Kurír - esti kiadás, 1991. szeptember (2. évfolyam, 169-189. szám)

1991-09-02 / 169. szám

TŰZSZÜNET?! A jugoszláv államelnökség elnöke és a köztársa­ságok vezetői mára virradó éjszaka aláírták a hor­vátországi tűzszünetről és az Európai Közössé­gek megfigyelői jogkörének kiterjesztéséről szóló megállapodásokat. Az aktussal újra felcsillant né­mi remény a két hónapja tartó és több száz halot­tat követelő horvátországi harcok megszűnésére. A jugoszláv hadsereg tevékenységének Ma­gyarország biztonságát érintő kérdéseiről kezdtek tárgyalást tegnap este Bécsben, a hel­sinki folyamat harmincöt országának európai konfliktusmegelőző központjában a két állam képviselői. A magyar kormány veszélyeseknek ítélte meg a Jugoszláv Néphadsereg által az utóbbi időben a közös határ mentén végrehaj­tott katonai mozgásokat, amelyek során ju­goszláv harci gépek több alkalommal megsér­tették Magyarország légterét. A megbeszélést a diplomaták többórás vita után az éjszakai órákban felfüggesztették. BECSÖNGETTEK... Még álmos-csípős a reggel: az egyik gyereket keltik, a másik a kutyáját sétáltatja, rosszkedvű felnőttek utaznak távoli munka­helyek felé, így indulnak a hét­fők. Ami a maiban különleges: ez az első tanítási nap az isko­lákban. , Dr. Ábrahám Lajosné fárad­tan zuhan le a 70-es troli ülésé­re: Végre, dolgozni mehetek! Négy napja csak­ mosok, vasa­lok, vásárolok, pedig már nyol­cadikos a gyerek. Elköltöttünk könyvre-fü­zetre ezerhatszázat, csak a füzetborítók kerültek majd’ négyszázba. És mi még szerencsések vagyunk: a barát­nőm a bankból ellát reklámtol­­lakkal, arra nem kell költeni... Az ötödikes Sztojka Kati munkásoverallos édesapja kísé­retében utazik a budapesti, Pe­­thő Sándor utcai iskola felé. Bú­­csúpuszi, a lánynak már fénylik a szeme az izgalomtól, hogy megint találkozhat a többiekkel. - Nem olyan nagyon jó ta­nuló a lányom, de szereti az is­kolát. Tudja, hogy van ez szep­temberben! A gyerek készül, a szülő is készül, az a sok füzet­könyv, rengeteget kell kifizetni, van, aki csak segélyből bírja... A negyedikes Holbis Csaba két évvel idősebb nővérével, a szép, szőke Nikolettával érkezik a suli elé. - Korán keltünk, korán érkez­tünk, tatarozzák a közeli lakásun­kat, Kelenföldről kell bejárnunk. Barabás Péter igazi elsős fia­talember, csigabiga hátitáskával és a nyolcadikot kijárt bátyjával, Sándorral érkezik az iskola elé. - Azt,mondták otthon, hogy jó lesz. És jár ide egy barátom is. A neve? Az most nem jut eszembe - fogja a homlokát. - Szia, Barabás! - kiabálnak a „nagy” Barabásnak az iskolá­sok. Tudják, neki már kicsenget­tek. Az öccsének becsöngettek... TO A­z utolsó vacsora A Szovjetunió jövője szempontjából sorsdöntő tanácskozásra gyűlik össze ma a Kremlben a népképviselők rend­kívüli kongresszusa. A tét nem keve­sebb, mint az ország egysége, a rend­szerváltás irányába mutató radikális reformok folytatása. Nem kizárt, hogy ez a szovjet szuperparlament utolsó ülése lesz. A puccs kirobbanása óta eltelt két hét viharos történéseinek tükrében a kongresszusnak jutott az a történelmi lecke, hogy számot vessen az utóbbi hetven évvel, a gorbacsovi peresztroj­ka korszakával. Egyúttal - menteni a még menthetőt - a tanácskozás egy utolsó, elkeseredett kísérletet tehet az ország viszonylagos egységének meg­őrzésére. A várhatóan éles politikai harc színterévé alakuló kongresszus egyik legfőbb kérdése persze az, hogy az államcsíny után az oroszországi ve­zetés mellett a másodhegedűs szere­pére kárhoztatott Mihail Gorbacsov és a körülötte tömörülő erők képesek lesznek-e talpon maradni, vagy pedig végérvényesen leszorulnak a szovjet politika színpadáról. Az Eduard