Kurír - reggeli kiadás, 1991. június (2. évfolyam, 148-177. szám)

1991-06-02 / 149. szám

1991. június 2. Valami m­indig történik SZÉKESFEHÉRVÁRI GÁLA Állok a színpad szélén és fe­szült döbbenettel nézem, hogy mi történik odabent. Görcsös inak, kuszán emelkedő lábak, egymásba kapaszkodó tekinte­tek, testi és lelki összefonódás és valami ismeretlen fajta egy­másrautaltság a jellemzői a produkciónak. Táncolnak. Népi tánc. Vidám énekszó hallatszik egy magnóról, és csizmák, piros cipők erőteljes, ütemes dobbanása teszi még meggyőzőbbé a látványt. Bár­mennyire szeretném is, nem tudom gondolataimat függet­leníteni a látottaktól. Akik a mutatványt végzik, szellemi fogyatékosak. A táncosok kö­­­zül az egyik lány pedig süket­néma. Polgárdi-Te­ke­rcs puszta nem a világ végén van, csupán néhány buszmegálló választja el Székesfehérvártól. Ez a le­írás azonban csak távolsági ér­telemben helytálló, hiszen aki ismeri az ottani szociális fog­lalkoztató intézet lakóit, az a világ és Tekerespuszta igazi tá­volságát bizonyára nehezen tudná meghatározni. A kívülállónak valószínűleg csak halvány fogalmai lehet­nek arról, hogy mi is zajlik eb­ben a meglehetősen zárt világ­ban. Én, aki már jártam ott és érzékeltem a szomorú valósá­got, őszintén meglepődtem, amikor ez év februárjában az intézet gyógypedagógusai fel­kerestek, és elmondták, hogy alapítványt hoznak létre, ami­vel támogatni kívánják a gon­dozottak közül az arra érde­meseket, akik elképzeléseik szerint kikerülnének a szabad, köznapi életbe, és kevés fel­ügyelet mellett megpróbálnák az átlagember életét élni. Polgárdi Nagyközség Ön­­kormányzata a faluban telket adományozott a még csak pa­píron létező otthon felépítésé­re. Az építkezéshez és a komp­lett közművesítéshez, valamint a berendezéshez szükséges milliók biztosan több számje­gyűek. Az a gála, melynek megrendezésére a székesfehér­vári Gárdonyi Géza Színház adott lehetőséget, minden adományával egyetemben ta­lán csak egy-két százezerben mérhető bevételt hozott, ami nagyságrendileg elképesztően kevés. Kollégáim, mint Bródy János, Kardia Beáta és kislánya, Nikolett, Koncz Gábor, a Pa t­ö­mb és Szandi, valamint a Park együttes velem együtt nagy si­kert arattak, pedig ezen az es­tén az igazi tapsot, az őszinte nagyrabecsülést nem mi érde­meltük, hanem azok a gyógy­pedagógusok, akik fáradságot nem kímélve példamutató fa­natizmussal dolgoznak, szem­­beszállva a természet formálta lehetetlennel. SOLTÉSZ REZSŐ Környezetvédelmi demonstráció Mátyásföldön Legutóbb arról írtunk, hogy megoldódni látszik a szakadék szélén táncoló Ikarus sorsa. A jelek sze­rint a szovjet kormány, az ország folyamatos autó­­busz-ellátását biztosítandó, döntő lépésre szánta el magát: évi hatezer autóbusz megvásárlásához ígér garanciát. A vállalat vezetői azt nyilatkozták, hogy június 1-jén véglegesítik az alapszerződést, mely szerint a gyár részvénytársasággá alakul át, azonban tegnap - úgy hallottuk - mégsem írtak alá semmit. Pedig legalább százan azért mentek el tüntetni a mátyásföldi gyár elé, hogy megtudják, mi lesz a tavaly egymiliárd forintnyi veszteséget „termelő” Ikarus privatizációjával. Hazudnánk azonban, ha azt állítanánk, hogy csak a tulajdonvi­szonyok rendezése érdekében jöttek volna el a tüntetők. Mindenekelőtt a gyár környezet­­szennyezése ellen tiltakoztak. Az Ikarus légszennyezése a többszöröse a meg­engedettnek. A mátyásföldiek ezért elsősorban azt