Kurír - reggeli kiadás, 1990. december (1. évfolyam, 131-154. szám)
1990-12-12 / 140. szám
14 f Ujjfir POFONT KAPOTT, FUTNI KEZDETT Álmában még most is versenyez Valamikor nem volt atlétikai viadal nélküle. Ha kellett, rajthoz állt 100-tól 800 méterig minden távon, aztán távolt és magasat is ugrott. Nyert bronzérmet az országos mezei bajnokságon és ifjúsági versenyzőként sokszoros csúcstartó volt. A hatvanas, hetvenes évek legsokoldalúbb atlétája gyorsaságával hívta fel magára a figyelmet. Száz méteren 10.3, kétszázon 21.2, négyszázon 47.3 volt a legjobbja. Tizenkilencszer szerepelt a válogatottban, és ha tizenévesen nem kap két pofont, akkor az atlétika hívei sose tudják, hogy Csepelen született egy Bátori István nevű fiú, aki akkor és úgy verte meg társait futásban, ahogy és amikor akarta. Ül velem szemben a galyatetői Andezit szálló halljában, és egyre csak azt hajtogatja: nem kell róla írni. Nem volt ő olyan híres sportoló, és egyébként is ki emlékszik ma már őrá. Igaz, ha nagyon őszinte akar lenni, akkor most 43 évesen kifejezetten hiányzik neki az atlétika légköre. Még most is rendszeresen fut, versenyez álmában és ilyenkor egész más az ébredés, hisz az atlétika volt a mindene, a versenyzést, az edzéseket szent őrületnek tekintette. Aztán addig-addig agitálom, míg elmeséli a két pofon történetét. - A csepeli Jedlik Ányos gimnáziumba jártam, és bár a testnevelő tanárom csak a röplabdát ismerte el sportnak, de azért az iskolai atlétikai versenyeknek is híve volt. Az egyik ilyen alkalommal minden edzés nélkül fölényesen győztem 400 méteren, ráadásul 50 másodpercen belüli idővel, ami akkor salakos pályán ifjúsági szinten remek időnek számított. Tanárom nem szólt semmit, de ott volt a viadalon Zsigmond Mátyás, a csepeli szakosztály akkori vezetője, aki odajött hozzám és közölte, melyik nap hány órakor jelenjek meg a csepeli stadionban. Eltelt két hét, azonban eszembe sem jutott edzésre menni. Aztán mégiscsak rászántam magam. Amikor Matyi bácsi meglátott, két pofonnal fogadott. „Hol voltál ilyen sokáig? - kérdezte. - Hát nem akarsz országos bajnok lenni?” Ekkor kapcsoltam, mi is a tét. Hiszen egy magamfajta gyereknek ez, hogy magyar bajnok lehet, maga volt a mennyország. Gyorsan döntöttem. Azt az iskolai győzelmet még sok nemzetközi és hazai siker követte, például a főiskolai világbajnokságon és a budapesti Európa-bajnokságon 400 méteren hatodik lettem. Ha most lennék tizenéves, akkor is vállalnám a két pofont a sportágban rejlő szépségért. Nem sajnálja, hogy fiatalon, 21 évesen befejezte a pályafutását? — Valóban ellébecolhattam volna még egy pár évet a pályán, de akkor már nem tudtam volna teljes odaadással készülni, ezt pedig nem akartam. A római Eb-n ugyanis elpattant egy húr köztem és az atlétika, illetve a sportág akkori vezetői között. A kontinensviadal előtt edzőm, Oros Ferenc jelezte a szövetségi kapitánynak, hogy az Európabajnokságon csúcsformában leszek, és ne csak a váltóra, hanem az egyéni versenyekre is nevezzenek. Ma sem tudom, miért, a vezetők közölték: szó sem lehet róla. A római stadion edzőpályáján együtt edzettem az akkori legjobbakkal, az olasz és szovjet sprinterekkel. Túlzás nélkül mondhatom: a 100 méteren a dobogón végezhettem volna. Hazajöttünk és bejelentettem: abbahagyom. Ezért szerepeltem csak tizenkilencszer a válogatottban, ezért lett kissé rövidebb a pályafutásom a tervezettnél. - Arra nem gondolt, hogy edző legyen? - De igen. Elvégeztem a TF szakedzői szakát, és másfél évig Újpesten dolgoztam. Megmondom őszintén, anyagi oka volt, hogy befejeztem azt a munkát is. Arra törekedtem ugyanis, hogy olyat produkáljak tanítványaimmal, amit más nem tud. S rövid idő alatt rájöttem, mit kapok azért, amit adok. Ezért döntöttem úgy, hogy inkább a szállodaiparban próbálok szerencsét. .. - A mai magyar atlétikának pedig elkelne a segítség. Ma sem akar tevékenykedni a sportágért? - Nem erről van szó, hogy akarom vagy nem akarom. Kezdjük azzal, hogy ilyen kéréssel senki sem keresett meg. Amikor abbahagytam a versenyzést, ígérték, majd értesítenek, hogy mikor búcsúztatnak el hivatalosan. Azóta se levél, se telefon. Félreértés ne essék, nem reklamálni akarok, csak szeretném, ha megértené: az együttműködés mindig két emberen múlik. Pedig úgy érzem, nem vallanék szégyent. Emlékszem, amikor Siska Xénia még kezdő volt, figyeltem a mozgását, és azt írtam a naplómba: „Találkoztam egy lánnyal, akiből nagy versenyző lesz.” Később az én segítségemmel tanult meg igazán jól rajtolni. Örülök, hogy jóslatom bevált. Bár azt hiszem, Xénia még többre vihette volna, hiszen annyira tehetséges volt. Családja eljegyezte magát az atlétikával. Felesége, Kazi