Kurír - esti kiadás, 1991. február (2. évfolyam, 23-42. szám)

1991-02-01 / 23. szám

­ A jóságos KGB-s Kalugin Gorbacsovot perli Oleg Kalugin, volt KGB-tábor­­nok személye az utóbbi időben élénk érdeklődést vált ki ország­szerte. Az államtitkok nyilvá­nosságra hozatalával vádolt tá­bornokot nyugdíjazták, tábor­noki rangjától és kitüntetéseitől megfosztották. Kalugin a dön­tést törvénytelennek és igazság­talannak tartotta, ezért beperel­te a Szovjetunió elnökét, a mi­niszterelnököt és volt főnökét, Vlagyimir Krjucskovot, a KGB elnökét. A tábornok nemcsak a személyét ért sérelem miatt for­dult bírósághoz. A sajtóban és televízióban leleplezte a hatósá­gok önkényét és törvénytelensé­gét, s így sokak szemében vált az igazság harcosává. Ilyen körülmé­nyek között nem véletlen, hogy több jelölttel szemben megvá­lasztották a Krasznodari Terület népi képviselőjévé. Választói számára most az a fő kérdés, vajon megfelelően tud­­ja-e képviselni érdekeiket Moszk­vában. Kalugin, mint népi kül­dött, részt vesz a Legfelsőbbb Ta­nács ülésszakain és dolgozik an­nak bizottságaiban. A fő figyel­met azonban választói érdekei­nek képviseletére fordítja. Rend­szeresen tart fogadóórákat Krasz­­nodarban, Novoszibirszkben, Szo­­csiban és más városokban. Négy hónap alatt több mint 2000 le­velet kapott választóitól. Az em­berek első­sorban nehéz lakáskö­rülményeikre panaszkodnak. Tiltakoznak a törvénytelen el­bocsátások ellen, nagyobb mun­kahelyi önállóságot, a falvakban pedig háztáji gazdálkodásra al­kalmas földeket követelnek. Képviselőségének rövid ideje alatt a volt KGB-tábornok már szép eredményeket tudhat maga mögött, így például sikerült va­lutát szereznie egy leukémiás kisfiú külföldi­ gyógyíttatására, az Egyesült Államokban köz­benjárására egy rákos beteget fogadnak. Amerikában megjele­nő könyve tiszteletdíjának egy részét a krasznodari kórháznak adományozza. Erőfeszítéseinek következté­ben a krasznodari városi tanács 36 rászorulónak oldja meg soron kívül lakásproblémáját. Mindez természetesen nem egyedül Ka­lugin munkájának köszönhető. Számos önkéntes segítője van, akik a választók érdekeinek kép­viselete terén szívesen együtt­működnek vele. AN VÉGEZZENEK-E SZADDÁMMAL? (Folytatás az 1. oldalról.) A Time hírmagazin szerint Amerikát és szövet­ségeseit aggodalommal tölti el,az a gondolat, hogy amennyiben Szaddámot halálos knock out ki­ütés érné, úgy az arab világ történelmébe Huszein hősként vonulna be. Habár a szövetségesek igaz­ságosnak tekintik harcukat az öbölben, a hadviselés módjának vannak morális korlátai, még akkor is, ha olyan megvetendő szörnyeteggel állnak szemben, mint Huszein. Washington nem kívánja célul kitűzni Szaddám eltávolítását, illető­leg meggyilkoltatását. Washingtonban tudják azt is, hogy ha túlságosan hangosan fenyegetőznek Huszein meggyilkolásával, még inkább bátorítják a terrorizmust Amerika ellen. Ezzel egyébként Bush elnököt is veszélyeztetnék, hisz az orgyil­kosság szentesített politikai eszközzé válna. De vajon véget vetne-e a sikeres merénylet a háború­nak? Feltehetően az iraki rezsim, amely személyi kultuszra és félelemre alapozódik, rövidesen össze­omlana. Az elnök mostani alattvalói, akik Huszein terroriskolájában nevelkedtek, viszont vélhetően egymást tépnék szét a megüresedett pozícióért. A nukleáris bombát illetően Amerika 45 évig próbálta meggyőzni a világot, hogy alapvetően nem Hirosima és Nagaszaki tragédiája alapján kell Washington politikáját megítélni. Az amerikai stratégia nem teszi lehetővé nukleáris fegyverek használatát olyan országokkal szemben, amelyek­nek nincs atombombájuk. Ha az Egyesült Álla­mok megszegné saját törvényeit, úgy más orszá­gok is késztetve éreznék magukat atombomba ké­szítésére és bevetésére. Az atomfegyver használata egyúttal szétrombolná a Szaddám elleni szövetsé­gesek egységét. Továbbá nem nyernének sokkal többet, mint amit közönséges fegyverekkel is ké­pesek elérni. „Egy hivatásos katona pontos érzék­kel választja szét a munkát a mészárlástól. Ez er­kölcsi érzék kérdése is, amely elválaszthatatlan a hivatásos katonai büszkeségtől” - mondja Michael Walzer, a társadalomtudományok professzora. Ha viszont a szövetségesek tisztességes harc­modora nem hozna megfelelő eredményt, a had­műveletek irányítói olyan nyomás alá kerülhet­nek, amely talán drasztikusabb lépésekhez vezet­het. Az első alternatíva, Szaddám előre eltervezett eltávolítása önmagában véve is piszkos ügynek tűnik. Valószínű, John Major angol miniszterel­nök sok