Kurír - reggeli kiadás, 1991. március (2. évfolyam, 59-88. szám)
1991-03-29 / 86. szám
1991. március 29. Ha Esztergom, akkor pápalátogatás. Mindszentyújratemetés. Suzuki-szerelőcsarnok. Vagy: maffiatámadás. így vagy úgy, híres a város. A tavaly június 25-én kipattant felvételi botrányt azonban igyekszik titokban tartani. Ha Vass Györgyné, a főiskola tanulmányi osztályvezetője nem indít látszólag hétköznapi pert munkaadója ellen, ezt az ügyet is megeszi az idő. Most ő mondja: - Június 15-én volt az írásbeli. Rá három nappal, amikor ellenőriztem a dolgozatokat, két gyanús írásra is felfigyeltem. Ezeknél a dolgozati pontszám nem felelt meg a vizsgapontszámoknak. Egyből Ivanov Mihálynéra, a helyettesemre gyanakodtam. Ő kezdetben tagadta, majd elismerte, hogy felpontozta az írásbeliket. P. Sándorét nyelvtanból és irodalomból 1-ről 11-re, 4-ről 14- re, míg H. Tímea anyagát 3-ról 13-ra kozmetikázta. Tímeánál az irodalmi hatást csak azért nem pontozta föl, mert ha ez elé is odaírta volna az egyest, akkor a maximum elérhető tizenöt pont fölé került volna az eredmény... - Mit mondott hanoimé, miért csinálta? - Hát hogy ezt a két gyereket mindenképpen föl kell venni, ilyen verdiktet kapott a főiskola igazgatójától. Hogy dr. Kaposi utasította arra, „kísérje figyelemmel” P. Sándor és H. Tímea felvételijét. Ebből én arra következtettem, a háttérben jelentős erők állhatnak. - Intézkedett? - Mondtam Ivanovnénak, javítsa vissza a dolgozatokat. Értesítse a két felvételizőt arról, hogy gyakorlatilag nullást írtak, ezért a szóbeli vizsgán már nem jelenhetnek meg. Ám a helyettesem ezt nem tette meg: a főiskola aulájában kifüggesztett hirdetményen, mindkét felvételiző a felpontozott eredménnyel szerepelt. - Jelezhette volna a csalást a főiskola igazgatójának is. - Ezt megtettem, először 20-án, majd levélben is, amit a főigazgató 25-én reggel, vagyis a szóbeli napján kapott kézhez. - Tudomásom szerint a levélben csak homályos célzást tett a felvételi umbuldákra. A csaló és a protezsáltak nevét nem említette meg. - Úgy éreztem, hogy a levélben megismételt figyelmeztetés elegendő volt ahhoz, hogy a főigazgató kivizsgálja ezt az intézmény presztízsét jócskán aláásó ügyet. - Mégsem volt elég. - Ez már az ő dolga, neki csak egy telefonjába került volna, hogy tisztázza a körülményeket. Végül is a szóbeli délutánján derült fény a csalásra, amikor is a felülvizsgálati bizottság előtt vallatóra vettek. Megjegyzem, ha levelemet korábban komolyan vették volna, még aznap, tehát hétfőn le lehetett volna állítani a szabálytalan felvételit. - Ugorjunk vissza az időben. Hallani a városban, hogy korábban is történtek visszaélések a felvételivel. A megyei pártbizottság még listát is küldött az általuk támogatott felvételizők nevével. Sokan mondják, ezeket a listákat ön szétosztotta a felvételi bizottságok elnökeinek. Valóban történt ilyen eset, de még 1986-ban. Megkaptuk a listát és a főigazgató megkért, hogy a támogatandók nevét azonosítsam be. Volt köztük mindenféle. Évfolyamtársunk gyermeke, kollégák ismerőse, vagy éppen a megyei vezetők pereputtya. Mint a főigazgató bizalmasának, nekem csak az volt a feladatom, hogy a listán megjelölt neveket pontosítsam. Ezért rettentően meglepődtem, amikor a felvételi napján láttam, hogy a kollégák ezeket a listákat szétosztogatták... De hát akkor már nem volt mit tenni... - Visszatérve az eredeti ügyre, arról is szól a fáma, hogy a két felpontozott jelölttel újraíratták a magyar írásbelit. Mikor és milyen körülmények közt került erre sor? - Ez az, amit senki sem tud - mondja Vassné, mikor ügyvédje, dr. Haller Zoltán elérkezettnek látja a pillanatot, hogy emlékeztesse a történtekre. - Szerintünk Ivanovné hívatta be őket, mivel szóltam neki, hogy javítsa vissza a dolgozatokat. Erre ő - de ezt csak inkább vélelmezem - felrohant a főigazgatóhoz, aki az újraírás mellett döntött... Én a két dolgozat miatt