Kurír - esti kiadás, 1991. május (3. évfolyam, 84-105. szám)
1991-05-30 / 104. szám
10 ÁJULT ANYA GYERMEKKEL (Folytatás az 1. oldalról) Hiába villog a kék lámpa, hiába sír a sziréna, nehezen engednek el minket. Miután megérkezünk, vendéglátóim már rohannak a balesetben részt vevő kocsikhoz. Három súlyosan sérült hölgy a Marutiban bordatörésekkel, egyikőjük nyílt combcsonttöréssel ül, a kis Polski vezetőjének a fején vérnyomok. Mentőt s rendőri segítséget kér Szalai főtörzsőrmester. Kollégája közben terelőkúpokkal már le is zárta a két sávot. - A mentő'még érthető, de miért kell a kollégáktól segítség? - Ha tovább tart a dugó, akkor a kocsisor vége az M7-es felett húzódó vasúti felüljáróig fog érni, ahol ráadásul kanyar van, akkor pedig sorozatos karambolokhoz mehetünk biztosítani. Ilyenkor lehet látni, mennyire elővigyázatlanul vezetnek a gépkocsivezetők. Tíz perc elteltével megérkezik az első mentő, gyorsan elsősegélyben részesítik a sérülteket. De úgy látszik, nagyobb a baj, kérnek még egy ambulanciás kocsit. Múlik az idő, egyszerre fut be a második mentő és a baleseti helyszínelő. Mire ellátják a sérülteket, a helyszínelő is végez munkájával. Hirtelen a hátunk mögül, a kivezető pályán csattanás hallatszik. Egy mentő és egy Barkas karambolozott. Hát ez nem igaz! Képes megállni ekkora forgalomban a belső sávban! Hiába „megy” a kék lámpa, nem veszik észre időben, hogy ott áll. Tessék, megvan a baj. Még jó, hogy senki sem sérült meg. A két mentő már sehol. A forgalom megritkult, ami öröm. Vendéglátóim borúlátóbbak. Nem jó ez a kihaltság. Most majd mindenki úgy fog jönni, mint aki megőrült. Az ilyen helyzetekben történnek a nagy koccanások. Ráadásul ha nem tudjuk a roncsoktól hamar megtisztítani a sávot, nagyon nagy gond lesz. Már háromnegyed órája megrendeltük a szállítósegélyt, de ahogy ön is látja, még mindig nincs itt. - Miért nem rendelnek segélyt az alosztályról? - Sajnos, az egyetlen(!), telefonunk két hete rossz, így a központra vagyunk hagyatkozva, s hogy ő honnan kér kocsit, ahhoz nekünk semmi közünk. De közben csattannak az autók. Az autópályán egyre kevesebb a jármű, csak két autó s egy kamion látszik a távolból. Hirtelen a kék Lada megperdül az úton, az utána jövő Mercedes pedig belerohan. Szaladunk, hátha segíteni kell. Közben a kamion már a közelben jár, amikor váratlanul blokkol, majd egy irtózatos dörej hallatszik. A rendőrök a hátam mögött, a lezárt területre küldik a két karambolos autót, miközben rohanok tovább. A nyerges teherautó menne, de hátul csörgés hallatszik. Elképesztő, de a kocsik közömbösen araszolnak mellette. A kamion hátuljánál megdöbbentő látvány fogad. Egy hord Fiesta csúszott a pótkocsi alá, ég a motortere. A vezetője - egy fiatal nő - ájultan fekszik az ülésen, hátulról gyermeksírás. A két rendőr tépi fel az ajtót, kiveszik a hátsó ülésről a kisfiút, mentik, ami menthető. Az oldalamnál blokkol egy IFA. Türelmetlenül kérdem, van-e tűzoltó készüléke. Bólint, kiugrik a fülkéből, kezében a poroltóval, s már szalad is oltani a tüzet. A mentők már retúrjegyet váltottak a pályának erre a szakaszára. Sivitva rohan el az egyik a közúti forgalom újabb áldozatával. Eltelik még fél óra, mire vége a helyszínelésnek. Keserűség és öröm keveredik bennem. Rossz a telefon, amelyre nagy szükség lenne. Egy óra kell az autómentőnek, hogy a helyszínre érjen, s ezért két karambol is történt. Ez a keserűség. Mi az öröm? Hogy nem történt több. BÖSZÖRMÉNYI ZSOLT Ford Fiesta a kamion alatt Az asszonyt elvitték a mentők e Meghökkentő meghívót kézbesített postásom néhány napja ma estére, fél hatra a Kossuth Klubba Tollas Tibor Hazafelé című verskötetének bemutatójára. A meghívót a