Kurír - esti kiadás, 1991. október (2. évfolyam, 190-211. szám)

1991-10-01 / 190. szám

4 4 Lengyel állatbarátok Arthur Szyndler 27 éves biológushallgatónak több mint száz, hozzávetőleg harminc fajta különböző hüllője van otthon, Varsó egyik háromszobás lakótelepi lakásában. Az egyik szoba az övé és szintén biológushallgató feleségéé, a másik a több kutyát tartó nővéréé, a harmadik, a legnagyobb a hüllőké. Arthur több mint 20 éve foglalkozik hüllőkkel. Büszkén mondja: gyA hüllők a Föld egyikori urainak leszármazottai. Olyan teremtményekkel foglalkozom, amelyek valaha az egész Földön uralkodtak. A hiedelmekkel ellentétben nem terjesztenek betegséget, nem okoznak allergiát. Könnyű vigyázni rájuk, csak tisztán és azonos hőmérsékleten kell tartani őket. ” Folyton az jár az eszemben: vajon rám is ez a sors vár? A helyzet az, hogy fiam biológusnak készül. Mostanság pedig amúgy is divat lett Lengyelországban a hüllők tartása vagy éppen tenyésztése. Virágzik is a feketepiac, egész bandák foglalkoznak csempészésükkel és az utcai árusítással, leginkább a Szovjetunióból hozzák az árut. Egzotikus halakat is lehet kapni, az afrikai Tanganyikából származnak a legdrágábbak. A növendékhalak többsége egyszerű, szendvics nagyságú műanyag táskákban jut Németországból Lengyelországba. Bár sokuk utazás közben elpusztul, nem rossz üzlet ez sem, hiszen kis helyen több ezer halacska is elfér. Márpedig szinte alig van olyan gyermekes család Varsóban, ahol ne lenne akvárium. Eligiusz Nowakowski, az egyik tudományos gondolkodású haltenyésztő nagy fába vágta fejészéjét, fogságban lévő angolnák szaporításával foglalkozik. Ha ez sikerülne, először fordulna elő a világon, s jelentős rekord lenne. Megleheősen széles a madárkedvelők tábora is. Vannak olyan tenyésztők, akik kifejezetten madársegély-szolgálatra szakosodtak. Witold Kusinski például kertes családi házát kifejezetten azzal a szándékkal építette, hogy beteg madarakat ápolhasson, míg azok fel nem gyógyulnak, s újra szabadon engedheti őket. Néhány páciense azonban a kezelés után sem akar útra kelni, úgyhogy állandó „bérlő” marad. A madárápolók közül Lengyelországban kevesen kelhetnek versenyre a grafikus Desselberger házaspárral, akiknek eddig 460 kis vendégük volt. Most „csak” 61 lakik náluk, igaz, ők 29 fajt képviselnek. Külön csoportot alkotnak a galambtenyésztők, akik lehetőség szerint közel laknak egymáshoz, hogy minél nagyobb legyen a verseny közöttük. Rajtuk kívül Lengyelországban 48 hivatalos solymász is él, mindegyikük tagja a Lengyel Vadászszövetségnek. Különös hobbi, de vannak, akik kutya helyett patkányt tartanak. A kutyákat nem mindenütt tűrik meg, a patkányhoz viszont nem szükséges senki hozzájárulása, okosak és tanulékonyak. Az egyik patkánytartó szerint néha jobban idomíthatóak, mint a kutyák, például a gazdinak kiveszi a szál cigerttát is a dobozból. Egy másik szinte őrültje lett állatkájának, megtanította sört inni, sőt marijuanás cigarettájának füstjét is a patkány arcába fújta, hogy megossza vele narkotikus kábulatát. Persze azért a kutya és a macska mégiscsak a fő attrakció. Lengyelországban ötmillió cicus és hárommillió kutya él. Neves művészek, politikusok, sportolók híresek állataikról is. Ziemowit Fedecki költő, az orosz irodalom jeles fordítója csakúgy otthont ad számkivetett kutyáknak, mint Andrzej Szczypiorski szenátor, író, vagy Barbara Weberowa koreográfus, egykori prímabalerina. Lengyelországban mintegy 70 ezer fajtiszta kutya található, manapság a legdivatosabb a rottweiler. A macskatenyésztők szövetségének kevesebb tagja van ugyan (800-1000, főleg nők), mint a kutyatartókénak, de cica annyi van Lengyelországszerte, mint Olaszországban. A fajmacskák közül a sziámi és a perzsa a legkedveltebb - az egyszerű cirmosok itt briráló B. VARGA JÚLIA (Varsó) Mi repül szembe vetett? Egy nemrégiben összeállított NASA-jelentés szerint új veszély leselkedik az űrhajósokra. Az űrben keringő használaton kívüli tárgyak, roncsok számának növekedésével nő az összeütközés kockázata. Az első szputnyik felbocsátása, 1957. október 4. óta több mint háromezer űralkalmatosságot indítottak. Maradványaik között vannak néhány grammosak és több száz kilósak. Rekordsúlya volt az amerikai Skylab űrlaboratóriumnak, amely 1979 júliusában több napig izgalomban tartotta a világot, mielőtt Ausztráliában földet ért. Jelenleg a „legkövérebb” a szovjet Mir - 80 tonnás, de amíg abban dolgoznak és irányítják, nincs olyan veszély, hogy a fejünkre pottyan. A „sztárokon” kívül mintegy hétezer azonosított tárgy kering a világűrben. Ezekből 1605 műhold. A forgalmat szaporítja még körülbelül 20 ezer kicsi, teleszkóppal nem bemérhető roncsdarab, amely gyakorlatilag felrobbant rakétákból és műholdakból származik. Ezekhez jönnek még azok a