Kurír - reggeli kiadás, 1990. november (1. évfolyam, 105-130. szám)

1990-11-07 / 110. szám

■agg TERÉZ ÉS ERZSÉBET KÖZOn Emlékezetes, hogy a közelmúltban visszakapta eredeti nevét az Oktogon, a Teréz körút és az Erzsébet körút. Azonban arra már csak az éke­sebb korúak emlékezhetnek, hogy valójában mi­kor is keresztelték át ezeket a fővárosi útvonala­kat... Ennek most éppen­­ negyven esztendeje. Történt pedig mindez 1950. november 7-én... A korabeli sajtóból (Szabad Nép) megtudni, hogy Budapest Főváros Tanácsa a NOSZF 33. évfordulója alkalmából díszülést tartott az Újvá­rosháza közgyűlési termében, ahol is többek között megjelent Dobi István a minisztertanács elnöke, ünnepi beszédet Pongrácz Kálmán, a Fővárosi Tanács elnöke mondott. A díszülés után a Fővárosi Tanács tagjai testü­letileg kivonultak az Oktogonra, ahol a táblákkal és zászlókkal felvonult üzemi dolgozók lelkes ünneplése között­­ leleplezték az új utcanévtáb­lákat. A NOSZF 33. évfordulója tiszteletére az Oktogont November 7. térre, míg a ’"Teréz és Er­zsébet körutakat­­ Lenin körútnak nevezték el. Máté György ecseteli lapjában a nagy pillana­tot: „Most létrát támasztanak a fájhoz. Leeresztik a rosszemlékű Oktogon táblát, és felteszik helyére a büszke November 7. nevet. Hirdesse az urak dicstelenül kimúlt országának romjain épülő, boldog életünk a munkának, a háborút legyőző békének, a Nagy Október fiainak­­ múlhatatlan dicsőségét!” Így zajlott tehát a 40 évvel ezelőtti névadó ünnepség, amelyet a párt lapjának dalnoka így láttatott az olvasóival... Négy évtizednek kellett eltelnie ahhoz, hogy ismét kicseréljék a névtáblát. Igaz, hogy azóta történt már egy S más, többek között az is, hogy immáron a NOSZF csupa kisbetűvel írandó, sőt, a legújabb híradások szerint, még a Szovjetunió­­­ban is, többen hangoztatják, hogy 1917 októberé­ben valójában­­ bolsevista puccs történt... BOZÓ EMIL SZŰCS, FÉNYKÉPÉSZ NEM KELL Magyar alkalmazott a „sláger” - Hát nem érti? Nincs pénzem. Pusztuljak el? Olyan sokszor jártam itt. Nem kaphatnék mun­kanélküli segélyt? - rimánkodik egy asszony. - Nem - hangzik a kategorikus válasz, aztán kicsit megenyhül az ügyintéző. - Ha csak alkal­manként jön, nem tudok segélyt folyósítani. Az a feltétele, hogy rendszeresen bejöjjön hozzánk. - Nincs pénzem vonatjegyre, a Keletiben nem lehet maradni, hol aludjak? Hová menjek? - Két szállást adó munkahelyet tudok felaján­lani. Betanított munkást keresnek az Újpesti Gyapjúszövőben és a XIII. kerületi Szalag- és Zsinórgyárban. - Téténybe is kimentem, azt ígérték lesz szál­lás, de nem volt. Sokszor jártam már itt... Egyre mindennapibbá válnak ezek a párbeszé­dek a Fővárosi Pályaválasztási és Munkavállalási Tanácsadó irodáiban. Ez a szóváltás Angyalföldön a Katona József utcában hangzott el. - Egyre kevesebb álláslehetőséget tudunk kí­nálni - mondja Martonvári Imréné megbízott osztályvezető. - Szeptemberben 1206 (857 aktív és 349 nyugdíjas) dolgozóra jelentettek be igényt a fővárosi vállalatok. Ugyanebben a hónapban 1717 embernek számfejtettünk munkanélküli segélyt 15 564 803 forint bruttó összegben. A segélyből levonjuk a nyugdíjjárulékot, ha szüksé­ges a jövedelemadót, a gyerek- és az asszonytar­tást. Adót abban az esetben vonunk, ha az átlag­­kereset elérte az 55 ezer