Kurír - reggeli kiadás, 1991. március (2. évfolyam, 59-88. szám)

1991-03-17 / 74. szám

1991. március 17. A SZOBOR LÁNYA „Nem engedem ledönteni a mamát!” Narancssárga névjegy hívogat: bámuljon gyorsan és olcsón szoláriumomban! Egy kis színt fölszedni biz’ jó lenne, mégsem azért vagyok Thuránszky Éva lakásán. Ő a legenda lánya, a gellérthegyi szoborasszonynak, helyesebben a szobor modelljé­nek gyermeke. Éva felháboro­dott levelekkel árasztotta el a szerkesztőségeket és a hivatalo­kat, amikor híre jött, hogy az emlékművet meg akarják ron­gálni. - Anyám meghalt másfél éve, miatta és helyette védelmezem a szobrot - mondja szenvedélye­sen. Megértem a svéd vőlegényt, Olafot, a lány szőke és termetes, mint az északi nők, de a tempe­ramentuma, az magyar. - Sopronban márvány sírem­léket állíttattam neki, egy kis­lánykori versemet és a szobor rajzát vésettem, aranyoztattam rá - folytatja. - Az életével szolgálta az emlékművet. Férj­hez ment egy agrármérnökhöz. Aztán megszülettem és a ke­resztapám Kisfaludy Stróbl lett. Minthogy ötéves koromtól jól rajzolok, többen azt mondták, elhagyhatom a keresztapából a “kereszt”-et... Míg éltek sem anyám, sem Zsiga bácsi nem cá­folta, hogy a lánya lehetek. - A modellség történetét ismer­jük. Gaál Erzsébet a Fiumei úton villamosra várt. Egy idős úr erősen nézte, majd megszólította, legyen egy készülő­ szabadságemlékmű modellje. Milyen volt az édesany­ja? - Egyszerű asszony. A csa­ládjában erdőmunkások, föld­művesek voltak, de az egyik nagynéni Bécsben dolgozott, s elvitte az anyut tanulni, aki há­romféle egészségügyi képesítést is szerzett és megtanult néme­tül. - Sajnos nem sokat voltunk együtt. Nem volt hasznunk a modellségből. Anyám egy pad­lásszobában lakott, élete végén is a soproni szanatóriumban. A szüleim ötéves koromban elvál­tak. Sokáig kollégiumokban él­tem, de intenzív levelezést foly­tattunk anyuval. - Gondolom, egész életük a szoborhoz ka­pcsolódik... - Igen, ’56-ban már megpró­bálták ledönteni a szobrot. Anyu a Gellért Szálló teraszáról nézte. Idegösszeomlást kapott. A keszthelyi lakásunk ablakait be­verték. Pedig hát a nőalaknak csak a szabadsághoz van köze, az igazságtalansághoz semmi. Anyu később férjhez mehetett volna egy osztrák vámoshoz, de a soproniak nem engedték. Azt hiszem, ez a szobor most már hozzátartozik a városhoz. A sar­ló-kalapácsos jelvényt le kéne venni és - mit bánom én? - az orosz katonát is. De anyu szob­rát nem hagyom! Én meg fogok sokszorozódni, ha baj lesz! Jól vigyázzon mindenki. Engem likvidáljanak, mielőtt a szobor­hoz nyúlnak, mert én bosszút állok! Felmegyünk együtt a hegyre, tavasz van, március idusa, ünnep. Külföldi turisták fényképezik a várost és a szobrot. Az emlékmű persze nem Éva magánügye. Az aranyozott, ide­gen címer immár valóban fölösle­ges, Kolcov katona alakjának is el­képzelhető más hely. De a lobogó hajú, szélfutta ruhájú bron­zasszony talán már hiányozna a hegytetőről. A.M. a A mama Évával egykor és ma Fotó: KALLUS GYÖRGY „A Hősök terén rád röhög a hős!” Hangfoszlányok kóvályognak a Műcsarnok és a Szépművé­szeti Múzeum között. Csak jön-jön a tömeg, és valami lát­hatatlan parancsnoknak enge­delmeskedve a felvonulási tér felé özönlik. Bámész felnőttek, magabiztos kamaszok kokár­dával, karszalagtrikolorral, nemzetiszínű haj- és homlok­pánttal. Jönnek