Kurír - esti kiadás, 1991. november (2. évfolyam, 213-232. szám)

1991-11-04 / 213. szám

1991. november 4. FEGYVERMUSTRA (10.) Golyók köpenyben Genfi konvenciónak azt a munícióhasználatra vonatkozó nem­zetközi megállapodást nevezik­­ amelyik nem létezik. Felme­rült ugyan a század elején egy ilyen megállapodás lehetősége, de aláírására soha nem került sor, tehát nem köti egyik kor­mány kezét sem. Ehelyett azonban a legtöbb hadviselő állam önkéntesen eláll az olyan gyalogsági muníció használatától, amely burkolatlan ólmot tartalmaz. Ugyanezen államok belü­gyi hatóságai ezen az alapon látják el rendőralakulataikat telje­sen burkolt golyókkal, és ugyanakkor tiltják az ólomgolyók és vágott vagy üreges orrú golyók használatát állampolgáraiknak is. Nem olvastam még az új törvényerejű rendelet idevonatko­zó cikkelyeit, tehát nem tudom, hogy hazánkban mi a helyzet. Fel kell azonban tételeznem, hogy az új rendelet megalkotói nem látták okát, hogy megváltoztassák ezt a sok évtizeden át érvényben lévő szabályt. Az ólommérgezés súlyos következményekkel járhat, ha elha­nyagolják. Sajátos tulajdonsága, hogy a mérgezéstől számított öt éven belül nem fejleszt ki szimptómákat. Ez különösen ak­kor veszélyes, ha a betegnek nincs oka feltételezni, hogy ólom­mérgezést szenvedett. Ilyen, amikor a levegő, a víz, az élelem vagy egyéb anyagok hordozzák az ólmot magukban. Ha azon­ban valakit golyó sebesített meg, ezt rendszerint kiveszik, mi­előtt bármilyen mérgezést okozhatna. Ha esetleg nem lehet ki­venni, a mérgezéssel számolni kell. Ha egy­ köpenyes golyó a testben szétmegy, akkor mindenképpen ólommérgezést kell feltételezni, mert majdnem minden golyó belső töltete ötvö­zött ólomból áll. Egy köpenyes golyónak sem kell sok, hogy felrepedjen vagy széttörjön. A réz- vagy acélköpenyes golyók használata tehát nem biztosít ólommérgezés ellen. Ugyanakkor a köpenyes golyónak van egy, az ólommérgezés lehetőségénél sokkal kevésbé kívánatos tulajdonsága. Az ilyen golyónak olyan nagy áthatóereje van, hogy nem egy, de esetenként három emberen is átfuthat. Az összes kézifegy­ver-kaliber közül a legáltalánosabban használt, a 9x19-es a leghírhedtebb áthatolóképességéről. Ennek ellenére pont ezt használja a legtöbb rendőrség. Szerintem a törvényhozóknak a valódi adatok birtokában illene megfontolni, hogy mi a rosszabb. Egy olyan golyó, amely ólommérgezést okozhat, vagy egy olyan, amelyik ártatlan embereket ölhet meg. Feltehetőleg a rendőrök céltáblái elsősorban törvénysértők. Elismerésre mél­tó, hogy gondoskodni akarnak arról: akit meglőttek, az a golyó­seben kívül ne kapjon még ólommérgezést is. Az ártalmatlan já­rókelő életét és testi épségét én, személyesen valahogy fonto­sabbnak tartom. Vágott vagy üreges orrú golyó a testben el­lapul, tehát nem szalad ki belőle. Az általa eltalált ember sokkal súlyosabb sérülést szenved, mint ha köpenyes golyó okozta volna a sérülést, és kizárja egy ártatlan ember halálát. Következő (sorozatunk befejező) részében a magyar rendőrség pisztolyaival foglalkozunk. CRS GYÓGYSZERTAN ROMÁNC Köhögök! Ez a felismerés egyáltalán nem töltött el örömmel, nem érez­tem azt a mennyei boldogságot, amely alapvető felfedezések után mondhatni kötelező. Elhatároztam, hogy orvoshoz megyek, és feladva a „patópáli” tempót, délben már a rendelőben üldögéltem. Na, valamikor este öt és hat óra között bejutottam a „doktor úrhoz”, aki alapos vizs­gálat után közölte a tényt - amit úgyis tudtam -, miszerint beteg vagyok, meg hogy látja, látja, ha nem hord kabátot, csak azokat a flancos dzsekiket, hát így jár. De egy szónak is száz a vége, itt a recept, ki kell váltani, be kell szedni, pihenni, feküdni... Hazafelé menet beugrom a patikába, kiváltom a gyógyszert. Azaz beugrottam volna, ha be­fértem volna... mert ember em­ber hátán álldigált. Továbbmen­tem, útközben még két gyógy­szertár mellen kell elmennem, de úgy látszik, a „Népjóléti” mindenhová betette a lábát. Mindenhol kilométeres sorok. Ideges