forintos határt. - Lehet, hogy csak filléreket kap végül a munka­nélküli? - Lehet. De vállalhat alkalmi munkát és meg­bízást. Számunkra egyre nehezebb, rengeteg adminisztrációval jár a munkanélküliség. Növek­szik a létszámleépítés, két-háromszáz emberrel több lesz a munkanélküli, mint amennyien idő­közben el tudnak helyezkedni. Ebben az évben csaknem 2800 engedélyező határozat született. Akinek nem tudunk munkahelyet ajánlani a fel­tételek szerint, az munkanélküli segélyben része­sül. Előfordulhat, hogy valakinek nincs munkája, de a jogszabályok szerint nem jogosult a segélyre. A munkanélkülinek együtt kell velünk működni, havonta legalább egyszer be kell hozzánk jönnie. Nincs ajánlat építészmérnököknek, -technikusok­nak, kertészmérnököknek, és egyre kisebb a gé­pész- és a villamosmérnökök lehetősége. Nem keresik a szűcsöket, a fényképészeket, a felszolgá­lókat, pedig sorban állnak nálunk. Volna munka­hely marósnak, esztergályosnak, köszörűsnek, de ezekben a szakmákban nincs munkanélküli. Nincs munka a képzetleneknek, még takarítónak sem veszik fel. Csökken a gépíróhelyek száma is. Az egyre szaporodó gazdasági társulások képzett munkaerőt keresnek. Van pár ügyfelünk, akiknek soha sem tudunk munkát szerezni, ha szerencsé­jük van, a munkanélküli segély és a járadék után leszázalékolják őket. Róluk már belépésükkor azt idősebb hölgy. Próbálom kitalálni, vajon mit csi­nál itt? - Házvezetőnőt keresek - mondja. Tegnap jelentkezett egy nő, de nem volt szimpatikus. Az ember megnézi kit visz ki Amerikába, New York­ba. Én az unokahúgomnak keresem. Most ez a szokás: magyar alkalmazott. - Milyen legyen, fiatal, idősebb, csúnya, szép, be­széljen, idegen nyelvet? - Értsen a háztartási munkához, a főzéshez, a takarításhoz és a gyerekekhez. Négy gyerekkel kell bánnia. Teljes ellátást kap és heti száz dollárt. Nem volna baj, ha tudna idegen nyelvet, de ha csak ma­gyarul beszél, az is elég. Legalább a gyerekek meg­tanulnak magyarul. HORVÁTH TERÉZ mondja a munkaadó: valami nem stimmel. - Mi a helyzet a most vég­zett fiatalokkal? - Kezdő nem kaphat se­gélyt. Három-négy vállalattal van megállapodásunk, tíz kez­dőt foglalkoztatnak gyakor­nokként, s mi fizetjük a bérét a foglalkoztatási alapból. Lehe­tőség van az átképzésre, ez is a foglalkoztatási alapból megy. - Úgy hallottam, kimerült a Foglalkoztatási Alap. - Ilyeneket mi is hallunk. A munkanélküli segélyeket fizetni kell, átcsoportosításo­kat hajtanak végre. A mi be­tétszámlánkról átutalással tör­ténik a kifizetés, és azt hiszem, a Fővárosi Tanács Munkaügyi Főosztálya visszautalja ne­künk a pénzt. Ők kérik meg a Foglalkoztatási Alapból. Ebédidő alatt kisebb csopor­tosulás támad az iroda előtt. Bebocsátásra várnak. Kitűnik a sorból egy jól öltözött, ápolt. 1990. november 7. Dzsungeljáró vállalkozó Előttem panzió, mögöttem panzió. Az egyik már készen, a másik még nem. Elegáns férfi lép a színre, kezében csavarhúzóval. A panzió alkalmazottja. Három nyelven beszél. Ha kell, pincér, ha kell, tolmács. Most szerelő. Budakeszi, Tanne Panzió. Az épület előtt dolgoznak. Készül a parkoló. Az emberek nem beszédesek. Erdélyből jöttek. Elégedet­tek, mert van munkájuk és pénzt kapnak érte. Szállási Mihály, a panzió tulajdonosa gye­rekkorától egyet akar: pénzt csinálni