Kurír - reggeli kiadás, 1990. december (1. évfolyam, 131-154. szám)

1990-12-12 / 140. szám

1990. december 12. Mehet mindenki!­­ AZ OTSH ÁLLJA A PERTH! CECHET Bár a totójátékunkban lenne ilyen telitalálatunk, mint az úszó­csapat tagjainak megtippelésénél volt tegnap. A fixeket nem volt nehéz eltalálni: Darnyi Tamás, Egerszegi Krisztina, Szabó József, Rózsa Norbert, Güttler Károly és Szabó Tünde kikülde­tése a szintidők megúszása miatt tuti volt. Viszont felröppent a hír: a bajnokságon biztató formát mutató úszókat is kiviszik magukkal Perthbe. Pusztán pénzkérdés az egész. Nos, tegnap véglegessé vált: Sza­bados Tamás, Czene Attila, Szi­lágyi Zoltán, Csépe Gabriella és Ágh Norbert is utazik. Persze Perth­lyesszé van, így kíváncsiak voltunk arra, hogy honnan sike­rült a feltehetően jelentős össze­get felhajtani. A választ Tóth Ákos, a szövetség ügyvezető igazgatója adta meg: - Mint minden ilyen világ­­versenyre, erre is az OTSH adta a pénzt. - Tehát nem a szponzorok keze van a dologban '!' - Nem, minden költségün­ket a sporthivatal állja. - Mégis, min volt a vita va­sárnapi- Nem ismertük a sporthiva­tal álláspontját, hogy fedezi-e 20 fő utazását a tervezett 12 helyett. -. Tehát nem a szintidőkön problém­áztak? - A, sohasem csináltunk hisz­tériát ekörül. Ha ugyanis csak a szintidőről lenne szó, akkor mi­nek az edzői tanács, a szakmai vélemény? Így olyanok is beke­rülhetnek a keretbe, akikről szak­embereink úgy látják, fejlődhet­nek, kiérdemelték az utazást, tehát az edzői tanács javasolta ezt a névsort az elnökségnek, az pedig egyetértőleg továbbadta az OTSH-nak. Különben is, az elnökség csak javaslatot tehet, a döntés a hivatal kezében van. - Gondolom, nem nagyon szok­tak fönt beleszólni...­­ - Általában nem, mégis, meg kellett várnunk a csapathirdetést a beleegyezésükig. - Ezek szerint ez megtörtént. De mégis, miből adódik, hogy 12-t terveztek, mégis 20 lett belőle? - Azt nagyjából sejteni lehet, mennyi pénz van egy vb-re. Azt viszont nehéz megsaccolni év elején, hogy az utazás idején mennyi lesz a kinttartózkodás vagy az utazás költsége. Hogy­ mást ne mondjak, a repülőjegyek ára változhat. Októberre aztán mindez letisztult, így pontosan meg tudtuk mondani, mekkorák a várható kiadások. Az OTSH pedig úgy­ döntött, hogy kifizeti a húszas küldöttség költségeit.­­ Elterjedtek olyan hírek is, hogy azért kell a csapatot bővíteni, mert így esetleg több edző­ utazhat velük...- Van ilyen szabályozás is. A nemzetközi szövetség ugyanis szabályozza az akkreditációt, de akár ennyi, akár annyi ember utazott volna, mindkét esetben az adott határokon belül mara­dunk... CS. G. Nem volt rossz a játék, de a szünet... Teremfutball-történelem női bájakkal A spanyolok igencsak udvariat­lan vendégeknek bizonyultak. Már a 3­5. másodpercben gólt rúgtak, s még három perc sem telt el, amikor 2-0)-ra vezettek. Persze ezen nem is kell csodál­kozni, hiszen az ibériaiak a világ egyik legjobbjai, míg a magya­rok tanulják a szakmát. A­gazai földön tegnap este a budafoki sportcsarnokban mu­tatkozott be a magyar teremlab­darúgó-válogatott. Az a csapat, amelyet mintegy ötven játékosból válaszztottak ki. Ennyi van ugyan­is kis hazánkban. Ám bizonyo­san lesznek többen is, s egyszer majd ők is hasonlóan bánnak a labdával - ami a lelátóról igen nehéznek tűnt, s alig pattant -, mint Herren). A spanyolt nem zavarták a „nehézségek”, kétszer is a hálónkba talált. Kollégái kö­vették a példáját, s 5-­)-ra elhúz­tak. Már ekkor látszott azonban, hogy a hazaiak technikailag ügye­sek, csak még nem ivagyon tud­nak teremfutballal. Éppen ezért volt nagy öröm a 16. percben, amikor a legjobb magyar, a Cse­­pel első osztályú csapatában is szóhoz jutott I­zerbály szerzett gólt. Mindez annyira meglepte az eredményjelző tábla kezelőjét, hogy szorgalmasan elkezdte nyom­kodni a gombokat, s meg sem állt egészen 59-ig. Eszerint tehát 59-5-re vezettünk, a gyakorlatban azonban 1-5 volt az állás. Jött még egy gyors spanyol találat, majd ismét I­zerbály