követelték az Ikarus vezetőitől, hogy a gyár folya­matosan mérje a szennyezés nagyságát, és arról tájékoztassák a lakosságot. Ugyanakkor felkérték a kerület országgyűlési képviselőjét, hogy interpel­láljon a parlamentben emiatt. Az Ikarus képviselő­jének átadott lakossági petíció azt is tartalmazza, hogy a bársonyszékek tulajdonosai tájékoztassák a gyár privatizációjában érdekelteket is a környezet­­szennyezés mértékéről. Ugyanakkor vezessenek be a nyugat-európai normáknak megfelelő kör­nyezetvédelmi rendszert. A petíciót átvevő Garai Jenő, az Ikarus üzemfenntartási főosztályvezetője cáfolta, hogy a lakosság egészségét súlyosan ve­szélyeztető anyagok kerülnének a levegőbe. Azt azonban elismerte, hogy a fényezés miatt a szer­ves oldószer kibocsátásának mértéke valamelyest meghaladja a megengedett normát. SZILÁGYI BÉLA A hatáskör csorbítása alkotmányellenes?! Halmai Gábort, a Közgazdaság-tudo­mányi Egyetem docensét, az Alkot­mánybíróság bíráját mint magánem­bert kérdeztük a bírák „legfőbb” tes­tülete hatáskörének esetleges csök­kentése ügyén.­­ Az alkotmány határozza meg, hogy mit lehet elvárni és mit nem az Alkotmánybíróságtól. Az Országgyűlés hatáskörébe a törvények megalkotása tartozik. Alapvetően azt látnám jó­nak, ha az alkotmányozás és a törvé­nyalkotás szétválasztott intézmény lenne. A törvényhozó számára az al­kotmánybíróság hatáskörének csök­kentése paradox, mert az alkotmány­­bíróság jogállásával, hatáskörével kapcsolatos legfontosabb feladatokat magának az alkotmányozónak kell szabályoznia. - Mi lenne, ha a kormányzó párt radikálisan csökkentené az Alkotmány­bíróság hatáskörét!­ - Sajnos, a mai jogi keretek kö­zött erre van lehetősége, bár a bíró­ság hatáskörének szabályozását a leg­főbb pontokban már rögzíti az alkot­mány. Így, ha mégis sor kerülne vala­milyen hatáskörcsökkentésre, előbb az alkotmányt kellene módosítani. Ehhez pedig nem elég a mindenkori kétharmados többség, hanem az összes képviselő kétharmados több­sége szükséges. - Ha mégis sikerül? - Akkor bezárul a kör. Bár lehet­séges az is, hogy az Alkotmánybíró­ság hatáskörét csökkentő határozatot is alkotmányellenesnek minősíthet­jük. STOFFÁN GYÖRGY ÓZDON VÉGET ÉRT A VÁLSÁG Sok ezer ózdi örömére megszületett a döntés a hét végén. Az Ózdi Acélmű Részvénytársaság (OSTAG) német tulajdonosaival, a Me­­tallgeselschafttal, valamint a Korf-csoporttal megállapodtak abban: mivel a magyar fél nem tudta a hitelezéseit kielégíteni, ezért kivo­nulnak az ózdi kohászatból. Ózdon tehát véget ért a válság, és - információnk szerint - nem lesznek munkáselbocsátások sem. Noha nem lehet tudni, hogy mi­lyen pénzből tartják életben a helyi finomhengerművet, azután, hogy a német tőke „távozott”., Az OSTAG részvényeit az Állami Fejlesztési Intézet veszi át. Már hozzá is kezdtek az elszámoláshoz, s várhatóan egy-két héten belül elkészítik a pontos mérleget. Az a tény, hogy végre tejes egészében ismét magyar kézbe került az ózdi kohászat, s a társtulajdonos, az OKÜI mellett az Állami Fejlesztési Intézet a garancia arra, hogy a magyar állam körültekintően gondoskodik Ózdról. A finomhengermű dolgozói nagy eredményként értékelik, hogy megalakulhat dolgozói részvénytöbbséggel a kft. Három hónapig külföldi alapanyagból dolgoznak majd. Ez lényegesen olcsóbb a ha­zainál. A nyereséges működésnek megvannak a feltételei. Biztatóak a kilátások, hiszen négy műszakos folyamatos munkarendben, maxi­mális