szemben a díszszemlék és felvonulások egykori irányával a vörös már­vány borításától megfosztott dísztribün elé, mellé, mögé. Akárhová, ahol még maradt egy talpalatnyi hely, amit nem fog­lalt el a magyar pop és rock mellett tüntető nagyérdemű vagy az ez-az árusok sikerehada. Ahonnan május elsején egy­kor integettek a dolgozó nép­nek, most fekete hangfaltor­nyok okádják a zenét, éneke­sek ingerük tapsra, közös éneklésre a mélyen tiszteltet. Heavy metal bandák gitárosai száguldoznak, rázzák sörényü­ket, s köszönik meg mindun­talan a megjelenteknek, hogy megjelentek, és kívánják a jó­érzésünknek, hogy érezzék jól magukat, heeej! Mekkora nó­vum lett volna ez az egész öt éve! Amikor még... De azóta, hogy a Beatrice a világon első­ként Felsőcsatáron rockkal szaggatta a vasfüggönyt, hogy a nem kevésbé ismert berlini Pink Floyd faldöntéséről ne is essék szó, már minden­ min­den gesztus elvesztette eredeti értékét. A műsorvezető-etető pisilni küldi a metálosokat. Popzene jön. A Napóleon Bo­ulevard. Lilla nélkül, most ép­pen Lastofka Bea hangszálmű­vésznővel az élen. Azt dalolja éppen, hogy legyetek jók, ha tudtok, amikor szétrebben tő­lem pár lépésnyire a tömeg. Egy bombázó dzsekis, szőke ifjú fog padlót egy göndör ha­jú, tetovált karú sörbajnok ök­le miatt. Mire eldurvulnának a dolgok, mint a Fradi-UTE utolsó tíz percében, önkénte­sek fékezik a feleket. A szőke vért köp, talán fogakat is, szit­kozódik. A fürtös még ütne, nyerésben van, de kedvese, hagyd abba, te állat! felkiáltás­sal otthagyja. Akkor meg mi­nek? Amúgy béke van, nemzeti ünnep. Meg falatéi, kóla, sör a sátraknál. És jó hosszú sor. Tapsot kap az Edda, a Bikini. A rend derék őrei a tüntetők­től kordonnal választják el a Dózsa György utat. Nincse­nek kutyák, csőre töltött ria­dóautók. Ez szép szabályosan bejelentett tüntetés. A finálé Nagy Feróé. Öröm hallani, ahogy az MSZOSZ- székház visszhangozza a Rice acélhangú kórusát: Nyolc óra munka, nyolc óra pihenés, nyolc óra szórakozás! Ferónak tetszik a helyszín, munkás­­mozgalmi és úttörőindulókat vet be. Két év múlva kivel sze­gül majd szembe, amikor azt énekli, hogy az országnak har­mada éhen­geded? Vége, vége, vége. Nincs ráadás. A tömeg úgy ömlik ki a közútra, mintha a kordon ott se volna. Meg­bolydult közlekedési lámpák jelzik a rendet, de ez senkit nem érdekel. Ezúttal a gyalo­gos az úr. A rendőrök jobb hí­ján csak a volánnál ülőket nyugtathatják. Tüzet kérnek valamelyik úrvezetőtől, elsluk­kolnak még egy-két cigit, az­tán mehetnek isten hírével. Az első magyar rock and roll-tün­­tetés minden különösebb bal­hé nélkül lezajlott. Minden jót nekünk, hogy ne kelljen talál­koznunk jövőre ugyanitt, ugyanezért. Deák Bill Gyula és a tömeg­Fotó: KALLUS GYÖRGY • GÖNCZ ÁRPÁD AZ OSZTRÁK TV-bEN A magyar nép körében ma azért tapasztalható borúlá­tás, mert az emberek többsége valószínűleg könnyebb­nek és gyorsabbnak képzelte a mostani átállást, továb­bá mert a nemzetközi fejleménynek által az országnak okozott nehézségek akadályozzák, hogy az új rendszer politikája a gazdaságban is érzékelhető eredményekkel járjon. Többek között erről beszélt Göncz Árpád köz­­társasági elnök az osztrák televízió róla készített rövid portréflmjében, amelyet a március 15-i magyar nemzeti ünnep alkalmából péntek este vetítettek a Compass című, Európával foglalkozó