Kurír - reggeli kiadás, 1990. november (1. évfolyam, 105-130. szám)
1990-11-07 / 110. szám
■agg TERÉZ ÉS ERZSÉBET KÖZOn Emlékezetes, hogy a közelmúltban visszakapta eredeti nevét az Oktogon, a Teréz körút és az Erzsébet körút. Azonban arra már csak az ékesebb korúak emlékezhetnek, hogy valójában mikor is keresztelték át ezeket a fővárosi útvonalakat... Ennek most éppen negyven esztendeje. Történt pedig mindez 1950. november 7-én... A korabeli sajtóból (Szabad Nép) megtudni, hogy Budapest Főváros Tanácsa a NOSZF 33. évfordulója alkalmából díszülést tartott az Újvárosháza közgyűlési termében, ahol is többek között megjelent Dobi István a minisztertanács elnöke, ünnepi beszédet Pongrácz Kálmán, a Fővárosi Tanács elnöke mondott. A díszülés után a Fővárosi Tanács tagjai testületileg kivonultak az Oktogonra, ahol a táblákkal és zászlókkal felvonult üzemi dolgozók lelkes ünneplése között leleplezték az új utcanévtáblákat. A NOSZF 33. évfordulója tiszteletére az Oktogont November 7. térre, míg a ’"Teréz és Erzsébet körutakat Lenin körútnak nevezték el. Máté György ecseteli lapjában a nagy pillanatot: „Most létrát támasztanak a fájhoz. Leeresztik a rosszemlékű Oktogon táblát, és felteszik helyére a büszke November 7. nevet. Hirdesse az urak dicstelenül kimúlt országának romjain épülő, boldog életünk a munkának, a háborút legyőző békének, a Nagy Október fiainak múlhatatlan dicsőségét!” Így zajlott tehát a 40 évvel ezelőtti névadó ünnepség, amelyet a párt lapjának dalnoka így láttatott az olvasóival... Négy évtizednek kellett eltelnie ahhoz, hogy ismét kicseréljék a névtáblát. Igaz, hogy azóta történt már egy S más, többek között az is, hogy immáron a NOSZF csupa kisbetűvel írandó, sőt, a legújabb híradások szerint, még a Szovjetunióban is, többen hangoztatják, hogy 1917 októberében valójában bolsevista puccs történt... BOZÓ EMIL SZŰCS, FÉNYKÉPÉSZ NEM KELL Magyar alkalmazott a „sláger” - Hát nem érti? Nincs pénzem. Pusztuljak el? Olyan sokszor jártam itt. Nem kaphatnék munkanélküli segélyt? - rimánkodik egy asszony. - Nem - hangzik a kategorikus válasz, aztán kicsit megenyhül az ügyintéző. - Ha csak alkalmanként jön, nem tudok segélyt folyósítani. Az a feltétele, hogy rendszeresen bejöjjön hozzánk. - Nincs pénzem vonatjegyre, a Keletiben nem lehet maradni, hol aludjak? Hová menjek? - Két szállást adó munkahelyet tudok felajánlani. Betanított munkást keresnek az Újpesti Gyapjúszövőben és a XIII. kerületi Szalag- és Zsinórgyárban. - Téténybe is kimentem, azt ígérték lesz szállás, de nem volt. Sokszor jártam már itt... Egyre mindennapibbá válnak ezek a párbeszédek a Fővárosi Pályaválasztási és Munkavállalási Tanácsadó irodáiban. Ez a szóváltás Angyalföldön a Katona József utcában hangzott el. - Egyre kevesebb álláslehetőséget tudunk kínálni - mondja Martonvári Imréné megbízott osztályvezető. - Szeptemberben 1206 (857 aktív és 349 nyugdíjas) dolgozóra jelentettek be igényt a fővárosi vállalatok. Ugyanebben a hónapban 1717 embernek számfejtettünk munkanélküli segélyt 15 564 803 forint bruttó összegben. A segélyből levonjuk a nyugdíjjárulékot, ha szükséges a jövedelemadót, a gyerek- és az asszonytartást. Adót abban az esetben vonunk, ha az átlagkereset elérte az 55 ezer