Kurír - esti kiadás, 1990. november (1. évfolyam, 87-108. szám)
1990-11-01 / 87. szám
IS. A gyűlölködés ezer oka Ahol kétszáz ember nem tud megegyezni egymás közelében élve, ott tízmilliónak sem lesz túl könnyű közös nevezőre jutni országos dolgokban. Hogy is írta Ady? „Nekünk Mohács kell...” A falusi ember tücsköt-bogarat mond atyafiára, de a falusi ember, ha földije bajba jut, a nadrágját is odaadja, hogy segítsen. Ezt mondják. És valóban, hogyha az ember vidéken jár, megérinti valami megmagyarázhatatlan jó érzés, a biztonság, az összetartozás melege. Ami Kispáliban, ebben a Zalaegerszegtől nyolc kilométerre eső kis faluban először meglepett, hogy elmaradt ez az érzés. Egy, mindössze 5-600 méter hoszszú utca, két oldalán házak, 200- 250 lakos. Ez Kispáli. Megyünk „az” utcán, az emberek sietősen, lehajtott fejjel haladnak el mellettünk. Még az ilyen helyeken megszokott köszönés is elmarad. A házak takarosak, a kerteket nem veri fel a gaz. Mégis valami bibi van. Munkások szorgoskodnak egy fehér ház tövében. - Mi nem tudunk semmit, mi nem idevalósiak vagyunk - mondja az egyik az ásónyélre támaszkodva. - De ott a ház tövében van a közért, ott biztos tudnak valamit arról, hogy itt miért nincs polgármester. A szatócsbolt kicsi, de jól ellátott. A délután ellenére van még kenyér, tej, sőt hús is. A sörösrekeszek mellett két idősebb úr kvaterkázik, kezükben a folyékony kenyér, üvegestül. Lassan fogy, de hát nem is ez a lényeg. Meleg van, társaság is akad, az emlékek pedig kifogyhatatlanok. A boltosnő keze meg nem áll. - Jó napot kívánok. Meg tudná mondani, hogy van-e itt a faluban valamilyen tanácsház? » - Itt, a házban van egy hivatali szoba, de most nincs ott senki. A közös tanács Nagykutason van, és csak hetente párszor jönnek át ide. - Hát ez az - szól közbe az idős urak egyike. - Kutas ugyan csak három kilométerre van, de olyan rossz az út, hogy nézze meg, itt jött be a csizmámba a víz, amikor azon a sáros dűlőn mentem. Ha meg autóval menne az ember, hát akkorát kell kerülnie, hogy úgy már tizenöt kilométerre jön ki. Egyébként Jenő bácsi vagyok - és nyújtja a kezét barátságosan. - Hogy miért nem választottunk polgármestert? Hát annak sok oka van. - Tudja, nincs itt egy tanult ember sem - szól közbe az eddigi beszélgetőtárs. - Illetve van, de az meg Egerszegen dolgozik.Tudja, a Gyújtó lánya - fordul Jenő bácsihoz. - Maradjon má’! Az egy kakukkfióka. Az azt se tudja, mi van itthon. Reggel megy, este jön, fogalma ninc a faluról. De látja? - mutat az üvegajtón kívülre. - Ott jön az a nyelves fiatalasszony, azt kérdezze meg! Kikeveredünk a boltból, hirtelen többen leszünk. A cekkeres, szőkített hajú asszony arcát valószínűleg nemcsak a kor tette petyhüdtté. - Tudja, ide agilis, ember kéne, olyan pedig nincsen. Én például vállalnám, de hát nem engednek bejelentkezni. Képzelje, már két éve lakom a tanítói lakásban, hordom az öregek alól a szart, azt mégse. Pedig az öregek bejelentenének, de a tanács azt mondja, hogy a falu nem akarja. Hát most mondja meg, lehet ezt? A közértből Lenin-sapkás úr jön kifelé. Hallva a beszélgetés témáját, megszólal: - Látjátok, mi becsületesen választottunk, nincs is semmi gond! - Te csak hallgass! - dörrennek rá többen. - Foglalkozz csak a te faluddal! - Tudja, ez egy Nagypáliba való fickó - súgja oda Jenő úr. - Amióta két hónapja átvették a közértet, ide jár a környék vásárolni. Nagyon jól megszervezték ezt az egészet. Persze, nem véletlen, hiszen a nő férje a vágóhídon rendész. Szóval..., hogy mondjam, nem igazán rendész, inkább revizor. Nekünk nagyon jó, mert amióta van ez a bolt, minden van. Különben, ha egy kicsit odébb jönnek, mondok én mindent, de itt a falu előtt?! A ház sarkánál, senkitől sem zavartatva. - A fiatalasszonyról csak annyit: valóban nem akarjuk, hogy megtelepedjen itt. Összeköltözött