kapacitással dolgozva talán ki tudják elégíteni a piaci igényeket. Kétes megkönnyebbülés Ózdon Megszületnek szeptemberben? A hét végén égő szocdemfáklya A Fáklya klubban országos pártérte­kezletet tartanak a szociáldemokraták. - Kongresszust akarunk tartani, ez volt a felszólalók szinte egységes ál­láspontja - mond­ja Szilágyi Gábor, a Petrasovits-féle párt volt külügyi titkára. - Legké­sőbb szeptemberben. - Olyannyira hiányzik önöknek egy újabb kong­resszus? Egy bot­ránnyal több? Vagy már nem számít? - A párt tagsá­ga, amely zömében idősödő vagy nyugdíjas emberekből áll, politizálni akar. Igazi érdekvédelmet, erős szociálde­mokráciát szeretne. - Ki tehet arról, hogy lassan széthullik az amúgy sem erős magyar szociáldemokrácia? - Nem a tagság. És nem is hullott szét. Az induló lét­szám, az a csapat, amely a kezdet kezdetén bennünket vá­lasztott, ma is együtt van. Öt-hétezer hűséges ember. - A párt jogi helyzetéről esett szó? - Sik János ügyvivő tart erről éppen beszámolót. A Dohány utcai központ tartott egy törvénytelen kong­resszust. Erről már döntött a bíróság. Most a Legfelsőbb Bíróság elé kerül az ügy. - Egyszer létrejöhet a szocdem-szocialista egység? - Egyesülni nem akarunk. Ők sem. De közeledni igen. - Azért azt ne mondja, hogy a külső­ intrika miatt nincs Magyarországon korszerű szociáldemokrácia... - Azért nincs szociáldemokrácia, mert nincs erős szak­szervezeti mozgalom. Amikor a szakszervezetek magukra találnak, élettel telítődnek ezek a keretek. Olyan hajó va­gyunk, amely arra vár, hogy felkapaszkodhassanak rá a baj­bajutottak. BUJÁK 1993-16 VB-TITKÁR LESZ SZEGEDEN Felszállt a füst a szegedi városháza képzeletbeli ké­ményéből, de nem fehér a színe, inkább piszkosszür­ke. Az önkormányzat létre­jötte óta tart a jegyzővá­lasztási kálvária. A helyi szabályok szerint a képvi­selők kétharmadának egyetértése szükséges a jegyző megválasztásához, de a számtlanszor megis­mételt döntések során a csúcs legfeljebb 60% volt. Ezt dr. Tóth László érte el, aki a rendszerváltásig a vb-titkári posztot töltötte be. A liberális polgármes­ter vezette városban a tes­tület konzervatív része (MDF, KDNP) és a létszá­muk miatt „kicsiknek” ne­vezett frakció (MSZP, FKGP, MSZMP, VP) támo­gatta jegyzői kinevezésé­ben a volt vb-titkárt. Ez a többséghez elég volt, a 66%-hoz nem. Semmiféle jel nem mutatott arra, hogy a holtpontról el lehet moz­dulni, amíg egy fair play dí­jasnak nem nevezhető, de kétségtelenül eredeti ötlet­tel a „Tóth-pártiak" - többségük birtokában - a következő jegyzői pályázat időpontját 1993 júliusára (!) tűzték ki. Ezen döntéshez elegendő volt az egyszerű többség. A teljesen légből kapottnak tűnő dátumot egy egyszerű tény magya­rázza, ekkor vonul nyugdíj­ba dr. Tóth. Ez ideig tehát jegyzői jogkörrel felruhá­zott vb-titkára lesz Sze­gednek. Mit szólt ehhez a törvé­nyesség őre, a köztársasá­gi megbízott? „A törvény betűjével a döntés nem ellentétes, legfeljebb annak szellemé­vel, így a döntés jogszerű.” A válasz nem sok embert ért váratlanul. Kinevezésé­ig dr. Farkas László a sze­gedi testület konzervatív frakciójának tagja volt SZEMÓK ÁRPÁD ­ ANTALL SOMOGYBAN Antall József miniszterelnök részt vett a Nagykanizsán tartott menedzseri konferencián. A kétnapos fórumon négyszáz ipari, kereskedelmi szakember és önkor­mányzati vezető előtt mondott beszédében a minisz­terelnök alapvető stratégiai célként jelölte meg, hogy hazánk 