prüszköltem, még szerencse, hogy az eredeti, átjavított „írásműről” fénymásolatot készítettem. Merthogy számoltam azzal, hogy az újraírás után ezeket eltüntetik, mint ahogy meg is tették. Ha nem dokumentálom állításomat, mint alaptalanul rágalmazót, örökre elmeszeltek volna. Dr. Kaposi Endre, a főiskola főigazgatója sejtelmes kijelentést tett a bíróságon - amely a Vassné-főiskola affért tárgyalta - jövőjét illetően. „Még” igazgató, közölte a bíró kérdésére. A tárgyalás után először erről kérdeztem. - Nincs ebben semmi misztikum - válaszolja Kaposi. - Megbízatásom még három évre szól, ám az év végén leköszönök a főigazgatói posztról. - Elismerte, hogy évek óta presszionálták különböző szervek és személyek a felvételik idején. - Nem tagadom. A megye párt- és állami vezetői, valamint mások, szabályszerű listán kérték, hogy segítsek az általuk megjelölt felvételizőknek. - Kik voltak ezek? - Csemeték, jó barátok, rokonok. - Ezekről listát készített, amit aztán továbbított a felvételi bizottság elnökeinek. - Ez így nem pontos, ezekről a listákról én feljegyzést készítettem. Azt is mondhatnám: védekezésképpen. Mert ha teszem azt, mint meg is történt, nem vették fel az illetőt, utána jöttek a számon kérő telefonok. Ily módon biztosítottam magam. - Nem értem. - Nekem ezekről a listákról el kellett számolnom. Talán okosabb lett volna, ha a listákat a fiókszekrényembe teszem. De én éppen a felvételi bizottságokat szerettem volna értesíteni, hogy kikkel állnak szemben, kik a protekciósok. IVAN ISTVÁN A CINIKUSOK Riport a korrupció hatalmáról Először a vétlenekről. P. Sándor és H. Tímea tavaly júniusban felvételizett az esztergomi Vitéz János Tanítóképző Főiskola tanítói szakára. Mindketten Örkény István: Ballada a költészet hatalmáról című művéről írták magyar írásbeli dolgozatukat. Amikor elkészültek egyébként harmatgyenge munkájukkal, nem tudhatták, hogy a háttérben a cinikusok fogalmaztak helyettük. A meccset már előre lejátszották, az eredménytől függetlenül őket juttatták tovább. Az egyik bíró segédkezett, mindkét írásbeli eredményét tíz ponttal gyarapította. De innentől a történet már a cinkosoké, akik mindent elismernek, ettől azok, amik. Ez egy örkényi helyzet, protekciót kértek öntől, ezt ön továbbította, ugyanakkor fölhívta a figyelmet a protekcióra. Vagyis: a protezsált - ez egy dupla csavar - ön miatt hátrányba került. - Sajnos ez így történt. Szándékom szerint csak figyelmeztetni akartam. Jelezni, ha nem muszáj, nem kell felvenni az illető gyereket. Ha nem muszáj, emiatt ne keressünk magunknak ellenséget. Az, hogy valakit támogatunk, nem azt jelenti, hogy erkölcstelenül segítünk rajta, csak hogy figyelemmel kísérjük a sorsát. Közbevetőleg két idézet. Dátum: 1990. július 9-e. Helyszín: a főiskola fegyelmi bizottságának értekezlete. Egyenes idézet: „Ivanov Mihályné elmondja, hogy rendszeresen, évek óta történtek ilyen beavatkozások (mármint a felvételikbe - I. I.), eddig csupán azért nem szólt róluk, mert nem kívánt e tisztességtelen eszközökkel élni. ” Egy másik kérdésre válaszolva Ivanovné bevallotta: „Dr Hetényi Bálint (az illetékes felvételi bizottság elnöke - 1.1.) arra kérte őt, hogy figyeljen oda a két hallgatóra, de azt nem kívánta, hogy javítsa ki az írásbeli dolgozatokat. Ismét a főigazgató. Azt kérdezem tőle, személyesen „támogatott-e” ,hogy ebben a riportban gumifogalomként használt kifejezést használjam) Felvételizőket? Dr. Kaposi Endre nem várt válasza: - Voltak olyan gyerekek, akiket rossz szociális körülményeik vagy pedagógus szülőktől való származásuk miatt figyelemmel kísértem, de ez csak arra vonatkozott, hogy részükre esélyegyenlőséget biztosítsak. - Az új rendszerben, vagyis az ön által időhatározóként szereplő korszakváltás után is, történtek kísérletek külső szervektől a beavatkozásra? - Nem. Ezek megszűntek a rendszerváltás után, ilyesmire nem emlékszem. - P. Sándor, a fiú édesapja