Sevardnadze és Alek­­szandr Jakovlev nevével fémjelzett Demokratikus Reformmozgalom veze­tősége tegnapi ülésén félreérthetetle­nül értésre adta: a népképviselők el­sődleges feladatát abban látja, hogy megteremtse a feltételeket az új, min­den bizonnyal konföderatív alapon szerveződő Szovjetunió létrehozásá­hoz. Felhívásában a testület leszögez­te, hogy álláspontja az: a Népi Küldöt­tek Kongresszusa ne hozzon döntése­ket az ország jövőjét érintő, nagy fon­tosságú kérdésekben, hanem a határo­zatok helyett teremtse meg az átmene­ti korszak jogi feltételeit. A mozgalom vezetőségének véleménye szerint az átmeneti időszak arra szolgálna, hogy újfajta kapcsolatok alakuljanak ki a köztársaságok között. HMOM MEGOSZTÁS Az elmúlt héten­ az Alkotmánybíróság Balsai István és Für Lajos kezdeményezésére vizsgálta az alkotmánynak a köztársasági elnökre vonatkozó egyes rendelkezéseit A Mi amaz ész vészkijárata „Édes Istenünk, áld meg a technikai személy­zetet és azokat is, akik majd közvetítik igédet az emberekhez."­­ Ezekkel a szavakkal nyi­totta meg Halász testvér a magyar adventis­ták rádióstúdióját. A volt Tildy-kastély alagso­rában kialakított kicsi stúdióba nem csak a piros, fehér, zöld szalagon keresztül vezetett az út. Malteros vödrök és állványok nehezí­tették a szép számú meghívott útját. Azonban az akadályok leküzdése után egy valóban korszerű, minden igényt kielégítő stúdiót lát­hattak az egybegyűltek.­­ Három és fél millió forintból hoztuk lét­re - mesélte az adventisták egyik vezető­je, Szilvássy úr. - Tízezer dollárt egy svájci adventista család adományozott, a többit itthoniak adták össze. Mint kiderült, már húsz éve működik az Adventista Világrádió, amelynek adói Olasz­országban és Portugáliában működnek. A magyar stúdió felvételei egyelőre Portu­gáliába juttatnák el, ahonnan is visszaszór­nak hozzánk. Jövőre már egy olasz nagya­dó sugározza majd a magyar adásokat. A Magyarországon mintegy négyezer ta­got számláló adventista gyülekezet rádiós­túdiója nem elégszik meg a világrádióba való csatlakozással. Várják, hogy Jézus második eljövetelébe vetett hitüket a frek­venciamoratórium feloldása után a keres­kedelmi és közszolgálati adókon is hirdes­sék. Szigeti Jenő, az adventisták elnöke biztosan tudja ennek is a módját, hiszen az ő hite bizonyára nagyon erős, és ahogy ő fogalmazott az avatóünnepségen: „A hit az nem az ész vészkijárata, hanem a gyakor­lati élet útmutatója.” Rejtett kamera Vajon ki lehet a napszemüveges hölgy, aki ifjú ismerősével meg­hitten üldögél - bizonyára fárasztó séta után - az Operaház lépcsőjén? Különleges fejdísze alapján nem nehéz kitalálni: Spéter Erzsébet. Elárulhatjuk: ami a nyakát övezi, az nem sál, hanem nyakmerevítő, amelyet még most is viselnie kell, hóna­pokkal ezelőtti balesete óta. Nem autóval ütközött: a fürdőszo­bában csúszott el a kezéből kicsúszott szappanon. Fotó: KRISTA GÁBOR Rendesek ezek, és az a Fecó, az nagyon jó ember (7. oldal) Egészségünk Nehéz nyelés (10. oldal) vS -y A helyettes? Se a kormány összeté­telének változását, se a miniszterelnök-he­lyettesi poszt beveze­tését nem tartja kívá­natosnak. A listás kép­viselő helyváltoztatása pedig erkölcsileg kifo­gásolható - nyilat­kozta lapunknak dr. Surján László, a KDNP elnöke. (írásunk a 3. oldalon) Szolidaritásból jeles Az akasztások, az eleven arcokból kivájt szemek, a megcsonkított végtagok iszonyata elő­l hozzánk menekülő jugoszlávokat igazi szoli­daritás fogadja. Magyarország ismét jelesre vizsgázott együttérzés­ből. „Hosszú távon csak a béke a megoldás” - mondja Tóth Judit, a Menekültügyi Hivatal vezetőjének helyettese. (Interjúnk az 1. oldalon)

Next