Kurír - esti kiadás, 1990. december (1. évfolyam, 109-127. szám)

1990-12-12 / 116. szám

10 Lassú változások A pénzpiacokat kétféle valutatulajdonosi viselke­dés szempontjából vizsgáljuk. Egyrészt a napi de­vizaárfolyamokat figyelemmel kísérő­, az árfo­lyamváltozásokat rövid távon is ugrásra (konver­tálásra) készen tanulmányozó, másrészt a valame­lyest hosszabb távon gondolkodó befektető szem­pontjait próbáljuk meg táblázatainkkal visszatük­rözni. Tekintettel arra, hogy ezek a táblák csak változásokat, és nem feltétlenül tendenciákat tük­röznek, csak támpontul szolgálhatnak valutával rendelkező olvasóinknak, akiknek figyelembe kell venni azokat a politikai-gazdasági tényezőket is, amelyek mindezekre visszahatnak. Az USA-dollár napi árfolyamait mutató táblázat­ból látszik, hogy múlt heti jóslatunk „bejött”, a dollár - ha lassacskán is! - tovább erősödött. Ezt mutatja, hogy majdnem egységesen minden, a táblázatban szereplő valutával szemben, 0,8 és 1,7 százalékos árfolyamnyereséget könyvelhetett el az amerikai valuta. Legjobban az angol font tartotta magát a vizsgált valuták közül. Hasonló képet mutat az elmúlt négy hét ma­gyar árfolyamjegyzését ábrázoló táblánk is. A forint­hoz képest - a leértékelési várakozással ellentét­ben - a főbb nyugat-európai valuták és a japán jen árfolyama csökkent, míg a valutában befekte­tők körében kedvelt ausztrál dollár kismértékben, az­­USA-dollár egy százalékkal nőtt. E hét elején az USA-dollár erősödése kissé meg­tört, további árfolyamára az öbölválság alakulása várhatóan érzékelhető hatással lesz. A japán jen az elmúlt héten a kezdeti erősödés után kismértékben tovább romlott, nemcsak az USA-dollárhoz, hanem a nyugat-európai valutákhoz képest is. Lehet, hogy még mindig érdemes várni a jenre való konvertálás­sal, mert a szigetország számára az olajválság válto­zatlanul súlyos problémákat okoz, míg a jen erősö­dése csak stabil olajpiaci helyzetben várható. Határainkon túlra tekintve érdemes kicsit el­időzni a forint nyugati árfolyamánál. A múlt héten ennek novemberi alakulását mutattuk be a bécsi jegyzések alapján. Most a többi exszocialista or­szág valutájának jegyzésével hasonlítjuk össze a magyar pénz árfolyamát. Bécsben a forint változatlanul 11,50/15,50, ami annyit jelent, hogy 100 forintért 11,50 schillinget adnak az osztrák bankok, míg 15,50-ért lehet 100 forintot vásárolni. Ugyanezek az értékek az el­múlt hónap végén a bolgár levánál 35/80, a cseh­szlovák koronánál 21/30, a román lejnél 5/13, a szovjet rubelnél 20/80, és a lengyel zloty 0,40/1,40. Meg kell jegyezni, hogy az árfolyam értékelésénél nemcsak a keresztárfolyamokat érdemes összehasonlítani a magyar jegyzéssel (bár ezeket megvizsgálva is igen érdekes képet kapha­tunk!), hanem­­vételi és eladási árfolyamok kö­zötti arány mutathatja, hogy a bankok az egyes valuták vásárlását milyen kockázatúnak értékelik. E tekintetben a forint kapta a legjobb értékelést, eladási és vételi árfolyama között „csak” 34 % van, míg a szovjet rubelt eladási árfolyama egy­negyedéért vásárolják. Ha egyáltalán vásárolják! A német bankok nagy része ugyanis leállította a ru­bel bankjegyek vásárlását, és Bécsben is csak igen korlátozott mennyiségben lehet még az igen nyo­mott árfolyamon is vevőt találni a szovjet valutára. Más. Sokan kérdezik, hogy mit lehet ma kisbe­fektetőknek ajánlani, ami biztos jövedelemforrás