Kurír - esti kiadás, 1991. február (2. évfolyam, 23-42. szám)
1991-02-06 / 26. szám
1991. február 6. VÁLLALATOMAT A SPORTÁGÉRT! Rögbiremények magyar módra Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy sportág........Egyszer van, de hol van egy sportág, a rögbi. Az tulajdonképpen természetes, ha egy újságíró ráakad egy témára. Az azonban már lényegesen furcsább dolog, ha egy „téma” keres magának zsurnalisztát. Márpedig most pontosan ez történt. Igaz, jelen esetben nincs ebben semmi furcsa. Egy világszerte elismert, nálunk mégis az „életéért” küzdő sportág, így találkoztam Hardy Lászlóval, a Magyar Rögbi Szövetség elnökével... - Rögbi Magyarországon? Tudom, hogy van ilyen, valahogy partikulárisan még a sportrovatokban is szerepel néha, de mégis... - Nem döbbent meg, amit mond. Noha már a nyolcvanas évek elején megpróbáltuk szervezett keretek közé terelni ezt a rendkívül népszerű játékot, de általában csak falakba ütköztünk, így egészen 1990. március 15-ig kellett arra várnunk, hogy hivatalosan is megalakuljon a sportági szakszövetség. - Árulja el, hányan mondják manapság magukról, hogy „igazolt rögbijátékos vagyok "? - Körülbelül ötszázan.... - Meglehetősen soknak tűnik... - Pedsig így van. A publicitás ugyan hiányzik, de a tény az tény. Két osztályban 10 klub 11 csapata verseng (a BEAC-nak két csapata van - A szerk.). Ezenkívül Győrben és Zalaegerszegen kialakulóban van két újabb rögbiközpont. - Nagyon diszkréten a „publicitásról” beszélt. Tulajdonképpen mit vár ön a sajtótól? - Semmi különöset - hiszen tudom, hogy a kosárlabdával vagy a futballal pillanatnyilag nem tudunk konkurálni. Mindössze annyit szeretnék, valaki figyeljen már fel egy olyan sportágra, amelyet Nyugat-Európában a lapok néha az első oldalon „hoznak” - esetleg a futball előtt... Nálunk viszont! Mondok egy érdekes történetet. Szerettünk volna valami minimális támogatást kapni az OTSH-tól. A versenysporttal foglalkozó szekció elutasította a kérést, mondván, „ránk nincs énz”. A tömegsporttal foglalozók hasonlóan lakonikusak voltak: „Mit akarnak tőlünk, hiszen a rögbi versenysport!” Hát körülbelül innen indultunk el. Ez volt a kezdet. Hogy állnak most? - Ez évre egyetlen nagy vágyunk volt, hogy kijussunk a március 25-e és 30-a között Toulouse-ban megrendezendő junior Eb-re. A pénz még mindig bizonytalan, de továbbra is reménykedünk. Nekünk - úgy látszik - csak a lelkesedés marad. Mondja, el tud képzelni egy olyan sportágat, melynek vezető funkcionáriusa eladja saját vállalatát csak azért, hogy életben tartsa „szerelmetes"’ sportágát? Mert nálunk ez megtörtént. - Ki volt az a bősz fanatikus? - Isten őrizzen, hogy gusztustalan önreklámot csináljak, de rólam van szó. - Ha most őszinte akar lenni, mondja meg, milyen esélyeink lennének,ezen az Eb-n? - ígérem, nem fogom szépíteni a helyzetet, jelenleg Európa középmezőnyéhez tartozunk. Ez különösen úgy igen jelentős eredmény, ha figyelembe veszszük: például az első liga mérkőzéseit még mindig csehszlovák bírók vezetik. Nálunk még a bírókérdés is igen nehezen oldható meg. És még egy dolog. Aki ismeri ezt a sportágat, az tudja, itt nem nagyon fordul elő olyan eset, mint mondjuk az idei futballvébén a „kameruni csoda”. Ez nem a véletlenek játéka... Az angolszász csapatokkal, Franciaországgal, Németországgal szemben mi talán még a csodákban sem reménykedhetünk. De ez nem is baj, ezért szép ez a játék... Akkor ez az interjú valahol reklám? Egy szép sportág reklámja? - így is mondhatjuk. Pénz nélkül ugyanis nem megy. Mi várunk mindenkit, aki ebben fantáziát lát. - Ezt a „bújtatott reklámot” , azt hiszem, szívesen fölvállaljuk. Végezetül legyen szíves, mondja el a tervezett tavaszi programot. - Február 23-án közgyűlést tartunk, majd március 15-én indul a hivatalos műsor egy Magyarország-Csehszlovákia válogatott találkozóval. Március 16- án az első, 17-én a második ligás csapatoknak rendezünk - ittmár hagyományos - tornát. És utána indul a bajnokság, melyben kéthetente rendezünk fordulókat. Apropó, a Kurírt esetleg nem érdekli a dolog? - Amennyiben az eredmények folyamatos közlésére gondol, ezt máris megígérhetem. GALLAI DÁNIEL Lehet, hogy egyszer még ilyen mérkőzés is lesz Magyarországon? Nem az a fénykép érdekessége, hogy a piát két „a”-val festették fel Stefano Modena Tyrrelljére. A piktor ugyanis aligha tud magyarul és a szponzor sem hazánkfia, ráadásul nem is szeszgyáros. A hátsó kerék előtt olvasható felirat figyelemre méltó: Powered by Honda. Amire vonatkozik, az olasz pilóta mögötti borítás alatt muzsikál. Az kétségtelen, hogy az utóbbi esztendők legsikeresebb motorja a VIC elrendezésű távol-keleti erőmű. Ez segítette Prostot