Kurír - reggeli kiadás, 1991. március (2. évfolyam, 59-88. szám)
1991-03-17 / 74. szám
6 | 'v. f | íytfikfjj >‘<^%fh-.." " •. . K. G. Gy. leTjelei Sokat írnak az újságok mostanában a korszerű kereskedelemről. Megmondom őszintén, én semmi javulást nem tapasztaltam ezen a téren. Nemrégiben egy mikrohullámú sütőt akartam venni az egyik Keravill-boltban. Három típust is lehetett kapni, de mivel nem értek hozzá, az eladóhoz fordultam felvilágosításért. Negyedórát vártam, amíg az eladó hajlandó volt felém fordulni, rosszkedvűen és szűkszavúan foglalkozott velem. Végül is nem sikerült megtudnom, milyen lényeges különbség van a három típus között. Természetesen vásárlás nélkül távoztam. Sz. Jenő, Debrecen Tökéletesen egyetértek kedves olvasónkkal, ma sem látni semmi jelét, hogy az eladók érdekeltek lennének a forgalom növelésében. A múltkor én is kifordultam a boltból, mert amikor egy hajszárító ára után érdeklődtem, az eladó azt válaszolta, hogy: tessék megnézni, rajta van az árcédulán. Hogy milyen a korszerű kereskedelem, erről szól a következő tanmese: Egy nyugati áruházi konszern ellenére a könyvek vizsgálata közben észreveszi, hogy az egyik áruház műszaki osztályának eladója háromszor annyi fizetést vesz fel, mint a többiek. Szóvá is teszi ezt az áruház igazgatójának, aki válasz helyett lekíséri az ellenőrt a műszaki osztályra, győződjék meg a saját szemével, hogyan dolgozik az illető. Az eladó éppen egy vevővel foglalatoskodik, aki már vett egy horgászbotot, és most éppen egy másik horgászbotot forgat a kezében. - Jó, ha kéznél van egy tartalék horgászbot is - mondja az eladó -, sosem lehet tudni, hogy az egyikkel nem történik-e valami. - Igaza van - mondja a vevő -, csomagolja be ezt is. Erre az eladó elővesz egy bőrtokot. - Ha már van két szép borászbotja, tartsa egy rendes tokán, így sokkal elegánsabb, nem beszélve a kényelemről. - Látja, erre nem is gondoltam - bólint a vevő. - Csomagolja be. Az eladó azután még rásóz a vevőre egy összecsukható széket, egy hordozható rádiót, egy adó-vevő készüléket és egy felfújható gumikarikát. Maja így folytatja: - Nézze ezt a jó kis motorbiciklit. Ezzel akkor megy horgászni, amikor akar. Nem kell a zsúfolt autóbuszon tolongani. - Remek ötlet - mondja a vevő. - Már számlázhatja is. - Ha van két nap szabadideje, nem érdemes hazamenni esténként - tanácsolja az eladó. - Itt ez a kényelmes sátor, maradjon kint, élvezze a napfelkeltét. - Ne is folytassa - mondja lelkesülten a vevő. - írja a számlához a sátrat is. Amikor a vevő a pénztárhoz megy, az ellenőr odalép az eladóhoz. - Gratulálok - mondja elismerően. - Maga aztán érti ezt a szakmát. Ilyet még nem is láttam! Bejön a vevő egy horgászbotot venni, és maga eladja neki a fél üzletet. - Dehogy akart ez horgászbotot venni - legyint az eladó. - Bejött ide és kért egy csomag steril vattát. Nézze, uram, mondtam neki, ha már ez a helyzet maguknál, ilyenkor menjen el mindig horgászni. N. Gábor kecskeméti olvasónk csalódott az emberekben. Eddig nagyon népszerű volt a munkahelyén, kedves, jóindulatú embernek tartották. Most, hogy először támadtak komoly nehézségeim - írja keserű hangú levelében -, senki nem állt mellém. Még azok is, akik nem győzték barátságukat és szeretetüket hangoztatni, közönyösen mennek el a problémáim mellett... Mit is válaszolhatnék erre? ■ „Az emberfaj sárkányfogvete- mény”, mondhatnám a nagy költővel, Vörösmarty Mihállyal. De én