Kurír - esti kiadás, 1991. május (3. évfolyam, 84-105. szám)
1991-05-30 / 104. szám
12 ysz í*ménetle // angyal Nem hordott alsóneműt, elterpeszkedett a rendezői fotelben, széttette lábait, és megkérdezte: Na, mi újság? Nem csoda, hogy a The Marrying Man című hollywoodi film asszisztensének mindig volt a keze ügyében egy zsebkendő, amit a magát szívesen mutogató sztár popsija alá tett. Kim Basinger gátlástalanul engedte, hogy Alec Baldwin a felvevőgép előtt merészen fogdossa, sőt eksztázisban szőke hajzuhatagát dobálva pornósztárként sóhajtozott, és szerelmesen dörgölőzött fekete hajú szexis partneréhez. A rendező, Jerry Rees, ideg-összeroppanást kapott. A világ legdrágább szirénje (két és fél millió dollár a gázsija) partnerével, aki a Vadászat a Vörös Októberre című filmben is játszott (ő másfélmillió dollárt keres) még tovább merészkedett. Malacságokat sugdostak egymás fülébe, amit a mikrofonok jóvoltából az egész stáb élvezhetett. Testükről és nemi életükről olyan kitárulkozóan, közönségesen beszéltek, hogy környezetük csak pirulni tudott. A hangtechnikusok segítségével tisztán érthetővé vált Kim Basinger felkínálkozása. A szerelmetes párocska a díszletek mögött kitartóan folytatta együttlétét, eleresztve fülük mellett a rendező hívó szavát. Ezt az egész szexszínházat egyéb botrányos körülmények is kísérték. Kim ragaszkodott ahhoz, hogy haját kizárólag csak francia ásványvízzel mossák meg, miközben Alec egy széket vágott az egyik műszaki ember fejéhez. A negyven felé közeledő, loknis hajú, vörös körmű, fehér bőrű angyalka - úgy látszik - jelenleg önmegvalósításán dolgozik: „Harcolok a felszínesség ellen, azt fogom csinálni, ami igazán érdekel!” Nem titkolja, hogy korábban kokainista volt, majd elkezdett komolyan inni. Olyan kijelentéseket tesz mostanában, hogy elődjei, Kim Novak vagy Marilyn Monroe is elszégyellték volna magukat. „Szeretem a férfiakat és a szexet. Tulajdonképpen minden nő arra vágják, hogy erős férfitestet érezzen maga mellett, fölött vagy alatt. Velem most éppen egy ilyen fiatal férfi van.” (Alec Baldwin négy évvel fiatalabb nála.) „Nem vagyok egy Theresa anya, és a nők többsége igenis szereti mutogatni a testét!” Az Athénban született Kim nem volt mindig ilyen. Jó egy évvel ezelőtt ismerkedett meg Aleckal. Egy Los Angeles-i előkelő étteremben három üveg vörösbor elfogyasztása után az asztal alá csúsztak (a szó szoros értelmében!), és fogdosni kezdték egymást - így kezdődött! A szőke, görög szépség 172 centi magas, 53 kiló, 96-62-92 centis méretekkel, egy hitelügynök és egy háziasszony gyermeke. Szépségkirálynőként kezdte, majd kisebb tévéfilmekben szerepelt, később Elken Ford modellje lett. Nyolc évig derék felesége volt Ron Britton kozmetikusnak. Szereti a kutyákat, macskákat, verseket, és szentimentális dalokat ír. Hollywoodba kerülve egy csapásra meghódította híres férfi partnereit. Íme a névsor: Charlton Heston, Sean Connery (a Soha ne mondj nemet című filmben játszottak együtt), Burt Reynolds, Robert Redford, a 9 és 1/2 hét című filmben Mickey Rourke, Richard Gere és nem utolsósorban Michael Keaton a Batmanben. A Batman című film zenei felvételein elbűvölte őstőkesége Princeet, aki vulkánhoz és lavinához hasonlította. Úgy tetszik, mégis Alec Baldwin az a partner, aki őrjítő életvitelével egyszerűen megbabonázta Kimet. Tán a jóból is megárt a sok?! A filmsztár érzelmileg olyan túlfűtöttnek találta legújabb barátját, hogy egy szexológus kezelésére bízta. Vajon értesítik-e a csoportos terápiáról Kim Basingert?! T.