Kossuth Klub Tanácsa és a Lakitelek Alapítvány bocsátotta útjára, a köszöntőt Hazai György akadémikus, a versmondást Sinkovits Imre színművész, a dalokat Faragó Laura népdalénekes vállalta. A költőt Makra Zoltán fogja bemutatni a müncheni Nemzetőrtől, itthonról pedig Kiss Dénes és Lezsák Sándor, az előző időszak két reprezentatív költője. A Hazafelé című kötetről, amely Tollas Tibor válogatott verseit tartalmazza, maga a hetvenegy éves költő fog beszélni, és a szerencsés vásárlók a könyvet vászonkötésben, 230 forintért utánvéttel az Antológia Kiadótól, ismét Lakitelekről vásárolhatják meg. Mivel mostanában Tollas Tibor nem használja Kecskési előnevét, életéről beszélvén remélhetően el fogja mondani, hogy hol szolgált a második világháborúban csendőrként, miért szenvedett büntetést a háború befejeződése után háborús bűnösként, rámpás besorozóként, mikor és mit tett a Nemzetőrnél, és kötetének címét úgy kell-e értelmeznünk, hogy megértek-e a feltételek végleges hazatérésére. Miután e sorok írója más elfoglaltsága miatt nem lesz ott e reprezentatív esten, kérdéseit, Tollas Tiborról szóló ismereteit a Kurír hasábjain szeretné feltenni, elmondani. Kevés, de minden, a tudáshoz elégséges adatunk van Tollas Tibor 1956 előtti életéről. Jó néhány mozzanatot, élettényt Borbándi Gyula A magyar emigráció életrajza 1945-1985 című könyve is elénk tárt 1985-ben. Ez a jórészt autentikus könyv sok barátságtalan tényt ír le Tollasról, melyek közül Borbándi megfogalmazásában idézünk néhányat. A Nemzetőrt néhány 56-os menekült és régi emigráns hozta létre. Az 56- osokat az a kis kör képviselte, amelynek fiatal tagjai - köztük Tollas Tibor és Kocsis Gábor - hazai börtönökben kezdtek el írni és írásaikat kéziratban terjeszteni. Tollas Tibor ügyszeretete és fáradhatatlan munkabírása következtében a lap hamarosan olyan népszerűségnek és elterjedtségnek örvendett, amellyel az emigráns sajtóban senki sem dicsekedhetett. Szemléletében az 56-os szabadságharc „szelleme” és „elvei” kiemelkedő szerepet játszottak, de ezek értelmezésében erős konzervativizmus, nacionalizmus, szólamos kommunista- és szocialistaellenesség, olykor a más szemléletűekkel szembeni értetlenség és türelmetlenség jelentkezett. Tollas Tibornak az óhazától való teljes elzárkózása és lapjába írt, izzó hevületű gyűlölködése arra késztette a Művelődési Minisztérium Kiadói Főigazgatóságát, hogy törvényes eszközeivel lépjen fel a politikus-költő ellen. A hatvanas években hazánkban a hazai és nemzetközi jellegű könyvkiadási ügyekért az említett szerv volt a felelős. Magyarország az évtized közepétől szinte az egész világra kiterjedő államközi megállapodásokat kötött irodalmi, művészeti, tudományos művek kiadására, így történt ez Magyarország és a Belga Királyság között is, s a megállapodásnak megfelelően 1969-ben az Európa Könyvkiadó Belgium mai francia lírája című kötetet, a Magvető pedig Flamand lírai antológiát jelentetett meg. A kölcsönös szuverenitás alapján a másik fél nem szólt bele a válogató, szerkesztő, fordító kiválasztásába, nálunk az első kötetet Tímár György, a másodikat Vilmon Gyuláné gondozta. A kötetek elkészülése után világhírű írók, belga kormányférfiak érkeztek hozzánk köszönetüket kifejezendő a szép munkáért. Emlékezetem szerint Karel Jonckheere világhírű költő a brüsszeli Manteau-nál megjelent Endre Ady e.a. Werk iüt Hongarije/Poezie című versantológiát hozta magával, amelyet Antal Sivirsky, a hágai egyetem magyar származású professzora szerkesztett. Ebben az antológiában Tollas Tibor, Benjámin László, Zelk Zoltán, Somlyó György, Pilinszky János, Rónay György, Faludy György társaságában egy verssel jelent meg. A Kiadói Főigazgatóság