepesi úton és a Kincsem parkban egyaránt érettségi vizsgára kerü­lt sor - tréfásan így jellemezhetnénk a nap ló­versenyeit az ügető­n és a galoppon. Emitt az őszi kísérleti verseny, amott pedig a hétévesek nagydíja volt a jeles esemény, s az ügető fiatal reménységeiről a legkevesebb, ami elmond­ható, hogy nagyon is reményteljesen mutatkoztak be - az idén első alkalommal - idősebb évjárat-társaiknak. Az őszi kísérleti verseny kínálja ugyanis minden évben az első megméretést, a kétévesek és az idősebbek gyorsaságá­nak összehasonlítását. Ez a verseny - annak ellenére, hogy a fiatalok a háromévesektől 60, a négyévesektől 80, az ennél idősebbektől pedig 100 méter térelőnyt kapnak a mindössze 1600 méteres alaptávú futamban - több esetben hozta a ru­tinosabb lovak, mint a kétévesek győzelmét. Legutóbb vi­szont a most is indult Penészvirág „elverte a port” az örege­ken, s szombaton ez a sor folytatódott, mert az első két he­lyen kétévesek végeztek! Ez önmagában nem lett volna meglepetés, csakhogy min­denki az „a mai hősök”, vagyis a jugoszláviai pályán nagy időt futott és aztán itthon, a kétévesek nagydíjában ezt a formá­jukat beigazolt lovaktól, Biavótól vagy Rézkalapácstól várta a győzelmet. Annál is inkább, mert Rézkalapácsot ezúttal a pálya legjobb hajtója, Istók Ferenc hajtotta, mivel Svecz Ist­ván, a lo idomárja másik gondozottját, Penészvirágot válasz­totta e futamban. Hogy ez nem volt nyerő elgondolás, az gyorsan kiderült. Penészvirág talán még életében nem star­tolt olyan gyengén, mint ezúttal, s a túlságosan nagy ívűre sikerült startforduló miatt a 60 méteres térhátrány azonnal 80-ra növekedett. Rézkalapácsnak pedig rossz napja lehe­tett, mert Istók kezében semmit sem mutatott valódi tudásá­ból. Persze, ott volt még Riana, aki megmenthette volna az esélyszámítók becsületét, ám ha a ló idomárja és hajtója a futam előtt közli velük, hogy az 1:23,1-es rekordú kétévessel az első­ félkört 1:30 feletti tempóban teszi meg, s minden remé­nyét lova végsebességébe helyezi, akkor meginogtak volna a tippelő szakemberek. A verseny ugyanis furcsán alakult. Az egyes startszámú, és ugyancsak jó képességűnek tartott Regina kezdett egyedül kellő iramban a kétévesek közül. Rododendron fékezhetetlen galoppugrásaival már a startnál kidőlt a sorból, Riana és Rézkalapács viszont mintha még a melegítésnél tartana, úgy kocogott az előnyét egyre növelő Regina után. Pedig már csak azért is igyekezni kellett volna velük a start után, mert mögöttük jöttek a „nagyágyúk”: Platina és a startveszteségét gyorsan ledolgozó Penészvirág. Indult­­ velük egy távról­­ Póz is, de róla hamar lemondhattak hívei, mert a táv elején „beugrott”. Póz eddigi pályafutását látva megkockáztatjuk: lehet, hogy mestere, Paulovitz II. korszakalkotó felfedezést tett lova felkészítése során? Póz ugyanis a „megcélzott” nagy­versenyek közti futásaiban alighanem galopp-tréningeket tart, hogy aztán a moszkvai díjban, a Magyar Ügetőderbyben, s a Hungária-díjban „ügetőgépként”, egyetlen bizonytalan lé­pést sem téve terítse le az időközben nála mindig jobbnak látszó ellenfeleit. Nos, Paz ott folytatta, ahol a Hungária-díj előtt abbahagyta, viszont Platinára rá sem lehetett ismerni - féltávnál elfogyott a lendülete. Az utolsó kanyarban Riana végre közelebb került az élen ügető Reginához, de