Kurír - reggeli kiadás, 1991. október (2. évfolyam, 271-298. szám)
1991-10-01 / 271. szám
4 TÁMADÁS JOBBRÓL Több hete tartják rettegésben a Németországban élő bevándorlókat és vendégmunkásokat a jobboldali bandák erőszakos támadásai. Csak néhány példa: „Riasztó és szégyenletes, ahogyan az elmúlt hetekben a külföldiekkel bántak Németországban” - jelentette ki Richard von Weizsäcker szövetségi elnök, s el is határozta: még e héten látogatást tesz egy külföldiek által lakott szállón. Azért épp egy ilyen szálláshelyet keres föl, mert az utóbbi hetekben a jobboldali csoportok kifejezetten ezekre az intézményekre „szakosodtak”. Idegengyűlölők az ország keleti részében, Hoyerswerdában szeptember 23-áig egy héten át tartották ostromgyűrűben a bevándorlók egyik kollégiumát, a Ruhr-vidéken. Hagen városában szombaton benzinpalackot dobtak egy menekültközpontra, s még ugyanazon a napon további három munkásszállót ért támadás az országban. Az idegengyűlölet réme tehát megint előbukkant. A hoyerswerdai ostrom egyik vietnami áldozata Krjucskovnál futottak össze a szálak A KGB volt főnöke augusztus 15-én utasította az illetékes szolgálatokat, hogy hallgassák le Jelcin, Szilajev, Haszbulatov és Brubulisz kormányzati vonalait. Bármennyire is meglepő, de a lehallgatónak között volt Janajev alelnök és Lukjanov parlamenti elnök is. Az utóbbi két személy beszélgetéseinek kifürkészését valószínűleg azért tartotta szükségesnek Krjucskov, mert tisztában volt Janajev jellemhibáival és Lukjanov „dörzsöltségével”. Krjucskov lehallgatási háborújának utolsó áldozatai valószínűleg Bush amerikai és Mitterrand francia elnökök voltak, akiknek Jelcinnel folytatott beszélgetéseire is ráállt a KGB. APN -'^1-EURO-HAIR Laboratories HAJPROBLÉMÁJA VAN? A megoldás: ENZYMOL® • NEM hajátültető • NEM hajpótlás • NEM gyógyszer • NEM illúzió ! Valódi, saját haj bioenergiával! Ingyenes ismertető: UNTVEST Kft. 8623 Balatonföldvár, Felszabadulás u. 12. Tel./fax: (84) 40-241 * 1991. október 1. Adok-kapok Bukarestben Az ősz beköszönte esőt, könnygázfelhőt és bányászokat hozott a román fővárosba. Megint a bányászbunkó és a Molotovkoktél avanzsált politikai eszközzé. Az összetűzések elmúltával hazatértek a bányászok, s az utcák - ugyanúgy, mint a politikai élet - takarításra szorulnak. Az egykor szövetségeseknek tartott Ion Iliescu államfő és Petre Roman miniszterelnök ma már - nem nyíltan ugyan - ellenfelekké váltak. A kormányfő nyilatkozataiból az derült ki, hogy szerinte az államelnök feláldozta őt és kormányát a „dühöngő erőszaknak”. Sőt, Petre Roman még ennél is tovább ment a múlt heti válság elemzésében: úgy véli, „a bányászok feljövetelét csupán az tudta megrendezni, aki hasonló akciókat - sajnos - már más alkalmakkor is megszervezett”. Ez pedig nyílt utalás Ion Iliescura. Az ügyvivőként tovább tevékenykedő Petre Roman most is kormányfőnek tekinti magát, hiszen mint mondta, nem mondott le, csupán a mandátumát ajánlotta fel. Az újsütetű kelet-európai demokráciák bevált receptje szerint Romániában is sokan a szélsőbalos kommunisták ármányának tekintik az elégedetlen Zsilvölgyi bányászok erőszakos fellépését. Petre Roman puccsnak nevezte kormányának megbuktatását, s szerinte ennek váltak eszközévé a bányászok. „A kommunista puccs évekre visszaveti az országot” - mondta. Szerinte mielőbb új választásokat kell tartani, hiszen „a bányászok nem képviselik a nép akaratát, csak eszközök a felforgatók kezében”. Míg Petre Roman hatalma