duplázott, így a félidő 6-3, ami igazán nem rossz, a nagy hírű mesterek ellen. Mint ahogy nem volt rossz a szünet programja sem. Sötét­ségbe burkolódzott a csarnok, majd felvillant egy reflektor, s gyönyörei, igazán lengén öltö­zött lányok fejlettek a parkettre. Mindez a Sheila K Gats Erotic Center és az i Oázis masszázs­szalon teremfutball-imádatának köszönhető. Egyikü­k igencsak felforrósította az egyébként hű­vös levegőt. Magyarán erotikus tánc közben levetkőzött. Mit mondjak? A gólok sem voltak csúnyák, ám valahogy nekem a hölgy jobban tetszett. Lehet, hogy a játékosokat is megzavarta a sportpályán nem mindennapi produkció, ugyanis a második félidőben 16 perc 14 másodpercet kellett várni az újabb találatig. Sajnos a spanyo­lok érték el, de azonnal utána­­­­orváth Attila is megmutatta, hogyan kell a hálóba juttatni a labdát. Végül ismét egy vendég­gól, s a spanyolok örülhettek a 3-4-es sikernek. Nem játszottunk rosszul, s talán néhány év múlva már a spanyolok félhetnek tőlünk. S vajon fél-e Bücs Zsolt a ma reg­gel 9 órakor kezdődő fegyelmi tárgyalástól? Hogy­ hogy kerül ez ide? Úgy, hogy a nézőtéren felfedeztük a Vasas játékosát, akit klubja megidézett a sajtóban megjelent nyilatkozatai miatt. - Amit a Kurírban és a Sport Pluszban elmondtam, azokért vállalom a felelősséget. 1992 nya­ráig szól a szerződésem, de mint egy játékostársamtól hallottam, lehet, hogy szabadlistára tesznek - válaszolta érdeklődésünkre. Még délután kíváncsiak lettünk volna Meszéna Miklós elnök véleményére, aki azt mondta munkatársunknak, most nem, majd szerdán válaszol a kérdésekre. Ki tudja, miért? Herbály a magyar csapat legjobbja A szünet legjobbja Azt viszont sokan megtudták Budafokon, érdekes, jó játék a teremfutball... D. B. P. KATONA HORVÁTH JÁNOS JELENTI MÜNCHENBŐL DZSUNGELTENISZ faragott ütőkkel guhai Az újságírók igazán előkelő helyre, a Hilton Szállóba voltak hivatalosak. Ám csalódniuk kel­lett, mert a beígért programból csak az ITF beszámolója reali­zálódott, a tornáról egyik illeté­kes sem volt hajlandó nyilatkoz­ni. Persze, nem véletlenül tör­tént ez így, mert annyi bírálat érte már a nemzetközi szö­vetséget, hogy úgy gondolták, egy tételes pénzügyi elszámo­lással bebizonyítják: nem első­sorban ilyen horribilis díjazású tornákra költik a pénzt. A majd egyórás, filmekkel illusztrált tájékoztatóból kiderült, milyen erőfeszítéseket tesznek Afriká­ban, Ázsiában és a fejlődő világ többi részén azért, hogy a­erekek teniszezhessenek. Lát­­attuk, hogyan faragák fából a két pingpongjáé­ nagyságú játék­eszközüket, és miképp mennek kilométereket a dzsungelben a labdát ütögetve. Hiába, a dzsun­gel nagy, lehet benne kanya­rogni, így aztán érthető, hogy jóval több jut Afrikának és Ázsiának, mint mondjuk Kelet- Európának. Az előbbiek együtt több mint 1 millió dollárt, míg a mi földrészünk, „az OST” csak 25-25 ezer dollárt kap évente. Összesen csaknem hárommillió dollárt költenek a tenisz népsze­rűsítésére az elmaradott terüle­teken. Ez utóbbiak között ott vagyunk mi, magyarok is a Satellit versenyünkkel. . Délután fél kettőkor az újság­íróknak bemutatták a 42,5 cm magas tiszta ezüst és színarany díszítésse Grand Slam kupát is, amelyet nyolc rendőr őriz fel­váltva. Bármennyire is haragban vannak a bajorok a frankfurti rendezőkkel, köztük Tiriackal is, valamit azért tanultak tőlük, mert az olimpiai csarnok 12 ez­res nézőterét úgy alakították ki, hogy a teniszpálya két oldalán négy-hat fős díszpáholyok vannak. Aki ide vesz jegyet, az ingyen ehet-ihat és pezsgőzhet, igaz, mindez egy hétre ezer már­kába kerül. A legolcsóbb napi­jegy negyven márka, ami még kibírható. Az ebédszünet végén sikerült két mondatra elkapnom a torna „kitalálóját”, a híres és dúsgazdag müncheni ügyvédet, Dr. Axel Meyer-Wöldent, aki kérdésemre elmondta, ő egyál­talán nincs haragban román származású konkurensével, mert a sport számos területén, így a labdarúgásban is közös üzleteik vannak. „A tenisz az más, olyan, mintha kettőnknek kellene