az egye­nesben hiába nyúlt ostorhoz Borbély János és hiába hajtott végül Rianóval szenzációs, 1:22,1-es pályát, a kezdeti csiga­tempó megbosszulta magát, s a Hofgart József által okosab­ban hajtott Regina biztosan „hazaért”. A kvóták is tanúsít­ják, hogy a Comus-kanca győzelme nagy meglepetés volt, hiszen a két favorittal, Rianóval és Penészvirággal több mint 110-szeres volt a két befutó osztalék összege, s a tét is meg­közelítette a 30-szorost. Vasárnap a Kincsem parkban a Kétévesek nagydíját, futották. A 13 benevezett lóból 11 állt végül starthoz, s ha a futam képe különleges sportélményt nem is hozott, mégis rendkí­vülivé tette a versenyt egy kiváló kétéves, az angol import Jeremy indulása. A Kentaurs Farm büszkeségeinek második budapesti futása volt ez, s ha már Jeremyről szólunk, ki kell igazítanunk­ egy tévedésünket. Jeremy ugyanis élete egyetlen vereségét nem Bécsben, hanem Baden-Badenben szenvedte el. Huszonhét évvel ezelőtt Imperiál veretlensége is Baden- Badenben tört meg, s ezt most azért említjük, mert talán nem túlzás, ha azt állítjuk: Jeremyhez fogható képességű csikót Impe­riál óta nemigen láttunk magyar pályán. A szürke mén most is játszva bánt el a 11 tagú mezőnnyel, s öthosszas győzelme, valamint az 1400 méterre mért kitűnő, 1:25,2-es idő, ame­­lyet fogva ért el (!) a legszebb reményekre jogosítja a ló tu­lajdonosait. Csak bizonyítson majd jövőre állóképességet is! A Jeremy mögött másodiknak végzett Gunner most is be­csületesen versenyzett, s kétségtelenül a legjobb hazai te­nyésztésű lova évjáratának. Nobody révén a harmadik helyre is az esélyes ért fel. A korai kétéves díjak nyerőjét, Cukornádat úgy látszik, már „learatták”, Aperianov mester - Gunner trénere - másik reménységének, a javuló képesnek hitt Telstar-Star származású ménnek pedig csak az utolsó helyre volt a Státuszba. Még két megjegyzés a futamhoz: a jövőben várhatóan megnövekvő lóimportra is gondolva helyes lenne, ha legalább azoknak a lovaknak lenne magyar nevük, amelyeket itthon tenyésztettek. Mert most az indulók nevei - Jeremy, Gunner, Nobody, My Horse, Star Boy - akár a szigetország versenyprogramját is díszíthették volna. Másik megjegyzé­sünk a hármásbefutó-kvótára vonatkozik. A 10-re 114 forin­tos osztalék még akkor is ízléstelenül kicsi, ha a várható sor­rendben futottak be a célba lovak. Elvégre 11 jó képessé­gűnek tartott csikó indult, s ki gondolta volna előre, hogy közülük legalább ötöt-hatot még próbára sem tesz lovasa a versenyben? Vagy a címünkben idézett varázsgömb egyeseknek már a birtokában van? SCHIFFER JENŐ Ujjuk! 1990. október 5. Porschétől a Mercedesig (1.) JÓL VADÁSZOTT A BRIT NAGYMACSKA Legutóbb Derek Bell magyar­­országi látogatásakor került ref­lektorfénybe a Gruppe C, az autósport roppant izgalmas, mégis méltatlanul agyonhallga­tott szakága. Nevezték prototí­pusnak is ezt a versenyautó-ka­tegóriát, legújabban meg sport­autó-világbajnokságként emle­getik a legjobbak küzdelmét. Évekig érdektelen volt a ver­senysorozat, olyan nyomasztó fölénybe kerültek ugyanis a Porsche kocsikkal versenyző csapatok. Működött tehát a Porsche-piac, amit megirigyel­tek mások, és nagy erőfeszítése­ket tettek, hogy elfoglalják a né­met cég vezető helyét. Sokáig sikerült visszaverni a konkuren­cia rohamait, de a Jaguar, a brit nagymacska szívósabb volt a töb­bieknél, és Tom Walkinshaw ve­zetésével legyőzték a Porschékat. A szinte tökéletességig fej­lesztett Porsche-turbó ellen at­moszférikus motorral vették fel a harcot. Végtelenül egyszerű, ám nagyon megbízható és erős gépeket építettek. 