tárgyak, amelyeket az emberek hagytak el űrmissziójuk során. Csavarok, hevederek, műanyagdarabok. Például 1984 óta kering az a kalapács, amelyet egy amerikai űrhajós ejtett ki a kezéből. A nyele nyilván elég az atmoszférába kerülve, de a fémrésze elérheti a bolygónkat. Kevéssé fenyegető a kesztyű, amelyet szintén kint felejtettek. Még az űrkutatók is nehezen tudják meghatározni, mekkora tárgy jut át az atmoszférán anélkül, hogy elégne. Ez függ a tárgy formájától, tömörségétől, keménységétől. Olyan koncentrált tömbnek, mint például egy akkumulátor, több esélye van, mint egy lemezdarabnak, még ha történetesen ez utóbbi nehezebb is. Eddig öt űrroncs leesése okozott kisebb pánikot. Még 1977- ben a szovjet Kozmosz 1402, amelynek izotópos generátora volt. Észak-Kanadában esett le és radioaktív szennyezést okozott. 1979-ben a amerikai Skylab, 1983-ban és 1990-ben két szovjet műhold, majd ez év februárjában a Szaljut űrlaboratórium. Az összeütközés veszélye az űrben nagyobb. Az amerikai szakemberek szerint a következő évad elejére ez a veszély jelentős lesz. Jelenleg ezer munkaórára számítva egy százalék az esélye annak, hogy az űrben „sétáló” ember szkafanderét átlyukasztja egy keringő tárgy. Ez a szám csekélynek tűnhet, de figyelembe kell venni, hogy például a Freedom űrállomás összeszereléséhez háromezer, űrhajón kívül végzett munkaórára van szükség. Maga az űrhajó sem sérthetetlen. Már 1984-ben egy amerikai űrhajó ablakát 4 milliméteres mélységben kifúrta egy ismeretlen tárgy. A vizsgálat szerint egy régi műhold festékdarabja volt. Ha csavar lett volna, dráma történhetett volna. Ezért tervezik már a ruhák és űrhajók legérzékenyebb pontjainak megerősítését speciális, könnyű, de nagyon ellenálló anyagokkal. Gondolkoznak „seprűstruktúrákon” is, amelyek a Föld körüli pályájukon hálószerűen gyűjtenék össze az űrhulladékokat. GNL - Nemcsak az űrben repkednek különös tárgyak. Amerikában Rich Wallach nyugodtan vezette autóját az úton, amikor váratlanul egy teherautóról leeső vasvilla döfte át a szélvédő üvegét, s hajszál híján eltalálta a vezetőt. KÖNYÖRTELEN DIANA Károly herceg, Nagy-Britannnia trónörököse már meghitt családi fészekben sem érezheti biztonságban magát. Felesége, Diana hercegnő ugyanis már attól sem riad vissza, hogy férje urát nyíltan, a sajtó nyilvánossága előtt is kigúnyolja. Mivel Diana nagyon rosszul érezte magát a zord skóciai kastélyban, Balmoralban, ahol fenséges párjával a vakációt kellett tölteni, ezért úgy döntött, hogy unatkozás helyett férje bosszantásával tölti el idejét. A hölgy közeli barátai hamarosan meglepő képeslapokat kaptak, amelyeken a trónörökös volt látható, egészen sajátos stílusban: a csöpögő orrú, hatalmas fülű Károly herceg bárgyún bámul az ónos skót esőből. A skóciai trafikokból pillanatok alatt elfogytak a képek, miután a királyi emlékekre éhes turisták megtudták, hogy maga lady Diana méltóztatott ezekből saját fenséges kezével vásárolni. Szegény Károly hercegnek nem is volt kedve a csípős visszavágásra, csupán annyit mondott szomorúan: „Ezek rettenetesen bánnak velem.” (VCS) FÉLELMETES NYUGDÍJBAN Nyugdíjba ment a francia haditengerészet első atom-tengeralattjárója, a nukleáris rakétákkal felszerelt Redoutable. A „Félelmetes” húsz évet töltött hadrendben, és ebből 90 ezer órát a tenger mélyén. Húszéves szolgálat után most a bresti hadikikötőben eltávolították nukleáris rakétáit, s utolsó alámerülésével nosztalgiaútra viszi egykori parancsnokait. A hajót Cherbourg kikötőjében szerelik szét, lebontják katonai berendezéseit, kiszerelik nukleáris reaktorát. Egyelőre nincs eldöntve, hogy a kibelezett atom-tengeralattjáróból múzeumot csinálnak-e, vagy egyszerűen feldarabolják 9000 tonnás fémtestet. A Redoutable és öt, továbbra is szolgálatban maradó társa a francia atomütőerő fontos része, s különösen megnőtt a jelentőségük most, hogy Párizs egyelőre nem tervez fejlesztést szárazföldi indítású hadászati rakétáinál. Az első atom-tengeralattjáró eredetileg 16, egyenként egy megatonna robbanóerejű hadászati rakétát volt képes víz alatti indítással eljuttatni 2500 kilométeres távolságba. Átalakítása után olyan rakétákkal szerelték fel, amelyek hat, egyenként 150 kilotonnás robbanófejet hordoztak, s hatótávolságuk 4000 kilométeres. Hasonló a többi öt hajó hadászati kapacitása is. A jelenleg fejlesztés alatt álló tengeri indítású francia hadászati rakéta ugyancsak több robbanófejes és hatótávolságát nagyobb találati pontossággal - 5000 kilométerre növelték. A francia atom-tengeralattjárók közül rendszeresen három teljesít szolgálatot a tengerek mélyén. A jelenleg építés alatt álló új hajó, a Triomphant (Győztes) azonban csak 1994-ben lesz kész, így addig a francia hadászati tengeralattjáró-flotta öt hajóból áll. 1991. október 1.