emberek, kisírt szemű gyógyszerészek látványa foga­dott. Siettem haza, hogy guta­ütés helyett inkább ágyban, pár­nák közt - a boldogságtól röp­­döső nagymama népi gyógy­módjai segítségével - gyógyul­jak. Kaptam meleg lábvizet, for­ró hársfateát, priznicet és szeder­lekvárt. Éjszaka a dunsztban majdnem elájultam, de termé­szetemtől fogva szívós vagyok, így hát túléltem. Reggel úgy döntöttem, itt az ideje, hogy a modern orvostudomány igazi elsőbbségét bebizonyítva a Libe­­xintől és a Paxirasoltól gyógyul­jak meg. Kezemben a modern vegyipar és az évszázados, aprólékos, „iga­zi” tudományos munka gyümöl­cse: a gyógyszer, egyelőre még recepten. A gyógyszertárban hu­szonkét űzött szemű, lihegő, fo­gát csattogtató állampolgár várt sorára. Miután eljutottam az ára­­zóhoz a receptemmel és a kapott fecnivel, a pénztár körüli rögbi­meccs közepébe vetettem ma­gam. A pénztárban üldögélő dip­lomás gyógyszerész döbbenetes produkciót hajtott végre. Fogta a receptet. Megnézte. Az árak kö­zül kikeresett egy számot, majd bedugta a receptet a pénztárgép­be és beütötte a számot. No, ez megvan, gondolhatnánk. De a pénztárosnő ismét megnézte a receptet, ismét kikeresett egy árat, ismét bedugta a receptet a pénztárgépbe és beütött egy szá­mot. Most már biztos kész... gondoltam, de csalódnom kel­lett. Újra megnézte. Kikereste. Bedugta. Kilencven fokkal elfor­dítva beütötte, kivette, megnéz­te... Ezután fogott egy papírt meg egy ceruzát, kiszámolta, hogy mennyit kell fizetnem és közölte, hogy 13,80. Most már csak a kiváltónál kellett néhány nyugdíjason átgázolni, és a kezemben volt a gyógyszer. Mit mondjak, nagyon boldog voltam. Már nem is köhögök... (VÁSÁRHELYI) ás ez a szerelm­, más ez a minőség Mindenki vásárolt már olyan termé­ket, amelyről messziről lesírt, hogy az csak valahol Európa keleti felé­ben készülhetett. Régiónk katasztro­fális szolgáltatási színvonala sem ti­tok senki előtt. Nyakunkon Nyugat- Európa egységesült -e, ám senki előtt sem lehet kétséges, hogy azzal a „minőséggel”, amelyet ma térsé­günk felkínálhat, esélye sincs a kö­ Mindezeket felismerve alapította meg tizenhét cég a Minőségért Ala­pítványt. Szeretnék feltámasztani a háború előtti Magy­­arország szilárd minőségi követelményeit. Elenged­hetetlennek tekintik a korszerű mi­nőségbiztosítási rendszerek meg­honosítását a gazdaságban, a mi­nőség fejlesztését szolgáló kutatá­sokat. Hangsúlyozottan független szervezetnek tekintik magukat, ám szeretnék, ha a kormány a maga hatósági eszköze­ivel elősegítené a minőség ügyét. Egyik fő „csapásirány” az alapít­vány szemében az oktatási rend­szer átalakítása, amelynek eredmé­nyeképpen már az általános iskolá­ban igényességre nevelnék a gyere­keket. Az alapítvány létrehozói tud­ják, mekkora fába vágták fejszéjü­ket, hiszen újraértelmezésre szorul maga a minőség szó is. A későbbiek során magyar minőségi díjat is szándékoznak alapítani, ám ez messze nem azonos a ma ismert Ki­váló Áruk Fórum­i kitüntetéssel. Mint mondják, az európai szabvá­nyosítás és minőségi követelmény nem termékeket, hanem rendszert és gondolkodásmódot jelent. Az alapítvány szülőatyáinak eltökélt­ségét mutatja, hogy az egyik cég, a Hill „fejvadász” vállalat alaptőkéjé­nek egytizedét utalta át az alapít­ványba. B.­M. Neve, ha van, (nem) csak áruvér megy Megy az ember a számí­tástechnikai szakvásáron, és az egyik standnál világ­nagyságunkat találja. De­dikál, és ezzel csak közvet­ve egyengeti a saját üzlete útjait. Ugyanis nyilván kölcsönös gazdasági segít­ségnyújtásról van szó. A nagy név hatására több nyomtató kel el, s ebből a haszonból jut majd vala­mely úszóversenyre, a nemzet dicsőségére. Bi­zony, sokak megütköznek, ha ilyesmit tapasztalnak. ,„Megrázó, ha - mondjuk - Sztankay búgja fülünkbe az Állami Biztosító ajánla­tát! Hát erre való a hatal­mas színészi tehetség?” Hölgyeim, uraim, csak azt ne higgyük, hogy mind­ez valaha is másként mű­ködött nálunk. Lehet, hogy kissé másféle for­mákban, de eddig is a gaz­daság teremtette