Á. A botrányos páros iá4 Egy korsó Hraballal Prága, Óváros, ulica Husova 17, Arany Tigris, Hrabal sörözője. A legenda szerint kedd délutánonként itt találkozik a barátaival, akik közül talán nem is mindegyik tudja, hogy egy világhírű íróval ül egy asztalnál. Hrabal nem viselkedik úgy, mint egy világhírű író, ő nem a Szigorúan ellenőrzött vonatok, a Bambini di Praga, a Táncórák szerzője, ő egy egyszerű prágai polgár, aki betért egy korsóra, egy kis beszélgetésre, mit neki díjak meg kitüntetések, ő a Nobel-díjat is kockás ingben és viseltes nadrágban venné át, aztán megkérdezné az első akadémikust, merre van a legközelebbi kocsma. Belépek az Arany Tigrisbe. Délután van, Hrabal ott ül és a barátaival beszélget. Nem állítom, hogy örül nekem. Egy okvetetlenkedő újságíró, gondolhatja, de a francba sem küld el, ez jó jel. Beletörődően és kegyesen helyet mutat, essünk túl rajta. Leülök. A műveiről kérdezném, a figuráiról, a gondolatairól - érzem, nem lehet, nem nyílna meg. Kinyögök egy semleges és ritka értelmes kérdést, elindul a társalgás. - Mióta jár ide? - Több mint negyedszázada. Közben kicserélődött a személyzet, jó sok felszolgálót ismertem meg. A sör régen jobb volt, nemcsak azért, mert hölgyek szolgálták fel, ténylegesen is, vagy ötven százalékkal. - Mi vonzza egy kocsmában? - Mindig szerettem a sört, már gyermekkoromban élveztem a szagát, élveztem a sörözők atmoszféráját. Az édesapám egy sörgyárnak volt az intézője, mikor elindult bejárni a környéket, mindig vele mentem. Akkor még limonádét ittam, de felserdülésem óta sört iszom. Fiatalkorom óta a kocsma a második otthonom. Ez a legmegfelelőbb hely számomra. Nem zavar a zaj sem, az egyik művem címe is ez: Túlságosan zajos magány. Mindegy, milyen a hely, kik csapolják a sört, kik ülnek a többi asztalnál - az a lényeg, kikkel ülök én az asztalnál, kikkel beszélgetek. Van, aki a kávéházat szereti, mint régen a budapesti írók vagy nálunk Franz Kafka. Egy esztendőben születtek Hasekkel, a Svejk írójával, egy városban éltek, de sosem találkoztak, tán mert az egyikük sörözőbe járt, a másikuk kávéházba. - A kocsma kellemes, az élet viszont kevésbé. - Az élet egyáltalán nem költői, sokkal inkább tragikus színezetű. De a kocsma olyan hely is lehet az embernek, mint a hívőknek a templom. Az itteni beszélgetés pedig olyan, mint a gyónás. Elmondhatók a napi gondok, esetleg a megoldásukat is meg lehet találni. Beszélünk a politikáról, de csak ironikusan. - Mit vesz komolyan? - Amikor hazafelé megyek, átgondolom, miről is volt szó, mi volt igaz. Tudatosítom, miről írjak másnap, mert délelőtt szoktam írni, már ha írok. - Kiket kedvel a magyar irodalomból? - Örkényt, Mészölyt, Kosztolányit például. Örkény is kedvelt engem; mikor engem itt nem szerettek, ő kinyilvánította a rokonszenvét az írószövetségünkben. Mészölytől Az atléta halála az európai irodalom klasszikus műve. Jártam is Mészölynél a víkendházában, a Dunánál, nagyon irigyeltem, mikor reggelfelé egy