Kurír - reggeli kiadás, 1991. október (2. évfolyam, 271-298. szám)

1991-10-01 / 271. szám

4 TÁMADÁS JOBBRÓL Több hete tartják rettegésben a Németországban élő beván­dorlókat és vendégmunkáso­kat a jobboldali bandák erő­szakos támadásai. Csak néhány példa: „Ri­asztó és szégyenletes, aho­gyan az elmúlt hetekben a külföldiekkel bántak Német­országban” - jelentette ki Richard von Weizsäcker szö­vetségi elnök, s el is határoz­ta: még e héten látogatást tesz egy külföldiek által lakott szállón. Azért épp egy ilyen szálláshelyet keres föl, mert az utóbbi hetekben a jobbol­dali csoportok kifejezetten ezekre az intézményekre „szakosodtak”. Idegengyűlö­lők az ország keleti részében, Hoyerswerdában szeptember 23-áig egy héten át tartották ostromgyűrűben a bevándor­lók egyik kollégiumát, a Ruhr-vidéken. Hagen városá­ban szombaton benzinpalac­kot dobtak egy menekültköz­pontra, s még ugyanazon a napon további három mun­kásszállót ért támadás az or­szágban. Az idegengyűlölet réme tehát megint előbuk­kant. A hoyerswerdai ostrom egyik vietnami áldozata Krjucskovnál futottak össze a szálak A KGB volt főnöke augusztus 15-én utasította az illetékes szolgálatokat, hogy hallgassák le Jelcin, Szilajev, Haszbulatov és Brubulisz kormányzati vonalait. Bármennyire is meglepő, de a lehallgatónak között volt Jana­­jev alelnök és Lukjanov parla­menti elnök is. Az utóbbi két személy beszélgetéseinek kifür­­készését valószínűleg azért tar­totta szükségesnek Krjucskov, mert tisztában volt Janajev jel­lemhibáival és Lukjanov „dör­zsöltségével”. Krjucskov lehallgatási hábo­rújának utolsó áldozatai valószí­nűleg Bush amerikai és Mitter­rand francia elnökök voltak, akiknek Jelcinnel folytatott be­szélgetéseire is ráállt a KGB. APN -'^1-EURO-HAIR Laboratories HAJPROBLÉ­MÁJA VAN? A megoldás: ENZYMOL® • NEM hajátültető • NEM hajpótlás • NEM gyógyszer • NEM illúzió ! Valódi, saját haj bioenergiával! Ingyenes ismertető: UNTVEST Kft. 8623 Balatonföldvár, Felszabadulás u. 12. Tel./fax: (84) 40-241 * 1991. október 1. Adok-kapok Bukarestben Az ősz beköszönte esőt, könny­­gázfelhőt és bányászokat hozott a román fővárosba. Megint a bányászbunkó és a Molotov­­koktél avanzsált politikai esz­közzé. Az összetűzések elmúltá­val hazatértek a bányászok, s az utcák - ugyanúgy, mint a poli­tikai élet - takarításra szorul­nak. Az egykor szövetségesek­nek tartott Ion Iliescu államfő és Petre Roman miniszterelnök ma már - nem nyíltan ugyan - ellenfelekké váltak. A kormányfő nyilatkozataiból az derült ki, hogy szerinte az ál­lamelnök feláldozta őt és kor­mányát a „dühöngő erőszak­nak”. Sőt, Petre Roman még ennél is tovább ment a múlt heti válság elemzésében: úgy véli, „a bányászok feljövetelét csupán az tudta megrendezni, aki hasonló akciókat - sajnos - már más alkalmakkor is megszervezett”. Ez pedig nyílt utalás Ion Ilies­cura. Az ügyvivőként tovább te­vékenykedő Petre Roman most is kormányfőnek tekinti magát, hiszen mint mondta, nem mon­dott le, csupán a mandátumát ajánlotta fel. Az újsütetű kelet-európai de­mokráciák bevált receptje sze­rint Romániában is sokan a szél­sőbalos kommunisták ármányá­nak tekintik az elégedetlen Zsil­­völgyi bányászok erőszakos fel­lépését. Petre Roman puccsnak nevezte kormányának megbuk­tatását, s szerinte ennek váltak eszközévé a bányászok. „A kom­munista puccs évekre visszaveti az országot” - mondta. Szerin­te mielőbb új választásokat kell tartani, hiszen „a bányászok nem képviselik a nép akaratát, csak eszközök a felforgatók ke­zében”. Míg Petre Roman