Kurír - esti kiadás, 1990. október (1. évfolyam, 65-86. szám)

1990-10-08 / 70. szám

2 MÁR A SZOVJETEK IS Több mint száz olajmunkás hagyta el tegnap Irakot. A csoport távozásáról annak nyomán született megegye­zés, hogy a múlt héten az iraki fővárosban tárgyalt Gorbacsov megbízottja, Jevgenyij Primakov. Azt az ígéretet kapta Szaddám Huszein iraki elnöktől, hogy az arab államban dolgozó szovjet állampolgárok - akik mintegy ötezren vannak - távozhatnak az országból. Az öbölválsággal kapcsolatos diplomáciai hír, hogy Szíria és Egyiptom közös arab fellépést sürgetett Irak ellen. LITVÁN KÉPVISELET KÜLFÖLDÖN Landsbergis litván elnök jelenlétében tegnap hivata­losan megnyitották Litvánia oslói tájékoztatási irodá­ját, a balti köztársaság ötven év óta első külföldi képvi­seletét. A városközpontban megnyílt iroda egyfajta nem hivatalos nagykövetség, feladata az, hogy elősegítse a kétoldalú gazdasági kapcsolatokat, és különböző politikai, valamint kulturális információkat szolgáltasson Litvá­niáról. Az iroda felállítása újabb bizonyítéka annak, hogy Litvánia ismét csatlakozik az európai közösséghez - mondta a litván elnök. FELKELTEK A TATÁROK A szovjet hatóságok rendőri erősítést küldtek a Krím félszigetre, miután Jalta közelében összecsapások tör­tek ki az ottani lakosok, illetve a sztálini időkben kite­lepített, de mostanában mind nagyobb számban vissza­­szivárgó krími tatárok között. A Pravda szerint múlt héten két tatár sátortábort ért támadás, és azokat le is rombolták. A krími tatárokat a II. világháború alatt te­lepítették ki ősi területükről Szibériába, és noha régóta követelik visszatérésük engedélyezését, a szovjet tör­vényhozás eddig pusztán politikai rehabilitációjukról döntött Ennek ellenére évente tatárok ezrei térnek vissza illegálisan ősi földjükre. HÁLA A NOB-NAK A Zsenmin Zsipao szerint a tegnap véget ért XI. Ázsiai Játékok nagy esemény volt, amely elősegítette az ázsiai népek egységét, barátságát és haladását. A kínai pártlap szívből jövő háláját fejezte ki a Nemzetközi Olimpiai Bi­zottságnak a versenyek sikeréhez való hozzájárulásáért. A kínai nép mindent megtett, hogy a játékok által dicső­séget hozzon a hazára. Remélhető, hogy az Ázsiai Játé­kok szellemisége minden területre kiterjed Kínában, il­­letőleg hat minden kínaira, és tartós lendületet ad az or­szág korszerűsítési törekvéseinek - írta a Zsenmin Zsipao. CSODAFEGYVER A JAPÁNOK ELLEN A héten kerül a kirakatokba a General Motors legújabb kiskocsija, a Saturn, amelytől a világ legnagyobb autó­konszernje nem kevesebbet vár, mint a japán gépko­csik visszaszorítását az amerikai piacokon. A GM sze­rint a Saturn legalább olyan jó, mint japán vetélytársai, négyhengeres, 85 vagy 123 lóerős korszerű motorral kerül forgalomba, ára pedig 9-12 ezer dollár között mozog. Ezek az adatok vetekszenek a japán kiskocsik paramétereivel az amerikai piacokon. A döntő szót majd az amerikai fogyasztók mondják ki, az azonban bizonyos, hogy az Egyesült Államokban óriási reklámhadjárat bontakozott ki a sportos, áramvonalas, fürge, takarékos és ráadásul nem japán Saturn mellett. TARJ A KÖTÉLHÚZÁS Tovább tart a kötélhúzás az