szarvas jött hozzá látogatóba. Komoly személyiség, antik hős, mint Milan Kundera volt. - Mennyire viselte meg, hogy egy időben nem publikálhatott? - Szerencsének tartom, hogy így történt. Mikor nem jelenhettem meg, annyira koncentrálhattam az írásra, hogy akkor születtek a legjobb műveim. Az Isten ha valakit meg akar ajándékozni, keresztet ad neki. - Ezen a tájon kicsit sok a kereszt. - Na nem, azt hiszem, nem. Ami történik, az ennek az országnak a sorsa. Folyvást ismétlődik, hogy a legjobbjainkat elnémítjuk vagy emigrációba kényszerítjük. A fehérhegyi csata óta tart az emigráció - ez ugye 1620-ban volt. - Akart-e szintén máshol élni? - Nekem ehhez a városhoz, ehhez az országhoz szakrális a viszonyom. Ha a rendőrség zaklatott volna, vagy tönkre akartak volna tenni erkölcsileg, én is olyan megoldásokat kerestem volna, melyek egyike az emigráció. De nem zaklattak, nem akartak tönkretenni. Én mindig az életért voltam, az életet kedveltem - a műveim kommentárok az élethez. Negyvennyolc évesen kezdtem írni, mostanra elmúltam hetven. Elég vastag bőr van a képemen, sok szégyent képes vagyok elviselni, ugyanúgy, mint azok, akik itt ülnek velem a kocsmában. Ha emigrálnék, úgy érezném, ezeket az egyszerű embereket hagynám el. Hrabal érezhetően befejezte az interjúadást, ez is szép gesztus volt tőle. Visszaülök a társaságomhoz, néha a legenda felé nézünk, aki a legendától mit sem zavartatva issza a sörét. Kockás ingben, viseltes nadrágban. Otthon kiteszem a könyvespolcra a dedikált söralátétet. „Együtt söröztünk Hraballal” - mondom, ha valaki megkérdi, mi az. D. MAGYARI IMRE Lehár hiába védte Száz éve, 1891. május 30-án született Makón Fleischer Antal karmester. 1915-ben szerződtette az Operaház, amelyet a hírhedt IV. törvénycikk miatt 1939 júniusában el kellett hagynia. Hiába írta az Esti Kurír, „Fleischer Antal elbocsátása általános megdöbbenést keltett. A közönség legszélesebb rétegei becsülték izzó temperamentumát, dirigálási modora jellegzetesen odatartozott az Operaház zenekarához. A 24. szolgálati év határán, a 25. kezdetén csapott rá az elbocsátó végzés... A törvényt állítólag a nemzetellenes zsidó szellem befolyásának megszüntetése érdekében kellett meghozni. Végig kell tekinteni Fleischer pályafutásán, mely bizonyítja, menyiben volt irányítója a kiváló karnagy munkásságának ez a »szellem«. Ő a magyar kultúrának nemcsak lelkes, hanem önzetlen támogatója volt, a magyar zene kincseiből ő maga nem gyűjtött kincseket. Most az érdemtelen elbánás mellett az anyagi kilátástalanság gyötrelmeivel is szembe kell néznie.” Hiába állt ki érte az Esti Kurír, hiába védelmezte Lehár Ferenc, Gulácsy Irén és Szentgyörgyi Albert, Fleischernek - aki Weiner Csongor és Tünde balettjét bemutatta, a Vigadóban Wagner-esteket vezényelt, mennie kellett. Megyötörten, betegen érte meg ’45 tavaszát. Még adott egy koncertet a Filharmóniai Társaság zenekara élén, s 1945 október 30- án meghalt. Kincseket nem, de első kiadású kottákat gyűjtött, az Ő hagyatéka a Fehérhajó utcai zenei könyvtár alapja. Fölnevelt egy jeles magyar karmesternemzedéket: Ferencsik Jánost, Pless Lászlót és Varga Pált. Már a tanítványai sem élnek. Csak az érdemtelen elbánás fájó emléke. És rossz gyakorlata. A. M. 1991. május 30.