Kurír - esti kiadás, 1990. november (1. évfolyam, 87-108. szám)

1990-11-01 / 87. szám

IS. A gyűlölködés ezer oka Ahol kétszáz ember nem tud meg­egyezni egymás közelében élve, ott tízmilliónak sem lesz túl könnyű közös nevezőre jutni országos dol­gokban. Hogy is írta Ady? „Nekünk Mohács kell...” A falusi ember tücsköt-bogarat mond atyafiára, de a falusi ember, ha földije bajba jut, a nadrágját is odaadja, hogy segítsen. Ezt mondják. És valóban, hogyha az ember vidéken jár, megé­rinti valami megmagyarázhatatlan jó érzés, a biztonság, az összetartozás melege.­­ Ami Kispáliban, ebben a Zalaeger­szegtől nyolc kilométerre eső kis fa­luban először meglepett, hogy elma­radt ez az érzés. Egy, mindössze 5-600 méter hosz­­szú utca, két oldalán házak, 200- 250 lakos. Ez Kispáli. Megyünk „az” ut­cán, az emberek sietősen, lehajtott fejjel haladnak el mellettünk. Még az ilyen helyeken megszokott köszönés is elmarad. A házak takarosak, a ker­teket nem veri fel a gaz. Mégis vala­mi bibi van. Munkások szorgoskod­nak egy fehér ház tövében. - Mi nem tudunk semmit, mi nem idevalósiak vagyunk - mondja az egyik az ásónyélre támaszkodva. - De ott a ház tövében van a közért, ott biztos tudnak valamit arról, hogy itt miért nincs polgármester. A szatócsbolt kicsi, de jól ellátott. A délután ellenére van még kenyér, tej, sőt hús is. A sörösrekeszek mel­lett két idősebb úr kvaterkázik, ke­zükben a folyékony kenyér, üveges­tül. Lassan fogy, de hát nem is ez a lényeg. Meleg van, társaság is akad, az emlékek pedig kifogyhatatlanok. A boltosnő keze meg nem áll. - Jó napot kívánok. Meg tudná mon­dani, hogy van-e itt a faluban valami­lyen tanácsház? » - Itt, a házban van egy hivatali szoba, de most nincs ott senki. A kö­zös tanács Nagykutason van, és csak hetente párszor jönnek át ide. - Hát ez az - szól közbe az idős urak egyike. - Kutas ugyan csak há­rom kilométerre van, de olyan rossz az út, hogy nézze meg, itt jött be a csizmámba a víz, amikor azon a sáros dűlőn mentem. Ha meg autóval men­ne az ember, hát akkorát kell kerül­nie, hogy úgy már tizenöt kilométer­re jön ki. Egyébként Jenő bácsi va­gyok - és nyújtja a kezét barátságo­san. - Hogy miért nem választot­tunk polgármestert? Hát annak sok oka van. - Tudja, nincs itt egy tanult em­ber sem - szól közbe az eddigi be­szélgetőtárs. - Illetve van, de az meg Egerszegen dolgozik.Tudja, a Gyújtó lánya - fordul Jenő bácsihoz.­­ - Maradjon má’! Az egy kakukkfi­óka. Az azt se tudja, mi van itthon. Reggel megy, este jön, fogalma ninc a faluról. De látja? - mutat az üvegajtón kívülre. - Ott jön az a nyelves fiatalasszony, azt kérdezze meg! Kikeveredünk a boltból, hirtelen többen leszünk. A cekkeres, szőkített hajú asszony arcát valószínűleg nem­csak a kor tette petyhüdtté. - Tudja, ide agilis, ember kéne, olyan pedig nincsen. Én például vál­lalnám, de hát nem engednek beje­lentkezni. Képzelje, már két éve la­kom a tanítói lakásban, hordom az öregek alól a szart, azt mégse. Pedig az öregek bejelentenének, de a tanács azt mondja, hogy a falu nem akarja. Hát most mondja meg, lehet ezt? A közértből Lenin-sapkás úr jön kifelé. Hallva a beszélgetés témáját, megszólal: - Látjátok, mi becsületesen vá­lasztottunk, nincs is semmi gond! - Te csak hallgass! - dörrennek rá többen. - Foglalkozz csak a te fa­luddal! - Tudja, ez egy Nagypáliba való fickó - súgja oda Jenő úr. - Amióta két hónapja átvették a közértet, ide jár a környék vásárolni. Nagyon jól megszervezték ezt az egészet. Persze, nem véletlen, hiszen a nő férje a vá­góhídon rendész. Szóval..., hogy mond­jam, nem igazán rendész, inkább re­vizor. Nekünk nagyon jó, mert ami­óta van ez a bolt, minden van. Külön­ben, ha egy kicsit odébb jönnek, mon­dok én mindent, de itt a falu előtt?! A ház sarkánál, senkitől sem zavar­tatva. - A fiatalasszonyról csak annyit: valóban nem akarjuk, hogy megte­lepedjen