és Sennát, no meg a Marlboro- McLaren csapatot világbajnoki címhez. Hogy Modena mire lesz képes az emelt orrú aerodinamikai Tyrrell-csodában, az majd a szezon futamain dől el. A Tyrrell nem tartozik a Forma-1 nagycsapatai közé, bár múltja dicsőségtelibb, mint a többi sereghajtóé. Már-már a feledés fátyla borítja, hogy az ő színeikben kétszer is (1971-ben és 1973-ban) világbajnokságot nyert a legendás skót, Jackie Stewart. A legújabb sikert tavaly aratták, amikor remek rajtot vettek az idénynyitón Phoenixben. Jean Alesi, a fiatal francia csillag harmincnégy körön át robogott az élen. Senna csak ezután előzte meg, így is a második helyre hozta az akkor még Ford-motoros Tyrrelljét. Monacóban megint a győztes mögött végzett, majd egy hatodik helyre tett tudásából (San Marino Grand Prix), és így tizenhárom ponttal kilencedik lett az év végi összesítésben. Márkatársa, a japán Satouru Nakajima is szerzett három pontot, és a gárda ötödik lett a konstruktőrök világbajnokságán. Nem kizárt, hogy idén jobban mennek majd. Nakajima ugyan nem lesz szupersztár ebben az évben sem, de Modenát nagy tehetségnek tartják. Valószínűleg bántja hiúságát, hogy Alesit hívták az itáliai csúcscsapatba, az ágaskodó lovas Ferrariba. Elegáns bosszú lenne, ha a brit Tyrrellben megszorongatná, ne adj Isten, megverné gall kakasos riválisát... R. P. A távol-keleti erőmű CSSILOR „A SPORTMŰVÉSZET” Nem Rubicon és nem is Rubik-kocka. Rucanor. Egy sportszereket sport- és szabadidőruhákat forgalmazó világcég, amely már maga mögött tudhatja a „hőskort”. Azt az időszakot, amikor (nem sokkal az 1956-os alapítást követően) még gumiból (angolul rubber) és vászonból (canvas) gyártották a cipőket. E két szó kombinációjából született a Rucanor név. A tornacipők kora immár a múlté: a cég időközben a különféle divatos sport-és szabadidőruhák forgalmazására tért át. Jelmondatukhoz, „A sportművészet"hez hozzáteszik, a középosztály és részben a tehetősebb rétegek pénztárcáját próbálják megnyitni. Januártól Magyarországon, a Kerepesi úti „főhadiszállásukon” is... 15 Na és, ha kicikizte... ÚJABB ADALÉKOK A SZEGEDI KÉZILABDA-DOSSZIÉHOZ Egyre újabb és újabb adalékokkal bővül a szegedi kézilabda-dosszié. Lapunk hasábjain már elmondta véleményét a volt ügyvezető elnök, Oláh Zoltán, és megszólalt a hétfői elnökségi ülésen menesztett edző, Barabás Zsolt is. A szó ezúttal a „másik félé”, azaz Kővári Árpádé, a Tisza Volán SC ügyvezető elnökéé. - Kővári úr! Elmondaná, miért kötöttek útilaput Barabás Zsolt talpára? - A VÁEV-Bramac elleni tizenegy gólos vereséget követően elbeszélgettem a játékosokkal. Próbáltam kideríteni a vereség okát, bízva abban, hogy az csak véletlen kisiklás volt. Erre a következő mérkőzésen tizennyolc góllal kaptunk ki az Elektromostól. - Két fiaskó elég volt az edző leváltásához ? - Ha láttam volna, hogy változtatni akar a módszerein... De ő csak váltig hajtogatta a magáét: „Nem tudok kibújni a bőrömből. Felnőtt emberekkel dolgozom, akiknek tudniuk kell, mi az érdekük”. Na most, a játékosok annyit engednek meg maguknak, amennyit nekik is megengednek. - Tehát elveti a játékosok felelősségét? - Nem! Sem az edzőben, sem a játékosokban nem volt meg az együttműködési készség annak érdekében, hogy a csapat zuhanórepülését megállíthassuk. - Sikerült önöknek nyíltan beszélniük a problémákról? - Nézze, amikor megválasztottak ügyvezető elnökké, annyira lefoglalt az egyesület zilált anyagi helyzetének kibogozása, hogy valóban csak futólag találkoztunk. De a kudarcok után már beszéltünk egymással. - Barabás Zsolt sérelmezi, hogy ön a játékosok előtt „kicikizte”. - Ugyan, kérem! Egy profitól méltatlannak találom ezt a kifogást. Azt viszont méltányoltam volna, ha kéri, beszéljünk őszintén. Az „Árvai-ügyben” sem merték Oláhval vállalni a döntés felelősségét, ezért ezt a feladatot is az elnökségre tukmálták. Az pedig a rendelkezésére álló bizonyítékok alapján csak két mérkőzésre tiltotta el a kapust. A volt ügyvezető elnök, Oláh Zoltán váltig állítja, hogy az utolsó fillérig el tud számolni az egyesület pénzével. - Ám beszámolási kötelezettségének nem tett eleget! Megfeledkezett az adó befizetéséről is. - Pótolta! - Mind a mai napig van adóhátralékunk. Ezt bizonyítani tudom. Én például a helyében, ha tudom, milyen kevés pénz van a kasszában, nem vágok bele egy teniszpálya építésébe hétszázezerért. Ami ráadásul csak egy év múlva hoz bevételt. - Önöknek... - Még most sincs kész. - Igaz, hogy Szabó László, a Volán egykori nagyszerű játékosa lesz az új edző? - Egyelőre Giricz Sándor, a Délép volt mestere vezényli az edzéseket. De szeretnénk, ha Szabó a következő bajnokságban már nálunk dolgozna. T. H. F.