Kurír - esti kiadás, 1991. február (2. évfolyam, 23-42. szám)

1991-02-06 / 26. szám

1991. február 6. VÁLLALATOMAT A SPORTÁGÉRT! Rögbiremények magyar módra Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy sportág........Egyszer van, de hol van­ egy sportág, a rögbi. Az tulajdonképpen természetes, ha egy újságíró ráakad egy témára. Az azonban már lényegesen fur­csább dolog, ha egy „téma” keres magának zsurnalisztát. Márpedig most pontosan ez történt. Igaz, jelen esetben nincs ebben semmi furcsa. Egy világszerte elismert, nálunk mégis az „életéért” küzdő sportág, így találkoztam Hardy Lászlóval, a Magyar Rögbi Szövetség elnökével... - Rögbi Magyarországon? Tudom, hogy van ilyen, valahogy partiku­lárisan még a sportrovatokban is szerepel néha, de mégis... - Nem döbbent meg, amit mond. Noha már a nyolcvanas évek elején megpróbáltuk szer­vezett keretek közé terelni ezt a rendkívül népszerű játékot, de általában csak falakba ütköz­tünk, így egészen 1990. március 15-ig kellett arra várnunk, hogy hivatalosan is megalakuljon a sportági szakszövetség. - Árulja el, hányan mondják manapság magukról, hogy „igazolt rögbijátékos vagyok "? - Körülbelül ötszázan.... - Meglehetősen soknak tűnik... - Pedsig így van. A publicitás ugyan hiányzik, de a tény az tény. Két osztályban 10 klub 11 csapata verseng (a BEAC-nak két csapata van - A szerk.). Ezenkívül Győrben és Zala­egerszegen kialakulóban van két újabb rögbiközpont. - Nagyon diszkréten a „publi­citásról” beszélt. Tulajdonképpen mit vár ön a sajtótól? - Semmi különöset - hiszen tudom, hogy a kosárlabdával vagy a futballal pillanatnyilag nem tudunk konkurálni. Mind­össze annyit szeretnék, valaki figyeljen már fel egy olyan sportágra, amelyet Nyugat-Eu­­rópában a lapok néha az első ol­dalon „hoznak” - esetleg a fut­ball előtt... Nálunk viszont! Mondok egy érdekes történetet. Szerettünk volna valami mini­mális támogatást kapni az OTSH-tól. A versenysporttal foglalkozó szekció elutasította a kérést, mondván, „ránk nincs énz”. A tömegsporttal foglal­­ozók hasonlóan lakonikusak voltak: „Mit akarnak tőlünk, hi­szen a rögbi versenysport!” Hát körülbelül innen indultunk el.­­ Ez volt a kezdet. Hogy állnak most? - Ez évre egyetlen nagy vá­gyunk volt, hogy kijussunk a március 25-e és 30-a között Toulouse-ban megrendezendő junior Eb-re. A pénz még min­dig bizonytalan, de továbbra is reménykedünk. Nekünk - úgy látszik - csak a lelkesedés marad. Mondja, el tud képzelni egy olyan sportágat, melynek vezető funkcionáriusa eladja sa­ját vállalatát csak azért, hogy életben tartsa „szerelmetes"’ sportágát? Mert nálunk ez meg­történt. - Ki volt az a bősz fanatikus? - Isten őrizzen, hogy gusz­tustalan önreklámot csináljak, de rólam van szó. - Ha most őszinte akar lenni, mondja meg, milyen esélyeink len­nének,ezen az Eb-n? - ígérem, nem fogom szépí­teni a helyzetet, jelenleg Európa középmezőnyéhez tartozunk. Ez különösen úgy igen jelentős eredmény, ha figyelembe vesz­­szük: például az első liga mérkő­zéseit még mindig csehszlovák bírók vezetik. Nálunk még a bí­rókérdés is igen nehezen oldha­tó meg. És még egy dolog. Aki ismeri ezt a sportágat, az tudja, itt nem nagyon fordul elő olyan eset, mint mondjuk az idei fut­­ballvébén a „kameruni csoda”. Ez nem a véletlenek játéka... Az angolszász csapatokkal, Francia­­országgal, Németországgal szem­ben mi talán még a csodákban sem reménykedhetünk. De ez nem is baj, ezért szép ez a játék...