magazinműsor­ban. ANTALL TISZTELETBELI ORVOS Antall József miniszterelnököt orvostörténeti munkás­ságának elismeréséül tiszteletbeli tagjává választotta a bécsi orvostársaság. Az erről szóló díszoklevelet a nagy múltú - 1837-ben alapított­­ szervezet közgyűlésén péntek este vette át az osztrák fővárosban Hunkár Dé­nes bécsi magyar nagykövet a kormányfő megbízásá­ból, aki a március 15-i nemzeti ünneppel összefüggő hivatalalos elfoglaltsága miatt nem tudott személyesen köszönetet mondani a megtiszteltetésért. RUDAS ERNŐ BALESETE Rudas Ernő, Magyarország bukaresti nagykövete már­cius 15-e évfordulóján feszített program keretében há­rom városban is koszorút helyzett el az 1848-as em­lékhelyeknél. A nagykövet gépkocsija a székelyföldi helyszínekre tartva péntek reggel 1/2 8-kor Predeal térségben az országúton megcsúszott, és összeütközött egy szembejövő Dacia típusú gépkocsival. A nagykö­vet, aki nem szenvedett semmiféle sérülést, miután kö­szönetet mondott a rendőri szerveknek a gyors segít­ségért, alkalmi gépkocsival folytatta az útját. A nagy­követ gépkocsijában tartózkodó Bitay Károly tanácsos, valamint a Dacia egyik utasa könnyebb sérülést szen­vedett. A sajnálatos baleset Rudas Ernő sepsiszent­györgyi, Csíkszeredai és székelykeresztúri programján nem változtatott, mint ahogy részt vesz szombaton Nagyváradon a Petőfi-szobor felavatásán is. Március 15-e alkalmából Bukarestben Péter László első beosz­tott és Aradi Sándor katonai attasé helyezi el a megem­lékezés koszorúit a Petőfi-háznál és Balcescu szobránál. Kiosztották a Kossuth- és a Széchenyi-díjakat KOSSUTH-DÍJAT KAPOTT: FARKAS FERENC GAAR ISTVÁN HATAR GYŐZŐ RAGÁLYI ELEMÉR SCHRAMMEL IMRE SZABÓ MIKLÓS SZABÓ SÁNDOR SZAKÁLY GYÖRGY SZILÁGYI JÁNOS GYÖRGY TAKÁTS GYULA TATAY SÁNDOR TORDY GÉZA ZALAVÁRY LAJOS Kossuth-díjas zeneszerző filmrendező, érdemes művész író (Nagy-Britannia) operatőr, kiváló művész keramikus, érdemes művész a győri leánykar kóruskarnagya, egyetemi tanár színművész, kiváló művész a Magyar Állami Operaház magán­táncosa, érdemes művész történész költő író a Vígszínház színész-rendezője, kiváló művész építész SZÉCHENYI-DÍJAT KAPOTT: DR. BODA DOMOKOS BODONYI CSABA DOMOKOS PÁL PÉTER DR. KERKAPOLY ENDRE DR. KIRÁLY TIBOR DR. LÁSZLÓ GYULA LISKA TIBOR DR. NÉMETH LAJOS DR. PALKOVITS MIKLÓS DR. RÚZSA IMRE DR. SZABADVÁRY FERENC DR. SZALAY SÁNDOR DR. VARGYAS LAJOS a Szent-Györgyi Albert Orvostudo­mányi Egyetem Gyermekklinikájának igagatója, tanszékvezető egyetemi tanár építész néprajzkutató, zenetörténész a Budapesti Műszaki Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára akadémikus, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának kutatóprofesszora a történelemtudomány doktora közgazdász akadémikus, művészettörténész akadémikus, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem I-es Számú Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézetének egyetemi tanára a filozófiatudomány doktora egyetemi tanár, a Műszaki Múzeum főigazgatója akadémikus, az Eötvös Loránd Tudományegyetem tanára népzenekutató A SZÉCHENYI-DÍJAT MEGOSZTVA KAPTÁK a gépelt vagy nyomtatott szövegek automatikus felismerésére szolgáló optikai karakterfelismerő programrendszer nemzetközileg is elismert kidolgozásáért. KOVÁCS GYÖRGYNÉ matematikus TÁLLAI BENEDEK üzemgazdász-rendszerszervező

Next