itt. Összeköltözött a tanító­nő fiával, de hát az is milyen ember. Mind a ketten munkanélküli segély­ből élnek. A fiúnak van érettségije, de mihaszna. Csak iszik, oszt mindent kritizál. Én lehúztam a cserépkályhá­soknál 20 évet. Ha ez nem lett volna, lett volna más. Pedig még a kályha­gyárban is megbízhatatlannak nyilvá­nítottak, mert az apámnak volt 22 holdja. Aki munkanélküli segélyen él, arról lehet tudni, hogy milyen ember. Én különben a Benkőre szavaznék. Igaz, hogy eddig is tanácstag volt, de sokat segített a falunak. Ő vezettette be a vizet. A fehér ház egyik ajtaját fiatal lány kulcsolja. - Jó napot, Katinka! - köszön oda Jenő bácsi. - Na, ő a tanácsról jött. Most gyűjti az aláírást az új pol­gármester-választáshoz. A tanácsi szobában Katinka papí­rokat rendezget. - Hát igen, október 1-jén nem jöttek el szavazni. Ráadásul a polgár­mester-jelöltek azt mondták, hogy akkor hajlandók elvállalni ezt a tiszt­séget, ha már megvannak az önkor­mányzati képviselők. Úgy tűnik, mostanra belátta a falu, hogy nem lehet nem törődni semmivel Gyűlnek az aláírások a polgármester-jelöltek­re. November 18-án lesz a választás. Visszakeveredünk a ház elé, ahol a felvetett témán még mindig vitatkoznak. - A Háry Karcsi kell nekünk. Kor­rekt, rendes ember. - Na, az nem lesz jó polgármester - mondja cinikusan a tanítónő fia, akinek a szeme nem a kialvatlanság­tól vörös. - Eridj már! - kontrázik az egyik kőműves. - A Karcsi, az süket. - Kilencvenöt százalékos, az sem­mi, attól még oda tud vágni az asztalra, ha kell. - Hátha beszakad - vihog a cinikus. - A híradóban azt mondták, hogy az elmúlt negyven évben ha­zudtak éjjel is, nappal is, meg hazud­nak most is. A vita folytatódik, mi odébbállunk. Megtekintjük a falu nevezetességeit. Úgymint a falu egy szem nyilvános telefonfülkéjét, a templomból isko­lává, majd lakóházzá átminősült épü­letét, a buszmegállót. Az egyik ház kertjében fehér hajú asszony szorgos­kodik. Jöttünkre odahagyja a virág­töveket. - Ugye, maguk voltak a boltnál? Na, én megmondom maguknak, mi a baj. Bizonytalanok az emberek és fél­nek. Történt itt a faluban egy tragé­dia, azért félnek. Az én családommal történt, harminckilenc éve. Az apám fogta magát és elment Nyugatra. Az anyámat meg, annak ellenére, hogy összesen négy iskolája volt, meg hat családja, elítélték hét évre kémkedé­sért. Itt maradtam a testvéreimmel. Ne tudja meg, hogy viselkedett a falu akkoriban. Még a köszönésemet sem fogadták az utcán. Úgy kerültek, min­tha leprás lennék. Egyedül maradtam itt a faluban, a testvéreim elköltöztek. Most már mondják, hogy jó napot, én fogadom is, de nem barátkozom senkivel. Visszasétálunk a bolt felé, elhagy­juk a buszmegállót, ami nagyjából az utca közepén van. A házban, amely elé érünk, lakik az egyik polgármester-jelölt, Benkő József. - Az uram nincs itthon - mondja Benkő Józsefné. - Egerszegre ment vásárolni. Hogy mi a véleményem a polgármesterségről? Hát... bevallom, nem szívesen venném, ha az uram el­vállalná. Ebben a faluban hálátlan dolog köztisztséget vállalni. Amikor megvan a probléma, akkor kiabálnak az emberek, de hogy elémenjenek, az eszükbe sem jut. Minden új ötletre, tervre van valami ellenérv. Amikor a férjem javasolta, hogy vezettessük be a vizet, akkor is csak a kifogásokat sorolták. Persze, ha most azt monda­nák, hogy holnaptól nem lesz, hát nem tudom, mit szólnának. - Valami oka csak van, hogy ilyen nagy a közömbösség? - Most hogy mondjam? - bi­zonytalanodik el a fiatalasszony. - Én nem tudom, hogyan alakult ki, de a faluban hatalmas a széthúzás. Volt itt valamikor egy híd, körülbelül ott, ahol a buszmegálló van. A buszmeg­álló fölött lakók, a főszeriek nagyon haragszanak az aszeriekre, mert min­den az aszerieknél van. A bolt, a tele­fon. - De hát a fő­szerieknek sem kell há­rom percnél többet gyalogolniuk a kö­zérthez?! - Az mindegy, valószínűleg nem ez az