lehet? Tippünk: vegyen nemzetközi vasútjegyet Moszkvába, Prágába, Varsóba a MÁV-nál! A jelenlegi jegyárak az előzetes tájékoztatás szerint három-hatszorosukra mennek fel januártól a volt szocialista országok viszonylatában. Mivel a nemzetközi vasútjegyek 4 hónapig érvényesek - rövid idő alatt pénzét bárki megsokszorozhatja anélkül, hogy a részvényeknél figyelembe veendő kockázatot kellene­ vállania, mert egy biztos: ha a MÁV-nál áremelkedésre - tőzsdei műszóval élve: hosszra - spekulálunk, nem csalatkozhatunk! SCH Az MNB egyes konvertibilis valutaárfolyamai (forint) (100 egység, vételi) nov. 16. nov. 23. nov. 30. dec. 7. dec. 7./nov. 16. (%) osztrák schilling 562,91 565,48 562,39 559,80 99,4 német márka 3959,39 3977,80 3956,40 3937,54 99,4 japán jen (1000) 455,81 454,72 450,89 441,37 96,8 angol font 11536,15 11536,48 1 1572,54 11440,77 99,2 svájci frank 4705,19 4705,53 4640,89 4601,20 97,8 ausztrál dollár 4568,08 4459,00 4537,04 4585,16 100,4 USA-dollár 5862,67 5838,61 5880,00 5924,03 101,0 1 USD az egyes fontosabb valutákban kifejezve osztrák schilling német márka japán jen angol font svájci frank dec. 3. dec. 4. dec. 5. dec. 6. dec. 7. dec. 7.­dec. 3.(%) 10,5825 10,70 10,5185 10,5445 10,4375 98,6 1,5045 1,509 1,4961 1,4985 1,484 98,6 134,22 134,05 133,88 134,15 131,9 98,3 0,518 0,521 0,517 0,518 0,514 99,2 1,2875 1,2895 1,277 1,2795 1,266 98,3 FIGYELEM! HOLNAPTÓL: KURÍROCSKA TÉLAPÓ! Az Ázsia Kft. és lapunk gyerekrejtvényjátéka Gyerekek, figyelem! Holnaptól, vagyis csütörtöktől noszogassá­tok aput, anyut, a felnőtteket, hogy vegyék meg nektek a reg­geli és az esti Kurírt! Ne felejt­sétek, a játék 17-én, vagyis hét­főn, esti számunkban jelenik meg utoljára. Ha utánaszámol­tok, ez összesen hét Kurír újsá­got jelent, négy pirosat s három kéket. Mindegyik lapszámunk utolsó oldalán találtok egy tré­fás rejtvényt, s mellette, vagy valahol máshol a lapban elrejt­ve, egy pici Ázsia Kft. feliratú játékemblémácskát. Más dolgo­tok nincs, mint megfejteni a rejtvényeket, összegyűjteni az emblémákat, s egyszerre bekül­deni címünkre. A nyereményeket képünkön­­láthatjátok. Az Ázsia Kft. távol­keleti játékokat forgalmaz. Óbu­dai, Bojtár utcai telephelyükön most közös játékunk kedvéért kivételt tesznek, ugyanis „ma­szek” vásárlókat nem szolgálnak ki, csak kis- és nagykereskedő­ket. Ám szerencsés nyerteseink beszabadulhatnak ebbe a játék­birodalomba és saját maguk vá­laszthatják ki nyereményüket. A sorsolás két fordulóban történik. Először a hét helyes megfejtést beküldők közül hú­zunk három nyertest. Az első három­ ajándékot választhat, a Holnaptól rejtvénypályázatra invitáljuk lapunk olvasóinak, előfizetőinek csemetéit. S akik megfejtik a csütörtöktől hétfőig megjelenő reggeli s esti Kurír rejtvényeit, azokra az Ázsia Kft. játékbirodalma vár Óbudán­ második s a harmadik két-két játékot vihet haza. Ezután kö­vetkezik a sorsolás második for­dulója. Ebbe a szerencsekerékbe kerülnek az öt helyes megfejtést beküldők nevei, illetve azon két megfejtést beküldőké, akik az előző sorsoláson nem nyertek. Ezúttal kilencen nyerhetnek, ők egyenként egy-egy ajándékot választhatnak. A leveleket KURÍROCSKA TÉLAPÓ jeligével a következő címre küldjétek: 1398 Budapest 62. Pf.: 590. (A sorsoláson csak a jeligés megfejtések vesznek részt, s azok, amelyek legkésőbb 21-én déli 12 óráig megérkeznek.) Szerkesztőségünkben 21 -én, pénteken délután megtartjuk a sorsolást, amelynek eredményé­ről az érdekelteket még aznap táviratban értesítjük. (Ezért is kérjük, hogy olvashatóan írjátok a pályázati borítékokra címeite­ket.) Szombati, 22-i reggeli lap­számunkban közöljük a nyerte­sek névsorát. Akik játszanak ve­lünk, már most készüljenek az esetleges nyerésre, s arra, hogy a játékokat 27-én, csütörtökön lehet személyesen kiválasztani az Ázsia Kft.