amerikai törvényhozásban a költségvetés körül. Amennyiben ma éjfélig nem sikerül kialakítani a kompromisszumot, holnaptól - költségve­tési források híján - a létfontosságú szolgáltatások ki­vételével leáll az amerikai kormánygépezet. Ha nem születik megoldás, a közalkalmazottak százezreit küldik fizetetlen kényszerszabadságra, és nem fizetik ki a nyug­díjakat sem. Az ügy hátterében az áll, hogy egy hónappal az időközi választások előtt ádáz harcot vív egymással a demokrata többségű törvényhozás és a republikánus kormány. A képviselők többsége elutasította a beter­jesztett költségvetést, mire Bush elnök válaszul megvé­tózta az áthidaló költségvetési törvényt. GYÚJTOGATNAK A LYONI FIATALOK Sűrű füsttel égett vasárnap este az egyik lyoni előváros bevásárlóközpontja. Az üzleteket­­ és több személygép­kocsit - fiatalok gyújtották fel tiltakozásul az ellen, hogy egy társuk - szerintük a rendőrség miatt - bal­eset áldozata lett. A lázadó ifjak ellen a hatóságok roham­rendőröket vetettek be, akik egyebek között könnygázt és gumibotokat alkalmaztak. A tűzoltóknak késő estére sikerült eloltaniuk a tüzet, az összecsapások azonban hajnalig folytatódtak. KB* OLAJHIÁNY, KATONAHIÁNY A csehszlovák elnök elvesztette türelmét. Legalábbis erre lehet kö­vetkeztetni abból a tegnapi nyilatkozatából, amelyben keserűen és ingerülten panaszkodott a szovjet olajszállítások elmaradása miatt. Vaclav Havel elnökké választása óta talán most fogalmazott a legéle­sebben a Szovjetunióval kapcsolatban, amikor azt fejtegette: ha Moszkva még a csökkentett olajszállításokról kötött kiegészítő szer­ződéseket sem teljesíti, akkor ez a Szovjetunió nemzetközi tekinté­lyét is súlyosan rombolhatja. Havel szerint országának stabilitása is veszélybe került, sőt, mindez várhatóan kihat majd még az Európa jövőjéről folytatandó általános megbeszélésekre is. Ezzel csaknem egy időben kelt a hír, hogy a Csehszlovákiában állomásozó szovjet hadseregcsoport parancsnoka határozottan kö­vetelte: a csehszlovák hatóságok adják ki a napokban dezertált há­rom szovjet katonát, mert ezt egy 1968-ban kötött egyezmény elő­írja. Eduard Vorobjov vezérezredes hangsúlyozta: Csehszlovákiá­nak be kell tartania az előző kormányok által kötött szerződéseket is. Václav Havel egyébként még azt is nyilatkozta, hogy nem látja be: Prágának miért kellene nagyon pontosan teljesítenie vállalt kötelezettségeit, ha vele szemben nyilvánvalóan megsértik a kétol­dalú megállapodásokat. Ilyenkor az ember elgondolkozik. És minél tovább teszi ezt, an­nál komorabban mered maga elé. L. I. Győzőn Vranitzky A kancellár nyerte a vasárnapi osztrák parlamenti választásokat. Franz Vranitzky és pártja, az Osztrák Szocialista Párt (SPÖ) ismételten bizalmat kapott, ami megfigyelők szerint elsősorban a pártvezető és csak másodsor­ban pártja érdeme. Vranitzky ugyanis sikerrel és népszerűen kormányozta a szocialisták hajóját a kisebb botrányok által csak cse­kély mértékben felkavart osztrák politikai tengeren. A tegnapi választások nagy vesztese az or­szágot négy éve kormányzó nagy­­koalíció másik pártja, az Oszt­rák Néppárt (ÖVP). A keresz­ténydemokrata irányzatú