inkább egy másik nagy költőtől, Zelk Zoltántól idéznék, aki az ide vonatkozó példázatot akkor mesélte el, amikor meghallotta, hogy Aczél György egy társaságban szeretettel emlegette őt, azt mondta róla, hogy Zelk egy kedves ember. Az Atlanti-óceán egy tenyérnyi szigetén áll egy hajótörött az éhségtől csonttá aszottan, szakálla a derekáig ér. Félőrült tekintettel, kétségbeesetten intett egy hajó felé, amely felbukan a láthatáron. A hajó kapitánya kihajol a korláton és azt mondja meghatottan a mellette álldogáló utasnak: - Nézze, milyen aranyos ember! Ahányszor csak erre járunk, mindig ilyen kedvesen integet. A MAGYAR ÁLLAMI OPERAHÁZ SZERVEZÉSI OSZTÁLYA ÉRTESÍTI A TISZTELT KÖZÖNSÉGET. 1991. MÁJUS 7-ÉN LUCIANO PAVAROTTI ÁRIA- ÉS DALESTJÉRE KERÜL SOR A BUDAPEST SPORTCSARNOKBAN. KÖZREMŰKÖDIK: ANDREA GRIMINELLI ÉS A MAGYAR ÁLLAMI OPERAHÁZ ZENEKARA. VEZÉNYEL: LEONE MAGIÉRA ELŐVÉTELBEN MINDEN JEGY ELKELT! 1991. március 17. Lottószámokat nem! Látta a múltamat, tudja a jövőm Huhogó baglyok, dörgölődző macskák, kristálygömb, sejtelmes félhomályban gőzölgő kotyvalékok... bozontos ősz haj mögül villámló banyaszemek... a járatlan talán erre gondol, ha hallja. Előre készülök a borzongató élményre, de amint kinyílik a „vesébe látó” Zsuzsanna ajtaja, csak a csodálkozás marad. A modern, ízlésesen berendezett zalaegerszegi lakótelepi lakás tulajdonosáról sok minden eszembe jutott volna, csak épp az nem, hogy múltba és jövőbe lát. Bár... fürkésző szemek többet árulnak el, az ízig-vérig mai fiatalasszonyról. Furdal a kíváncsiság, nem köntörfalazok, a lényegre térek. - Mikor és hogyan alakult ki ez a képessége? Meg lehet tanulni jósolni? - Régen kezdődött. Olyan dolgokra éreztem rá, hogy először magam is megijedtem... Később rájöttem, hogy ez nem öncélú dolog, ha jól élünk vele. Megtanulható annak, aki a szükséges adottságok birtokában van... Egyszerűen, minden segédeszköz nélkül „beugrik” a múlt és a jövő. - Mégis kártyával jósol... - Nem nevezném jóslásnak. Én csak látom, mi történt a múltban, mi van a jelenben, amikor velem szemben ül a kliens, és ha arra gondol, amire kíváncsi, kivetül előttem minden. Akkor képednek el igazán, amikor eddigi életük fontos állomásait sorolom... A kártya mindehhez csak segédeszköz. Arra való, hogy a pillanatok alatt kivetülő gondolataimra emlékeztessen. Egyébként a kártyás jósok általában csak a lapokat, azok összefüggéseit elemzik, de csak általánosságban. Más dolog tisztán látni... Őszintén szólva néha megrémülök a képességeimtől. Képzelje el, amikor a szemben ülő múltjában - bár nem beszél róla - valami szörnyűséget látok... - A múltba látás képessége könnyen bizonyítható. A jövőbe látást is igazolják a visszajelzések? - Sok visszajáró vendégem mondta már el, hogy bekövetkeztek az események. Akik itt jártak, elégedettek, s általában komolyan veszik a tanácsaimat. Igazolják, hogy mennyi bosszúságot kerültek el üzleti vagy magánéletükben. Ugyanis az előre látható jövő módosítható. De ehhez tudni kell, mikorra várhatók azok az élethelyzetek, amelyeket el kell kerülni, vagy éppen meglátni a nagy lehetőségeket. A célom az - vagy nevezzük küldetésnek -, hogy ehhez tanácsokat adjak. - Lottószámokat szokott jósolni? - Sokan kérik, mondjam meg, nyernek-e valamilyen szerencsejátékban. Nos, az esélyt - ha van - látni lehet. Számokat viszont nem lehet megjósolni. Csak a sorsok alakulását, amit erős akarattal befolyásolni