Kurír - esti kiadás, 1991. február (2. évfolyam, 23-42. szám)
1991-02-01 / 23. szám
A jóságos KGB-s Kalugin Gorbacsovot perli Oleg Kalugin, volt KGB-tábornok személye az utóbbi időben élénk érdeklődést vált ki országszerte. Az államtitkok nyilvánosságra hozatalával vádolt tábornokot nyugdíjazták, tábornoki rangjától és kitüntetéseitől megfosztották. Kalugin a döntést törvénytelennek és igazságtalannak tartotta, ezért beperelte a Szovjetunió elnökét, a miniszterelnököt és volt főnökét, Vlagyimir Krjucskovot, a KGB elnökét. A tábornok nemcsak a személyét ért sérelem miatt fordult bírósághoz. A sajtóban és televízióban leleplezte a hatóságok önkényét és törvénytelenségét, s így sokak szemében vált az igazság harcosává. Ilyen körülmények között nem véletlen, hogy több jelölttel szemben megválasztották a Krasznodari Terület népi képviselőjévé. Választói számára most az a fő kérdés, vajon megfelelően tudja-e képviselni érdekeiket Moszkvában. Kalugin, mint népi küldött, részt vesz a Legfelsőbbb Tanács ülésszakain és dolgozik annak bizottságaiban. A fő figyelmet azonban választói érdekeinek képviseletére fordítja. Rendszeresen tart fogadóórákat Krasznodarban, Novoszibirszkben, Szocsiban és más városokban. Négy hónap alatt több mint 2000 levelet kapott választóitól. Az emberek elsősorban nehéz lakáskörülményeikre panaszkodnak. Tiltakoznak a törvénytelen elbocsátások ellen, nagyobb munkahelyi önállóságot, a falvakban pedig háztáji gazdálkodásra alkalmas földeket követelnek. Képviselőségének rövid ideje alatt a volt KGB-tábornok már szép eredményeket tudhat maga mögött, így például sikerült valutát szereznie egy leukémiás kisfiú külföldi gyógyíttatására, az Egyesült Államokban közbenjárására egy rákos beteget fogadnak. Amerikában megjelenő könyve tiszteletdíjának egy részét a krasznodari kórháznak adományozza. Erőfeszítéseinek következtében a krasznodari városi tanács 36 rászorulónak oldja meg soron kívül lakásproblémáját. Mindez természetesen nem egyedül Kalugin munkájának köszönhető. Számos önkéntes segítője van, akik a választók érdekeinek képviselete terén szívesen együttműködnek vele. AN VÉGEZZENEK-E SZADDÁMMAL? (Folytatás az 1. oldalról.) A Time hírmagazin szerint Amerikát és szövetségeseit aggodalommal tölti el,az a gondolat, hogy amennyiben Szaddámot halálos knock out kiütés érné, úgy az arab világ történelmébe Huszein hősként vonulna be. Habár a szövetségesek igazságosnak tekintik harcukat az öbölben, a hadviselés módjának vannak morális korlátai, még akkor is, ha olyan megvetendő szörnyeteggel állnak szemben, mint Huszein. Washington nem kívánja célul kitűzni Szaddám eltávolítását, illetőleg meggyilkoltatását. Washingtonban tudják azt is, hogy ha túlságosan hangosan fenyegetőznek Huszein meggyilkolásával, még inkább bátorítják a terrorizmust Amerika ellen. Ezzel egyébként Bush elnököt is veszélyeztetnék, hisz az orgyilkosság szentesített politikai eszközzé válna. De vajon véget vetne-e a sikeres merénylet a háborúnak? Feltehetően az iraki rezsim, amely személyi kultuszra és félelemre alapozódik, rövidesen összeomlana. Az elnök mostani alattvalói, akik Huszein terroriskolájában nevelkedtek, viszont vélhetően egymást tépnék szét a megüresedett pozícióért. A nukleáris bombát illetően Amerika 45 évig próbálta meggyőzni a világot, hogy alapvetően nem Hirosima és Nagaszaki tragédiája alapján kell Washington politikáját megítélni. Az amerikai stratégia nem teszi lehetővé nukleáris fegyverek használatát olyan országokkal szemben, amelyeknek nincs atombombájuk. Ha az Egyesült Államok megszegné saját törvényeit, úgy más országok is késztetve éreznék magukat atombomba készítésére és bevetésére. Az atomfegyver használata egyúttal szétrombolná a Szaddám elleni szövetségesek egységét. Továbbá nem nyernének sokkal többet, mint amit közönséges fegyverekkel is képesek elérni. „Egy hivatásos katona pontos érzékkel választja szét a munkát a mészárlástól. Ez erkölcsi érzék kérdése is, amely elválaszthatatlan a hivatásos katonai büszkeségtől” - mondja Michael Walzer, a társadalomtudományok professzora. Ha viszont a szövetségesek tisztességes harcmodora nem hozna megfelelő eredményt, a hadműveletek irányítói olyan nyomás alá kerülhetnek, amely talán drasztikusabb lépésekhez vezethet. Az első alternatíva, Szaddám előre eltervezett eltávolítása önmagában véve is piszkos ügynek tűnik. Valószínű, John Major angol miniszterelnök sok ember