ember lelkéből szólt, amikor azt mondta: „A magam részéről nem könnyeznék érte.” Az 1981-ben hozott törvények szerint azonban az Egyesült Államok kormánya nem vehet részt gyil­kosságban, habár a nemzetközi törvények értel­mében háborús időkben a hadvezérek támadás célpontjának tekinthetők, így Huszein, de Bush elnök sem kivétel. Az iraki elnök palotája már ro­mokban van, parancsnoki központjai szintén. Szaddám tucatnyi bunkere egyikében vagy a ci­vilek lakta városrészekben rejtőzik. Habár az iz­raeliek igen eredményesek és sikeresek az ellenség felderítésében, és ez esetben nem kis örömmel néznének e feladat elé, még ők sem biztosak azon­ban Huszein hollétében. A szőnyegbombázást illetően a szövetségesek már eddig is támadták az iraki gárdisták állásait az iraki-kuvaiti határon. Amennyiben Irak vegyi és biológiai fegyvereket használna, az elméletileg igazolhatna olyan bombatámadást is, amely nem­csak katonai objektumok ellen irányul. Ez esetben Irak nemcsak vereséget szenvedne, de a bombá­zás sok ezer ember és az ősi civilizáció elpusztítá­sát is jelentené. Amerikai szakértők szerint pedig nem adódhat olyan helyzet, amikor a szövetsége­sek az irakiakénál sokkal hatásosabb fegyvereiket olyan gátlástalanul használnák, mint azt Szaddám teszi saját arzenáljával. M. A. A volt KGB-s választóival találkozik Kalugin a krasznodari területi kórház orvosaival Szőnyegbombázás nyik. Az iraki elnök csapdái BLÖFF, VAGY ADU ÁSZ (Folytatás az 1. oldalról.) A frontról érkezett hajnali beszámolók szerint mintegy 15 ki­lométer hosszú, nyolcszáz­ezer iraki katonai jármű tart a szaúdi-kuvaiti-iraki határkörzet felé. A szövetséges légierő bombázói - köztük a B-52-sek - megkezdték a támadásokat a páncélosegységek ellen, és már több mint 100 iraki harckocsit kilőttek. Az iraki csapatmozgások célja feltehetően az, hogy harcra provokálják a háborús koalíció erőit. Amerikai katonai szakér­tők szerint Szaddám Huszein taktikája végeredményben ért­hető, hiszen a nyomasztó szövetséges légi fölénnyel szemben csak a szárazföldi összecsapásokban szerzett frontsikerek adhat­ják vissza a harci kedvet csapataiknak. Egyes Pentagon-forrá­­sok viszont úgy vélik, hogy az iraki elnök még egy utolsó nagy szárazföldi párbajra készül azelőtt, hogy végleg kivonná csapa­tait Kuvaitból. Mindazonáltal a szaúd-arábiai Haidzsi város körüli harcok tapasztalatai nem túl biztatóak a szövetségesekre nézve. Az ira­ki felderítő egységeknek gyakorlatilag probléma nélkül, megle­petésszerűen sikerült bejutniuk a kuvaiti-iraki határtól 20 kilo­méterre fekvő városba. Jóllehet, 30 órás csatározások után az óriási túlerőben lévő szövetséges csapatok visszafoglalták a te­lepülést, a frontjelentések szerint nehézkesen tudták csak össze­hangolni a műveletekben részt vevő amerikai, szaúdi és katari csapatok tevékenységét. Nem véletlen tehát, hogy George Bush elnök csütörtökön amerikai és zsidó szervezetek találkozóján kijelentette: még nem akarja az amerikai egységeket szárazföldi harcokba külde­ni. Kérdés persze, hogy a döntést meddig húzhatja-halaszthat­­ja, ha folytatódnak az iraki provokációk. Akárhogy is, nem lesz könnyű a döntés, bár Pat Stevens amerikai tábornok közlése szerint a szövetséges csapatok lét­száma már elérte a 700 000 főt. A szovjet vezérkar titkárságá­nak helyettes vezetője óva intette a washingtoni hadvezetést: nem szabad alábecsülnie Szaddám Huszein iraki elnököt. Sze­rinte az első tömeges légi bombázások után Bagdad vagy meg­adja magát, vagy kétségbeesett lépést tesz. A szovjet altábor­nagy véleménye az, hogy ilyen magatartást nehezen lehet elvárni egy olyan­­ellenféltől, amely mögött nyolcévi sivatagi háború áll. 1991. február 1. Most szép Imi (brit) katonának A brit kormány csinos fizetésemelést jelen­tett be a fegyveres erők tagjainak. A ka­tonák rangjuktól füg­gően tizenegy és ti­zennyolc százalék kö­zötti béremelést kap­nak áprilistól, még­hozzá egyszerre, és nem több szakaszban, mint korábban. A lé­pést azzal indokolták, hogy az Öböl-háború idején kedvezőtlenül hatna a hadsereg mo­ráljára, ha a zsoldot részletekben emelnék föl. A brit hadsereg fegyveres alakulatai­nál nem sorozott, ha­nem önkéntes katonák szolgálnak, fizetésért. Nem jártak rosszul az állami alkalmazásban lévő orvosok és taná­rok, hiszen a kormány a nagy katonai eme­lések fényében nem akart vitatkozni a többi állami szolgálat­tal. Így ők 9,5 és 12,7 százalék közötti mér­tékben megemelt fize­tést adhatnak át hó elején a boldog fele­ségeknek.

Next