forintos határt. - Lehet, hogy csak filléreket kap végül a munkanélküli? - Lehet. De vállalhat alkalmi munkát és megbízást. Számunkra egyre nehezebb, rengeteg adminisztrációval jár a munkanélküliség. Növekszik a létszámleépítés, két-háromszáz emberrel több lesz a munkanélküli, mint amennyien időközben el tudnak helyezkedni. Ebben az évben csaknem 2800 engedélyező határozat született. Akinek nem tudunk munkahelyet ajánlani a feltételek szerint, az munkanélküli segélyben részesül. Előfordulhat, hogy valakinek nincs munkája, de a jogszabályok szerint nem jogosult a segélyre. A munkanélkülinek együtt kell velünk működni, havonta legalább egyszer be kell hozzánk jönnie. Nincs ajánlat építészmérnököknek, -technikusoknak, kertészmérnököknek, és egyre kisebb a gépész- és a villamosmérnökök lehetősége. Nem keresik a szűcsöket, a fényképészeket, a felszolgálókat, pedig sorban állnak nálunk. Volna munkahely marósnak, esztergályosnak, köszörűsnek, de ezekben a szakmákban nincs munkanélküli. Nincs munka a képzetleneknek, még takarítónak sem veszik fel. Csökken a gépíróhelyek száma is. Az egyre szaporodó gazdasági társulások képzett munkaerőt keresnek. Van pár ügyfelünk, akiknek soha sem tudunk munkát szerezni, ha szerencséjük van, a munkanélküli segély és a járadék után leszázalékolják őket. Róluk már belépésükkor azt idősebb hölgy. Próbálom kitalálni, vajon mit csinál itt? - Házvezetőnőt keresek - mondja. Tegnap jelentkezett egy nő, de nem volt szimpatikus. Az ember megnézi kit visz ki Amerikába, New Yorkba. Én az unokahúgomnak keresem. Most ez a szokás: magyar alkalmazott. - Milyen legyen, fiatal, idősebb, csúnya, szép, beszéljen, idegen nyelvet? - Értsen a háztartási munkához, a főzéshez, a takarításhoz és a gyerekekhez. Négy gyerekkel kell bánnia. Teljes ellátást kap és heti száz dollárt. Nem volna baj, ha tudna idegen nyelvet, de ha csak magyarul beszél, az is elég. Legalább a gyerekek megtanulnak magyarul. HORVÁTH TERÉZ mondja a munkaadó: valami nem stimmel. - Mi a helyzet a most végzett fiatalokkal? - Kezdő nem kaphat segélyt. Három-négy vállalattal van megállapodásunk, tíz kezdőt foglalkoztatnak gyakornokként, s mi fizetjük a bérét a foglalkoztatási alapból. Lehetőség van az átképzésre, ez is a foglalkoztatási alapból megy. - Úgy hallottam, kimerült a Foglalkoztatási Alap. - Ilyeneket mi is hallunk. A munkanélküli segélyeket fizetni kell, átcsoportosításokat hajtanak végre. A mi betétszámlánkról átutalással történik a kifizetés, és azt hiszem, a Fővárosi Tanács Munkaügyi Főosztálya visszautalja nekünk a pénzt. Ők kérik meg a Foglalkoztatási Alapból. Ebédidő alatt kisebb csoportosulás támad az iroda előtt. Bebocsátásra várnak. Kitűnik a sorból egy jól öltözött, ápolt. 1990. november 7. Dzsungeljáró vállalkozó Előttem panzió, mögöttem panzió. Az egyik már készen, a másik még nem. Elegáns férfi lép a színre, kezében csavarhúzóval. A panzió alkalmazottja. Három nyelven beszél. Ha kell, pincér, ha kell, tolmács. Most szerelő. Budakeszi, Tanne Panzió. Az épület előtt dolgoznak. Készül a parkoló. Az emberek nem beszédesek. Erdélyből jöttek. Elégedettek, mert van munkájuk és pénzt kapnak érte. Szállási Mihály, a panzió tulajdonosa gyerekkorától egyet akar: pénzt