vezé­nyelni a News York-i filharmo­nikusokat..." ígérte, hogy még beszélgetünk, de hát erre - ebben a nagy fölhajtásban - aligha van remény, végül is ez a két perc is nagy kegynek számított, legalábbis a teniszma­gazin riportere szerint. Meyer ugyanis nem nagyon áll szóba az újságírókhoz hasonló földi ha­landókkal. Valószínű, az volt a szerencsém, hogy jól sikerült a díszebéd, amelyen részt vett a város főpolgármestere és Bajor­ország miniszterelnöke is... A sietség oka pedig az volt, hogy pontban két órakor har­sonaszó töltötte be a termet, majd bemutatták az első meccs két részvevőjét: Ivanisevicset és Gurrent. Akkor még senki nem gondolt arra, hogy az első két találkozó alaposan felborítja a programot. Goranék is csaknem két órát játszottak, a második pár, Sampras és Cserkaszov pe­dig meg is haladta ezt az időt. A közönség viszont jól szóra­kozott, az első meccsen még mindössze három-négyezren le­hettek, Samprasékra viszont már jó háromnegyed ház, azaz körülbelül hat és fél ezer tenisz­­rajongó volt kíváncsi. Ivanise­vics szenzációsan játszott, ám az előre leírt Curren alaposan meglepte, így igazi teniszbemu­tatót tartottak. Az eredmény is jelzi (7:6, 7:6), milyen szoros volt a küzdelem. Többször csattant fel taps, és Taróczy Balázs is boldogan mosolygott az egyik díszpáholyban. A győ­zelem után megkérdeztem tőle, vajon a második játszmában Ivanisevics­­mit mutatott neki ökölbe szorított kézzel, 6:6-nál. - Nálunk ez azt jelenti, hogy ekkor érezte először tanítvá­nyom, meglesz a győzelem - mondta a magyar edző. - Egyébként Curren meglepett bennünket, mert vonaljátékos lévén, az átlagnál - legalábbis amit tőle megszoktunk - lé­nyegesen többször jött előre. Igaz, a közönség szenzációs röp­téket láthatott, de Ivanisevics erre nem számított, és én sem kalkuláltam be, ezért lett ilyen szoros az eredmény. Hogy­ mi lesz később, az majd elválik, ez már nem az edző dolga. A második találkozón az arcüreggyulladással bajlódó Sampras (5:7, 6:2, 7:5) legyőzte a moszkvai Cserkaszovot, aki a jó játéka és az ennek ellenére bekövetkezett vereség miatt ugyan szomorkodott, de hát mégiscsak százezer dollárt visz haza, és a Vörös tér tájékán mostanában minden cent számít. E két találkozó több mint négy órát tartott, így aztán a nap meccsének kikiáltott Ed­­berg-Chang, valamint a Le­­conte-Master találkozó csak a megnyitó ünnepség után kezdő­dött és lapzártánk után, az éjjel fejeződik be. Az eredményeket délutáni számunkban közöljük. Münchenben még mindig az a téma, miért nem indul Boris Becker. A tegnap délutáni sajtótájékoztatón, ha nem is hivatalosan, de megjelent a német Davis Kupa-csapat edzője, Niki Pilic, és néhány szóban válaszolt a Beckerre vonatkozó kérdésekre. A spontán interjúból kiderült, azoknak volt igazuk, akik arra tippeltek, Becker a fáradtság és az esetleges presztízsveszteség miatt marad távol. Legalábbis Pilic így véli. Márpedig ő igazán közel áll Borishoz. Ám ez az egész mindössze tíz percig tartott és csak néhány szerencsés odaférkőzni tudó válthatott szót a mesterrel. Utána gyorsan eltűnt, átadva a terepet a nagy tornának. Délutáni számunkban ismét furcsaságok, érdekességek, avagy az MLSZ elnöksége felettébb elégedett a közgyű­lésen történtekkel; avagy Détári jóslatai a kupaszerdára; avagy munkatársunk hiába rúgott a Bayern-buszon az asztal lábába, mégsem fájt neki. Minderről bővebbet a kék Kurírban! Érdemes megvenni! PERCEK... PONTOK... MÉTEREK. JÉGKORONG A Kanadában túrázó szovjet Himik Voszkreszenszk 6-3-ra verte az NHL-ben szereplő Montreal Canadiens gárdáját. Ezenkívül volt egy bajnoki is: Quebec Nordiques-Vancou­­ver Canucks 3-2. KOSÁRLABDA Két mérkőzést játszottak az NBA-ban: New Jersey Nets- Charlotte Hornets 121-115, Boston CelticS-Houston Roc­kets 107-95. Sí A Sestriere-ben rendezett férfi műlesikló VK-versenyt az olasz Tomba nyerte a nor­vég Furuseth előtt, s így öt fu­tam után továbbra is vezet az összetettben. Előnye öt pont a francia Piccarddal szemben. 15

Next