­­ Akkor ez az interjú valahol reklám? Egy szép sportág reklámja? - így is mondhatjuk. Pénz nélkül ugyanis nem megy. Mi várunk mindenkit, aki ebben fantáziát lát. - Ezt a „bújtatott reklámot” , azt hiszem, szívesen fölvállaljuk. Végezetül legyen szíves, mondja el a tervezett tavaszi programot. - Február 23-án közgyűlést tartunk, majd március 15-én in­dul a hivatalos műsor egy Ma­­gyarország-Csehszlovákia válo­gatott találkozóval. Március 16- án az első, 17-én a második ligás csapatoknak rendezünk - i­tt­­már hagyományos - tornát. És utána indul a bajnokság, mely­ben kéthetente rendezünk for­dulókat. Apropó, a Kurírt eset­leg nem érdekli a dolog? - Amennyiben az eredmények folyamatos közlésére gondol, ezt máris megígérhetem. GALLAI DÁNIEL Lehet, hogy egyszer még ilyen mérkőzés is lesz Magyarországon? Nem az a fénykép érdekessége, hogy a piát két „a”-val festették fel Stefano Modena Tyrrelljére. A piktor ugyanis aligha tud ma­gyarul és a szponzor sem ha­zánkfia, ráadásul nem is szesz­gyáros. A hátsó kerék előtt ol­vasható felirat figyelemre mél­tó: Powered by Honda. Amire vonatkozik, az olasz pilóta mö­götti borítás alatt muzsikál. Az kétségtelen, hogy az utóbbi esz­­tendő­k legsikeresebb motorja a VIC elrendezésű távol-keleti erőmű. Ez segítette Prostot és Sennát, no meg a Marlboro- McLaren csapatot világbajnoki címhez. Hogy Modena mire lesz képes az emelt orrú aero­dinamikai Tyrrell-csodában, az majd a szezon futamain dő­l el. A Tyrrell nem tartozik a For­­ma-1 nagycsapatai közé, bár múltja dicsőségtelibb, mint a többi sereghajtóé. Már-már a fe­ledés fátyla borítja, hogy az ő szí­neikben kétszer is (1971-ben és 1973-ban) világbajnokságot nyert a legendás skót, Jackie Stewart. A legújabb sikert tavaly arat­ták, amikor remek rajtot vettek az idénynyitón Phoenixben. Jean Alesi, a fiatal francia csillag harmincnégy körön át robo­gott az élen. Senna csak ez­után előzte meg, így is a máso­dik helyre hozta az akkor még Ford-motoros Tyrrelljét. Mo­nacóban megint a győ­ztes mö­gött végzett, majd egy hatodik helyre tett tudásából (San Ma­rino Grand Prix), és így tizen­három ponttal kilencedik lett az év végi összesítésben. Már­katársa, a japán Satouru Naka­­jima is szerzett három pontot, és a gárda ötödik lett a konst­ruktőrök világbajnokságán. Nem kizárt, hogy idén job­ban mennek majd. Nakajima ugyan nem lesz szupersztár eb­ben az évben sem, de Modenát nagy tehetségnek tartják. Való­színűleg bántja hiúságát, hogy Alesit hívták az itáliai csúcscsa­patba, az ágaskodó lovas Ferra­­riba. Elegáns bosszú lenne, ha a brit Tyrrellben megszoron­gatná, ne adj Isten, megverné gall kakasos riválisát... R. P. A távol-keleti erőmű CSSILOR „A SPORT­­­MŰVÉSZET” Nem Rubicon és nem is Rubik-kocka. Rucanor. Egy sportszereket sport- és szabadidőru­hákat­­ forgalmazó vi­lágcég, amely már maga mögött tudhatja a „hős­kort”. Azt az