valaho­gyan. - A falu krémjének gyerekeivel jártam iskolába. Mind gazdagok voltak, csak én nem. Mindegyiküknek volt biciklije, és nem is akármilyen. Akkor éreztem úgy először, hogy nekem pénzt kell csinálnom. Hamaro­san óriási nyulászatom lett otthon. Nyáron a faluban a háztetőket kezdtem javítani. Ekko­riban a vidéki iparosok órabérben dolgoztak. Én meghatározott összegért vállaltam egy munkát. Nyár végére aztán szépen lebarnul­tam, és pénzem is volt. Építésztechnikusként pedig aranybányára találtam. A Műemlékfelügyelőségnél dolgoz­tam, Pécsett újítottunk fel házakat. Gyönyö­rű munka volt. Itt meg lehetett tanulni a szakmát. - Úgy látszik, sikerült. A panzió gyönyörű. - Szeretek komplett egészet alkotni. Egy jól megtervezett ház, amit még szépen is épí­tenek meg, látványos. - Nem utolsósorban pedig hasznos. - Én építész vagyok. A feleségemmel és a gyerekeimmel ebből élünk. - Nem garasoskodnak... - Ha hiszi, ha nem, mindig úszom az adósságban. Persze, nem filléresekben. Ha felveszek a bankomtól egy összeget, biztosan a másfélszeresére van megterhelve. Aztán hajtom magam, hogy időre visszafizessem, és hasznom is legyen belőle. - Ez a vállalkozások alapelve, nemde? - Ez volna, de aki ma vállalkozó, annak nagyon kell ismernie a lehetőségeit. Lehet, hogy ma kiadnak egy rendeletet, holnap meg visszavonják. Zűrzavart tapasztalok minden­hol. - Melyik vállalkozói kamarára gondol vissza a legszívesebben? - A géemkák kezdeti időszakára. Korrekt volt az adó, áttekinthetők a szabályozók. Jól lehetett akkoriban dolgozni. Az adóhivatal rosszul volt, mert nem talált nálam soha sem­mi törvényelleneset. - A vállalkozás és a törvény­tisztelet jól meg­fér egymással? - Soha semmilyen törvénybe ütközőt nem csináltam. - Erről nemrégiben tizennyolc rendőr próbált meggyőződni az ön éttermében... - Szabályos házkutatási parancsuk volt. Elvették az útlvelemet és egyéb irataimat, és csak hosszas utánjárással kaptam vissza. Sőt a barátaim és a családom tagjai is részesültek a hatósági érdeklődésből. A vizsgálat folyik ellenünk, egyelőre eredményt nem tudnak felmutatni. - Kedvenc időtöltése, hobbija van? - Egy időben nagyon szívesen gyűj­tögettem a lomtalanításkor kidobált búto­rokat. Akadtak közöttük értékesek is. Sokszor egy székláb vagy asztallap. Volt egy ismerős bácsi, nyolcvan év körüli. Megtanított, hogyan kell a régi darabokat rendbe hozni. Ecettel, olajjal és nagy-nagy türelemmel. Most ezekből is van néhány darab a szobákban és az étteremben is. A kezdetek­kor azért jelentettek fel, mert a kacajaimmal „zavartam az utcaképet”. Most meg a becsü­sök kíváncsiskodnak nálam. Hiába mondom, hogy kidobott roncsbútorok és a saját ke­zemmel hoztam rendbe. Sokáig beszélgetünk. Ritkaság - mondja -, hogy ennyit pihen, egyfolytában. Nem szereti a tétlenkedést. Újabb és újabb ötletei vannak. Valamit mindig csinálnia kell. Hogy ez pénzt is hoz, majdhogynem mellékes.­­ Ha fitogtatni akarnám a vagyonomat, akkor most a trópusokon pöffeszkednék, de látja, nem teszem. Ha úgy kívánja az üzlet­menet, még a Mercedesemet is felcserélem egy Polskira. Az én életformám a vállalkozás. Köztudomású, hogy ma itt nálunk ez túlbur­jánzó dzsungelhez hasonlatos... ADOR MÁRIA . KURÍR H­I­R­D­OSZTÁLYA FELVESZ­I ZÁRÓ­LAG AZ­A­F­­I­D­I /ITT

Next