igazi ok. Egyszerűen ez egy ha­gyomány. Ráadásul majdnem minden polgármester-jelölt Aszeren él. Mi is. Szerintem itt november 18-án sem dől el semmi. A főszeriek nem sza­vaznak. Én nem bánnám, ha a férjem nem mindenféle dolgok után járna, hanem végre a három gyerekünkkel foglalkozna. Távolodunk a falutól, ahol Magyar­­országon egyedülállóan nem válasz­tottak. Mindössze kétszáz ember. Egymásra utaltak, mégsem közös­ködnek. A gyűlölködés erősebb. BERNÁTH BEA U__ACT 1YI \J J 1 T MAT h n U 11 A REX-ROTARY AZ EGYIK LEGMEGb BÍZHATÓBB ÉS JÓL BEVÁLT MÁR, A MÁSOLÁSTECHNIKA ► I**­± \ la SiKCnibi REX-ROTARY RO (rajzmásoló) 15% kedvezménnyel­­ REX-ROTARY 1060(digitális stencil) 10% kedvezménnyel REX-ROTARY 8232 DZ (A/6-tól A/3-ig!) 15% kedvezménnyel Jenő bácsi: Hogy miért nem választottunk polgármestert? Hát annak sok oka van. Jöttünkre odahagyja a virágtöveket a fehér hajú asszony Fotó: KÉKESDY KÁROLY nyik. 1990. november 1. A fuvarozók forradalma: fordulópont Hosszú távon a polgárságra kell figyelni: megtermeli azokat a javakat, azt a pénzt, amely kimozdít ben­nünket a holtpontról; meg­oldja a foglalkoztatottság, a közalkalmazottak problémáit és a saját gondjait is. Már eddig is sok dolgot elmondtak a „taxisforradalomról”, de Szabó Sándor vállalkozó ezt szegezi szembe velem: - Senki nem világította meg a nevezetes három nap lényegét sem a televízióban, sem a sajtóban, sem másutt! Beszéltek már az okokról, a szereplőkről, a demonstráció törvényes vagy törvénytelen voltáról, ám a lényegről nem. Pedig ez az esemény for­dulópont volt Magyarország történetében. - Hát ezt már megállapították né­hányan a parlamenti képviselők közül, mondván, hogy a benzinblokád utáni ország már más ország. Ön mit ért közelebbről a fordulóponton? - Amit nem mondtak ki, hogy a hábo­rú utáni történelmünknek ez az az állo­mása, amely az új magyar polgárságnak a politika színpadára lépését jelenti. A fuva­rozók, akik spontán módon síkraszállnak az egzisztenciájukért, az ország első vállal­kozói, egyszersmind az alakuló-formálódó polgárság első fecskéi. Szerintem elsőként ők fogtak vállalkozásokba úgy, hogy piaci versenyhelyzetben tették, teszik kockára a pénzüket. Ugyan megpróbálták elfojtani a megmozdulásukat, mert ez idő szerint a hazai pártoknak nem áll érdekében, hogy ez a réteg kialakuljon. - Miből gondolja, hogy így van? - Mert ez a réteg nem az ő érdekeit képviseli. Az más dolog, hogy ez szűklá­tókörűségre vall. Az MDF a nagypolgár­ság pártja, az úgynevezett ellenzékiek (MSZP, SZDSZ, Fidesz) szerintem balol­daliak, szociáldemokrata színezettel. Ezeknek a történelem csupán epizódsze­repet osztott ki. Természetesen jelenleg fontos a működésük­­ a szociális háló megszövésében, mivel a gazdaságunk igen alacsony szinten van. Amikor megerősö­dik a gazdaságunk, a szociális háló szerepe is csökkenni fog. Hosszú távon a polgár­ságra kell figyelni: megtermeli azokat a javakat, azt a pénzt, amely kimozdít ben­nünket a holtpontról; megoldja a foglal­koztatottság, a közalkalmazottak problé­máit és a saját gondjait is. A kormánynak azért nincsenek pénzeszközei, mert nem engedi kialakulni a polgárságot s mindig onnan veszi el a pénzt, ahol nagyon kevés van. Ezt a kormányt megbuktatni értel­metlen dolog volna, hiszen a többi párt­nak, a Fidesznek, a szabad demokratáknak sincsenek jobb elképzelései. A polgáro­sodás fölerősítése, párttá szerveződése s a parlamentbe történő bekerülése a jövő lé­nyege. Ennek érdekében kell egy valódi pártot szervezni! Ezt a fölismerést, illetve az imént vázolt folyamatot indította el a fuvarozók forradalma. Szabó úr ekként vélekedik. Talán nem is téved. De mindenképp tovább finomo­dik társadalmi képlete, ha mások is elmond­ják véleményüket, tisztában lévén azzal, hogy valóban más országban élünk, mint október 25-e előtt s rajtunk múlik, milyen hazában fogunk élni ezután. (TT)

Next