ha­talma visszaállításán fáradozik, addig Ion Iliescu már meg is kezdte a tárgyalásokat a parla­menti pártok képviselőivel egy majdani kormány összetételéről. A román honatyák inkább egy szakértőkből álló kormányt sze­retnének létrehozni. Az ellenzék ezen túlmenően ragaszkodik ah­hoz, hogy a miniszterelnöki posztra ne a front jelöltje kerül­jön. Ezzel természetesen nem ért egyet a Nemzeti Megmenté­­si Front, amely­ Ceausescu buká­sa óta az ország vezető politikai ereje. A jelenlegi, kormánypárt úgy véli, hogy a tavaly júniusi választások világosan megmu­tatták a nép akaratát, s az ered­mények alapján a legerősebb pártot illetné a miniszteri tárcák zöme és a kormányfői poszt is. A politikai adok-kapok to­vább folytatódik Romániában, és amíg tart ez az állapot, addig bizony elégedetlenek lesznek a bányászok, s velük együtt a la­kosság túlnyomó része. NOVOSZTYI-KURÍR EXKLUZÍV Nem volt terrori Ezekkel a szavakkal védte intézménye „be­csületét” Jurij Klimov, az SZKP Központi Bizottsága Társadalomtudományi Intézeté­nek egykori politológiaprofesszora. Pontos értesülés hiányában nem volt értelme a vitá­nak, de az intézet anyagait zárolták, és a szak­értői vizsgálat majd képet ad arról, kik ta­nultak itt, s mire képesek. Az Etiópiából érkezett csoport például a kommunistabarát rendszer bukása után nem térhet vissza hazájába. Az etiópokat nem na­gyon izgatja az intézet további sorsa, inkább az foglalkoztatja őket, mi módon kérhetné­nek politikai menedékjogot a Szovjetunió­ban. A „cég” első, díszes, s­rga oszlopos épü­lete - mely az Aeroport metróállomás kö­zelében áll - 1962 óta fogadta a kommu­nista és kommunistabarát országokból érke­zett hallgatókat. Az új, hipermodern épület a közelmúltban kapcsolódott be a hivatásos forradalmárok nevelésébe. Az idén augusz­tus 28-án megszűnt két intézmény 25 ezer marxistával hintette tele a világot. Pavel Szitnyikov, az intézet gazdasági igazgatója elmondta, hogy a központi bi­zottság nem volt szűkmarkú velük. Tavaly például nyolcmillió rubelt fordított a 980 embert foglalkoztató intézmény fenntartá­sára és a hallgatók ösztöndíjára. A néhány évvel ezelőtt épült új ház 17 millióba került. Az intézet 980 alkalmazottja közül 140 volt tanár, hatvan tolmács, a többiek a ki­szolgáló szférában foglalatoskodtak. Az in­tézetben több tanszék működött: filozófiai,­olitikai gazdaságtani, politológiai. Ez utóbb­i régen a Nemzetközi Kommunista Moz­­alom Tanszéke néven működött. Itt tevé­­enykedett az úgynevezett pártszervezési csoport, amely öt tanárból és egy laboráns­ból állt. Klimov szerint itt tanították kons­pirációra azokat a hallgatókat, akiknek hazá­jában illegálisan működött a kommunista párt. Ezen a tanszéken többnyire „parolis diplomaták” oktattak. Az utóbbi években az intézet a párt aranybányájává vált: 18 közös vállalatnak ad otthont... A Ljubava közös vállalat nemzet­közi idegenforgalommal foglalkozik, és a helyiségekért kétszázezer dollárt fizet. Egy másik cég szállodát üzemeltet az egyik eme­leten­­ 780 ezer dollár éves bérleti díj elle­nében. Egy ciprusi vállalkozás 15 ezer dol­lárt fizet néhány szobácskáért, ír kollégáik 200 ezerért bérlik a helyiségeket. Vajon honnan tudnak a cégek erről a bérleti lehe­tőségről, hiszen az SZKP nem hirdette meg a lehetőséget? A szovjet törvények értelmében az épület új gazdái fogják eldönteni, maradhatnak-e a közös vállalatok. DMITRIJ SZIDOROV MÉG MINDIG „SÁTÁNI” FÉLELEM .a Salman Rushdie él és fél. A „Sátáni versek” című kötet angol-indiai származású írója egyetlen