meg a lehetőségét annak, hogy világbajnokoknak örül­hessünk. Új világ jön. Egy világnagyság nem fogja bagóért adni a nevét, és nem játssza el a renoméját azzal, hogy silány árura ütik „áruvédjegyként”. Csak annyi történt, hogy a neve egy helyett két dol­got jelent majd: amit jól csinál, és amit elvállal. Ha pedig ily módon továbbra is lesznek kiváló sportolóink és nagy mű­vészeink, mégpedig anél­kül, hogy szégyenletesen nyomorognának, akkor a dolog rendben van. Akkor meg fogjuk szokni. Rajta hát, írók, tudósok, kőfara­gók és balett-táncosok! Irány az új­­ piaci­­ vi­lág! F. L. Az INTERPLASZTIKA Kft. plasztikai sebészei végeznek ránctalanító, orrplasztikai, fülplasztikai, mellnagyobbító műtéteket, zsírleszívást, hegek, veleszületett bőrelváltozások, daganatok eltávolítását. Cím: 1082 Budapest Vill., Baross u.119/a, V/5. Rendelési idő: h - sz - cs, 17-19-ig. 3 Esperantina Mirska. Beszédes név. Amikor először hallottam, azt hittem, hogy ugyanúgy szü­letett, mint a Szovjetunióban a „Kozmonavtyika” női név, egy eszme feletti lelkesültségben.­­ Nagyanyám volt az első a családban, akinek eszperantó volt az anyanyelve. A családban csak eszperantóul beszélünk, hogy a gyermekek is ezt a nyel­vet és eszmét szívják magukba. - No de nincs annyi perfekt eszperantó esetleg a közelben: ha meg akar valaki házasodni a csa­ládból, akkor mi történik? "-A jelöltnek mindenekelőtt tökéletesen meg kell tanulnia a nyelvet, és vizsgát kell tennie belőle. Minden családban más a rend, a miénkben ez. - Ön a világot járja, mint az eszperantó prófétája? - Én nyelvtanár vagyok, ed­dig a Talento Alapítvány gyere­keit tanítottam. Nem beszélek magyarul, mégis tökéletesen megértettük egymást, ők befe­jezték az eszperantót, mivel már eljutottak arra a szintre, ahon­nan az egyéni ambíciók vezet­nek tovább. De Budapesten szándékozom maradni, másutt fogok tanítani. A kívülálló nehezen fogadja be az eszperantisták szemléle­tét. Amit még Esperantinától és a talentosoktól megtudtam, megkísérlem összefoglalni: ez a nyelv képes megjeleníteni min­den érzést és gondolatot, ame­lyet egy emberi nyelven el le­het mondani. Nyelvtana a leg­egyszerűbb, és kivételek nélkü­li. Ezért tökéletesen megtanul­ható egy világnyelvhez szüksé­ges idő elenyésző töredéke alatt. Igaz, hogy elméleti kép­ződményként kezdte pályafutá­sát, mára azonban élő nyelvvé vált! A maga útját járja, és ezen út mentén az emberiség egysé­gességét, összefogását hirdeti. Valamikor nálunk a munkás­­mozgalom titkos nyelveként feltöltődött némi ideológiával, de az eszperantómozgalomnak van „polgári szárnya” is, vagyis olyan, mint az élet bárhol: sokféle... Az azonban bizo­nyos: humanista elkötelezett­sége általános, és az eszperan­tisták nemzetközi közösséget alkotnak. Mivel az eszperantó teljesen logikus, és immár történelmi távlatban kipróbált nyelv, alkal­mas arra, hogy a számítógépes fordítás köztes nyelve legyen. Az emberi kommunikáció egyik leghatékonyabb elméleti fegyve­révé és gyakorlati eszközévé emelkedett! Különben ez az oka annak, hogy Ronald J. Glossop, az edwardsville-i Dél-Illinois Egyetem filozófiaprofesszora nagy figyelmet szentel a buda­örsi Talento gyerekeinek, és külföldi bemutatóikhoz komoly összegeket szervez össze, így juthattak el idén a hollandiai Hágába, a tehetséges gyerme­kek nevelésével foglalkozó vi­lágkonferenciára is. A dolog gyakorlati értékére egy példa: nyelveket tanuló gyermekcsoportokat hasonlítot­tak össze. Egyszerre kezdett egy csoport franciául, egy másik pe­dig eszperantóul tanulni. Az rendben van, hogy az eszperan­­tós csoport rövid idő alatt kö­zépfokú szinten beszélte a nyel­vet. Csakhogy utána belekezdett a franciába, és egyetlen év alatt „lelépte” a másik csoportot! Ez külföldi - nem magában álló - tapasztalat. Hogy miként műkö­dik Magyarországon, azt rövide­sen megtudjuk. A Talento iskola gyerekeitől idén Esperantina Mirska elbúcsúzott, és ők bele­­kezdtek a franciatanulásba. F. L. NEMZETISÉGE: ESZPERANTÓ!

Next