a tanítónő fiával, de hát az is milyen ember. Mind a ketten munkanélküli segélyből élnek. A fiúnak van érettségije, de mihaszna. Csak iszik, oszt mindent kritizál. Én lehúztam a cserépkályhásoknál 20 évet. Ha ez nem lett volna, lett volna más. Pedig még a kályhagyárban is megbízhatatlannak nyilvánítottak, mert az apámnak volt 22 holdja. Aki munkanélküli segélyen él, arról lehet tudni, hogy milyen ember. Én különben a Benkőre szavaznék. Igaz, hogy eddig is tanácstag volt, de sokat segített a falunak. Ő vezettette be a vizet. A fehér ház egyik ajtaját fiatal lány kulcsolja. - Jó napot, Katinka! - köszön oda Jenő bácsi. - Na, ő a tanácsról jött. Most gyűjti az aláírást az új polgármester-választáshoz. A tanácsi szobában Katinka papírokat rendezget. - Hát igen, október 1-jén nem jöttek el szavazni. Ráadásul a polgármester-jelöltek azt mondták, hogy akkor hajlandók elvállalni ezt a tisztséget, ha már megvannak az önkormányzati képviselők. Úgy tűnik, mostanra belátta a falu, hogy nem lehet nem törődni semmivel Gyűlnek az aláírások a polgármester-jelöltekre. November 18-án lesz a választás. Visszakeveredünk a ház elé, ahol a felvetett témán még mindig vitatkoznak. - A Háry Karcsi kell nekünk. Korrekt, rendes ember. - Na, az nem lesz jó polgármester - mondja cinikusan a tanítónő fia, akinek a szeme nem a kialvatlanságtól vörös. - Eridj már! - kontrázik az egyik kőműves. - A Karcsi, az süket. - Kilencvenöt százalékos, az semmi, attól még oda tud vágni az asztalra, ha kell. - Hátha beszakad - vihog a cinikus. - A híradóban azt mondták, hogy az elmúlt negyven évben hazudtak éjjel is, nappal is, meg hazudnak most is. A vita folytatódik, mi odébbállunk. Megtekintjük a falu nevezetességeit. Úgymint a falu egy szem nyilvános telefonfülkéjét, a templomból iskolává, majd lakóházzá átminősült épületét, a buszmegállót. Az egyik ház kertjében fehér hajú asszony szorgoskodik. Jöttünkre odahagyja a virágtöveket. - Ugye, maguk voltak a boltnál? Na, én megmondom maguknak, mi a baj. Bizonytalanok az emberek és félnek. Történt itt a faluban egy tragédia, azért félnek. Az én családommal történt, harminckilenc éve. Az apám fogta magát és elment Nyugatra. Az anyámat meg, annak ellenére, hogy összesen négy iskolája volt, meg hat családja, elítélték hét évre kémkedésért. Itt maradtam a testvéreimmel. Ne tudja meg, hogy viselkedett a falu akkoriban. Még a köszönésemet sem fogadták az utcán. Úgy kerültek, mintha leprás lennék. Egyedül maradtam itt a faluban, a testvéreim elköltöztek. Most már mondják, hogy jó napot, én fogadom is, de nem barátkozom senkivel. Visszasétálunk a bolt felé, elhagyjuk a buszmegállót, ami nagyjából az utca közepén van. A házban, amely elé érünk, lakik az egyik polgármester-jelölt, Benkő József. - Az uram nincs itthon - mondja Benkő Józsefné. - Egerszegre ment vásárolni. Hogy mi a véleményem a polgármesterségről? Hát... bevallom, nem szívesen venném, ha az uram elvállalná. Ebben a faluban hálátlan dolog köztisztséget vállalni. Amikor megvan a probléma, akkor kiabálnak az emberek, de hogy elémenjenek, az eszükbe sem jut. Minden új ötletre, tervre van valami ellenérv. Amikor a férjem javasolta, hogy vezettessük be a vizet, akkor is csak a kifogásokat sorolták. Persze, ha most azt mondanák, hogy holnaptól nem lesz, hát nem tudom, mit szólnának. - Valami oka csak van, hogy ilyen nagy a közömbösség? - Most hogy mondjam? - bizonytalanodik el a fiatalasszony. - Én nem tudom, hogyan alakult ki, de a faluban hatalmas a széthúzás. Volt itt valamikor egy híd, körülbelül ott, ahol a buszmegálló van. A buszmegálló fölött lakók, a főszeriek nagyon haragszanak az aszeriekre, mert minden az aszerieknél van. A bolt, a telefon. - De hát a főszerieknek sem kell három percnél többet gyalogolniuk a közérthez?! - Az mindegy, valószínűleg nem ez az