tudnak. - Mondana példákat? - Ezt nem gondolhatja komolyan! Senkit nem adok ki! Még név nélkül sem! De tudja, mit? Próbálja ki! - Na nem... Nem hiszek benne! - Nem is kell. Győződjön meg - mondja, s már keveri is a kártyát, közben elmondja, hogy foglalkozik asztrológiával, grafológiával, és igenis hisz az ufók létezésében. Megkér, idézzek fel valamit az életemből. Eközben sorra nézi a lapokat, s mondja, mondja életemet. Megdöbbentő... Bár néha kutatni kell az emlékezetemben, de azért olyan dolgokat nem felejt el az ember, mint egy szakítás, egy anyagi siker vagy csőd... A kép összeáll: sorrendben vagy tízéves ciklus a múltamból. Kizárt, hogy ez véletlenszerű egybeesés... - Azt hiszem, a jövőmre már nem is vagyok kíváncsi - mondanám, de nincs vissszaút. Elmondja. Milyen lesz. Ez már magánügy. Most várom, „bejön-e”. -F- Zsuzsanna keveri a kártyát || |J|A ■■ || | A|| 5 Pornosztalgia A pornó, az öncélú meztelenség elleni tiltakozásnak jelentős hagyományai vannak Magyarországon. Most csak egy 1928-as parlamenti interpellációt idézünk, amelyet Fetrovácz Gyula országgyűlési képviselő úr terjesztett be a Tisztelt Háznak. (Megjegyezzük, a tiltakozásnak már akkor sem volt foganatja: Josephín Baker számára Pesten is csúszott a banánhéj.) Szóbeli kommentárőrömmel olvastam a múlt napokban azt, hogy a budapesti rendőrség 1400 főnyi legénysége egyszerre végezte el a húsvéti szent áldozását, de nem tudom elképzelni, hogyan egyeztethető össze ezzel a végtelen lazaság, amely ezeknek a jelenségeknek kapcsán a színházakban és a mulatóhelyeken tűri ezeket az abúzusokat. Nagyon szeretném, ha Budapest első számú rendőre nemcsak a közlekedési ügyek tanulmányozásában merülne el, hanem venne magának fáradságot, és megnézne egyes színházi produkciókat és megnézne néhány mulatóhelyet is... Nagyon szeretném, ha Budapest első számú rendőre kissé az erkölcsrendészetnek is utánanézne, ha megnézné a VI. kerület Ó utcáját, a VII. kerület Huszár utcáját, Nefelejcs utcáját, a Vili. kerület Fecske utcáját, Víg utcáját stb. Mindezek tetejébe május hónapra Budapestre jön a közismert Baker Josephin, akinek produkcióit Párizsban a legteljesebb meztelenség jellemezte, akinek produkciói ellen Bécsben a bécsi hercegérsek engesztelő istentiszteleteket rendelt el, és akinek nálunk nagyon rossz ajánlóbizonyítványa az is, hogy Prágában tüntető lelkesedéssel fogadták. Én azt szeretném, ha ennek megakadályozását a belügyminiszter Úr a rendőrségen keresztül elvégezné, és nem kényszerítené Budapest keresztény közönségét arra, hogy maga legyen az, aki ezt a produkciót megakadályozza. Mert én mély tisztelettel bejelentem, hogy az összes Mária kongregációk, a Zrínyi gárda, a keresztény katolikus egyházközségek, a Keresztény Női Tábor bejelenti és a keresztény pártszervezetek is bejelentik, hogy nem az egyetemi ifjúsággal, hanem a maguk személyében felvonulnak oda és lehetetlenné teszik a produkciót. Az isteni Josephhre Országgyűlési interpelláció 1928. április 25-én Interpelláció a Magyar Királyi Belügyminiszter úrhoz egy meztelen táncosnő felléptetése tárgyában. Van-e tudomása a belügyminiszter úrnak arról, hogy a budapesti színházakban és mulatóhelyeken, dacára a rendőrségi ellenőrzésnek, a szereplő nők meztelensége már a közerkölcsöket veszélyeztető mértékben elharapódzott?... Hajlandó-e a belügyminiszter úr az államrendőrséget szigorúan utasítani a jelzett visszaélések megakadályozására?