szer­vezet 17 mandátumot vesztett, s noha Ausztria második legerő­sebb pártja maradt, Josef Rieg­­ler és csapata a szavazóktól nagy pofont kapott. A kudarc okainak elemzése a néppártiakra vár, az azonban bizonyos, hogy az el­múlt évek belpolitikai stabilitá­sát és gazdasági eredményeit a választók nem a koalíciónak, ha­nem a szocialistáknak honorál­ták. Franz Vranitzky mellett a választások másik győztese a fia­tal Jörg Haider, akinek pártja, az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) 18 képviselői helyet nyert, s így a 183 tagú törvényhozásban je­lenleg 33 mandátummal rendel­kezik. A jobboldali polgári párt elsősorban azoknak a szavazatát nyerte el, akik különböző okok miatt elégedetlenek voltak a koa­líció kormányzásával. A válasz­tási eredények fényében, a nép­pártiak visszaesése ellenére, va­lószínűleg nem lesz változás az osztrák politikai képletben, azaz marad az SPÖ és az ÖVP há­zassága, marad a nagykoalíció, viszont a szocialisták a koalíció­ban nagobb hatalomhoz és várhatóan több miniszteri tárcá­hoz jutnak. PL. BERTOLUCCI A SIVATAGBAN Paul Bowles amerikai zeneszer­ző az 1930-as években Párizsban élt. Találkozott Miróval, Jean Cocteau-val és Ezra Pounddal. A széles baráti körből egyikük azt tanácsolta Bowles-nak, hogy látogasson el Tangerba. A fiatal amerikai elutazott Marokkóba, s olyannyira megszerette a teh­­erparti, festői szépségű várost, egy rövidesen le is telepedett ott, abbahagyta a zeneszerzést és írni kezdett. Szinte azonnal megszületett első regénye, a „Sheltering Sky” (Védelmező égbolt). Negyvenkét évvel később Bernardo Bertolucci, a világhírű olasz filmrendező Marokkóban, a könyv alapján, ugyanezzel a címmel új filmje forgatására ké­szül. A rendező szállodaszobá­­jának erkélyéről rosszkedvűen nézegeti a 25 tevét, amit tíz ló helyett hoztak a forgatásra. „Nem kell teve, ló kell, a tevék hülyén néznek ki” - mondja idegesen asszisztensének. A filmezés furcsa, bonyolult dolog, és sok pénzbe kerül. „Az utolsó császár” sikere után - melyet Bertolucci rendezett, Vittorio Storaro operatőrrel - a duó­ újra együtt dolgozik, és nem is olcsón. A „Védelmező égbolt” naponta 80 ezer dollárt kóstál­­ sztárokkal együtt össze­sen 25 milliót. A film angol pro­ducerének a botrányosan híres Bertolucci-film, az „Utolsó tan­gó” után komoly nehézségei vol­tak, hogy pénzt szerezzen, a hollywoodi stúdiók által több­ször visszautasított „Utolsó csá­szár”-hoz. Ennek oka Bertolucci személye volt. A könnyed ame-­­rikai filmvilág számára Bertolucci kicsit túl sokat gondolkodik, de mindenen túl, ellentétben az amerikai hajnali forgatáskezdés­sel, az olasz rendező leginkább ebéd után volt csak hajlandó munkához kezdeni. Az „Utolsó császári”-hoz Európából és Japán­ból szereztek pénzt, s a nagysze­rű film 9 Oscar-díjat kapott. A nagy siker és hatalmas vászon után ehhez a filmhez már nem volt nehéz pénzt kapni, sem olyan sztárokat, mint Debra Winger (Fekete özvegy) és John Malko­­vich (Veszedelmes viszonyok). Paul Bowles, aki jelenleg is Tangerben él, így vázolja a film történetét: „Bonyolult emberek egyszerű szerelmi története, egy olyan férfiről és nőről, akik