1997-1998-ra az Európai Gazdasági Közösség teljes jogú tagjává váljon. Ennek a célnak kell aláren­delni a gazdasági rendszerváltás befejezéséhez, majd a stabilizáció és a növekedés eléréséhez szükséges min­den intézkedést. LAKITELKI ALAPALAPÍTVÁNY A Lakitelek Alapítvány - amelyet a Magyar Demok­rata Fórum lakitelki nyilatkozatának szellemében hoz­tak létre ez év elején - céljához híven a politikai kul­túrát és a mozgalmi tevékenység bővítését segíti elő - tájékoztatta a sajtó képviselőit Lezsák Sándor, az ala­pítvány kuratóriumának elnöke szombaton, a margit­szigeti irodájukban. Elmondta: hazai és külföldi ado­mányok révén csaknem 11 millió forinttal és több mint 50 ezer dollárnak megfelelő valutával rendelke­zik az alapítvány. Az alapítvány a párt jelentős anyagi alapja. KOKAINFOGÁS MAGYARORSZÁGON Öt kiló kokaint foglaltak le Magyarországon nemzet­közi összefogással. A kábítószert Németországba akar­ták csempészni. A magyar szakemberek a wiesbadeni hatósággal és svájci illetékesekkel közösen bukkantak két brazil férfi és egy svájci nő nyomára, akiket a wies­badeni közlés szerint Budapest belvárosában fogtak le. A nő csomagjában öt kiló kokaint találtak. A kábító­szer Brazíliából Svájcon át került Magyarországra, on­nan pedig a német piacra akarták bejuttatni. VITÉZI REND AZ MDF-BEN Az MDF pártközpontjában Furmann Imre, a Magyar Demokrata Fórum alelnöke hivatalában fogadta Tollas Tibor költőt, a Nemzetőr főszerkesztőjét és Rad­­nóczky Antalt, a Vitézi Rend helyettes főkapitányát, a Nemzetőr idegen nyelvű kiadásainak gondozóját. NINCS ADÓ SZEGEDEN Hónapok óta tartó huzavona után a hét végén éjszaká­ba nyúló közgyűlésen döntöttek arról a szegedi önkor­mányzati képviselők, hogy nem vetnek ki helyi adót az idén a vállalkozókra. Az adóval a képviselők többsége elvileg egyetértett, a vita az összeg mértékéről, vala­mint a többletbevétel felhasználásáról zajlott. LENGYELPIAC KAPOSVÁRON Nem talált egyértelműen kedvező fogadtatásra az a határozat, amelyet Kaposvár önkormányzata hozott az úgynevezett lengyelpiacról. Eszerint május utolsó napján pakolhatták ki utoljára holmijukat a lengyel, a román, a vietnami és ki tudja még milyen náció árusai a város e célra kijelölt területén. A bazár júniustól be­zár - döntötték el a város képviselői. Lehet azonban, hogy oly sok halogatás után mégis elsietett volt a hatá­rozathozatal. A város polgármesteréhez ötszáz aláíró tiltakozásával levél érkezett, amelyben a piac ügyének újratárgyalását kérik. Ma késő este, huszonkét óra harminc perckor sugá­rozza a­­tévé egyes programja a riportfilmet, amely Göncz Árpád köztársasági elnök egyesült államokbeli magánlátogatásáról készült. Az úti beszámolót Bayer Ilona, Losoncy Lívia, Magonyi Zsolt és Réz Dániel azzal a szándékkal készítette, hogy a protokolláris for­maságoktól mentes kapcsolatokat híven mutassa be. FELSZENTEL­T SZENTLÉLEK „Az elesett katona nem pogány, nem fasiszta, nem sztálinista, főleg nem ellenség többé. Emlékét tiszte­letben tartjuk akkor is, ha személyében nem ismertük, ha szavát, amikor nálunk járt, nem értettük” - mond­ta Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság elnöke tegnap Székesfehérvárott, a két világháború halottainak végső nyughelyéül szolgáló Szentlélek katonai temető avatá­si és felszentelési ünnepségén. A dunántúli nagyváros­ban szombaton a hősök és az áldozatok, a háborúkban elesettek emléke előtt hajtottak fejet.

Next