csinálni valahogyan. - A falu krémjének gyerekeivel jártam iskolába. Mind gazdagok voltak, csak én nem. Mindegyiküknek volt biciklije, és nem is akármilyen. Akkor éreztem úgy először, hogy nekem pénzt kell csinálnom. Hamarosan óriási nyulászatom lett otthon. Nyáron a faluban a háztetőket kezdtem javítani. Ekkoriban a vidéki iparosok órabérben dolgoztak. Én meghatározott összegért vállaltam egy munkát. Nyár végére aztán szépen lebarnultam, és pénzem is volt. Építésztechnikusként pedig aranybányára találtam. A Műemlékfelügyelőségnél dolgoztam, Pécsett újítottunk fel házakat. Gyönyörű munka volt. Itt meg lehetett tanulni a szakmát. - Úgy látszik, sikerült. A panzió gyönyörű. - Szeretek komplett egészet alkotni. Egy jól megtervezett ház, amit még szépen is építenek meg, látványos. - Nem utolsósorban pedig hasznos. - Én építész vagyok. A feleségemmel és a gyerekeimmel ebből élünk. - Nem garasoskodnak... - Ha hiszi, ha nem, mindig úszom az adósságban. Persze, nem filléresekben. Ha felveszek a bankomtól egy összeget, biztosan a másfélszeresére van megterhelve. Aztán hajtom magam, hogy időre visszafizessem, és hasznom is legyen belőle. - Ez a vállalkozások alapelve, nemde? - Ez volna, de aki ma vállalkozó, annak nagyon kell ismernie a lehetőségeit. Lehet, hogy ma kiadnak egy rendeletet, holnap meg visszavonják. Zűrzavart tapasztalok mindenhol. - Melyik vállalkozói kamarára gondol vissza a legszívesebben? - A géemkák kezdeti időszakára. Korrekt volt az adó, áttekinthetők a szabályozók. Jól lehetett akkoriban dolgozni. Az adóhivatal rosszul volt, mert nem talált nálam soha semmi törvényelleneset. - A vállalkozás és a törvénytisztelet jól megfér egymással? - Soha semmilyen törvénybe ütközőt nem csináltam. - Erről nemrégiben tizennyolc rendőr próbált meggyőződni az ön éttermében... - Szabályos házkutatási parancsuk volt. Elvették az útlvelemet és egyéb irataimat, és csak hosszas utánjárással kaptam vissza. Sőt a barátaim és a családom tagjai is részesültek a hatósági érdeklődésből. A vizsgálat folyik ellenünk, egyelőre eredményt nem tudnak felmutatni. - Kedvenc időtöltése, hobbija van? - Egy időben nagyon szívesen gyűjtögettem a lomtalanításkor kidobált bútorokat. Akadtak közöttük értékesek is. Sokszor egy székláb vagy asztallap. Volt egy ismerős bácsi, nyolcvan év körüli. Megtanított, hogyan kell a régi darabokat rendbe hozni. Ecettel, olajjal és nagy-nagy türelemmel. Most ezekből is van néhány darab a szobákban és az étteremben is. A kezdetekkor azért jelentettek fel, mert a kacajaimmal „zavartam az utcaképet”. Most meg a becsüsök kíváncsiskodnak nálam. Hiába mondom, hogy kidobott roncsbútorok és a saját kezemmel hoztam rendbe. Sokáig beszélgetünk. Ritkaság - mondja -, hogy ennyit pihen, egyfolytában. Nem szereti a tétlenkedést. Újabb és újabb ötletei vannak. Valamit mindig csinálnia kell. Hogy ez pénzt is hoz, majdhogynem mellékes. Ha fitogtatni akarnám a vagyonomat, akkor most a trópusokon pöffeszkednék, de látja, nem teszem. Ha úgy kívánja az üzletmenet, még a Mercedesemet is felcserélem egy Polskira. Az én életformám a vállalkozás. Köztudomású, hogy ma itt nálunk ez túlburjánzó dzsungelhez hasonlatos... ADOR MÁRIA . KURÍR HIRDOSZTÁLYA FELVESZI ZÁRÓLAG AZAFIDI /ITT