igazi ok. Egyszerűen ez egy hagyomány. Ráadásul majdnem minden polgármester-jelölt Aszeren él. Mi is. Szerintem itt november 18-án sem dől el semmi. A főszeriek nem szavaznak. Én nem bánnám, ha a férjem nem mindenféle dolgok után járna, hanem végre a három gyerekünkkel foglalkozna. Távolodunk a falutól, ahol Magyarországon egyedülállóan nem választottak. Mindössze kétszáz ember. Egymásra utaltak, mégsem közösködnek. A gyűlölködés erősebb. BERNÁTH BEA U__ACT 1YI \J J 1 T MAT h n U 11 A REX-ROTARY AZ EGYIK LEGMEGb BÍZHATÓBB ÉS JÓL BEVÁLT MÁR, A MÁSOLÁSTECHNIKA ► I**± \ la SiKCnibi REX-ROTARY RO (rajzmásoló) 15% kedvezménnyel REX-ROTARY 1060(digitális stencil) 10% kedvezménnyel REX-ROTARY 8232 DZ (A/6-tól A/3-ig!) 15% kedvezménnyel Jenő bácsi: Hogy miért nem választottunk polgármestert? Hát annak sok oka van. Jöttünkre odahagyja a virágtöveket a fehér hajú asszony Fotó: KÉKESDY KÁROLY nyik. 1990. november 1. A fuvarozók forradalma: fordulópont Hosszú távon a polgárságra kell figyelni: megtermeli azokat a javakat, azt a pénzt, amely kimozdít bennünket a holtpontról; megoldja a foglalkoztatottság, a közalkalmazottak problémáit és a saját gondjait is. Már eddig is sok dolgot elmondtak a „taxisforradalomról”, de Szabó Sándor vállalkozó ezt szegezi szembe velem: - Senki nem világította meg a nevezetes három nap lényegét sem a televízióban, sem a sajtóban, sem másutt! Beszéltek már az okokról, a szereplőkről, a demonstráció törvényes vagy törvénytelen voltáról, ám a lényegről nem. Pedig ez az esemény fordulópont volt Magyarország történetében. - Hát ezt már megállapították néhányan a parlamenti képviselők közül, mondván, hogy a benzinblokád utáni ország már más ország. Ön mit ért közelebbről a fordulóponton? - Amit nem mondtak ki, hogy a háború utáni történelmünknek ez az az állomása, amely az új magyar polgárságnak a politika színpadára lépését jelenti. A fuvarozók, akik spontán módon síkraszállnak az egzisztenciájukért, az ország első vállalkozói, egyszersmind az alakuló-formálódó polgárság első fecskéi. Szerintem elsőként ők fogtak vállalkozásokba úgy, hogy piaci versenyhelyzetben tették, teszik kockára a pénzüket. Ugyan megpróbálták elfojtani a megmozdulásukat, mert ez idő szerint a hazai pártoknak nem áll érdekében, hogy ez a réteg kialakuljon. - Miből gondolja, hogy így van? - Mert ez a réteg nem az ő érdekeit képviseli. Az más dolog, hogy ez szűklátókörűségre vall. Az MDF a nagypolgárság pártja, az úgynevezett ellenzékiek (MSZP, SZDSZ, Fidesz) szerintem baloldaliak, szociáldemokrata színezettel. Ezeknek a történelem csupán epizódszerepet osztott ki. Természetesen jelenleg fontos a működésük a szociális háló megszövésében, mivel a gazdaságunk igen alacsony szinten van. Amikor megerősödik a gazdaságunk, a szociális háló szerepe is csökkenni fog. Hosszú távon a polgárságra kell figyelni: megtermeli azokat a javakat, azt a pénzt, amely kimozdít bennünket a holtpontról; megoldja a foglalkoztatottság, a közalkalmazottak problémáit és a saját gondjait is. A kormánynak azért nincsenek pénzeszközei, mert nem engedi kialakulni a polgárságot s mindig onnan veszi el a pénzt, ahol nagyon kevés van. Ezt a kormányt megbuktatni értelmetlen dolog volna, hiszen a többi pártnak, a Fidesznek, a szabad demokratáknak sincsenek jobb elképzelései. A polgárosodás fölerősítése, párttá szerveződése s a parlamentbe történő bekerülése a jövő lényege. Ennek érdekében kell egy valódi pártot szervezni! Ezt a fölismerést, illetve az imént vázolt folyamatot indította el a fuvarozók forradalma. Szabó úr ekként vélekedik. Talán nem is téved. De mindenképp tovább finomodik társadalmi képlete, ha mások is elmondják véleményüket, tisztában lévén azzal, hogy valóban más országban élünk, mint október 25-e előtt s rajtunk múlik, milyen hazában fogunk élni ezután. (TT)