visszaállításán fáradozik, addig Ion Iliescu már meg is kezdte a tárgyalásokat a parlamenti pártok képviselőivel egy majdani kormány összetételéről. A román honatyák inkább egy szakértőkből álló kormányt szeretnének létrehozni. Az ellenzék ezen túlmenően ragaszkodik ahhoz, hogy a miniszterelnöki posztra ne a front jelöltje kerüljön. Ezzel természetesen nem ért egyet a Nemzeti Megmentési Front, amely Ceausescu bukása óta az ország vezető politikai ereje. A jelenlegi, kormánypárt úgy véli, hogy a tavaly júniusi választások világosan megmutatták a nép akaratát, s az eredmények alapján a legerősebb pártot illetné a miniszteri tárcák zöme és a kormányfői poszt is. A politikai adok-kapok tovább folytatódik Romániában, és amíg tart ez az állapot, addig bizony elégedetlenek lesznek a bányászok, s velük együtt a lakosság túlnyomó része. NOVOSZTYI-KURÍR EXKLUZÍV Nem volt terrori Ezekkel a szavakkal védte intézménye „becsületét” Jurij Klimov, az SZKP Központi Bizottsága Társadalomtudományi Intézetének egykori politológiaprofesszora. Pontos értesülés hiányában nem volt értelme a vitának, de az intézet anyagait zárolták, és a szakértői vizsgálat majd képet ad arról, kik tanultak itt, s mire képesek. Az Etiópiából érkezett csoport például a kommunistabarát rendszer bukása után nem térhet vissza hazájába. Az etiópokat nem nagyon izgatja az intézet további sorsa, inkább az foglalkoztatja őket, mi módon kérhetnének politikai menedékjogot a Szovjetunióban. A „cég” első, díszes, srga oszlopos épülete - mely az Aeroport metróállomás közelében áll - 1962 óta fogadta a kommunista és kommunistabarát országokból érkezett hallgatókat. Az új, hipermodern épület a közelmúltban kapcsolódott be a hivatásos forradalmárok nevelésébe. Az idén augusztus 28-án megszűnt két intézmény 25 ezer marxistával hintette tele a világot. Pavel Szitnyikov, az intézet gazdasági igazgatója elmondta, hogy a központi bizottság nem volt szűkmarkú velük. Tavaly például nyolcmillió rubelt fordított a 980 embert foglalkoztató intézmény fenntartására és a hallgatók ösztöndíjára. A néhány évvel ezelőtt épült új ház 17 millióba került. Az intézet 980 alkalmazottja közül 140 volt tanár, hatvan tolmács, a többiek a kiszolgáló szférában foglalatoskodtak. Az intézetben több tanszék működött: filozófiai,olitikai gazdaságtani, politológiai. Ez utóbbi régen a Nemzetközi Kommunista Mozalom Tanszéke néven működött. Itt tevéenykedett az úgynevezett pártszervezési csoport, amely öt tanárból és egy laboránsból állt. Klimov szerint itt tanították konspirációra azokat a hallgatókat, akiknek hazájában illegálisan működött a kommunista párt. Ezen a tanszéken többnyire „parolis diplomaták” oktattak. Az utóbbi években az intézet a párt aranybányájává vált: 18 közös vállalatnak ad otthont... A Ljubava közös vállalat nemzetközi idegenforgalommal foglalkozik, és a helyiségekért kétszázezer dollárt fizet. Egy másik cég szállodát üzemeltet az egyik emeleten 780 ezer dollár éves bérleti díj ellenében. Egy ciprusi vállalkozás 15 ezer dollárt fizet néhány szobácskáért, ír kollégáik 200 ezerért bérlik a helyiségeket. Vajon honnan tudnak a cégek erről a bérleti lehetőségről, hiszen az SZKP nem hirdette meg a lehetőséget? A szovjet törvények értelmében az épület új gazdái fogják eldönteni, maradhatnak-e a közös vállalatok. DMITRIJ SZIDOROV MÉG MINDIG „SÁTÁNI” FÉLELEM .a Salman Rushdie él és fél. A „Sátáni versek” című kötet angol-indiai származású írója