1987-ben fá­radozásaikat siker koronázta, vi­lágbajnokságot nyertek csapatuk­kal, és egyéniben a jaguáros bra­zil, Raul Boesel végzett az élen. Persze, ahol akkora üzlet van a háttérben, ott mások is igye­keznek. Például a japán Nissan és a Toyota. A távol-keleti ország mérnökei nagyon tanulékonyak, roppant céltudatosak és kitartó­ak. Nem véletlen a Honda For­­ma-1-es sikere, a kétkerekűek világbajnokságának minden ka­tegóriájában is ők tarolnak, idén pedig nyerik a rali-vb-t is! De a Gruppe C egyenlőre el­lenáll a japán offenzívának. A hallatlanul kifinomult technika megismeréséhez több idő kell. És jött a Mercedes is! A stutt­garti gyár nagyon óvatos volt, nem akarták nimbuszukat koc­káztatni, de állították a sikert. Találtak egy svájci csapatot, Peter Sauber gárdáját, akikkel együttműködési szerződést kö­töttek. Először csak motorokat adtak és­ segítettek, ahol csak tudtak. És sok mindenben tud­tak! Egyre jobban mentek a ver­senyautók. Aztán eljött 1989 és a Mercedes gyári csapattal in­dult a Gruppe C világbajnok­ságon. Az egykori legendás Sil­ber Pfeil (Ezüst Nyíl) színére festett autójukkal legyőzték a brit vadmacskát, és azóta uralják a terepet. Nem hoztak forradalmi újí­tásokat, a megtorpant Porsche turbós irányzatát fejlesztették tovább, felhaszálva a legmoder­nebb technikai újdonságokat. Rafinált anyagokat építettek be a kocsikba, és még jobban ügyeltek minden apró részletre, s a tökéletességig fejlesztették a profizmust ebben az amúgy sem amatőr sportágban. ROÓZ PÉTER (Folytatjuk) Az egykori világverő Porsche, Bell-lel a kormánynál Véres korszak T­YSON ÉS AZ ÖKÖLVÍVÁS VILÁGA (3.) A napokban jelent meg magyar fordításban Phil Bergernek, a New York Times riporterének Tyson-életrajza Véres korszak címmel. A könyvből négy folytatásban, reggeli és esti számainkban közlünk részleteket. Tyson pénzügyei egy olyan baj­nok képét rajzolták meg, aki na­gyon elengedte magát. Volt pén­ze, és a számok tanúsága szerint nem idegenkedett a költekezés­től sem. 178 314 dollárt fordított ru­hákra - hozzászokott a Gucci sportruházathoz és a szabóhoz. Ékszerekre 219 819 dollárt köl­tött - arany Piaget órája, gyé­mánttal díszítve legalább 65 000 dollárt ért. Volt idő, amikor négy kocsija volt egyszerre: egy Mercedes, egy Corvette, egy Ja­guár és egy Rolls Royce. Repü­lővel és kocsival is sokat utazott. Sly többször összefutott vele Las Vegasban, ahol Tyson csak mint néző részt vett mérkőzéseken. Egy ilyen nagy találkozó utá­ni reggel Sly meglátta Tysont, amint egy tölgyfa asztalnál ül­dögélt egyedül, és egy csinos nőt próbált rábeszélni arra, hogy találkozzon vele. A nő arc­kifejezéséből úgy tűnt, a bajnok messze áll a győzelemtől. Ami­kor megpillantotta Slyt, odain­tett neki és megpróbált segítsé­get kérni tőle: „Mondd meg neki, én egy jó fiú vagyok!” A barátaihoz tényleg rendes volt. Rock Newman, aki Butch Lewis (Michael Spinks mene­dzsere - A szerk.) szóvivője­­ként dolgozott, éppen aznap reggel sétált az atlantic citybeli Gucci-üzlet előtt, amikor este Tyson megverte Tyrell Biggst. Az üzlet