imád­ják magukat, s úgy vélik, nem tudnak egymás nélkül élni, vi­szont, a boldogságra sem képe­sek. Átlagtörténet, megtörténik naponta, hogy két ember képte­len szomorúság és boldogtalan­ság nélkül végigélni egy szép szerelmet.” A könyv valójában róla, és elhunyt író feleségéről, Jane Bowles-ről szól. Az idős író szinte gyerekes rajongással vesz részt a napi 80 ezer dolláros cir­kuszban - ami a filmezés. Ber­tolucci tovább követeli a lovakat, Storaro lobogó sálakba burko­lózva néz a kamerába, a holly­woodi sztárok gyomra nem bírja az arab kosztot, miközben a siva­tag fölé kérlelhetetlenül borul a védelmező égbolt. A. M. 1990. október 8. Trónörökös a fedélzeten (Folytatás az 1. oldalról) Felipe herceg kikötőbeli in­dulásáról a hadihajó hangszó­róján közölt utasításokból ér­tesülhettünk. Szemvillanásnyi idő sem telt el, az addig kedé­lyesen beszélgető tisztek és matrózok elfoglalták posztju­kat és összeállt a fogadó sor­fal is. Alig egy órával később Felipe herceg könnyen felis­merhető alakját is láthattuk. A szálfatermetű, huszonnégy éves fiatalember ott állt az egyiptomi őrnaszád parancs­noki hídján és­ tekintetével mintha keresett volna valakit. Kollégáim egy testes sorhajó­hadnagyra mutogattak. A per­cekkel korábban még feszte­lenül anekdotázó Francisco most a szája szélét harapdálta az izgalomtól, úgy, mint a tőle pár méterrel odébb álló Ja­vier. Ők ketten ugyanis együtt szolgáltak - három éve - a haditengerészeti kiképzés ide­jén a trónörökössel. Az egyiptomi kishajó meg­kerülte a korvettet, és ügyes manőverek után kikötött. Felipe herceg ruganyos mozdula­tokkal küzdötte fel magát a kötélhágcsó néhány fokán, s miután a kíséretében lévő Narcis Serra hadügyminisz­ter is a fedélzetre lépett, ko­moly ábrázattal hallgatta meg a hadihajó parancsnokának üdvözletét. A hivatalos program sze­rint a hajó megtekintése kö­vetkezett, de a kapitány en­gedélyével a herceg soron kí­vül találkozhatott egykori tengerész bajtársaival. Olyan lett a hangulat, mint valami legénybúcsún. A trónörökös nem tagadta meg önmagát: régi barátokról, mulatságos eseményekről volt szó. Emlí­tés sem történt a politikáról és arról, hogy itt most egy majd­nem háborús helyzet az apropója ennek a látogatásnak. * Meruk József előreláthatólag a hét végén érkezik vissza a Kö­zel-Keletről, a NATO hadi­hajójáról, és akkor - ígérete szerint - fényképes beszámo­lókban ismerteti meg a Kurír olvasóival az ottani „vesze­delmes viszonyokat”. Megvan a vétkes kán. Akik kihajoltak az ablakon, lát­hatták, hogy egy Wartburg és egy Lada óriásit ütközött. A két autó orral egymásnak gyű­rődve állt mementó­­ként az út közepén. Az öt sérültet a tűzoltók szedték ki a gépkocsikból. Kiderült, hogy egy taxival haladt bé­késen egymás mellett a Lada. A taxi lehúzódott az út jobb oldalára, ekkor a Lada elkezdte előzni. Ám a taxi gon­dolt egyet, s hirtelen nagy ívben bal­ra kanyarodott. A Lada vezetője, hogy elkerülje az ütközést, félrerántotta a kormányt, s átvágódott a úttest me­netirány szerinti bal oldalára, ahol frontálisan ütközött a vele szemben szabályosan haladó Wartburggal. A taxi a helyszínről elsüvített. Szeren­csére