egyetlen alkalomra megjelent a nyilvánosság előtt, Londonban. Az őt ünneplő írók, színészek és rendezők előtt átvette a legjobb gyermekkönyvért járó, a Brit Írók Szövetsége által alapított díjat. A 44 éves írót két és fél éve az azóta elhunyt Khomeini ajatollah ítélte halálra istenkáromlás címén, s egymillió fontos vérdíjat tűzött ki a fejére. A vérdíj ma is érvényes, hiába kért Rushdie már nyilvánosan bocsánatot a könyv egyesek által sértőnek talált részei miatt. A mű japán fordítóját megölték. S hiába kísérletezett békítő misszióval a brit imám, 34 iráni vallástanító hajthatatlan maradt: újabb kivégző osztagokkal fenyegetik a „valahol Angliában” rejtőzköző írót. Rushdie pedig a világhoz könyörög. „Álljanak ki mellettem, mert nem lehet egy embert egyetlen könyvre hivatkozva megölni. Nem törődjenek bele aba, ami velem történik, mert az a szabadság számára is szörnyű vereség” - mondta elcsukó hangon akkor, amikor átvette a díjat. Néhány nappal később otthonából „palackpostázott” önvallomással folytatta. „Az elmúlt két és fél évben soha sem lehettem egyedül. Nem mondhatom, hogy nosza, elmegyek és eszem egy pizzát, nem mehetek el egy moziba. Egyszerűen nem is értem, miért nem őrültem már bele mindenbe.” Hiába tesz meg minden tőle telhetőt, hogy visszafogadja az iszlám egymilliárd embert felölelő közössége és visszanyerje azok jóindulatát, akik könyve miatt megbántottnak érzik magukat hitükben. Mesekönyve két okból született. „Be akartam bizonyítani, hogy nem lehet elhallgattatni.” De főként „azért írtam, nehogy elveszítsem önmagamat”. A Scotland Yard két tisztje őrizte, amikor átadta keserűségének vallomását James Wood angol újságírónak. A rendőrök pedig azért felelősek, hogy Salman Rushdie, ha fél is, de éljen. FERENCZY EUROPRESS Égi lovasság Az osztrák légierőnek mindössze kilenc olyan pilótája van, akik megfelelő képzettséggel rendelkeznek ahhoz, hogy fegyvernemük legmodernebb gépét, a svéd gyártmányú SAAB 35 D Drakent vezessék. Kis ország, kis légierő, de ez a szám még akkor is kevés, ugyanis huszonnégy darab ilyen repülőgépet lovagolnak ezek az égi lovasok. Az osztrák védelmi minisztérium azzal magyarázza a dolgot, hogy azok a pilóták, akik ezen a típuson repültek, elhagyták a légierőt, és magasabb fizetésért békésebb helyen, a polgári repülés területén kerestek munkát maguknak. Azt azonban hozzátették a jelentésben, hogy már folyik az utánpótlás képzése, és néhány hónapon belül már jóval több Draken-pilótájuk lesz. Felvetődik eközben a kérdés, hogy nyugati szomszédunk hasonló problémákkal küzd, mint a magyar katonai repülés, vagyis ez a SAAB típus már igencsak nagykorú. A Draken ugyanis a hetvenes években került a piacra, igaz, Ausztria még 1989-ben is vásárolt ilyen repülőgépet. Emellett persze nem éppen elhanyagolható dolog ott sem a honi légvédelem, ugyanis a Jugoszláviában folyó harcok során már repült be a szövetségi légierő repülőgépe osztrák terület fölé. Továbbá: mind a jugoszlávoknak, mind az ászai szomszédnak, Csehszlovákiának vannak MIG-29-esei, amelyek tudásban jóval felülmúlják a svéd repülőgépet. Egy modern légierőnek ugyanis folyamatosan kell cserélnie a gépparkot, hogy a kor követelményeinek megfeleljen. Egy Draken pedig már csak a múlt elvárásainak tud megfelelni, és nem a jelen haditechnikájának. Lehet, hogy jobban járna az osztrák légierő, ha nem tartana meg ennyit a Sárkányokból, hanem venne néhány korszerű harci gépet, és arra képezné ki az új pilótákat. SN