-nél. Tehát figyelem! Holnaptól kezdődik a KURÍROCSKA TÉLAPÓ, az Ázsia Kft. s la­punk gyerekrejtvényjátéka. ■vyri r S -né, Katalin, negyvenkét éves, laboratóriumi beta­nított munkás. Vidéki , nagyváros lakótelepén kétszobás lakás. A fia megnő­sült, a lánya férjhez ment, ket­ten maradtak. Férje műszerész, a napi nyolc óra után legalább hatot maszekol, olykor még hét­végén is. Szórakozásuk a televí­zió, nagy néha mozi, a szomszé­dokkal sörözés. Katalin prakti­kus asszony, nem költ sokat. Kőmosott farmerban jár és mi­vel nincs rajta egy deka súlyfe­lesleg sem, ezt nyugodtan tehe­ti. Hosszú szőke haját egyedül gondozza. Az utcán, ha belevész a tizenévesek tömegébe, ponto­san közéjük illik, csak ha egé­szen közel megy hozzá az em­ber, akkor veszi észre a szeme körüli egészen finom szarkalá­bakat. Lánya bejelentette, hogy gyereket vár. Katalin megpuszil­ta, azt mondta örül, hogy nagy­mama lesz és felrobbantotta a maga bombáját. Bejelentette, hogy elválik. A család először azt hitte, hogy viccel. - Hogyan jutott arra az elha­tározásra, hogy pont akkor közölje válási szándékát, amikor a lánya bejelentette, hogy gyereket vár? - Már régen fontolgattam. Hogy ne cifrázzam, a munkahe­lyemen beleszerettem az egyik munkatársamba. És ez a szere­lem nem viszonzatlan. Fél éve tartott, amikor elémállt, hogy ő elválik és feleségül vesz. Na, mondom, szépen vagyunk, hát én most mit csináljak? Két évvel fiatalabb nálam, még két kisko­rú gyereke van, nagy felelősség egy ilyen döntés. Amikor elka­pott ez a szerelem, nem gondol­tam én arra, hogy felborítok ve­le két házasságot. Csak jött, mint az orkán és én nem húzód­tam be előle valami szélvédett helyre. Esküszöm, ő a második férfi az életemben. Hűséges fe­lesége voltam az uramnak, bár nem sok örömet tartogatott ne­kem a házasság. Amíg összeka­partuk a lakást, csupa lemondás, amíg felneveltük a két gyereket, csupa beosztás. Egyszerre csak olyan vágyat éreztem, hogy másképpen éljek. Hogy örülni tudjak, hogy szeressek és engem, is szeressenek. De ne olyan unal­masan, hogy, na mi volt benn, meg mi a vacsora? - Gondolja, hogy a másik há­zasságban nem fogják feltenni azt a kérdést: mi a vacsora?­­ Lehet, hogy megkapom ezt a kérdést, de másképpen. Jó, le­het, hogy amíg friss a szerelem, minden más, de most nem tu­dok arra gondolni, milyen lesz, ha majd lanyhul. Most csak azt tudom, hogy minden perc, amit vele töltök - más. Izgalmas. Annyi minden mondanivalója van. Beszél nekem szép váro­sokról, ahol már járt, és ahová­­ együtt is elmegyünk majd. Én csak könyvben olvastam olyat, hogy Velence, meg a Sóhajok hídja, meg andalgás, meg csóko­lózás a tengerparton. Szeretném megtapasztalni. Valahogy rám tört a félelem, hogy nekem már semmiben sem lehet részem, hogy az életem unalmas, szürke, hiábavaló volt, hiszen nem is él­tem, csak léteztem. Pont ezért, és pont akkor, amikor megtud­tam, hogy nagymama leszek, akkor mondtam, hogy elválok. - Hogy reagált a család? És a