Valéria középtávfutó volt, és pont az ön edzésmódszerével érte el legjobb eredményét 800 méteren. Két lánya, Noémi és Mónika is az atlétikát választotta. Sokat tanultak a szülőktől a gyerekek? - Amikor Noémi sportágakat akart választani, azt mondtam: csináljon bármit, csak ne atletizáljon. Aztán ő is, mint én annak idején, győzött egy iskolai versenyen, és ez megpecsételte sorsát. Ma már többszörös ifibajnok, válogatott. Mónikánál már természetes volt, hogy a KSI atlétája lesz Sajnos, őt nemrégiben baleset érte. Franciaországban egy viadal után elütötte egy autó, és ripityára tört a bokája. A sportkórházban - micsoda orvosok vannak! - közölték vele: soha nem tud majd fúrni. Akaraterejét bizonyítja, ma már gyakorol. Egyébként, ha a két gyereket jellemezni kell, Noémi a világ legnagyobb tehetsége, Mónika ,pedig a példátlan szorgalmú. És mégis, lehet, hogy ő a szorgalmával messzebbre jut. Minden szülői elfogultság nélkül megjósolhatom: jövő szeptemberben Noémit senki sem veri meg Magyarországon 400 méteren, és ő lesz a csúcstartó is. Amit tudok, segítek nekik. Noémit is én tanítottam meg rajtolni, mintha a mai edzők ezt nem tartanák fontosnak. Emlékszem, amikor versenyeztem, edzéseken startversenyeket rendeztünk tucatszámra, hogy javítsuk a rajtunkat. - Mi a véleménye a mai atlétikáról? - Fantasztikusak a versenyek. Sajnálom, hogy nem most vagyok ott a nemzetközi porondon. Kíváncsi lennék, mit tutnék ma, amikor az összes feltétel jobb, mint a mi időnkben. Sajnos a mai atléták nem szerények, és nem a sportnak élnek. Oros Ferenc behutazott a válogatott egyik tagjának. Elmondta, hogy én 1972-ben salakos pályán futottam 10:3-at. Szóba sem állt velem. Sarkon fordult és elment. - Elégedett ember? - Szeretem a munkámat. Talán jobb is, hogy nem edzőként dolgozom. A sportban ugyanis akik követelnek, nem népszerű emberek. Márpedig én könyörtelen lennék. TÖRÖK FERENC A célban Bátori István, mögötte a ma már népszerű tévériporter, Gyulai István A legendás 4x100-as csepeli váltó: Gaál, Bakai, Bátori, Hossala Elhatározták, hogy a hetvenötödik országos bajnokságot szép tiszteletdíjakkal teszik emlékezetessé a versenyzőknek, de szándékukról pénz hiányában le kellett mondaniuk, így csupán érmeket és egy-egy serleget vagy vázát kap a győztes. Nem ez az egyetlen gondja a szövetségnek. Elkezdődött ugyanis a jövő évi, júniusi budapesti világbajnokság szervezése. Az eseményre nem kevesebb, mint húszmillió forintra lenne szükség, és ezt a kiadást a szövetség nem tudja vállalni. Ez lenne a kisebbik baj. A nagyobbik az, hogy jelen pillanatig szponzort sem találtak még, aki elvállaná a vb patronálását. Volt már ugyan jelölt, de az utolsó pillanatban a Külkerbank visszalépett az esemény védnökségétől. Amennyiben más megoldás nem lesz, több vállalat vagy intézmény közösen finanszírozza majd a vb-t. Mindenesetre az idő sürget, mivel a szervezőbizottság januártól már rendszeresen jelentéseket kell küldjön az előkészületekről a nemzetközi szövetségnek. Az idei bajnokság meglehetősen izgalmasnak ígérkezik. Igaz, női tőrben még mindig nem lép pástra a két legjobb, Jánosi Zsuzsa és Stefanek Gertrúd. Távollétükben valószínűleg az MTK-VM-es Mincza Ildikó állhat majd a dobogó legfelső fokára. Női párbajtőrcsapatban és egyéniben szintén kék-fehér siker várható. A szakértők szerint Szőcs Zsuzsát senki sem tartóztathatja fel. Kardban viszont visszatérhet a régi bajnokságok izgalmas hangulata, hiszen ott lesz az idei világbajnok Nébald György, a múlt hét végén VK-t nyert Köves Csaba, no és a várnai VK-győztes, a nantes-i döntőről hajszállal lemaradó Szabó Bence is. Csapatban pedig, szokás szerint, az Újpest a favorit. Férfi tőrben a BVSC és Érsek Zsolt minden bizonnyal megismétli tavalyi győzelmét, míg férfi párbajtőrben a Honvéd és az öttusázó Fábián László diadalmaskodhat, s persze nem szabad figyelmen kívül hagyni a Tokaj Expresszen brillírozó Szőkét és Kovács Ivánt sem.Ma két egyéni döntőt rendeznek, 16 órától a női párbajtőrözők, 17-től pedig férfi tőrözők küzdenek az aranyéremért. T. F. Tiszteletdíjakra már nem futja VÍVÓDÁS PÉNZHIÁNNYAL, VERSENYZŐKKEL Pengecsattogástól lesz hangos ma délelőttől a Nemzeti Sportcsarnok. Öt napra ugyanis a vívók veszik birtokukba az egyik legrégebbi budapesti sportlétesítményt, hogy eldöntsék, melyik a legjobb csapat, ki a legjobb az egyéni versenyekben. Méghozzá nem akárhogy: minden napra két döntő jut. Ez utóbbiakat immár negyedik esztendeje a KOSZIG Kupáért rendezik. Az építő- és falazóanyagokat gyártó vállalat évi 300 ezer forinttal támogatja a vívósportot, amely meglehetősen szűkös esztendőket él manapság. 1990. december 12.