ajtói zárva voltak, bent egy csoport fiatal sok mindent vásárolt. Tizenkét embert számoltam össze - emlékezett Newman -, és ilyeneket kiabáltak: „Adjál ket­tőt ebből, kettőt abból!” Meg­kérdeztem az eladót, mi folyik itt? Azt mondta, hogy ezek az emberek Mike Tyson vendégei. Csak néztem. Egy ember tíz perc alatt elvásárolt 2700 dollárt Az eladó elmagyarázta, hogy ezt mind Tyson fedezi. A nehézsúlyú bajnok különös és változó viselkedése nagyon izgatta a bokszvilág sajtóját. En­nek Tyson is tudatában volt. Amikor a Csonttörő Smith mérkőzés előtt feltűnt Vegas­­ban, egy nagy, kopasz folt volt a fején. Az orvosok azt mondták neki, idegi alapon van. De ez a szó: ideg, nem igazán illett abba a képbe, amit a menedzserek akartak kialakítani róla. Dayton és Jacobs azt terjesz­tették,hogy a folt orvosi kezelés nyoma, amelynek semmi köze az idegekhez. Sly később össze­futott Jose Torres-zel, aki a be­szélgetés közben azt mondta: „Amikor bokszoltam, velem is megtörtént. Kihullott a hajam, és az orvos ugyanazt mondta, mint Tysonnak: ennek idegi okai vannak.” (Torres a Mel­­bourne-i olimpián Papp Laci ellenfele volt a döntőben, ké­sőbb félnehézsúlyban profi világbajnok. Évek óta New York állam ökölvívó szövetségének elnöke. (A szerk.) Tyson mindig tartotta a tá­volságot az újságírókkal. Egyszer, amikor egy tv-rek­­lámban kellett szerepelnie, fa­arccal sírnek szólította Slyt. Egy órával később barátságosan ölel­gette a színpad végében. Tysonról keveset lehetett megtudni. Az újságíróknak na­gyon sokat kellett szimatolniuk, hogy kifürkésszék a legfrissebb híreket a bajnokról. Egyszer valaki Tyson környe­zetéből hozzájutott néhány pletykához. Megtudta például azt, hogy Tyson: - szerette a kínai ételeket, a Haagen Dazs vanília és a svájci mandula fagyit, - egy galambot Gerry Coo­­ney-ról nevezett el, - néhányszor eljárt hipnózisra, - sírt, amikor barátja, Mark Breland elvesztette a WBA váltó­súlyú címét, 1987 augusztusában,­­ így szól, amikor a ringbe lép: „Megyek és felcsinálom ezt a fickót” - ilyenkor az ellenfél­re utal, - sok pénzt hordott magánál, ezt szerette villogtatni, - szerette a kung-fu- és a horrorfilmeket, - mondatait gyakran kezdte így: „Mondhatnék valamit?”, - az amatőrök között AJ Evans ütötte ki, - több ezer bokszolásról szóló filmje volt, - előfizetett galambokról szóló magazinokra - Jacobs és Dayton intézte ezeket, - ezt az idézetet tette a falra, amikor edzőtárborba ment: „Se­lejt ember vagy, ha nem bírod a szerencsétlenséget”,­­ volt egy leánytestvére, De­nise, aki Brooklynban élt és egy fiútestvére, Rodney, aki Japán­ban. Ha az apja nevét használta volna, Mike Kirkpatricknak hívnák,­­ amikor a Tucker-meccsre készült, minden vacsorára 36 kagylót evett. Júniusban, Los Angelesben valami baja támadt egy nővel. A városi ügyészség szóvivője sze­rint Tyson egy koncert után ma­gához ölelte a parkolót felügye­lő nőt és meg akarta csókolni. Amikor az ott szolgálatot telje­sítő férfi parkolóőr megkérdezte a nőtől, hogy rendben van-e, Tyson nekirontott és három pfont adott neki. Garázdaság alátt okozó fegyverrel (kéz) és erőszak volt a vád. Tysonnak augusztusban kellett volna bíró­ság elé állnia, de végül 105 000 dollárért a bíróság elejtette a vádat. (a befejező­ részt délutáni számunkban olvashatják) Tyson -Spinks - K. O. után

Next