leginkább érdekelt, a férje? - Először nem vették komo­lyan. Tényleg azt hitték, hogy viccelek. De amikor látták, hogy komoly, a lányom elkezdett sír­ni, hogy ilyen szégyent, mit mond majd ő a rokonoknak, az anyósának, az ismerősöknek. Az uram csak bámult rám, mint egy idegenre és fel sem fogta, hogy mit mondok. - Mi történt, amikor felfogta? - Ahogy az ilyenkor szokott, ordítozás. Nem akarom felso­rolni, hogy mi mindent mon­dott rám, de legyen annyi, hogy egyikben sem voltam nagyságos asszony. Elkezdte a ruhákat ki­szórni a szekrényből, odavágta a bőröndöt, hogy csomagoljak, aztán pusztuljak. Mondtam, mi­nek ilyen nagy bőrönd, elég ne­kem egy kicsi is. Összeszedtem néhány cuccot, igazán a leg­szükségesebbeket, amikor a fiam meg a lányom gyerekkori képét csomagoltam, akkor odaugrott, hogy azt aztán nem! Ha nem kell a család, ne kelljen az em­léke sem. Kinyitotta az ajtót, és úgy dobálta utánam a holmimat a folyosóra. A szomszédok meg csak néztek kövülten. - Hová ment ezután? - Már az utcán voltam, ami­kor eszembe jutott, hogy csak száz forint van nálam. De vissza nem mentem. Az egyik szom­szédasszony futott utánam, hogy jöjjek vissza, befogad, hová mennék késő este. Megköszön­tem, de nem fogadtam el, mond­tam, van nekem hová menni. - Csakugyan volt hová men­nie? - Csudát! A szüleim kétszáz kilométerre, de ha még egy percre is lettek volna, oda akkor sem megyek. Mit mondjak? Dédnagymama, fogadd be a nagymamát?! - Nem fogta fel tragikusan... - Éppen ez az érdekes, hogy cseppet sem voltam szomorú vagy elkeseredett. Olyan nagy nyugalom szállt meg. Az a hat hónapos feszültség oldódott, amíg kettősségben éltem. - Meg sem fordult a fejében, hogy egyedül marad? - Egy percre sem! Pedig nem hívtam fel az utcáról, hogy gyere értem, mert kidobtak otthonról. Csatangoltam a vá­rosban a kis bőrönddel, és köz­ben gondolkoztam azon a hu­szonkét éven, amit a férjemmel töltöttem. És egyetlen egy olyan gondolatom sem volt, ami visszatérített volna hozzá. Ami­kor elfáradtam, leültem egy pad­ra, néztem a már éjszakai em­bereket, jött arra egy fiatal pár egymásba borulva, csókolózva. Örültem nekik. Gondoltam, nemsokára én is ilyen leszek. - Egész éjjel azon a padon gon­dolkozott? - Nem. Végül bementem a szállodába. Nagyon furcsán né­zett rám a portás, hogy odavaló létemre szobát kérek, de látta a bőröndöt, gondolta, hogy nem passzióból akarok szállodában aludni. A szobában elterpesz­kedtem a fotelban, és olyan sza­badnak éreztem magam, mint még soha. - Másnap mi történt? Amikor megmondta, hogy döntött, elválik, mit volt a válasz?­­ Mit képzel rólam? Csak­ nem kezdtem azzal, hogy kido­bott a férjem, most aztán itt va­gyok, válok, válj el te is. Kérdez­tem, hogy még mindig komo­lyan gondolja-e, hogy felborítsam a házasságát miattam? Mert ha nem, én abba is beletörődöm. Azt mondta, sokat töprengett,­ gyötrődött, de hiszi, hogy mel­­­lettem megtalálja a boldogságát,­ amire mindig is vágyott. - Ha nem ez lett volna a vá­lasz, akkor visszament volna a férjéhez? - Soha! Az eltört tojást nem­ lehet összehegeszteni, még lé­zerrel sem. - Most egyszerre lesz ifi házas­ és nagymama? - Igen, de elsősorban boldog akarok lenni, és nem lehetne boldog nagymama sem, ha nem lehetnék boldog azzal a férfival,­ akit szeretek. (Folytatjuk) Családi ágy Lázadó nagymamák (3.) Ír CSÖNGETÉS ELŐTTI PÁNIK L. RÉTI ANNA 1990. december 12.

Next