időszakot, amikor (nem sokkal az 1956-os alapítást köve­tően) még gumiból (an­golul rubber) és vászon­ból (canvas) gyártották a cipőket. E két szó kom­binációjából született a Rucanor név. A tornacipők kora im­már a múlté: a cég idő­közben a különféle diva­tos sport-és szabadidő­­ruhák forgalmazására tért át. Jelmondatukhoz, „A sport­­­művészet"­­hez hozzáteszik, a közép­­osztály és részben a te­hetősebb rétegek pénz­tárcáját próbálják meg­nyitni. Januártól Magyar­­országon, a Kerepesi úti „főhadiszállásukon” is... 15 Na és, ha kicikizte... ÚJABB ADALÉKOK A SZEGEDI KÉZILABDA-DOSSZIÉHOZ Egyre újabb és újabb adalékokkal bővül a szegedi kézilabda-dosszié. Lapunk hasábjain már elmondta véleményét a volt ügyvezető elnök, Oláh Zoltán, és megszólalt a hétfői elnökségi ülésen menesztett edző, Barabás Zsolt is. A szó ezúttal a „másik félé”, azaz Kővári Árpádé, a Tisza Volán SC ügyvezető elnökéé. - Kővári úr! Elmondaná, miért kötöttek úti­laput Barabás Zsolt talpára? - A VÁEV-Bramac elleni tizenegy gólos vereséget követően elbeszélgettem a játéko­sokkal. Próbáltam kideríteni a vereség okát, bízva abban, hogy az csak véletlen kisiklás volt. Erre a következő mérkőzésen tizen­nyolc góllal kaptunk ki az Elektromostól. - Két fiaskó elég volt az edző­ leváltásához ? - Ha láttam volna, hogy változtatni akar a módszerein... De ő csak váltig hajtogatta a magáét: „Nem tudok kibújni a bőrömből. Felnőtt emberekkel dolgozom, akiknek tud­niuk kell, mi az érdekük”. Na most, a játé­kosok annyit engednek meg maguknak, amennyit nekik is megengednek. - Tehát elveti a játékosok felelősségét? - Nem! Sem az edzőben, sem a játéko­sokban nem volt meg az együttműködési készség annak érdekében, hogy a csapat zu­hanórepülését megállíthassuk. - Sikerült önöknek nyíltan beszélniük a problémákról? - Nézze, amikor megválasztottak ügyve­zető elnökké, annyira lefoglalt az egyesület zilált anyagi helyzetének kibogozása, hogy valóban csak futólag találkoztunk. De a ku­darcok után már beszéltünk egymással. - Barabás Zsolt sérelmezi, hogy ön a játéko­sok előtt „kicikizte”. - Ugyan, kérem! Egy profitól méltatlan­nak találom ezt a kifogást. Azt viszont mél­tányoltam volna, ha kéri, beszéljünk őszin­tén. Az „Árvai-ügyben” sem merték Oláhval vállalni a döntés felelősségét, ezért ezt a fel­adatot is az elnökségre tukmálták. Az pedig a rendelkezésére álló bizonyítékok alapján csak két mérkőzésre tiltotta el a kapust.­­ A volt ügyvezető­ elnök, Oláh Zoltán vál­tig állítja, hogy az utolsó fillérig el tud számolni az egyesület pénzével. - Ám beszámolási kötelezettségének nem tett eleget! Megfeledkezett az adó befi­zetéséről is. - Pótolta! - Mind a mai napig van adóhátralékunk. Ezt bizonyítani tudom. Én például a helyé­ben, ha tudom, milyen kevés pénz van a kasszában, nem vágok bele egy teniszpálya építésébe hétszázezerért. Ami ráadásul csak egy év múlva hoz bevételt. - Önöknek... - Még most sincs kész. - Igaz, hogy Szabó László, a Volán egykori nagyszerű játékosa lesz az új edző? - Egyelőre Giricz Sándor, a Délép volt mestere vezényli az edzéseket. De szeret­nénk, ha Szabó a következő bajnokságban már nálunk dolgozna. T. H. F.

Next