lelkéből szólt, amikor azt mondta: „A magam részéről nem könnyeznék érte.” Az 1981-ben hozott törvények szerint azonban az Egyesült Államok kormánya nem vehet részt gyilkosságban, habár a nemzetközi törvények értelmében háborús időkben a hadvezérek támadás célpontjának tekinthetők, így Huszein, de Bush elnök sem kivétel. Az iraki elnök palotája már romokban van, parancsnoki központjai szintén. Szaddám tucatnyi bunkere egyikében vagy a civilek lakta városrészekben rejtőzik. Habár az izraeliek igen eredményesek és sikeresek az ellenség felderítésében, és ez esetben nem kis örömmel néznének e feladat elé, még ők sem biztosak azonban Huszein hollétében. A szőnyegbombázást illetően a szövetségesek már eddig is támadták az iraki gárdisták állásait az iraki-kuvaiti határon. Amennyiben Irak vegyi és biológiai fegyvereket használna, az elméletileg igazolhatna olyan bombatámadást is, amely nemcsak katonai objektumok ellen irányul. Ez esetben Irak nemcsak vereséget szenvedne, de a bombázás sok ezer ember és az ősi civilizáció elpusztítását is jelentené. Amerikai szakértők szerint pedig nem adódhat olyan helyzet, amikor a szövetségesek az irakiakénál sokkal hatásosabb fegyvereiket olyan gátlástalanul használnák, mint azt Szaddám teszi saját arzenáljával. M. A. A volt KGB-s választóival találkozik Kalugin a krasznodari területi kórház orvosaival Szőnyegbombázás nyik. Az iraki elnök csapdái BLÖFF, VAGY ADU ÁSZ (Folytatás az 1. oldalról.) A frontról érkezett hajnali beszámolók szerint mintegy 15 kilométer hosszú, nyolcszázezer iraki katonai jármű tart a szaúdi-kuvaiti-iraki határkörzet felé. A szövetséges légierő bombázói - köztük a B-52-sek - megkezdték a támadásokat a páncélosegységek ellen, és már több mint 100 iraki harckocsit kilőttek. Az iraki csapatmozgások célja feltehetően az, hogy harcra provokálják a háborús koalíció erőit. Amerikai katonai szakértők szerint Szaddám Huszein taktikája végeredményben érthető, hiszen a nyomasztó szövetséges légi fölénnyel szemben csak a szárazföldi összecsapásokban szerzett frontsikerek adhatják vissza a harci kedvet csapataiknak. Egyes Pentagon-források viszont úgy vélik, hogy az iraki elnök még egy utolsó nagy szárazföldi párbajra készül azelőtt, hogy végleg kivonná csapatait Kuvaitból. Mindazonáltal a szaúd-arábiai Haidzsi város körüli harcok tapasztalatai nem túl biztatóak a szövetségesekre nézve. Az iraki felderítő egységeknek gyakorlatilag probléma nélkül, meglepetésszerűen sikerült bejutniuk a kuvaiti-iraki határtól 20 kilométerre fekvő városba. Jóllehet, 30 órás csatározások után az óriási túlerőben lévő szövetséges csapatok visszafoglalták a települést, a frontjelentések szerint nehézkesen tudták csak összehangolni a műveletekben részt vevő amerikai, szaúdi és katari csapatok tevékenységét. Nem véletlen tehát, hogy George Bush elnök csütörtökön amerikai és zsidó szervezetek találkozóján kijelentette: még nem akarja az amerikai egységeket szárazföldi harcokba küldeni. Kérdés persze, hogy a döntést meddig húzhatja-halaszthatja, ha folytatódnak az iraki provokációk. Akárhogy is, nem lesz könnyű a döntés, bár Pat Stevens amerikai tábornok közlése szerint a szövetséges csapatok létszáma már elérte a 700 000 főt. A szovjet vezérkar titkárságának helyettes vezetője óva intette a washingtoni hadvezetést: nem szabad alábecsülnie Szaddám Huszein iraki elnököt. Szerinte az első tömeges légi bombázások után Bagdad vagy megadja magát, vagy kétségbeesett lépést tesz. A szovjet altábornagy véleménye az, hogy ilyen magatartást nehezen lehet elvárni egy olyanellenféltől, amely mögött nyolcévi sivatagi háború áll. 1991. február 1. Most szép Imi (brit) katonának A brit kormány csinos fizetésemelést jelentett be a fegyveres erők tagjainak. A katonák rangjuktól függően tizenegy és tizennyolc százalék közötti béremelést kapnak áprilistól, méghozzá egyszerre, és nem több szakaszban, mint korábban. A lépést azzal indokolták, hogy az Öböl-háború idején kedvezőtlenül hatna a hadsereg moráljára, ha a zsoldot részletekben emelnék föl. A brit hadsereg fegyveres alakulatainál nem sorozott, hanem önkéntes katonák szolgálnak, fizetésért. Nem jártak rosszul az állami alkalmazásban lévő orvosok és tanárok, hiszen a kormány a nagy katonai emelések fényében nem akart vitatkozni a többi állami szolgálattal. Így ők 9,5 és 12,7 százalék közötti mértékben megemelt fizetést adhatnak át hó elején a boldog feleségeknek.