alkalomra megjelent a nyilvánosság előtt, Londonban. Az őt ünneplő írók, színészek és rendezők előtt átvette a legjobb gyermekkönyvért járó, a Brit Írók Szövetsége által alapított díjat. A 44 éves írót két és fél éve az azóta elhunyt Kho­meini ajatollah ítélte halálra istenkáromlás címén, s egymillió fontos vérdíjat tű­zött ki a fejére. A vérdíj ma is érvényes, hiába kért Rushdie már nyilvánosan bocsánatot a könyv egye­sek által sértőnek talált ré­szei miatt. A mű japán for­dítóját megölték. S hiába kísérletezett békítő misszi­óval a brit imám, 34 iráni vallástanító hajthatatlan maradt: újabb kivégző osz­tagokkal fenyegetik a „va­lahol Angliában” rejtőzkö­­ző írót. Rushdie pedig a világ­hoz könyörög. „Álljanak ki mellettem, mert nem lehet egy embert egyetlen könyvre hivatkozva megöl­ni. Nem törődjenek bele aba, ami velem történik, mert az a szabadság szá­mára is szörnyű vereség” - mondta elcsukó hangon akkor, amikor átvette a dí­jat. Néhány nappal később otthonából „palackpostá­zott” önvallomással foly­tatta. „Az elmúlt két és fél évben soha sem lehettem egyedül. Nem mondhatom, hogy nosza, elmegyek és eszem egy pizzát, nem mehetek el egy moziba. Egyszerűen nem is értem, miért nem őrültem már be­le mindenbe.” Hiába tesz meg minden tőle telhetőt, hogy vissza­fogadja az iszlám egymilli­­árd embert felölelő közös­sége és visszanyerje azok jóindulatát, akik könyve miatt megbántottnak érzik magukat hitükben. Mese­könyve két okból született. „Be akartam bizonyítani, hogy nem lehet elhallgat­tatni.” De főként „azért ír­tam, nehogy elveszítsem önmagamat”. A Scotland Yard két tisztje őrizte, amikor átadta keserűségének vallomását James Wood angol újság­írónak. A rendőrök pedig azért felelősek, hogy Salman Rushdie, ha fél is, de él­jen. FERENCZY EUROPRESS É­gi lovasság Az osztrák légierőnek mind­össze kilenc olyan pilótája van, akik megfelelő képzett­séggel rendelkeznek ahhoz, hogy fegyvernemük legmo­dernebb gépét, a svéd gyárt­mányú SAAB 35 D Drakent vezessék. Kis ország, kis légi­erő, de ez a szám még akkor is kevés, ugyanis huszonnégy darab ilyen repülőgépet lova­golnak ezek az égi lovasok. Az osztrák védelmi minisz­térium azzal magyarázza a dolgot, hogy azok a pilóták, akik ezen a típuson repültek, elhagyták a légierőt, és maga­sabb fizetésért békésebb he­lyen, a polgári repülés terüle­tén kerestek munkát maguk­nak. Azt azonban hozzátették a jelentésben, hogy már folyik az utánpótlás képzése, és né­hány hónapon belül már jóval több Draken-pilótájuk lesz. Felvetődik eközben a kér­dés, hogy nyugati szomszé­dunk hasonló problémákkal küzd, mint a magyar katonai repülés, vagyis ez a SAAB tí­pus már igencsak nagykorú. A Draken ugyanis a hetvenes években került a piacra, igaz, Ausztria még 1989-ben is vá­sárolt ilyen repülőgépet. Emellett persze nem éppen elhanyagolható dolog ott sem a honi légvédelem, ugyanis a Jugoszláviában folyó harcok során már repült be a szövet­ségi légierő repülőgépe oszt­rák terület fölé. Továbbá: mind a jugoszlávoknak, mind az ászai­ szomszédnak, Csehszlovákiának vannak MIG-29-esei, amelyek tudás­ban jóval felülmúlják a svéd repülőgépet. Egy modern lé­gierőnek ugyanis folyamato­san kell cserélnie a gépparkot, hogy a kor követelményeinek megfeleljen. Egy Draken pe­dig már csak a múlt elvárásai­nak tud megfelelni, és nem a jelen haditechnikájának. Le­het, hogy jobban járna az osztrák légierő, ha nem tarta­na meg ennyit a Sárkányok­ból, hanem venne néhány korszerű harci gépet, és arra képezné ki az új pilótákat. SN

Next