látták a rendszámát. S így már elfogták a GU-74-88-as forgalmi rend­számú Wartburg taxit. A gépkocsive­zető elismerte, hogy ő okozta a bale­setet. T. A. Nagy csattanásra riadtak október 6- án este nyolc előtt pár perccel a XVI. kerületi Csömöri út és Lajos utca sár­ Egy csepp illat és elegancia A rr nf/vKrKi nanomr airt-nurl mro nobrtt I­­­nmMnir num HirlirtM­rt dékát. Ő ugyanis nem tudhatta, hogy nemcsak én vagyok balsze­rencsés, de az is, aki velem bár­miféle kapcsolatba kerül. Gon­dolom, azt remélték ugyanis, hogy - ha már az üzletben já­rok - nem tudom megállni, hogy egyéb kozmetikai igényei­met is ott elégítsem ki. Hát tévedtek! Sem ajakrúzst (1000-ért), sem ecsetkészletet (3700-ért) nem vásároltam, így hát Estéé Laudernek sem volt hozzám (velem?) szerencséje, de ahogy elnéztem a gyorsan hala­dó sort, amint futószalagon osz­tották a púdert - prospektus­sal, reklámszatyorral együtt -, mással sem nagyon. Csak akkor fogott volna még inkább mellé, ha egy magányos homoszexuális férfit talál megörvendeztetni le­velével, akinek még fiú­­barátnő­je sincs. Tévedés ne essék, nem célom a neves Lauder céget sem bán­tani, sem reklámozni - elsőre nem szolgált, másodikra nem szorul rá -, a hasonló reklámak­ciók a világon mindenütt meg­szokottak, reméljük, itt is azok lesznek. Azt pedig még inkább remélem, hogy rövidesen fize­téseinkkel is elérjük a fent emlí­tett árszínvonalat, s a legköze­lebbi ajándék púder mellé - szentül ígérem - Estéé Lau­­dernél veszek szemhéjfestéket. Az utóbbi néhány évtized gya­korlata azt mutatta, hogy nem vagyok egy túlzottan szerencsés ember. Sem lottón, sem totón, sem békekölcsönön, sem báli tombolán, sem egyéb szerencse­­játékon még nem nyertem, ezért mániákus keresztrejtvényfejtő voltom ellenére sem küldöm be soha a megfejtést. Kimaradtam a menetrendszerű közvélemény­kutatások reprezentatív mintái­ból, senki nem kért fel soha, hogy vezessek háztartási naplót, az ITT Nokia készülékem árát sem kaptam vissza (mert nincs ilye­nem), és még sorolhatnám fruszt­ráltságom tüneteit. Még a vá­lasztási reklámhadjáratban is csak minden második párt dobált be a levelesládámba nem éppen mi­nőségi fecniket. Mi több, a KGST-piacok árusai jöttömre sietősen csomagolnak és szétszé­lednek. Igaz viszont, hogy idé­zést is ritkán kapok, esetleg né­ha egy-egy fizetési meghagyás, semmi több. De megtört a jég! A minap (ezt Hofi Gézától tanultam) ele­gáns, keskeny, vajszínű levelet kaptam Amerikából, és bár a bo­rítékon férjem - az X-edik te­lefon-előfizető - neve szerepelt, a belsejéből kézírást utánzó gép­írással egy kedves levél pottyant ki - NEKEM! Legalábbis fel­tételezem, hogy Estéé Lauder nem férjemet nevezi „kedves barátnő­m”-nek. Hála a Magyar­­országra is óvatosan belopódzó piacgazdaságnak, egy reklámfo­gás alanya lettem. A levél elle­nében - tehát teljesen ingyen! - kaptam ugyanis egy nagyon kellemes illatú, kifejezetten hoz­zám illő színű, 1500 forintot érő púderkompaktot. Csak el kellett fáradnom az üzlet elé, kivárnom a hosszú sort (szépen megszór­hatták a várost!) és már át is ve­hettem a cég reklámfőnökének csak nekem szóló személyes aján-K. ZS.

Next