ezután kínos, az államközi megállapodást fenyegető tárgyalásokba kezdett, amely Tollas szerepeltetésének elhagyását hozta magával. Az antológia második kiadásából már hiányzott a költő. A tárgyalások izgalmas fordulatait a Kiadói Főigazgatóság illetékes munkatársai remélhetően egyszer, legalább emlékirataikban el fogják mondani. Ha tudja, hágai (Hollandia) illetékességű Sivirsky professzor is beszélhetne a történtekről, lévén ő a Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság számvizsgáló bizottságának elnöke. A költő is beszélhet akkori kudarcairól, mert a vers gyónás is. Igaza van Augustinusnak, azaz Szent Ágostonnak, aki a Vallomások XIX. fejezetének ezt a címet adta: A gyermekkor bűnei kísérnek minket a későbbi esztendőkben is. Ki kellet hagyni gy antológiából TÓTH GYULA Kyrir * NYÁREGYHÁZI FAMAFFIA Tragikus eseményeket rejteget a gazdasági romlás és a vidéken tapasztalható öszszefonódás. Szemán Tibor, a MÁV polgári fegyveres őre becsületességének lett áldozata saját lakóhelyén. Az erdő melletti lakása, ahol édesanyjával és feleségével él, kiváló megfigyelőpont. A szomszéd erdészeti dolgozó, Szemán úrnak pedig feltűnt, hogy a favágó rendszám nélküli tehergépko csikkal és szekerekkel hordatja a fát. Természetesen saját zsebére. Az alábbi ügy kirobbanása óta nem, mert kuncsaftjainak bevallotta: „Félek, hogy feljelentenek...” Szemén Tibor, akit megvertek Szemán úr már több esetben megjegyezte, hogy jó lenne, ha befejezné az állam tulajdonának fosztogatását, ám a jó tanács fejében saját fejével kezdett játszani e felszólításokkal. Először Szemán kutyája lett a faorzók „martaléka”. Varga úr megmérgezte, mert nem tudta elviselni, hogy a szomszéd kutyája minden éjszaka felhívja a faszállítókra a figyelmet. A boncolási jegyzőkönyv - a kutyáé - azt írja, hogy kumarinszármazékok okozták a fiatal állat pusztulását. Később Varga, a faárus légpuskával lövöldözte szomszédját. Kisebb-nagyobb káromkodások közepette elintézték az ügyet. Feljelentés még mindig nem történt. Varga kuncsaftjai közé tartozik a falu állatorvosa is. Ő szintén kimutatta, hogy nem szereti Szemánt, az erdő barátját. Disznóherélés ürügyén bementek Szemán portájára, s kutyafogóval verte véresre a gazdát, majd orvos létére gépkocsijával továbbállt. A helyszínre érkező polgármestert Varga úr hívta telefonon azzal, hogy verik az állatorvost, majd annak védelmében jól fejbe is taszította Szemán Tibort lapáttal. Az idilli jelenet után a mentők vitték el a polgári fegyveres, ráadásul becsületes embert. A fakitermelés ugyan jelenleg szünetel, de Szemán úr félti hetvennyolc esztendős édesanyját és feleségét, akit szintén megfenyegettek a faluban. Maga az állatorvos is további „megbeszélést” ígért a családnak arra az esetre, ha továbbvinnék az ügyet. Helyben feljelentést sem tud tenni Szemán Tibor, mert a rendőr is állt egykor Varga portájánál lopott fáért. Az Aradi utcába sietve, bekötözötten és elszántan kereste fel szerkesztőségünket Szemán Tibor, a sértett, aki óvja a magyar állam tulajdonát, hiszen ez a foglalkozása. Nem kért mást, mint azt, hogy vigyük nyilvánosság elé a maffia történetét, mely már őt is igyekezett „lebeszélni” a felelősségtudatról. Most vizsgálatot kér az ügyben a Pest Megyei Rendőrkapitányságtól. Talán történik valami érdemi intézkedés. Hiszen a közvagyon mindennél szentebb számára, még ilyen áron is. Nyáregyháza kis település, de eszerint veszélyes. A Pest megyei kapitányság intézkedéséről s az ügy folytatásáról bizonyára értesül a kedves olvasó. Mi meg fogjuk kérdezni a („többi”) másik felet is. Bízva abban, hogy egyszer valóban megszűnik állami vagyonunk fosztogatása Nyáregyházán is. STOFFÁN 1991. május 30.