elmondta, hogy többször is járt önnél tavaly! - Nézze, ez egy konkrét eset. Sanyi felesége baleset áldozata lett, egyedül nevelte két gyermekét. Testnevelő tanár, miként a feleségem is, régóta ismertem. Megkeresett a fia ügyében, mire mondtam neki, szedd össze magad. Segíts a gyerekeden, írjon egy jó dolgozatot és rajtunk nem fog múlni. Azt persze nem ígértem neki, hogy a fiát fölvesszük, mert ez abszurdum lett volna. - A fiú igen gyenge írásbelit produkált. - Valóban, nem volt értékelhető a dolgozata. Ivanovné önhatalmúlag javította át a pontszámát. - Ön szerint kitől kapott erre felhatalmazást? - Ezt nem tudom, ő azt mondta nekem, hogy egyszerűen megsajnálta a P. Sándor apukáját. A személyi anyagokat tanulmányozva, mint mondta, emberbaráti gesztust gyakorolt. - Ön emiatt kiosztott két fegyelmit, egyiket az elkövetőnek, másikat a feltárónak. Különös. Vassné miben bűnös? - Nem jelezte a visszaéléseket. Nem tárta fel a csalást. - Szerintem megtette. Egyébként megfelel a valóságnak, hogy Ivanovnét az események után nem sokkal a főiskola legfőbb döntéshozó testületébe, a főiskolai tanácsba választották? - Sajnos ez igaz, és ez engem is meglepett. Sokan méltatlankodtak emiatt. De hát mit lehetett tenni? Ivanovné népszerű ember, megbíznak benne. - Akkor is furcsa: a csaló előlépett, a leleplező pedig bűnhődött. - Ivanovné nem vezetőnk, csak a vezető testület egyik tagja. Megjegyzés: a főiskolai szabályzat szerint a főiskolai tanács „támogatása” szükséges az új főigazgató pályázatának elbírálásánál. Dr. Haller Zoltán ügyvéd, Vassné jogi képviselője: Igazságtalan, hogy az elkövető és a feltáró ugyanazt a büntetést kapta. Dr. Kaposi elismerte, hogyha a tények nem teljes feltárásával is, de mégis értesült Vassnétól a visszaélésekről. Védencemnek arra nem volt hatásköre, hogy a gyanúba keveredett egyetemi oktatót is belekeverje az ügybe, ő mindent megtett az ügy tisztázása érdekében. P. Sándor fia nevében kért protekciót a főiskola igazgatójától. Mint riportunk eddigi szereplői, ő is mindent elismert. - Hányszor kereste meg dr. Kaposi Endrét? - Először 1989. július 28-án, miután értesültem, hogy fiam sikertelenül vizsgázott. - Tudok egy levélről, amelyben arra kérte a főigazgatót, hogy az újbóli felvételin majd támogassa a fiát. Ezt ön írta? - Igen, mert ekkor a fiam éppen Csehszlovákiában tartózkodott. Azt mondta nekem a főigazgató, hogy úgy is egyforma a nevünk, írjam meg a kérelmet az ő nevében, így gyorsabban el lehet rendezni a dolgát. Hát én megírtam a kérvényt. - Honnan merítette ehhez a bátorságot? - Nyílt titok volt a városban, hogy sok gyereket benyomtak a főiskolára... ’89-ben nem vették fel a fiamat. Emiatt bementem az igazgatóhoz, ő azzal szerelt le, hogy a minisztérium ellenezte Sanyi felvételét. De jöjjek be majd tavasszal, akkor majd segítenek, biztatott. - Az ön fia megbukott a tavaszi alkalmassági vizsgán, mégis behívták írásbeli vizsgára. Hogy lehet ez? - Hát ezen mi is nagyokat röhögtünk, hogy az egyik évben még jó a gyerek füle, a másik évben már nem. Erre a kollégám, akinek a felesége éppen abban az üdülőben nyaralt, ahol Arató Albert (a főiskola főtitkára - I. I.) felesége, megígérte, hogy az ismeretség alapján segít sínre rakni a dolgokat. Felhívta Aratót, ő negyed óra múlva viszszatelefonált, a fiamat majd alkalmasnak minősítik és zöld utat kap az írásbelire. A történet többi részét már ismerjük. Biztos? A vétlen - ifj. P. Sándor Fotó: IZSÓ SZILVIA V.TÉ: MX03 TANKÖKÉPZŐ FŐISKOLA OuHi|B---------Aj Mm MotJ hMwKl lírte: _ Al villal »zrthelve:______ TJto/al: _____________________ A pályázó neve: ____/ -ta'u/iW •vOl tíztarflom, Májer I. u. 1-3. . Szak: _ A pilyki, Ijkclme: £ ITAB Pc (rOM fTOUTG (_____J/tj AOG • ' - - „ itv-'-Ls-W uljo -A2 yv ck 'IcJUJaO^ P oux | C~r\ iL-'——b Orts- — br*-] ZP ^ IAaJL (a 0b_XiO £ G \ \Afi\ int (N * . » c~V__o o):■ v-su; eCi UcUci -'OTHD'y C- by j i! - j -i A 5-